Szeret-nem szeret-igazán-sose tán

Mentünk Nagyihoz Balázsért, otthagytuk egy fél napra ebédtől délutánig. Fogja Nagyi kezét hajol hátra, lóg rajta, és a következőket mondja miközben hátrafelé rámnéz:
Téged szejetjek a jegjobban, Anya!!
Apa reménykedve megkérdezi, hogy és utánam kit szeret a legjobban?
Nagyit.
Nagyi örvendezik, hogy hát szereti Balázs a Nagyit?
Nem szejetem.
Nna, most légy okos..:)

KV

Napközben:
Kiutott a kávé!
Hová futott ki???
..Ööö...

Hogy is van ez?

Jaj, de nagy a sziszid, Anya! (fekszünk egymás mellett az ágyon déli altatáskor)
Most még nem is nagy, ha lesz benne sok tej, akkor lesz csak igazán nagy.
Most van benne tej, Anya?
Nincs, kisfiam, majd ha megszületik Boróka, akkor lesz benne.
És hogy teszik beje?
... :)

A kis türelmetlen

Mama eljött az unokájáért Pomázra, hogy elvigye magával. Apa áttette a gyerekülést, és Balázs azonnal bele is telepedett. Be is kellett kötni rögvest. Apa ellenőrizte még egyszer az öveket, de Balázs már türelmetlen volt, olyannyira, hogy szólt is:
Szájj máj ki, Apa!
.. Hmmm..

Elsőszülöttem!

Balázzsal hencsergünk a nagyágyon, hancúrozunk, dögönyözzük egymást, birkózunk, szeretgetjük egymást. Megölelem, és ellágyulva ezt mondom neki:
Te vagy az én elsőszülőtt kisfiam! (Mindig is vigyáztam rá, hogy ne mondjak neki olyat, amit aztán majd vissza kell vonnom a majdani testvére miatt, és táplálná közöttük a lehetséges testvér-féltékenységet.)
Ő elragadtatottan, hasonló szépet akarva mondani, a következőket selypíti lelkesen csillogó szemmel, arcomat símogatva:
Te vagy az ejsőszüjött Anyám!
... meg is hatódom, de a nevetés is fojtogat, inkább meghatottan mosolyogva átölelem..

Egyik reggel Békáson

Balázs rendkívül rendszerető. Legalábbis a következő sztori erre mutat rá, még ha e következtetés sokszor nem is igaz..

A délelőtt folyamán valamikor Balázs egyszer csak roppant izgatottá válik és Béla Papa után kiáltozik. Kiderül, hogy Béla Papa fent van a számítógépénél, ahonnan csak kisebbfajta napalmmal lehet kirobbantani, hát felküldjük Balázst, hogy mondja el neki, mit is akar tőle. Balázs azt hajtogatja neki, hogy: Gyeje, mutatok vajamit, Bíjja Papa! Béla papát letépi a számítógépéről, és kézen fogva leráncigálja a lépcsőn. Ő csodálkozástól tágra nyitott szemmel némán követi kis zsarnokát. Elérnek az étkező asztalhoz, ahol Balázs végre megáll, és sokat sejtetően az asztalra mutat: Na, EZT ejfejejtetted ejjakni hűtőbe Bíjja Papa!! mutat egy elölhagyott sajtkrémre. Ekkor mindenkiből kitört a nevetés, Béla Papa bűnbánóan elrakta a sajtkrémes dobozt a hűtőbe, még bocsánatot is kért, amiért elfelejtette. :)

Puszi-osztás

Balázstól egyre nehezebb puszit kapni. Szinte különleges kegy, ha magától ad, kérésre szinte soha, csellel lehet néha puszit lopni tőle, de sosem eleget.
Reggelente Apának akkor kezdődik jól a napja, ha induláskor kap Balázstól puszit. Mostanság nem sok kezdődött jól, a mai reggel mégis más volt, mint a többi. Ma nem az volt a lényegi kérdés, hogy kap-e Apa egyáltalán puszit, hanem valami sokkal örömtelibb:
Ejőszöj én adok!
..és Apa ellebegett dolgozni..:)

Boldog megkönnyebbülés

Marci azt játszotta Balázzsal, hogy a kis zoknis lába végét bekapja, és úgy csinál, mintha megenné Balázs lábujjait. Játszásiból számolgatta is a kis kövér lábujjakat előtte (5) és utána is (csak 4!).
Balázs szélsebesen lerántotta a zokniját, figyelmesen szemügyre vette a lábát, és boldog megkönnyebbüléssel felkiáltott: Mind megvan! ... :)