Cumi, alias "Umma!"

Balázs születésekor nem vettünk cumit. Mert hogy a szopótechnikáját ronthatja a cumizás, erőtlenebbül fog szívni, mert elfárad a kis nyelve, hátráltathatja a szopásban, rossz evő lesz, na meg a mi fiunk majd megtanulja, hogy a cumi nem jó semmire. Hát kemények voltunk, tele okos kis fejünk a szakirodalommal, és bűbájosan naív elképzelésekkel.
Azért Mama, biztos, ami biztos, vett Balázsnak egy cumit, "..mert olyan ééédi volt!" felkiáltással. És ha már megvette, ki is csomagolta. Ki is főzte. És persze jött, hogy nézzük már meg tetszik-e Balázsnak. Némi kárörömmel nyugtáztam, hogy fiunk ívben köpte ki a cumit. Igen, jól döntöttem, nem kell nekünk cumi.
Aztán, pár héttel később, amikor anyuéknál voltunk, anyuci (ja, Mama) a pityergő unokáját cumival nyugtatta meg. NOCSAK! Gondoltam én, mikor hallottam, hogy eddig általam hasztalanul vígasztalgatott kisfiam csöndben van. És láttam a felségsértést, a cumit. És kimartam a szájából, hogy azért erre ne szokjunk rá, de akkor megint elkezdett sírni kicsi szemem fénye. És cumi maradt.
Hazamentünk, és amikor másnap Balázs újra hisztikézni kezdett, nem volt kéznél a cumi. No, ekkor hiányzott először. És innentől kezdve még sokszor.
És akkor hirtelen felindulásból vettünk egy ugyanolyan cumit, mint amit anyu, hogy legyen. Balázs nagyon ritkán aludt el cicin, inkább az lett a menetrend, hogy szopizott, közben háromszor-négyszer büfizett, és amikor kezdett leragadni a szeme, akkor szépen befektettük a kiságyába, megkapta a szusziját (akkor még pirinyó puha kék törölközőcske, később pelenka, lásd bővebben itt) szájába nyomtam a cumit, és pár perc múlva már aludt is. Amint elaludt, a cumi kifordult a szájából, ennek nagyon örültem.
Később már nem örültem ennek annyira, mert amikor fordult kifelé a cumi úgy álomhatáron, akkor felébredt, és kereste. Több hétig szaladgáltunk éjjel háromszor-négyszer is, és tettük vissza a cumit Balázs szájába. Persze a vaksötétben elég nehéz volt nekünk is megtalálni a cumit, pedig abban reménykedtünk, hogy egy idő után megtalálja maga, és alszik tovább.
És bekövetkezett az is, amikor egy cumi már nem volt elég. Mert a cumik, rejtélyes módon sötétedéstől hajnalig bújkáltak álmos szemű Anya elől (előlem), hol az ágy alól kapartam ki (kibotorka félálomban a fürcsibe lemosni), hol meg ráfeküdt Balázs és alig találtam meg.
És akkor vettünk plussz két cumit.. És kicsit fellélegeztünk, mert nem kellett állandóan keresni a kiesett cumit, hanem fogtuk, és beetettük a soron következőt.
Eljött az a nap is, amikor a kicsúszni készülő cumit Balázs az utsó pillanatban visszanyomta valami félautomatikus mozdulattal, és volt, hogy csak egyszer keltett cumiért. Hurrá!
Nappal is egyre nagyobb lett az igénye a cumi után, csak azzal volt hajlandó elaludni (napi háromszor-négyszer is aludt egy-másfél órácskát). Cumi kellett neki továbbá, ha álmos volt, és ha éhes. Bárhová mentünk, vittük a cumiját. Többet is, hátha az egyik leesik, és nincs mód az azonnali fertőtlenítő mosásra. Így hát a Brendonba két cumit is vittünk. És az első tíz perc alatt mind a kettő leesett. Még jó, hogy minden szükséges kellék volt nálam a cumimiosáshoz. No, ott döntöttük el, hogy veszünk cumizsinórt. (egyik felén csatt van, ezzel rögzítjük a zsinórt a baba ruhájához, másik felén meg maga a cumi van rögzítve.) És ez megváltoztatta az életünket. Egy idő múlva már éjszaka is (meg alvásoknál) felcsatoltam Balázsra a cumizsinórt, így hát nem kellett keresgélni a sötétben az egyes, kettes ill. hármas számú cumit. Aztán meg az én okos kisfiam megkereste a mellkasán a cumizsinór csattját, és tenyerét csúsztatva annak zsinórján eljutott a cumiig, amit egyedül bevarázsolt a szájába.
Halleluja!
És mindenki aludt éjjel békésen.
A cumi rendeltetésszerűen alváshoz kellett csak, meg amikor éhes volt Balázs, de nem volt mód az azonnali etetésre.
Reggel onnan tudtuk, hogy éhes, és ki szeretne jönni a kiságyból, hogy letette a szuszit, és kiköpte a cumit. Ugyanígy, ha álmos volt, kérte a cumit, és a szuszit. Ha csak kicsit volt álmos, akkor nem engedte, hogy a pizsijére csatoljuk a cumizsinórt.
Most, hogy beteg volt, kicsit rászokott Balázs a cumizásra sajnos. Volt, hogy rohangálhatott az egész lakásban cumival a szájában, és szuszipelust szorongatva. Ilyenkor nagyon nehéz volt kirimánkodni a szájából a cumit.
Most, hogy elkezdett beszélni, nem akarjuk, hogy a cumi befolyásolja a kiejtését, ezért ha cumival mond valamit, azt válaszoljuk rá, hogy: "Nem értjük Balázs, mert cumi van a szádban!" és ilyenkor kiveszi a cumit a szájából, és megismétli a mondanivalóját. ...És utána visszarakja.. :S
Ma reggel Apa majd egy órán át küzdött a cumi ellen, és amikor jöttek és elmesélte nekem, hogy Balázs nem hajlandó megválni a cumijától, ő azonnal fogta a cumit, és Apa kezébe adta vigyorogva. No ezt rakd össze! :)
Kocsiban rendszeresen cumival és szuszival utazunk. Régebben mindig elaludt az autóban, és ezért, mostanában meg csak szereti gyűrögetni és szagolgatni a szuszit, meg rágni a cumit mint egy pipát. Rá is tűzöm a kabátjára, mert ha vezetek, nem tudok mindig megállni leesett cumit keresgélni.
Viszont mostanában annyi érdekes dolgot lát az utcán, hogy nem ér rá aludni, így amikor kiszáll, és álmos még, nem adja oda a cumit. Ilyenkor lekapcsolom róla, és ha ennivalóval kínálom, elfeledkezik róla, és evés után sem keresi. Ma délután viszont nem jött be ez a turpisság. Meglátta a cumit a konyhaszekrényen, lehalászta, és a pulcsijára mutogatva az értésünkre hozta, hogy rögzítsük rá a szerencsésen megtalált cumit, amíg megvan..:D
Mi a ti véleményetek a cumihasználatról?