No, féltem ettől a nyitott ablaknál alvástól, de végigizzadtam az éjszakát. Ott aludtam Balázzsal, hogy takargassam, amikor lerúgja a takaróját, vagy megvígasztaljam, ha felsír. Stibor szerint (akinek a kisebbik gyermeke szintén kruppos volt), kissé túlreagálom a dolgokat, de hát anyából vagyok, az lenne a furcsa, ha nem így lenne.
Balázs jókedvűen ébredt, kissé meleg ugyan a buksija, de különben jól van. Néha köhög, meg hörög egy picit, de remélem már túl is van a nehezén. Délután megyünk a gyerekorvosunkhoz, az újhoz, akit Csilla szomszédom ajánlott. A cimhez hűen majd leírom, hogy zajlott látogatásunk a csobánkai rendelőben.
Nohátakkor.
A várószobában Balázs némi nézelődés után jót játszott a kitett játékokkal, nem is akarózott neki otthagynia azokat, amikor sorra kerültünk. Bent egy kedves, mosolygós, némileg zilált, vagy hullámos hajú doki (későbbiek során Doki) fogadott minket, meg egy bűbáj nővérke. Jópont, a Doki nem viselt "ijesztő" fehér köpenyt. Bemutatkoztunk egymásnak, és leültünk. Megint jópont, Doki köszönt Balázsnak is. Amíg előadtam a kórismét, addig Balázs Apa ölében ücsörgött, és tétova mozdulattal kivette Apa kezéből az irattasakot, hogy aztán a Doki felé nyújtsa azt. Megint jópont, hogy Doki ezt észrevette, és mosolygósan elvette tőle, megköszönte, és visszaadta Apának. Doki a sikeres kapcsolatfelvétel után Balázsnak ajándékozott egy majmocskás matricát, amit Balázs nem akart elfogadni. Amikor mégis elvette, mindenáron vissza akarta adni. És amikor elkezdtünk levetkőzni (no nem mi, szülők, csak Balázs), akkor már sejtette, hogy ebből vizsgálat lesz, és el is kezdett nyavalyogni. Amikor előkerült a fonendoszkóp, kisfiam megint teli tüdőből visított, de azért még befogadta a külvilág jelzéseit. Az öltöztetés közben már csak hüppögött. Amíg én aláírtam néhány papírt, és megbeszéltem a dokival a további teendőket, Balázsék kimentek játszani. Mire a váróba értem, már a kertből integettek be egy ablakon, mosolygósan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése