A hosszú betegség sok minden miatt rossz, mind a szülőknek, mind a gyereknek, mind mindenki másnak. De van előnye is. Ha például Balázs rálép egy kekszre, Anya nem tör ki dührohamban, mert elöl van a porszívó, hipp-hopp feltakarítjuk együtt. És egy elnyúló betegség alatt van ideje a gyereknek hozzászokni a porszívós orrszíváshoz.
Amikor Balázs már félpercenként mondja, hogy "Jaj-jajj!", és mutogat az orrocskájára, tudom, hogy itt az ideje a következő orrszívásnak. Az első pár alkalommal hajtóvadászatot kellett indítanom Balázs felkutatására, és befogására, utána hagyta megát elkapni, de rúgkapált, vagy hirtelen hatszor olyan súlyos lett, mint amilyen igazából.
(Ezt nem tudom, hogy csinálják a gyerekek. Amikor nem akarják, hogy valaki felemelje őket, akkor az a testrész, ahová a felemelő belekapaszkodik, hatszor olyan súlyossá válik, mint amilyenre számított, és/vagy eltűnik, kifordul, elcsavarodik, nyúlik, szóval meg sem lehet fogni, vagy ha mégis, felemelni nem lehet a gyereket.)
Később már szépen (nyöszörögve) hagyta, hogy az ölembe ültessem, és csak akkor vált nagyon aktívvá (kapálózás, söprögető mozdulatok), amikor közelítettem felé az orrszipákkal. Ma már kétszer hagyta minimális nyöszörgéssel, hogy kitisztítsam az orrát, mert tudta, hogy utána sokkal könnyebben kap majd levegőt.
Legutsó alkalommal is mutogatott az orrára, mire én határozott hangon abba a szobába invitáltam, aminek a közepét a porszívó uralja. Körülnéztem, de nem találtam az orrszipákot, és elkezdtem keresni, szép csendben, nehogy Balázs megsejtse, hogy mi után kutatok, és idő előtt elszaladjon. Csak azt mormogtam csodálkozón magamban, hogy "Hol lehet?". Egy perc múlva Balázs sugárzó mosollyal jött, és büszkén lóbálta a keresett orrszipákot. Szépen a kezembe adta, és megindult a porszívó felé. Ezek szerint a gyerekem tudta, hogy az orrszipákot kerestem, sőt, tovább megyek, ő maga igényelte, hogy kitisztítsam az orrát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése