"titye" és "vá"

Ma mondta reggel, hogy cici, mint "titye", de egyszer teljesen érthetően is kimondta, hogy "cice", meg hogy "vá" ami a bodyján lévő várat jelentette.

Hiszti a lefekvés miatt

Balázslátogatóban itt járt Mama és Dédi. Eljött a délutáni szunyóka ideje, de Balázs, mint mostanában sokszor, nem akart lefeküdni aludni. Ezt a rendelkezésére álló eszközökkel adta tudtunkra. Mamát fejbevágta egy kisautóval, Apának mérgesen csipkedte az arcát, engem lefejelt. Egyre kíváncsibb vagyok, mi lapul még a tarsolyában. :-S

Papucs-csoszi

Ha üres papucsot lát, rendszeresen belebújik és boldogan járkál bennük. Járkál? Inkább csoszog, csetlik, botlik..

HISZTI

Balázs ma nagyot hisztizett. Kezdte a Nagyinál azzal, hogy nem engedte magát tisztába tenni kakilás után. Aztán mikor hazamentünk, nem akart kiszállni az autóból. De csak nem hagyjuk ott éjszakára, nem? Hát kivettük, és ő meg dobálta magát, míg végül jól beleült a bejárati ajtó közelében egy jeges tócsába. Ott sem hagyhattuk ugyebár, hát bevittük a házba. Sikítva sírt az ajtónál, és nem hagyta magát levetkőztetni. Negyed órába tellett, mire leloptuk róla a kabátot, sapkát, cipőt. Közben próbáltuk figyelmen kívül hagyni a fültépő hisztit, hogy ő bizony ki akar menni. Fáradt volt már szegény, nem aludta meg a napi két szundiját, csak egyet. Sajnáltuk, de nem hagytuk magunkat befolyásolni. Hangosan nevetgélve boldogan elkezdtünk Apával autózni Balázs szobájában, és ő nemsokára csatlakozott hozzánk. Különböző trükköket bevetve megszabadítottuk a vizes gönceitől, és végül szent volt a béke köztünk. Nagyon remélem hogy Balázs azt a következtetést szűrte le az incidensből, hogy nem érdemes hisztiznie, hisz úgy sem ér el ezzel semmit.. Attól azért tartok, hogy ha csak ketten vagyunk, nehezebben viselem majd a következő hisztit. Szerintetek fog még hisztivel próbálkozni?

Leves-evés

Már levest is eszik egyedül.










A békás műanyag-partedlit köszönjük G. Marcinak, most tudjuk csak milyen hasznos holmi is ez néha..

Fürdetéskor a kádban..

Mama szoktatta rá Balázst, hogy fürdetéskor a kádban játszhat egy vékony csordogáló vízsugárral, és ihat is a tiszta vízből. Van e célra itthon is, Békáson is, egy kis edénye, nagy kupakja, amit megtölthet vízzel, és hörpinthet belőle. Ugyanis nem szeretjük, ha habos vizet iszik gyerkőcünk, sőt, előfordult már, hogy belecsurizott a kádba, amikor beletettük. Ezt mostanában itthon úgy védjük ki, hogy amint beletesszük Balázst a vízbe, elétartunk egy edényt, és abba pisilhet.
Ma este Balázs Békáson fürdött. Boldogan játszadozott a csordogáló vízzel, alátartotta a kis edényét, ivott belőle, ám egyszer csak ő maga is csordogálni kezdett. Rutinosan maga elé tette az edényt (szerencsére fejjel lefelé) és megpróbálta felfogni a csurit benne. Amikor végzett egy pillanatra elgondolkodott, hogy mit jót is csinált még csurizás előtt, és a hörpintős szakasszal folytatta. :D Persze Mama időben közbelépett, de jelentősen lelassította a nevetőgörcs..

Balázs tökéletesen tisztában van a bólogatás és fejrázás értelmével, sőt, mi több, már incselkedik is velünk. Elég megráznunk a fejünket, hogy heves bólogatást váltsuk ki nála, bólogatásunkra meg huncut fejrázás a válasz..:)

Berregés

"DE-DE" = delfin, dédi
"TÉÉÉ" = tej
Ezeken az új szavakon kívül Balázs egész nap berreg. Berreg a motoron, berreg bottologatás közben, fürdés előtt meg berregve kijött a szennyeskosár a fürdőszobából.
Balázs a kádban is berreg. Ma a folyóvíz alá tartotta az állát és tetszett neki. Amikor elzártuk a vizet, belefeküdt, és úgy nyomta az állát a vízbe. Gondoltuk megtanítjuk berregni a víz alatt. Apa lehajolt és megmutatta hogy kell. Balázsnak nagyon tetszett. Megismételtette vele még vagy ötször. Ááá, nem, ő maga nem próbálta meg..

Repülők, homokozó, és pszt-jel

Ma gyönyörű napos időnk volt. Sétáltunk Balázzsal a kertben, bogyókat nyomkodtunk, hófoltokra lépdestünk. Eddig is észrevette a repülő zaját még a házban is, de most abban az élményben volt részünk, hogy láttuk is, ahogy megy az égen. Amíg hallottuk a hangját addig kellett néznünk a repülő helyét a szikrázó égen..

Örülök, hogy télire sem szüntettem meg a homokozót a kertben. Szép napos időben nagyon kellemesen elhomokozgatok Balázzsal én is, később Nagyi is.

Amikor szundikáló állatokat vagy babákat látunk egy könyvben, mindig pisszegek egyet Balázsnak mutatóujjamat a szám elé téve. Békáson is vagy egy könyv, ahol a hőscincér is így csinál. Egy idő után Balázs is utánozni kezdte a mozdulatot. Az arca elé helyezte kövér kis mutatóujját, és sokat sejtetően ráfújt..

Jóéjszakát Annipanni

Mostanában a legstresszesebb olvasnivalóm a Jóéjszakát Annipanni című könyv a Boribon sorozatból. Csak mert olyan megrögzötten régimódi vagyok, hogy a könyveket az elejétől szeretem olvasgatni a vége felé, egyenként lapozva a lapokat. Nagy hiba. Balázs szerint. Ugyanis amikor valaki nyafogni kezd a könyvben, Balázs már tudja, hogy a cica az. Később mikor Annipanni keresni kezdi a nyafogás forrását, Balázs már azt is pontosan tudja, hogy a három oldallal azelőtti kiscica nyávog, és mindent elkövet, hogy visszalapozzunk. Így hát a keresés izgalmas oldalait mint szélvész lapozzuk át, gyorsan elhadarva, hogy melyik helységben járunk és mennyire üres is az, és kitörő lelkesedéssel nyugtázzuk, amikor a kiscica végre kibújik egy könyv alól. E kötet bájához az is hozzátartozik, hogy amikor Annipanni lefekteti Boribont, és amikor ő maga is lefekszik, Balázs fogja magát és eldől az ölemben, mint amikor ő is aludni megy. Most már készülök erre a hadműveletre, de először alig tudtam elkapni szélsebesen dőlő vigyorgó fiamat.

Segítség, valaki elemet cserélt a fiunkban!

Hazafelé menet azzal bíztattam türelmetlenkedő fiamat, hogy mindjárt hazaérünk, mindjárt rákanyarodunk a rázós útra. Azonnal elkezdte jobbra balra dobálni a fejét, tökéletesen imitálva az úttest előre várt hepe-hupáit..

Este fektetési időben valaki suttyomban elemet cserélt a fiunkban. Csak ez jöhetett szóba, mint leginkább valószínű magyarázat a fél kilences felpörgésére. Hangosan ugatva felmászott Apára, megállt a hasán, viháncolt, egy pillanatra sem állt meg.. Mindezt újra és újra megállás nélkül..

Azután meg ki akart menni a szobából, de mondtuk neki, hogy ne tegye, hisz nincs rajta szandi. Erre fogta magát és belebújt az apja 44-es papucsába. Óriási küzdelmek közepette bejött vele a szoba közepéig, aztán kiment a másikért. Még vagy öt percig slattyogott a hol itt, hol ott hagyott papucsokban.
Aztán egyszer csak beleült egy fa kiselefánt az egyik papucsba, és mint kocsi száguldott a szőnyegen. A másik papucs az ajtórésbe szorult, ezért nem csukódott az ajtó. Balázs kitalálta, hogy megszereli. Nyújtózkodott a kilincs után, és amikor elérte, felfedezte, hogy bizonyos varázslatos kapcsolat van a kilincs lenyomása és a zár nyelvének eltűnése között. Ezt is próbálta megfejteni vagy egy percig, aztán a nevetéstől guruló közönség (Apa+Anya) segítségét kérte ajtóbecsukás ügyben.
Részletesen elmagyaráztam Balázsnak, mit tegyen, hogy be tudja csukni az ajtót. Balázs pontosan követte az utasításaimat. Először kértem, hogy nyissa ki az ajtót - amit azonnal meg is tett. Emelje fel a papucsot - megtörtént. Dobja ki - erre ahelyett, hogy kidobta volna a szobából, eltűnt a papuccsal együtt a folyosón. Tip-tap tipi-tap, egyszer csak halljuk a szemeteskuka tetejét lecsapódni, megint tipi-tap, már jön is vissza a kis mezítlábas, és a jól végzett munka örömével megtapsolja magát.. :D

Hangutánzás, sziréna, névnap, sajtfalatkák, toporzékolás, hógolyózás

Ahh, mily nehéz újra leülni és írni, ha az ember sok napot, esetleg heteket kihagy...

De itt vagyok megint, hogy elmeséljem, mi mindent csinált a fiam.

Elkezdte utánozni a hangokat maga körül. Az, hogy figyel minden távoli kutyaugatásra is, az idővel megszokható. Felemeli kis kövér mutatóujját, és huncut szemmel hallgatózik, és TÉNYLEG. Öröm csillan a szemében, amikor valahol Szentendrén elvakkantja magát egy korcs. És Balázs azonnal válaszol is rá..

Pár napra rá már meg lehet különböztetni Balázs repertoárjában a kutyaugatást és a cicanyávogást. Az utóbbit kissé magasabb hangon és tovább kitartja.

Már tudja, hogy a macska az asztalon nincs jó helyen, és görögös "h" hang és magyaros "f" hang keverékével el is sicceli az eltévedt jószágot. Ugyanezzel a hanggal utánozza azt is, amikor Kiko cicánk fúj és köp Puszedlire (akinek még mindig nem jelentkezett a gazdija by the way).

Nagyon ügyesen utánozza Dédi, és Béla-papa köhögését. Van, hogy szólnom kell neki, hogy most már elég, mert félek, kárt okoz magának a sok köhögéssel. Próbálja utánozni a csuklást és tüsszögést (Boribon beteg című mesekönyv alapján - felolvassa Anya) is, nem sok sikerrel, viszont annál édesebben. Az orrfújás már nagyon megy neki, vagyis a hangja már egész élethű. Ennyit a téli betegségekről..

Utánozza továbbá a tejszínhab kinyomásának a hangját, a Dédi hajfixáló habjának pocsékolásának a hangját, a mosogatógép hangját, és nagyjából bárminek a hangját.

Izgalmas napi program, amikor jön a postás, motorral. Már akkor vonszol az ablakhoz, amikor még csak a domb aljánál jár a fickó..

Egyszer mutattam Balázsnak este az ablakon keresztül két villogó szirénázó tűzoltó kocsit. Már megbántam. Tényleg. Már rég eltűntek szem elől, még mindig ott kellett emelnem az ablak előtt.. És azóta is.. csak meghalljuk a szirénát, és már ágaskodik is.. Szegény mostanában nem sokat lát, mert nagyon nagy a köd..

Balázs napra kapott a kisfiam a Mamától egy zöld-szürke játszószőnyeget. Utak vannak rajta, meg házak, meg vonat, meg folyó. Igazából meg naaagy képeskönyvként funkcionál. Odahurcol Balázs és az ábrákra mutatva meséltet. Már van ott házunk, autónk, van ovi, patika, Cora, HÉV-megálló, Mol-kút, van a Nagyinak és a Dédiéknek is házuk, no meg egy ház, ahová Apa jár dolgozni. Az eredeti funkció, hogy Balázs majd egyedül ellesz autókat toligatva a játszószőnyegen, no az még nem üzemel.

Balázs érdeklődve szemlélte, hogy itták a cicák a tejecskét egy földre helyezett műanyag-tálkából. Elgondolkodtathatta a dolog, mert a következőre lettem figyelmes. Balázs négykézláb áll a konyha közepén, előtte a földön a csőrös ivópohara áll, és ő nagyokat kortyolva lelkesen szívja belőle a levegőt.
Na, ez már múlt kedden volt, mindjárt utolérem magam. :D
Ugyaneznap történt, reggelinél, hogy Balázs lekéretszkedett már az etetőszékéből, de visszajárt sajtocska-falatkákat kunyerálni az asztalhoz. Megelégeltem, hogy mindig akkor vágjak neki egy darabot, amikor jön, és legyártottam neki négy falatkát egyszerre. Leraktam öket szépen egymás mellé, és örültem, hogy most végre én is ehetek. Jött is menetrendszerűen (amikor elfogyott a szájából az előző sajtfalat) és felmérte a szituációt. Rövid mérlegelés után megfogta a két szélső sajtot, összetolta őket, és egyszerre betömte őket a szájába! :)

Másnap a fürdés alatt derültünk jót Balázson. Van egy kis szivacsa, amivel megmosdik. Mindig mondom neki mijét mossa, és ő boldogan szót fogad. Igazából ez is egy játék neki. Szóval szivacs a jobb kézben, instrukció: Mosd meg a füledet! -és ő megmossa a jobb fülét,- Mosd meg a másik füledet is! - oldalra kalimpálás után fél fordulat balra és újból a jobb fülecske tisztul..

Vannak tárgyak, amik csak úgy eltűnnek a lakásban, hogy aztán a leg nem odavalóbb helyen bukkanjanak fel ismét. Én Balázs kezét sejtem a dologban, de hát ki tudja. Az egyik ilyen tárgy a szemöldökcsipeszem. Az elmúlt fél évben vagy hármat vettem, és sosincs egy kéznél, amikor szükség lenne rá. Éppen azt a szerencsés véletlent aknáztam ki, hogy rátaláltam egyre, és Balázzsal nem törődve csipkedtem magam, amikor azt látom, hogy a fiam ééédesen hunyorog, és megtapsolja magát. Hogy-hogy nem, volt nála is egy szemöldökcsipesz, amivel boldogan utánzott, és mivel úgy ítélte meg, sikeresen is, hát megtapsolta magát.

Csütörtökön sétáról hazafelé jövet megtanultunk toporzékolni. No nem hiszti miatt, csak hogy ne vigyünk be a lakásba túl sok havat a cipőnkön. Még gyakorolnunk kell...

Balázs ma megfogta a havat. Mit megfogta! Hógolyót dobott el, és rálépett!
Ez nagy előrelépés, eddig a hóembert is csak a kis homokozólapáttal piszkálta meg.

Múlt szombaton Balázs egész délelőtt bamba volt. Pedig előre örültem, hogy találkozik távoli rokonainkkal, Béla-papa fiával Petyával, és feleségével Krisztivel. Büszke szívvel hagytam ott Mamáéknál Békáson őt pénteken és már alig vártam hogy milyen visszajelzéseket kapok majd a rokonoktól Balázsról. Se egy mosoly, se egy hang, csak ült, vagy állt bambán egész reggel... Pedig ilyet nem szokott ám csinálni.

Lépcsőmászás, kutyaetetés, lubickolás hason

Hát hosszú volt ez a hétvége. Szombaton Békáson ünnepeltük Balázs névnapját Mamáéknál, és persze a Dédi 82. szülinapját is. Vasárnap meg Nagyinál voltunk Csillaghegyen.

Békás:
Újdonság, hogy Balázs most először használta a "Mammammammmammaaaa" hangsort félreérthetetlenül a Mama figyelmének felkeltésére. Megvolt a szemkontaktus keresése is, meg a kis duci csillag alakú kezecske csukogatása és nyitogatása is.
A lépcsőház látványa körülbelül olyan hatással van Balázsra, mint a képregénybeli Garfieldre egy-egy fa látványa - meg kell másznia! Boldogan nekiindul, tenyerei vidáman csattognak a soron következő lépcsőfokon. Lefelé felnőttesen állva jön, jobb kezével muszáj kapaszkodnia a korlátban, amit alig ér fel, bal kezébe aggódó anyja (én) csimpaszkodik.

Csillaghegy:
Nagyi kivitte Balázst levegőzni a kertbe, és közben adtak almát a szomszéd kutyusnak. A nagy etetés alatt Balázs is becuppantott majdnem egy egész almát.
Kapott névnapjára a kisunoka egy igazi vasutat! Az elemes mozdony úgy mozog, mint az igazi, még a lámpája is világít! Sajnos az anyaga nem túl tartós, de Balázs nagyon örült neki.

Más:
Balázs a fürdetés alatt halacskává változik. Lubickol össze vissza, a kád oldalát fogva csapkodja bele a popsiját a vízbe, és néha szinte azt kell hinnem az egész játék arra megy ki, hogy minél több legyen a víz a fürdőszoba kövén, és a kád mellett ülő szülő ruházatán. Ezt különben rendszeresen ellenőrzi, és külön örül és rámutat egy-egy újkeletű nedves foltra a fent említett helyeken.

Száguldás

Balázs már futva is közlekedik. Eddig is volt, hogy nagyon sietett, és azt hittük, fut, de ez a mai már biztos az volt. Fergeteges sebességgel száguldott úgy, hogy közben majdnem elhagyta a végtagjait, és nem is értettem, hogyan maradt két lábon annyira dülöngélt. Borzasztó cuki volt.

Önszórakoztatás evés közben

Ha játékról van szó, a gyerekek nagyon kreatívak. Balázsnak van egy rudacskából és lukas korongokból álló összerakós játéka, amit az asztalnál szokott megkapni, hogy ne unatkozzon, amíg én is a végére jutok a reggelimnek. Nem is gondoltam, hogy ilyen jó játék a maradék kenyérdarabokat áttuszkolni a korongok közepén lévő lukon.. Elvolt vele vagy 10 percig.

Az önszórakoztatás következő előadását már ebédnél megcsodálhattam. Az alkotóvágy igen erősen tombolhat Balázsban. A csőrös poharára rakosgatta a rántotthal darabokat, amíg le nem borultak. Ha mégis maradt rajta egy, akkor kezével csak a csőrős pohár fülét fogva a szájához egyensúlyozta az építményt, és a szájával addig ügyeskedett, míg lehalászta a halacskát onnan, és elégedetten elnyammogta.

A lustaság okosít? Balázs felült a kisszékére (már tud hátrikálva felcsüccsenni!!) lóbálta a lábát egy rövid ideig, majd lehuppant, rohant 3 métert a tálkájához, amiben alma és narancs darabkák várták csendben a végzetüket, bedobott egy halálraítéltet, és visszaügetett a kisszékéhez leülni.
A harmadik kör után fogta a tálkát, és letette az asztalára közvetlenül a kisszéke mellé. :)

No, akkor ahogy egy bloghaverom, stibor tanácsolta, begépelem, hogy:

"én most elkezdek írni és majd folytatom, sziasztok".

Na, ma is sérült az a fogacska.. :( :( :(