Cumi, alias "Umma!"

Balázs születésekor nem vettünk cumit. Mert hogy a szopótechnikáját ronthatja a cumizás, erőtlenebbül fog szívni, mert elfárad a kis nyelve, hátráltathatja a szopásban, rossz evő lesz, na meg a mi fiunk majd megtanulja, hogy a cumi nem jó semmire. Hát kemények voltunk, tele okos kis fejünk a szakirodalommal, és bűbájosan naív elképzelésekkel.
Azért Mama, biztos, ami biztos, vett Balázsnak egy cumit, "..mert olyan ééédi volt!" felkiáltással. És ha már megvette, ki is csomagolta. Ki is főzte. És persze jött, hogy nézzük már meg tetszik-e Balázsnak. Némi kárörömmel nyugtáztam, hogy fiunk ívben köpte ki a cumit. Igen, jól döntöttem, nem kell nekünk cumi.
Aztán, pár héttel később, amikor anyuéknál voltunk, anyuci (ja, Mama) a pityergő unokáját cumival nyugtatta meg. NOCSAK! Gondoltam én, mikor hallottam, hogy eddig általam hasztalanul vígasztalgatott kisfiam csöndben van. És láttam a felségsértést, a cumit. És kimartam a szájából, hogy azért erre ne szokjunk rá, de akkor megint elkezdett sírni kicsi szemem fénye. És cumi maradt.
Hazamentünk, és amikor másnap Balázs újra hisztikézni kezdett, nem volt kéznél a cumi. No, ekkor hiányzott először. És innentől kezdve még sokszor.
És akkor hirtelen felindulásból vettünk egy ugyanolyan cumit, mint amit anyu, hogy legyen. Balázs nagyon ritkán aludt el cicin, inkább az lett a menetrend, hogy szopizott, közben háromszor-négyszer büfizett, és amikor kezdett leragadni a szeme, akkor szépen befektettük a kiságyába, megkapta a szusziját (akkor még pirinyó puha kék törölközőcske, később pelenka, lásd bővebben itt) szájába nyomtam a cumit, és pár perc múlva már aludt is. Amint elaludt, a cumi kifordult a szájából, ennek nagyon örültem.
Később már nem örültem ennek annyira, mert amikor fordult kifelé a cumi úgy álomhatáron, akkor felébredt, és kereste. Több hétig szaladgáltunk éjjel háromszor-négyszer is, és tettük vissza a cumit Balázs szájába. Persze a vaksötétben elég nehéz volt nekünk is megtalálni a cumit, pedig abban reménykedtünk, hogy egy idő után megtalálja maga, és alszik tovább.
És bekövetkezett az is, amikor egy cumi már nem volt elég. Mert a cumik, rejtélyes módon sötétedéstől hajnalig bújkáltak álmos szemű Anya elől (előlem), hol az ágy alól kapartam ki (kibotorka félálomban a fürcsibe lemosni), hol meg ráfeküdt Balázs és alig találtam meg.
És akkor vettünk plussz két cumit.. És kicsit fellélegeztünk, mert nem kellett állandóan keresni a kiesett cumit, hanem fogtuk, és beetettük a soron következőt.
Eljött az a nap is, amikor a kicsúszni készülő cumit Balázs az utsó pillanatban visszanyomta valami félautomatikus mozdulattal, és volt, hogy csak egyszer keltett cumiért. Hurrá!
Nappal is egyre nagyobb lett az igénye a cumi után, csak azzal volt hajlandó elaludni (napi háromszor-négyszer is aludt egy-másfél órácskát). Cumi kellett neki továbbá, ha álmos volt, és ha éhes. Bárhová mentünk, vittük a cumiját. Többet is, hátha az egyik leesik, és nincs mód az azonnali fertőtlenítő mosásra. Így hát a Brendonba két cumit is vittünk. És az első tíz perc alatt mind a kettő leesett. Még jó, hogy minden szükséges kellék volt nálam a cumimiosáshoz. No, ott döntöttük el, hogy veszünk cumizsinórt. (egyik felén csatt van, ezzel rögzítjük a zsinórt a baba ruhájához, másik felén meg maga a cumi van rögzítve.) És ez megváltoztatta az életünket. Egy idő múlva már éjszaka is (meg alvásoknál) felcsatoltam Balázsra a cumizsinórt, így hát nem kellett keresgélni a sötétben az egyes, kettes ill. hármas számú cumit. Aztán meg az én okos kisfiam megkereste a mellkasán a cumizsinór csattját, és tenyerét csúsztatva annak zsinórján eljutott a cumiig, amit egyedül bevarázsolt a szájába.
Halleluja!
És mindenki aludt éjjel békésen.
A cumi rendeltetésszerűen alváshoz kellett csak, meg amikor éhes volt Balázs, de nem volt mód az azonnali etetésre.
Reggel onnan tudtuk, hogy éhes, és ki szeretne jönni a kiságyból, hogy letette a szuszit, és kiköpte a cumit. Ugyanígy, ha álmos volt, kérte a cumit, és a szuszit. Ha csak kicsit volt álmos, akkor nem engedte, hogy a pizsijére csatoljuk a cumizsinórt.
Most, hogy beteg volt, kicsit rászokott Balázs a cumizásra sajnos. Volt, hogy rohangálhatott az egész lakásban cumival a szájában, és szuszipelust szorongatva. Ilyenkor nagyon nehéz volt kirimánkodni a szájából a cumit.
Most, hogy elkezdett beszélni, nem akarjuk, hogy a cumi befolyásolja a kiejtését, ezért ha cumival mond valamit, azt válaszoljuk rá, hogy: "Nem értjük Balázs, mert cumi van a szádban!" és ilyenkor kiveszi a cumit a szájából, és megismétli a mondanivalóját. ...És utána visszarakja.. :S
Ma reggel Apa majd egy órán át küzdött a cumi ellen, és amikor jöttek és elmesélte nekem, hogy Balázs nem hajlandó megválni a cumijától, ő azonnal fogta a cumit, és Apa kezébe adta vigyorogva. No ezt rakd össze! :)
Kocsiban rendszeresen cumival és szuszival utazunk. Régebben mindig elaludt az autóban, és ezért, mostanában meg csak szereti gyűrögetni és szagolgatni a szuszit, meg rágni a cumit mint egy pipát. Rá is tűzöm a kabátjára, mert ha vezetek, nem tudok mindig megállni leesett cumit keresgélni.
Viszont mostanában annyi érdekes dolgot lát az utcán, hogy nem ér rá aludni, így amikor kiszáll, és álmos még, nem adja oda a cumit. Ilyenkor lekapcsolom róla, és ha ennivalóval kínálom, elfeledkezik róla, és evés után sem keresi. Ma délután viszont nem jött be ez a turpisság. Meglátta a cumit a konyhaszekrényen, lehalászta, és a pulcsijára mutogatva az értésünkre hozta, hogy rögzítsük rá a szerencsésen megtalált cumit, amíg megvan..:D
Mi a ti véleményetek a cumihasználatról?

Lovacskázás

Lovacskázás
Apa a nyakába veszi Balázst, és ügető ugrabugrával lovacskáztatja őt, aki közben utánozza a lópaták csattogását, kacag, és rendkívül élvezi a dolgot. Most már ki is tudja kényszeríteni ezt a játékot. Apa elé áll, szólítja, majd megfordul, elhátrikál egészen míg Apába nem ütközik, magasra tartott karokkal, és csettinget a nyelvével. Ettől Apa elolvad, és már kapja is a nyakába..:)

Hát kipróbáltam én is, milyen szakács is lennék, ha gyakrabban főznék Balázsnak.
Ehhez csak egy tesztet kellett kitöltenem.

You Are an Excellent Cook

You're a top cook, but you weren't born that way. It's taken a lot of practice, a lot of experimenting, and a lot of learning. It's likely that you have what it takes to be a top chef, should you have the desire...

Are You A Good Cook?

Első nagy-bilizés

No nem szándékos volt, csak mint mindig, Balázs fürdés előtt ráült a kád mellé készített bilire, hogy pár cseppel megörvendeztessen mindannyiónkat. Elsőre ez aránylag könnyen szokott menni, másodszorra is többnyire pár mp után sikerül, többedszerre már tényleg csak pár cseppet tud kierőlködni. Ez így történt ma is. Harmadszorra már koncentrált, és erőlködött, majd mikor felállt, hogy megszemlélje alkotását, nagyon meglepődött. Csak mutogatott a kakira, és Apára, és megint a barnára, és az arcán meglepődés és döbbenet. Apa persze sejtette a nyögésből, hogy mi készül, és nagyon megdícsérte Balázst. Talán a dícséret végefelé nem ártott volna popsit is törölni, mert így Balázs lányos zavarában idő előtt ült le a kissámlira. :p

Beteg-blog / utolsó felvonás

Már tegnap sem volt láza Balázsnak. Szerdáig szedi még az antibiotikumot, meg az ACC 100-at, addig remélem a köhögése is megszűnik. A kanalas orvosságot így is válogatott cselekkel tudjuk csak a gyerekbe diktálni. Balázs csak első alkalommal itta ki a krétaízű gyümölcsillatú édes fehér löttyöt a pici mérőkupakból. Aztán Apa kitalálta hogy ugyanezt kanálból adja neki. Pár alkalommal később már ez sem működött, így azt mondtuk neki, nehogy bekapja a kanalat, tehát mohón bekapta. De ez is csak ideig óráig vált be, fél nappal később már tennem kellett bele egy Smartie's cukorkát is, hogy vonzóbbá tegyem azt a kanalat. Nem is tudom, este milyen cselhez folyamodom majd, kezd kifogyni az ötlettáram.

El sem hiszem!! Este jött Apa mosolyogva, és hozta a kanál Augmentin szirupot, és Balázs még harmadszorra is visszakérte a kanalat, hogy lenyalhassa róla az utolsó csöppet is...

Új szavak

"Bajaja" = Balázs
"Buj-buj" = bújj bújj
"Te" = te
"Ka" = hangya
"Pók" = pók

Orrszipák

A hosszú betegség sok minden miatt rossz, mind a szülőknek, mind a gyereknek, mind mindenki másnak. De van előnye is. Ha például Balázs rálép egy kekszre, Anya nem tör ki dührohamban, mert elöl van a porszívó, hipp-hopp feltakarítjuk együtt. És egy elnyúló betegség alatt van ideje a gyereknek hozzászokni a porszívós orrszíváshoz.

Amikor Balázs már félpercenként mondja, hogy "Jaj-jajj!", és mutogat az orrocskájára, tudom, hogy itt az ideje a következő orrszívásnak. Az első pár alkalommal hajtóvadászatot kellett indítanom Balázs felkutatására, és befogására, utána hagyta megát elkapni, de rúgkapált, vagy hirtelen hatszor olyan súlyos lett, mint amilyen igazából.
(Ezt nem tudom, hogy csinálják a gyerekek. Amikor nem akarják, hogy valaki felemelje őket, akkor az a testrész, ahová a felemelő belekapaszkodik, hatszor olyan súlyossá válik, mint amilyenre számított, és/vagy eltűnik, kifordul, elcsavarodik, nyúlik, szóval meg sem lehet fogni, vagy ha mégis, felemelni nem lehet a gyereket.)
Később már szépen (nyöszörögve) hagyta, hogy az ölembe ültessem, és csak akkor vált nagyon aktívvá (kapálózás, söprögető mozdulatok), amikor közelítettem felé az orrszipákkal. Ma már kétszer hagyta minimális nyöszörgéssel, hogy kitisztítsam az orrát, mert tudta, hogy utána sokkal könnyebben kap majd levegőt.
Legutsó alkalommal is mutogatott az orrára, mire én határozott hangon abba a szobába invitáltam, aminek a közepét a porszívó uralja. Körülnéztem, de nem találtam az orrszipákot, és elkezdtem keresni, szép csendben, nehogy Balázs megsejtse, hogy mi után kutatok, és idő előtt elszaladjon. Csak azt mormogtam csodálkozón magamban, hogy "Hol lehet?". Egy perc múlva Balázs sugárzó mosollyal jött, és büszkén lóbálta a keresett orrszipákot. Szépen a kezembe adta, és megindult a porszívó felé. Ezek szerint a gyerekem tudta, hogy az orrszipákot kerestem, sőt, tovább megyek, ő maga igényelte, hogy kitisztítsam az orrát!

Láz

Két napja éjjel egy egész napi láz után éjjel is tüzelt a kicsim, reggel is csak lázcsillapítóval tudtuk leszorítani a lázát, de kapott antibiotikumot, amit kora délután már sikerült is belediktálnunk. még evett egy kis hagymalevest, pár szem epret, ivott, és délután ötkor mély álomba merült. Gondoltam hadd aludjon, majd ha felébred, hazahozom. De reggel hatig aludt szegény, és amikor felébredt, nem csak tűz forró volt, de nagyon szomjas is. Már éjjel odakészítettem neki, vizet, és a reggeli tejecskéjét. Amikor felébredt, nyöszörgött, de amint a látóterébe helyeztem a vizet, megelevenedett, és mohón nyelte. Aztán észrevette a tejet is, és üveget váltott. De rájött egy köhögőroham, és az addig lenyelt folyadékot szépen 'visszahelyezte' a kiságyára, és a nagyágyra. Ezután már zökkenőmentesen megitta a tejcsi maradékát, lenyelte a Panadol bébit, és lement Mamával kávét főzni, és kakaót készíteni. Ennyi folyadék után már nem volt éhes, és az antibiotikumot meg az ACC plus-t is csak csellel lehetett belédiktálni. Most épp beájult a kocsiban, vittünk ki rá egy takarót, és felváltva őrizzük az álmát. A lázat is csak azért utálom, mert féltem Balázst, nehogy túlságosan kiszáradjon.

Szuszipelus

Szuszipelus:
Kezdetben vala pici 10*10cm-es minitörülköző. És vala kék színű, és mennyiségben meg nem vala elég.
Azután vala 'bóti' tetra-pelenka, amiből vala elég, de szagminta alapján a friss tiszták valának kiselejtezve.
Aztán már az igen régiek is ledobatnak a Taigetos-on, vagyis ki az ágyikóból.
Aztán meg bővült vala a felhasználása is.
Vala, vala, vala, vala, vala, vala, vala, vala, vala, vala, vala, vala, vala, vala, vala, vala, vala, vala, vala.
Meguntam a valázást, a fentieket kéretik behelyettesíteni ízlés szerint az ezután következő mondatokba.
Mostanában a szuszipelus vígasztal is kisebb balesetek után, és jelzi is, amikor Balázs elálmosodik, ugyanis olyankor kezd el nyüszizni érte.
Balázs néha kiveszi a cumit a szájából, megtörli nyálas állacskáját, és visszateszi a cumit. Van, hogy a cumit is szárazra törli, mielőtt visszadugja. Olyan is előfordult már, hogy a nyelvén lévő (minden bizonnyal valami ) szöszt távolította el a pelusa segítségével.
Továbbá a szuszipelusnak van még zsebkendő funkciója is. Balázs biztos eleget látott engem allergiásan orrot fújni. Fehér-fehér, és a célnak megfelel, hát miért ne? Gondolhatta.

Nyulam-bulam

Balázs életében a nyuszit öt plüssfigura formázza meg. Az első egy milka nyuszi volt (lila - természetesen), de akkor még nem érdekelte az állatok fajtája. Aztán egy fehér nyuszi volt a kedvenc sokáig, és kapott egy nagyobbacska kék nyuszit is, de azon rendszeresen átnézett. Pedig szép kék nyuszi, puha és ölelnivaló.
Amikor terhes lettem, mindig vittem magammal ezt a nagy kék nyuszit (egy pár napig, kísérletképpen) ahová csak mentem. Kíváncsi voltam ugyanis arra, hogy miként reagál majd arra Balázs, hogy mással is foglalkozom, amikor vele vagyok, mégha mégoly passzív is az illető, mint egy plüssnyuszi. A teletubbies-t is úgy néztük, hogy Balázs ült a cica mellett, morzsolgatva egy-egy elérhető testrészét, mellette meg ültem én, ölemben a kék nyuszival. Történt olyan is, hogy nem értem rá leülni vele teletubbies-t nézni, hanem bekapcsoltam neki egy 15 perces részt, odanyújtottam neki a nyuszkót és mentem dolgomra. Látom tegnap, amikor Apa bekapcsolta neki a dvd-lejátszót, hogy leül, és már veszi is az ölébe a nyuszit. Együtt nézték végig.. :)
Most húsvétkor újabb helyes kis nyuszik csatlakoztak a hazai nyúl-hordához. Mindkettő kis aranyos, Balázs ha egyiket másikat meglátja, ölbe veszi őket, átöleli, és jobbra balra tekergetve a felsőtestét babusgatja a nyuszikákat. Megható.. Jöhet a tesó.

Balázs az éjjel kb kétszáznegyvenhatszor ébredt fel arra, hogy nem kap levegőt az orrán, és köhögnie kell. A hidegpárásító bedöglött. Bevetettem én orrszívástól orrcseppekig mindent, de hiába. Hatkor kelt fel végleg, de nem is bántam. Elegem volt már az éjszakából. Ezerrel folyik az orra, ami már piros a törölgetéstől. Azt hiszem hőemelkedése is van, mindjárt megmérem a lázát, mielőtt átmegyünk Békásra a Dédihez pihenni.

Betegség-blog folytatódik. Balázsnak már reggel fél nyolckor magas láza volt, kapott lázkúpot, lement neki, csak nyűgös volt. Fél kettőkor újabb lázkúp, mert 39 fokos a kisfiam. Háromnegyed hétkor újabb kúp, megint magas lázzal. Háromnegyed kilenc, hűtőfürdő, majdnem 39 foknál. Ha nem megy le, lázcsilla... Mindez Békáson. Anyu felajánlotta, hogy ma aludjon ott Balázs, hogy ki tudjam egyszer én is aludni magam. Estefelé jöttem el, amikor még minden rendben volt.. Most itthon izgulok.. Hogy hogy lesz ebből alvás, még nem tudom..

Remekül aludtunk, egész éjjel ment a hideg-párásító, Balázs meg sem mukkant. Reggel a tejébe rakta Apa az ACC 100-at, így aránylag könnyen túljutottunk a bevételén. Délelőtt szépen szakadt fel a sleim. (Tiszta betegség-blog lett ebből, nem? Persze, igen, én is remélem, hogy mihamarabb meggyógyul Balázs.) Negyed 11-kor beájult az ágyba, mert előtte nagyon kifárasztotta egy hosszú köhögésroham. Nem aludt sokat, már nyávog is, 11 órakor.. :(

Körzeti dokinál

No, féltem ettől a nyitott ablaknál alvástól, de végigizzadtam az éjszakát. Ott aludtam Balázzsal, hogy takargassam, amikor lerúgja a takaróját, vagy megvígasztaljam, ha felsír. Stibor szerint (akinek a kisebbik gyermeke szintén kruppos volt), kissé túlreagálom a dolgokat, de hát anyából vagyok, az lenne a furcsa, ha nem így lenne.
Balázs jókedvűen ébredt, kissé meleg ugyan a buksija, de különben jól van. Néha köhög, meg hörög egy picit, de remélem már túl is van a nehezén. Délután megyünk a gyerekorvosunkhoz, az újhoz, akit Csilla szomszédom ajánlott. A cimhez hűen majd leírom, hogy zajlott látogatásunk a csobánkai rendelőben.

Nohátakkor.
A várószobában Balázs némi nézelődés után jót játszott a kitett játékokkal, nem is akarózott neki otthagynia azokat, amikor sorra kerültünk. Bent egy kedves, mosolygós, némileg zilált, vagy hullámos hajú doki (későbbiek során Doki) fogadott minket, meg egy bűbáj nővérke. Jópont, a Doki nem viselt "ijesztő" fehér köpenyt. Bemutatkoztunk egymásnak, és leültünk. Megint jópont, Doki köszönt Balázsnak is. Amíg előadtam a kórismét, addig Balázs Apa ölében ücsörgött, és tétova mozdulattal kivette Apa kezéből az irattasakot, hogy aztán a Doki felé nyújtsa azt. Megint jópont, hogy Doki ezt észrevette, és mosolygósan elvette tőle, megköszönte, és visszaadta Apának. Doki a sikeres kapcsolatfelvétel után Balázsnak ajándékozott egy majmocskás matricát, amit Balázs nem akart elfogadni. Amikor mégis elvette, mindenáron vissza akarta adni. És amikor elkezdtünk levetkőzni (no nem mi, szülők, csak Balázs), akkor már sejtette, hogy ebből vizsgálat lesz, és el is kezdett nyavalyogni. Amikor előkerült a fonendoszkóp, kisfiam megint teli tüdőből visított, de azért még befogadta a külvilág jelzéseit. Az öltöztetés közben már csak hüppögött. Amíg én aláírtam néhány papírt, és megbeszéltem a dokival a további teendőket, Balázsék kimentek játszani. Mire a váróba értem, már a kertből integettek be egy ablakon, mosolygósan.

3-szótagú szó

babaja = bagoly, babocska
teje = tej, tejet
döm-döm = Döm-dö-döm.
balaja = Balázs
nenne = Nádja

CROUP! Beteg-blog / első felvonás

Úgy tűnik, Balázs kruppos. :(
Már tegnap este kicsit meleg volt a feje, de ma reggelre belázasodott. Kicsit köhögött is, és kb 38 fokos volt a láza popóban. Sok mézes teát ivott, és délre úgy tűnt, semmi baja. El is ment meglocsolni a nagyszülőket Apával. Délben nem aludt sokat, álmos is volt délután. Továbbra sem evett semmit (ja, nem írtam eddig, hogy nem evett semmit), csak egy krémtúróhabjoghurt-izét. Már inni sem nagyon akar. Nyűgösködött, hogy menjünk ki a kertbe, és ott elég jól érezte magát. Bejöttünk, de enni még mindig nem akart. Ma még nem volt számottevően nedves pelusa, se kakis. Estére megint belázasodott, 39 fok feletti volt a láza popóban. Lázkúpot kapott, Mexalent. Persze időközben a gyermekem 13 kilósra tornázta fel magát, persze, hogy nem volt elég egy kúp a 125 mg-osból. Nagyon csúnyán szedte a levegőt, ki-, és belégzésnél is hörgött vagy sípolt. Felhívtuk a szomszédomat, aki a napokban ajánlott egy nagyon jó gyerekdokit, aki házhoz is jönne. A doki városon kívül volt épp, de ajánlotta a Bethesda gyermekkórházat egy vizsgálatra. Fél óra múlva már ott is voltunk. Balázs sikítva sírt a dokik látványától, remegett és öklendezett amikor fonendoszkóppal meghallgatta egy kedves doki. Kapott egy szteroid-tartalmú kúpot is a krupp tünetei ellen. Meg egy csomó receptet és tanácsot.
Nyitott ablaknál kell aludnia..
Nekem ez furcsa. Néha véletlenül nyitva marad egyszer-egyszer a hálószobánkban az ablak egy résnyire, de reggelre már majd' megfagyok.

Tegnap, és ma Váton voltunk István anyukájának (Nagyi) rokonainál. Öt család lelkes tagjai szeretgették Balázst két napig, és ő ezt nagyon jól bírta.

Veronka nénjénél és Laci bátyjánál kezdtünk, és Balázs már ott kézen fogta Laci bátyját, és elmentek tyúkot, kakast és kutyát (kuszi-tájszólással kutya) nézni. Utána mentünk el Nagyi másik nővéréhez, Annus nénjéhez, és Balázs ott is nagyon hamar feloldódott. Elég gyorsan rájött, hogy a "Gyere, mutatok én neked valamit!" mondat ajándékot, vagy édességet jelent, ment is akárkivel, akárhová, ezt hallva.

Estére Veronikáékhoz mentünk vacsizni, és aludni. Ők csuda jófejek, viccesek, és kedvesek. Áronkájukkal remekül eljátszott Balázs, bár az ismerkedésük nem volt zökkenőmentes.. Rögtön az elején Balázsnak megakadt a szeme Áron tűzoltó-autóján, és felébredt benne a vágy, hogy játsszon vele. Áron meg kinyilvánította, hogy az az övé, nem szabad játszania vele másnak. Balázs, ha visszautasítják, mostanában agresszívvá válik, most is odament és két oldalról jól fültövön vágta szegény Áronkát. Eddig az én kölkömet verték a többiek, és ő muján tűrte, most meg hirtelen kis agresszor lett az én jámbor kisfiamból.

Este kiskádban fürdettük Balázst, amibe ugyan először nem akart beleülni, de miután belepottyantottam egy szappant, azonnal bukott utána, és kereste. Különösebb probléma nélkül elfogadta a kiságyat, bár egy ideig mindig ott álldigált, ahol az ablakból egy kis fénysugár pont az arcára tűzött. Szerintem tetszett neki. Este még egy jót dumáltak a szülők. Délelőttre játszóteres programot terveztünk, de későn keltünk, és az idő sem volt valami jó. Ebédelni Hugiékhoz mentünk, már Nagyival együtt, aki 11-re érkezett Veronikáékhoz. Még belefért egy kis játszás a szabadban, Balázs is felült Áronka traktorjára, és bicajára is.
A hazafelé úton megint meg kellett állnunk egy kicsit, hogy Balázs sétáljon egyet, bár esett az eső. Ma nemigen evett Balázs, hazafelé viszont megivott egy háromdecis kakaóstejet, amit egy benzinkútnál vettünk neki. Estére mintha kicsit melegebb lett volna, mint szokott, álmos volt nagyon, lefektettük Békáson Mamáéknál.

Pörgés-forgás

Balázs mostanában pörög. Leginkább jobbra, de ha szólunk neki, hogy most a másik irányba, akkor 3-ból kétszer sikerül neki irányt váltania. Ma kísértetiesen hasonlított pörgés közben egy súlylökőre. Egyik kezében a szuszipelenkát szorítva a vállához, másik kezét a levegőbe emelve pörgött, majd hirtelen megállt, merev lábakkal, és koncentrált. Nyilván arra, hogy talpon maradjon. Ez a játék végefelé már nemigen sikerült neki, amit roppant viccesnek talált. :)

Gary, Anne, Anita, Mika, Nadja

Szóval a címben szereplő barátaim jártak nálunk Pomázon. Balázs először "beszélgetett" olyanokkal, akik csak angolul tudtak, magyarul nem. Gary és Anne ennek ellenére nagyon sikeres volt nála, olvastak együtt könyvet, felvehette Anne Balázst az ölébe, tanult tőlük két új szót is: "Náj-náá!" (Night-night) és "Bábbáj" (Bye-bye!). Percekig tettették, hogy alszanak hortyogva, hogy aztán hirtelen felébredjenek, és megnevettessék a kisfiam. Amikor elmentek, még puszit is kaptak!! Ez óriási előrelépés a nyelvi nehézségek és az egy napos (rövid) együttlét ellenére.
Nádja és Balázs is jól elvoltak együtt, bár Balázs kapott egy pár rosszpontot azzal, hogy felült Nádja kismotorjára..:)
Ez itt Gary és Anne:

A homokozás örömei

Nos, a homokozás örömei engem is elértek. Tetten értem magam, ahogy gyerekes élvezetet okoz a homokvárépítés, és a homokgombóc-gyúrás. Viszont mindezen örömöket én csakis a homokozónál tudom kiélvezni.
Balázs mostanában már délelőtt (mit de-tt, már reggel!) kikéretőzik homokozni. Ezalatt csinálok reggelit, fél szemem persze mindig a fiamon. Szól nekem, mutat valamit, válaszolok, kiintegetek neki, és ő homokozik tovább békésen. Csupán két percre tűntem el a fürdőszobában, de a visszacsatolás hiánya arra ösztökélte Balázst, hogy azon nyomban felkutasson. Fogta a kis vödrét, és az elmaradhatatlan kislapátot, és a keresésemre indult. Világosan látszott, hol keresgélt engem. Később, miután visszatoloncoltam Balázst a homokozóba, könnyedén követtem a homoknyomokat a hálószobába, a gyerekszobába, a konyhába, a dolgozóba, és végül a "búvóhelyemre", a fürdőszobába. Miután Old Shutterhand szemeit kölcsönvéve egy partvissal és kislapáttal is felkutattam az előbb felsorolt helyeket, már tudtam, hogy amikor a fiam a keresésemre indult, még tele volt a vödröcskéje homokkal..

Ugyanezen a napon Balázs háromszor szólt, hogy "ka-ka" és kapirgálta a pelusát. Először örültem, hogy szól, megdícsértem. Húztam volna fel tisztába tevés után a szandiját, de nem engedte. Szólt, hogy "ka-ka" és nyögött. Okos a gyerek, tudja, hogy úgyis levenném róla a következő percben. Újabb tisztába tevés, szandi fel, gyerek vissza a homokozóba. Egyszercsak megint jön, ugyanazt mondva, mint az első két alkalommal, de már nincs kedve vetkőzni. Meglepődtem rendesen, hogy harmadszor is?, de büdös volt valaki kettőnk közül, és nem én voltam az, szóval nem volt mese, menni kellett tisztába tenni.
Azért jó, hogy már szól, így nem csípi ki a kis popóját a kaki.

Profi idegenvezető lenne

Amikor nem akarjuk, hogy Balázs elaludjon a nagymamáktól hazavezető 10-15 perces úton, akkor végig beszélünk hozzá. Felhívjuk a figyelmét a teherautókra, motorosokra, és nem utolsósorban az épületekre, amiket elhagyunk. Amikor egyszer Dédit vittük Pomázra, megkértem Balázst, szóljon nekem, ha elérjük a benzinkutat, amit boldogan kurjongatva meg is tett. Hangos felkiáltásokkal jelezte még a sárga buszokat a buszpályaudvarnál, és szólt, amikor elértük a Kőhegy patikát is.

Van olyan is, hogy Balázs minden erőfeszítésünk ellenére elszundít. Az álom határmezsgyéjén kértem ma tőle azt, hogy mutassa meg, hol van a benzinkút. Figyelt le-lecsukódó pillái mögül, és amikor a benzinkút mellé értünk, egy csuklómozdulattal némán rámutatott az ablakon keresztül..

Mielőtt ráfordultunk a mi utcánkra, ami még mindig nagyon rázós földút, egyszer csak elkezdte jobbra balra dobálni a fejét, jelezve, hogy tudja ám, hogy mi következik.. Ma ahogy közeledtünk a házunkhoz, megfogtam a buksiját, hogy ne legyen ütődöttebb, mint születésekor holmi úthiba miatt. Egy kis sima részen elengedtem a fejét, mert viszketett az orrom, erre látom, már emeli is a kis kezét és megfogja a fejét vele, nehogy leguruljon a nyakáról. :)

Élet az égen

Igen, madár nem szállhat el felettünk Balázs tudta nélkül. Itt a tavasz, csicseregnek ezerrel, mi meg keressük, hogy honnan szól a hang.

Így van ez a gépmadárral is. Addig már eljutottunk, hogy ha bent vagyunk a házban, csak felhívja a figyelmem a repülőgép hangjára, és felfelé mutatva ingatja a fejét, hogy nem láthatjuk innen. Persze a szabad ég alatt nincs ilyen kifogás, meg kell keresni. Akkor is, ha közvetlenül a nap mögött röpül az a dög.

Ma tovább bővült az égen megfigyelt érdekességek száma. Elrepült felettünk igen alacsonyan egy szép, piros helikopter. Éppen Békáson hintáztunk, így végig nyomon tudtuk követni, amíg csak el nem tűnt a hegyek mögött. Még vagy tíz percig beszélt róla, mutogatta, honnan hová szállt, és hogy forgott a propellere.