Ahh, mily nehéz újra leülni és írni, ha az ember sok napot, esetleg heteket kihagy...
De itt vagyok megint, hogy elmeséljem, mi mindent csinált a fiam.
Elkezdte utánozni a hangokat maga körül. Az, hogy figyel minden távoli kutyaugatásra is, az idővel megszokható. Felemeli kis kövér mutatóujját, és huncut szemmel hallgatózik, és TÉNYLEG. Öröm csillan a szemében, amikor valahol Szentendrén elvakkantja magát egy korcs. És Balázs azonnal válaszol is rá..
Pár napra rá már meg lehet különböztetni Balázs repertoárjában a kutyaugatást és a cicanyávogást. Az utóbbit kissé magasabb hangon és tovább kitartja.
Már tudja, hogy a macska az asztalon nincs jó helyen, és görögös "h" hang és magyaros "f" hang keverékével el is sicceli az eltévedt jószágot. Ugyanezzel a hanggal utánozza azt is, amikor Kiko cicánk fúj és köp Puszedlire (akinek még mindig nem jelentkezett a gazdija by the way).
Nagyon ügyesen utánozza Dédi, és Béla-papa köhögését. Van, hogy szólnom kell neki, hogy most már elég, mert félek, kárt okoz magának a sok köhögéssel. Próbálja utánozni a csuklást és tüsszögést (Boribon beteg című mesekönyv alapján - felolvassa Anya) is, nem sok sikerrel, viszont annál édesebben. Az orrfújás már nagyon megy neki, vagyis a hangja már egész élethű. Ennyit a téli betegségekről..
Utánozza továbbá a tejszínhab kinyomásának a hangját, a Dédi hajfixáló habjának pocsékolásának a hangját, a mosogatógép hangját, és nagyjából bárminek a hangját.
Izgalmas napi program, amikor jön a postás, motorral. Már akkor vonszol az ablakhoz, amikor még csak a domb aljánál jár a fickó..
Egyszer mutattam Balázsnak este az ablakon keresztül két villogó szirénázó tűzoltó kocsit. Már megbántam. Tényleg. Már rég eltűntek szem elől, még mindig ott kellett emelnem az ablak előtt.. És azóta is.. csak meghalljuk a szirénát, és már ágaskodik is.. Szegény mostanában nem sokat lát, mert nagyon nagy a köd..
Balázs napra kapott a kisfiam a Mamától egy zöld-szürke játszószőnyeget. Utak vannak rajta, meg házak, meg vonat, meg folyó. Igazából meg naaagy képeskönyvként funkcionál. Odahurcol Balázs és az ábrákra mutatva meséltet. Már van ott házunk, autónk, van ovi, patika, Cora, HÉV-megálló, Mol-kút, van a Nagyinak és a Dédiéknek is házuk, no meg egy ház, ahová Apa jár dolgozni. Az eredeti funkció, hogy Balázs majd egyedül ellesz autókat toligatva a játszószőnyegen, no az még nem üzemel.
Balázs érdeklődve szemlélte, hogy itták a cicák a tejecskét egy földre helyezett műanyag-tálkából. Elgondolkodtathatta a dolog, mert a következőre lettem figyelmes. Balázs négykézláb áll a konyha közepén, előtte a földön a csőrös ivópohara áll, és ő nagyokat kortyolva lelkesen szívja belőle a levegőt.
Na, ez már múlt kedden volt, mindjárt utolérem magam. :D
Ugyaneznap történt, reggelinél, hogy Balázs lekéretszkedett már az etetőszékéből, de visszajárt sajtocska-falatkákat kunyerálni az asztalhoz. Megelégeltem, hogy mindig akkor vágjak neki egy darabot, amikor jön, és legyártottam neki négy falatkát egyszerre. Leraktam öket szépen egymás mellé, és örültem, hogy most végre én is ehetek. Jött is menetrendszerűen (amikor elfogyott a szájából az előző sajtfalat) és felmérte a szituációt. Rövid mérlegelés után megfogta a két szélső sajtot, összetolta őket, és egyszerre betömte őket a szájába! :)
Másnap a fürdés alatt derültünk jót Balázson. Van egy kis szivacsa, amivel megmosdik. Mindig mondom neki mijét mossa, és ő boldogan szót fogad. Igazából ez is egy játék neki. Szóval szivacs a jobb kézben, instrukció: Mosd meg a füledet! -és ő megmossa a jobb fülét,- Mosd meg a másik füledet is! - oldalra kalimpálás után fél fordulat balra és újból a jobb fülecske tisztul..
Vannak tárgyak, amik csak úgy eltűnnek a lakásban, hogy aztán a leg nem odavalóbb helyen bukkanjanak fel ismét. Én Balázs kezét sejtem a dologban, de hát ki tudja. Az egyik ilyen tárgy a szemöldökcsipeszem. Az elmúlt fél évben vagy hármat vettem, és sosincs egy kéznél, amikor szükség lenne rá. Éppen azt a szerencsés véletlent aknáztam ki, hogy rátaláltam egyre, és Balázzsal nem törődve csipkedtem magam, amikor azt látom, hogy a fiam ééédesen hunyorog, és megtapsolja magát. Hogy-hogy nem, volt nála is egy szemöldökcsipesz, amivel boldogan utánzott, és mivel úgy ítélte meg, sikeresen is, hát megtapsolta magát.
Csütörtökön sétáról hazafelé jövet megtanultunk toporzékolni. No nem hiszti miatt, csak hogy ne vigyünk be a lakásba túl sok havat a cipőnkön. Még gyakorolnunk kell...
Balázs ma megfogta a havat. Mit megfogta! Hógolyót dobott el, és rálépett!
Ez nagy előrelépés, eddig a hóembert is csak a kis homokozólapáttal piszkálta meg.
Múlt szombaton Balázs egész délelőtt bamba volt. Pedig előre örültem, hogy találkozik távoli rokonainkkal, Béla-papa fiával Petyával, és feleségével Krisztivel. Büszke szívvel hagytam ott Mamáéknál Békáson őt pénteken és már alig vártam hogy milyen visszajelzéseket kapok majd a rokonoktól Balázsról. Se egy mosoly, se egy hang, csak ült, vagy állt bambán egész reggel... Pedig ilyet nem szokott ám csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése