HISZTI

Balázs ma nagyot hisztizett. Kezdte a Nagyinál azzal, hogy nem engedte magát tisztába tenni kakilás után. Aztán mikor hazamentünk, nem akart kiszállni az autóból. De csak nem hagyjuk ott éjszakára, nem? Hát kivettük, és ő meg dobálta magát, míg végül jól beleült a bejárati ajtó közelében egy jeges tócsába. Ott sem hagyhattuk ugyebár, hát bevittük a házba. Sikítva sírt az ajtónál, és nem hagyta magát levetkőztetni. Negyed órába tellett, mire leloptuk róla a kabátot, sapkát, cipőt. Közben próbáltuk figyelmen kívül hagyni a fültépő hisztit, hogy ő bizony ki akar menni. Fáradt volt már szegény, nem aludta meg a napi két szundiját, csak egyet. Sajnáltuk, de nem hagytuk magunkat befolyásolni. Hangosan nevetgélve boldogan elkezdtünk Apával autózni Balázs szobájában, és ő nemsokára csatlakozott hozzánk. Különböző trükköket bevetve megszabadítottuk a vizes gönceitől, és végül szent volt a béke köztünk. Nagyon remélem hogy Balázs azt a következtetést szűrte le az incidensből, hogy nem érdemes hisztiznie, hisz úgy sem ér el ezzel semmit.. Attól azért tartok, hogy ha csak ketten vagyunk, nehezebben viselem majd a következő hisztit. Szerintetek fog még hisztivel próbálkozni?