Bilire szoktatás

Reggel Balázs bilibe kakilt! És egyész nap nem volt rajta pelus! Ez azt jelentette, hogy 15-20 percenként pisiltettem. Nagyon ügyes volt, olyan is előfordult, hogy ő szólt, hogy kell neki pisilnie. Este egypercenként akart pisilni menni, de a világért sem ült volna rá a bilire, pedig már a gatyácskát is levettük, hogy egyedül is rá tudjon telepedni. Sejtettem, hogy kakilnia kell, ezért fogtam, ráültettem a bilire, és 15 mp-ig nem hagytam felállni. Ez elég volt neki a kakilásra, utána nagyon büszke volt magára. Teljesen felpörgött, iszonyú volt altatni, eltartott vagy egy óráig. Nagyon kimerítő napom volt, ki is borultam, depi szélén állok.

Denii ujjgyakorlata visszaköszön

Denii tanított Balázsnak egy ujjgyakorlatot. A lényege az, hogy a hüvejkujjunkat sorban összeérintjük a többivel egyenként. Balázsnak még nagyon nem megy, de addig már eljutott, hogy a hüvejk-, és mutatóujját jól összenyomja, és nagyon koncentrál.. Ezt csinálta este is magától elalvás előtt!

Halandzsanyelv

Este játszottunk, beszélgettünk hármasban lefekvés előtt Balázs szobájában, és eszembe jutott valami sürgős megbeszélnivaló Apával, de nem akartam, hogy Balázs is hallja. Angolul kezdtem a mondandómba. Balázs fülel, néz értetlenül, majd mint aki érti ám a játékot, elkezd halandzsanyelven karattyolni felém.. :D

Anyuka, Apuka

Jön haza a kölköm a Nagyitól, és így szólít minket, hogy Anyuka, meg Apuka. Nagyon nem tetszik. Mármint örülök, hogy Balázs önálló, meg becézgetni próbál, de most melléfogott. Az Anyuci-Apuci verzió nagyon tetszett, de erről az újabb formáról negatív élettapasztalataim vannak. Beszélnem kell a fejével, méghozzá sürgősen.

Új szavak!

Megpróbáltam felmérni Balázs szókincsét egy mesekönyv segítségével, plussz a szavakat, amikre még emlékeztem, hogy használta, összegyűjtöttem. És rájöttem, hogy szinte felesleges írni az új szavakat, mert nem tudok lépést tartani Balázs beszédfejlődésével úgy sem..
Búcsúzóul itt egy szócsokor:
CSIKAMIKA
SZIJÁJ
JÁK
MED
CSIJJAG
CSIGA
Ó
KATI BÓ
LE-KKE
KAMION
E
MAMO
BÁNÁ
HÁPI
JÓKA KOMA
MÓKUC
SZAJA
GOMBA
BABÓ
SZÜNI
NUCCI
JOKNI SZÁJA
KUTA
ÁTTÓ
JÁPÁT
TA
VIJÁG
KUKA
GE
SA
KUKAC
PARA CIJOM

Lehet találgatni, mi mit jelenthet.

Kaki a bilibe

Fene sem érti néha ezt a kölköt. Nyerges vontatóval sem lehet néha elráncigálni a kádhoz, ha nem akar fürdeni, de ha már benne ül, tök jól elvan benne egyedül. Játszik, öntözget, dumál, énekel, mi meg csöndben gyönyörködünk.
Így hát esténként szoktatjuk őt a fürdés gondolatához. Megengedjük neki a melegvizet, kicsit melegebbet, mint ami kell, és várunk. Beleszőjük az utsó mesébe, hogy és akkor a főhős elment fürdeni, vagy olyan játékkal játszunk, ami de jól úszna a kádban, kipróbáljuk?, vagy látod, a cica is mosdik a filmen, stb. Ilyenkor már csupin futkározik a lakásban, bili kikészítve, hogy ha eljön az idő, akkor mielőtt kádba tesszük Balázst, ráültetjük a bilire is pisilni.
Én épp boldogan rácsodálkoztam a tv előtt ülve egyik kedvenc sorozatomra, amit most kezdtek el adni a Tv2-n (hétköznaponként este hétkor), Apa a gépénél szöszmötölt, Balázs meg egyszerre volt jelen a ház egészében mindenhol. Mondta ugyan, hogy KAKI, meg PUKI, de nem vette apa komolyan, mert felpattant a biliről, és csak egy kis pisi volt az alján. No meg a puki igaz is volt, mert bebüdösített, és néha még kakit mond puki helyett is. De egyszercsak kifelé jön a fürcsiből KAKI-t skandálva boldogan, beszaladunk, és tényleg! No nem részletezem magát a műremeket, de mindenki hepi volt. Utána popsitörlés, és persze visít, hogy KIII KIIIII, KIIII! amikor kádba tettük.

Anyuci, Apuci

Nekem nehéz megszoknom, hogy akit eddig Anyucinak szólítottam, majdnem két éve Mamának hívom, aki eddig Mami volt, meg Mimi-Mami, már Dédinek hívom. Apuciból Papa lett, stb stb, és többek között engem is kéne nevezni valaminek, valahogyan úgy, hogy ne legyek tudathasadásos. István családjában anyu és apu dívik, így hát kiegyeztünk egy Anyában, és egy Apában. De ez a jól kidolgozott részlet elenyészni látszik.
Balázs teljesen magától elkezdett minket Apucinak és Anyucinak hívni. Persze hogy örültünk, hisz becéz minket. Néha már azt is mondja magától, hogy SZEJET, és megszorít, mutatva, hogy mennyire. Tehát vannak részletek, amiket nem lehet előre megszervezni, még gondos tervezőmunkával sem. Oksi, mindig tanul az ember valami újat..

Csókojom!

Igen, már udvariasan is tud köszönni a kölköm. Ez tényleg nagy szó. Tanár vagyok, de még ötödikesek is köszönnek úgy rám, hogy szia Gyöngyös néni. De azt azért már tényleg túlzásnak tartom, hogy nekem is így köszönjön a kisfiam, meg az összes rokonának. Az egy dolog, hogy Anyósomnak így köszön, mert neki a fia is így köszön, neki így tetszik, így szokta meg. De hadd tanítsam meg a saját fiamat rendesen köszönni az én értékrendem szerint. Nálunk abszolut nem divat családon belül a csókolomozás, sőt. Na de mindegy, már kipufogtam magam..

Énekek éneke

BOCI BOCI TAAAAA-KKA!!
(Boci boci tarka)
MICI, MACI, BUMM BUMM BUMM!
(Micimackó fázik zik zik)

Lefekvéskor már megrendeli, hogy mit énekeljek neki.
Rendszerint a Bocival indítunk, de másfél éneklés után közli, hogy NEM, és elkezd egy másikat. Ismeri a LÁNC-LÁNC Eszterláncot, a BRUM-BRUM Füles mackó mesekezdő dalát, no meg Fülesmackó mesezáró dalát JÓÉJT GYEREKEK, a MICI MACI BUMM BUMM BUMM-ot, és még egy párat, amit nem rendel, csak én énekelek neki. A déli alvásnál is követelné a dalokat, de sikerült elérnem, hogy délben mesélhetek neki helyette.

Mit hoztál nekem? - 2

Mama bent a nappaliban, Dédi kint a hintaágyban egy tál pattogatott kukoricával, Balázs cikázik.
Belemarkol két kézzel a kukoricába, és rohan Mamához. Mama kérdezi, hogy mi van a kezedben?, mire ő, ha még van kuki a kezében gyorsan a szájába tömi vigyorogva, és teli szájjal röcög.

Hal

Béla-Papa fogott halat, és Balázsnak kitette őket egy tálcára, hogy ismerkedhessen velük. Már nem éltek, Balázs símogatta a halakat, kézbe vette, megmutatta a testrészeiket, és örült, hogy mindenhez hozzányúlhat. Hát nem kinyomta a szemeit az egyiknek?

Nagyon szeret halat enni, biztos mert még sosem nyelt szálkát. Gondosan válogatja neki az egész család a legfinomabb halfalatokat, és persze szálkák nélkül szállítjuk a szájába. Most, hogy szabadon gazdálkodhatott két-három teljes nagy hallal, nem bírta megállni, és beleharapott az egyik hátába. Mamáék azonnal ugrottak, nem lehet tudni ízlett-e neki a szushi, másodszori harapásra nem volt alkalma.

Utazás

Még a nyaralásunk alatt történt, hogy Balázs egyszer beleült Békáson a folyosóra kirakott autósülésbe. Mama megkérdezte tőle, hogy hová mész, mire azt válaszolta:
"ANYA" Hahh, teljesen elérzékenyültem..

Már fél hatkor átjött..

Mit hoztál nekem?

Balázs megjelent összeszorított öklökkel, és úgy mászott előre hozzánk Mama kocsijában. Porszívónak is becéztük, mert a csomagtartóban talált néha egy-két szöszt, és azt rendre begyűjtötte, és odahozta nekünk. Meg is kérdeztem tőle, hogy most mit hoztál nekem? Mire ő elmosolyodott, kinyitotta a tenyereit és huncutul mondta: SEMMIT! :) és rötyögve elrohant.

Apa újságot olvasott, de közben leste Balázst az újság alatt. Balázsnak azt mondtam, hogy menjen körbe (a fotelen) és egy tigrisüvöltéssel ijessze meg Apát. Pontosan megcsinálta, és jót nevetett a sikerén. Jelzem, még csak 21 hónapos múlt.

xem, xam, xom

Új korszak köszöntött ránk. ahogy régebben minden szó i-re végződött, most minden m-mel fejeződik be. Talpam, tejem, jizem, pocim, lábam, látom.
Bár először azt hittem, Balázs profin ragozza a lát igét.
-Nézd, Balázs, ott egy konténer, látod?
-LÁTOM.

Altatás update

Tovább bonyolódik a szokásos esti altatásos rituálénk. A módszer lényege, hogy a lehető legkényelmetlenebb helyen kell a szülőnek (legtöbbször én) feküdnie. Ugyanis Balázs jön, és mellettem akar aludni. Ilyenkor jól jön, ha a földön fekszünk, mert meg lehet győzni arról, hogy az ágyikója sokkal, de sokkal puhább, menjen oda aludni. Amíg a szófán feküdtem kényelmesen, addig mellémfurakodott, vagy egyenesen rámfeküdt, és az egész dolog birkózás feeling-jétől teljesen felébredt, vagy pedig simán leesett, lecsúszott, és beütötte valamijét. Szóval fekszem a földön, és amikor a szófára dől, figyelmeztetem, hogy ne ott aludjon, mert onnan legurul, ha meg mellém fekszik a földre, tudatosítom benne, hogy milyen kemény is a föld, és mennyire finom puha lenne az ágyában.
Egy idő után magától bemászik a kiságyába, bár ez sem megy néha zökkenők nélkül. A minap is kereste a sötétben azt a helyet, ahol kivettünk két rácsot, hogy bemásszon. Hangos ITT! felkiáltásokkal találgatott, de mind után koppanás jelezte, hogy nem volt nyerő a tippje. A harmadik kopp után halkan kérte, hogy ANYA SEGÍ!tsen neki.. :)
Nyaralás után első reggel csak fél hétkor érkezett Balázs, második reggel fél ötkor, utána fel négykor, ma este meg már eleve a nagyágyban akart elaludni. Fekszem forgatókönyv szerint szépen a padlón, mire egyszer csak kipattan a kiságyból, és KI! KI!-t hajtogatva meg sem áll a szülői hálószobáig. Hívnám vissza, de azt válaszolja, hogy NEM, és hív ő is. Átkiabálom neki, hogy Anya itt marad Balázs szobájában, nem megy most oda, de úgy tűnik ez egy cseppet sem aggasztja. Egyre ritkábban hív, egyre csendesebb, amikor bekukucskáltam, épp a sünik között feküdt a szuszipelusával, és már majdnem aludt. Csak úgy tudtam visszacsábítani, hogy megígértem neki, énekelni fogok. 10 perc éneklés után megint majdnem megpattant a kölök, a küszöbről fordítottam vissza azzal az ígérettel, hogy simizem a talpát. Ez hatott, és nemsokára végre el is aludt. Azért kíváncsi vagyok holnap mikor jön reggel..

Halacskák

Pécsett jártunkban nem tudtam ellenállni annak, hogy vegyek Balázsnak egy Tesco-s matricát. Gumicukornál puhább, inkább zselészerű anyagú halacskák voltak két fólia közé nyomva. Nyúltak, mint a gumi, és mindenhez tapadtak. Balázs először a kiságyának belső oldalára nyomta az első hármat (a többit orig csomagolásban beejtettem a szekrénye mögé) aztán a tapétáján lévő állatok arca következett. Mivel ez a halacskaformájú gumi teljesen átlátszó, egy idő múlva Balázs a leragasztott állatra mutatva közölte kuncogva, hogy KUKUCskálnak.
Fürdés közben is nagyon jól lehet a kád szélére és a csempére ragasztani a halakat, és leöntözni onnan egy kiürült babasamponos üveggel. Ezzel ma vagy húsz percet elszórakozott Balázs.

Kislány-kisfiú

Régen, amikor Apa Amerikában volt, hozott Balázsnak egy rikító narancssárga és rózsaszín csíkos kályhacső szélességű és vagy fél méter hosszú, kitömött játékhernyót. Balázs nagyon szereti, mostanában alvójátékként és párnaként funkcionál, Balázs nyaralása alatt ott volt Békáson Mamáéknál is. Nem annyira ijesztő, mint ahogy leírtam, kedvesen mosolygó KUKAc nevű puha játék.
Balázs nagyon felvilágosult kisfiú, tudja, hogy vannak különbségek a szülei között. Apának PIci CICIje van, Anyának NAAAGY. Apának van KUKIja, Anyának NIIncs. Amíg nyaraltunk, Balázs tovább bővítette tudását a nemek különbözőségéről. Mamával beszélgettek. Szóba került, hogy Mama kislány, Dédi is, Béla-Papa meg kisfiú. Ezután jött a rokoni névsor, és Balázs kikérdezte Mamát mindenkiről, akinek eszébe jutott a neve. Még Liát is emlegette, meg Botikát is. A felsorolást Mama azzal zárta le, hogy és Balázs is kisfiú, mert kukaca van. Ekkor Balázs arca felderült, és hangus KUKA! örömujjongással rávetette magát a fent említett csíkos KUKAcra.. :)

Eső

Vettünk Balázsnak esernyőt és esőkabátot is, mert nagyon nehéz bent tartani amikor kint zuhog. Juszt sem ment ki, megállt az ajtóban.
Ma volt vagy harminc fok, amikor este elkezdett dőlni az égi áldás. Balázs megint azt hajtogatta, hogy: KI! KI!, hát levettem a sortját, atlétatrikóját, és megengedtem neki, hogy kimenjen. Gondoltam fürdővíz kiengedve, ha átfagy a gyerek majd bedugom a kádba, és felmelegszik. Nemigen akaródzott neki kilépni, de kis bátorításra megindult. Nem állt ki az esőre, elég volt neki az is, amit a szél felé fújt. 30 másodperc múlva már bent törölgettem.

Állatkertben

Balázsnak már napokkal előtte meséltem az állatkertről. Hogy ott sok baba lesz a szüleivel, és látunk majd majmot, meg zsiráfot, meg elefántot, no meg a tigrist is megnézzük majd. Előre sejtettem, hogy élvezni fogja a kisállatsimogatót, így is lett.
Alig álltunk meg az első ketrecnél (orángután), rögtön be akart menni hozzá, kapaszkodott fel a korlátra. Felismerte az orángutánok reggelijét (alma, dinnyék, banán), és szinte velük együtt csócsálta el azokat. Néha még a nyelvét is kidugta.. :) Alig bírtuk elvonszolni a ketrec elől.


Az orrszarvú nagyon nem hatotta meg, de tetszett neki a viziló. Kérdésünkre elmondta, hogy a viziló ESZIk, és méghozzá FÜvet, és utána meg bemegy a VZJÍ-be, ÚSZni. Az elefánt sem kötötte le sokáig, pedig vicces dolgot művelt, valahonnan vizet szippantyúzott fel az orrmányával, és a közeli kőre locsolta félpercenként. Nagyon unatkozhatott a másik is, az dülöngélt, és homokkal dobálta magát.
A zsiráfot nem érdekelte a zoo-csemegénk, a magasban lakmározott valami cukornád-szerűt, de a zebrák odavoltak érte. Balázs is fellelkesült, meg is simogatta a zebrák fejét, és az egyiknek megsimizte a fülét is.
Elsiettünk még valami lámaszerűk mellett (nem láma volt kiírva) és ránéztünk a pónikra is. Bementünk a majomházba is, de épp nagytakarítás folyt, egyetlen nagymajmot nem láttunk. Kint a gorillák nagyon passzívak voltak, Balázs pillantásra sem méltatta őket.
Tetszett viszont neki a kismajomház, ott zárt térben szabadon ugráltak a kismajmok. Mama ölében fickándozott, és nagyon örült, ha a közelükbe szaladtak vagy ugrottak a kismajmok. Hangosan hívta őket: MAKÍ, és tartotta feléjük kis kezét is.



Láttuk a tugrist is lakmározni a reggeli nyulacskáján. Balázs megmutatta, hogy ordít a tigris: AARRGH, és hogy nyalakodik a tigris utána. Természetesen oda is be akart menni, mint minden elzárt állathoz eddig, hiába próbáltam meggyőzni, hogy momentán a tigrishez nem ésszerű bejelentkezés nélkül betörni. Azután már csak azt mondtam, hogy nem megyünk be, mert nincs ajtó.
Megcsodálta a rózsaszínű flamingókat is, és megnézegette még a teknősöket egy kis víz partján, de akkor már nagyon elfáradt, nyűgös volt.
Ja még a makik előtt útba ejtettük a nagy játszóteret, ott váltott kísérőkkel mindent megnézett, és kipróbált, tombolt, evett, ivott, jól összepiszkolta magát.
Az állatsimogatónál okosan még kívülről adtuk oda a kecskéknek a ceruzaszerűre vágott répát, amit vittünk nekik. Nagyon ízlett nekik, szabályosan ölre mentek érte. A kicsiket letaposták, vagy elöklelték a nagyok. Volt egy közepes, amelyik a szarvai ellenére valahogy kidugta a fejét a rácson, hogy kaphasson répát (kapott is ezért a mutatványért), de aztán nem tudta segítség nélkül visszahúzni, és védtelen homokzsákként lógott, míg a nagy félre akarta öklelni párszor.
Balázs elkezdte hajtogatni, hogy BE! BE!, így felkaptam és bevittem. Előre tartott kézzel közlekedett, ami nála most a félelem jele volt, nyúlt volna az állatok felé, de amikor azok felé fordultak, vagy a bárányok bőgtek egyet, inkább viszakozott.
Hazafelé kapott a Mamától egy héliumos lufit, meg egy rugós lepkét boton.
Az úton nagyon bealudt, pedig nem is tudom mikor aludt el utoljára kocsiban, mindene lógott, amikor ágyba fordítottuk.

Mi is nyaralunk-2

A nagymamák kitettek magukért: a ruhákat tisztán kaptuk vissza. A padlólapok nem sínylették meg nagyon a vízben állást, mert hamar jött a segítőkész szomszéd (Sándor) és kiemelte, Nagyi meg megtörölgette őket. És a pince is száraz. :)
Viszont amikor beléptünk az ajtón és lerogytunk volna, vettük észre, hogy másfél centi hosszú, megtermett szárnyashangyák (kismilliónyian) özönlötték el a hálószoba és Balázs szobájának folyosóját..

Balázs nyaral, bugyi

Én eddig úgy vettem észre, hogy Balázs nem szeret pelus nélkül, illetve egyetlen kis gatyácskában lenni. Pedig szeret. A dolog trükkje csak az, hogy a gatyácskát bugyinak kell hívni. :)
Mama gondosan pisiltette Balázst félóránként, meg amikor még szólt Balázs, így száraz maradt a "bugyi". Naponta hosszú órákat játszott így Balázs, volt, amikor gatyácska sem volt rajta, úgy vizeskedett. Mama lavórokban vizet hozott, Balázs meg elpancsolta. Hordozta a homokozósjátékaiban, kilötyögtette, majd belelépett a tócsába és száraz részre lépve gyönyörködött a lábnyomaiban. Vagy beleült a pocsolyába és élvezte a dagonyázást. No persze nem sokáig, mert Mama vitte lezuhanyozni a kis varacskos disznót.
Dédi nemigen szereti, ha Balázson nincs pelus, csak gatyácska, vagy az sem, mert folyton attól félti, hogy felfázik. Ma este is (az idő már kezdett lehűlni, már csak 25 fok volt) kint ültek a teraszon mindannyian a hintaágyban. Balázs meztelen volt, és dédi ölében viháncolt. Dédi meg melengette Balázs kis talpacskáit, vállát, popóját. Egyszer csak gyanút fogott, és megkérte Mamát, nézze már meg nem lepisilte-e Balázs, mert meleget érez a lábánál. De nem pisi volt, hanem egy termetes büdös kakiszivar. Ezúttal Dédi ment átöltözni és fertőtleníteni..

Balázs nyaral, repülőtér

Mama, Dédi és Balázs elindult a repülőtérre, hogy hazavigyék Marcit(Keresztapa) és Dorkát az ő nyaralásuk végén a repülőtérről. Megcsodálta a kilátóteraszról a SOOK! NAAAGY! REP!ülőgépet, megfigyelte, hogy integetnek a bácsik a piros kis tábláikkal, irányítva a repülőket, és visongva ujjongott a repülő-felvezető kocsiknak és a csomagszállítóknak. Masik kedvence a mozgólépcső volt, nem tudott betelni vele, Mama is, Marci is ment Balázzsal vagy 3-3 kört fel és le..

Mi is nyaralunk

Ma egy telefonra ébredtünk fél nyolckor. Nagyi volt, akit megkértünk, hogy nézzen rá a házra és etesse a maccsokat, amíg nem vagyunk itthon. Beszámolt róla, hogy a kerti csap valószínűleg lenyomta magáról a slagot (ja igen, én hagytam véletlenül nyitva) és a víz elárasztotta a pincét, mosókonyhát vagy 10 cm magasságban. Brrr...
Elázott a szennyes ruhakupac is, meg a gúlába rakott padlólap is. Remek..:(

Balázs nyaral, és vezet

Balázs napi tevékenységei közé tartozik többek között a vezetés is. Beül Mama kocsijába, és rángatja a kormányt, mindent kapcsolgat, nyomkod. Ma például megtalálta a parkolásra félretett aprópénzt, és keresett neki új helyet. Balázs elégedettnek tűnt, de Mama nem volt túl boldog, amikor megtalált egy ötvenest a légkondi szellőzőjének szélirányító lapátjai között. Nem tudom jól magyaráztam-e meg a helyet, de mától fogva a levegőt csak az anyósülés felé lehet fújatni..
A csomagtartó nyitva, az ajtók nyitva, a hátsó ülés előrebillentve, és már kész is az egylégterű szuper-mászóka. Balázs akrobatikus ügyességgel és könnyedséggel szökken és mászik a csomagtartóból a kormányhoz másodpercek alatt. No de a nyaralás egyetlen napja sem telhet el valamilyen kisebbfajta bosszantó katasztrófa nélkül. A sok macska közül valamelyik épp oda rondított, ahová pár órával később Balázs szandija lépett, pont mielőtt akrobatikus gyorsasággal végigjárta Mama kocsibelsőjét.
Mama újfent gumikesztyűt ragadott, és ezúttal a kocsikárpitot suvickolta vagy egy óráig. Ma állatkertbe készültek ugyan, de a kocsi még túl nedves volt hozzá..

Balázs nyaral, csirip-hapci?

Igen, mától fogva Balázs a Mamánál nyaral. Mi meg Komló-Sikondán.
Jól indult a nyaralás, ha szóba került Apa, vagy Anya neve, Mama mondta, hogy ők nyaralnak Komlón, Balázs meg nyaral a Mamáéknál, és béke volt.
Délután Mama és Balázs lementek a kert aljába hintázni, de letojta a hintát egy kismadár, ráadásul Balázs talált egy döglöttet is. Mama azonnal elvitte onnan Balázst és visszatért gumikesztűkkel és hipóval felfegyverkezve, hogy madárinfluenza-mentesítse a környéket. Megjegyzem valószínűbb, hogy a kertek alatt őgyelgő 8-10 macska becses madár-zsákmányát találta csak meg Balázs, és az illető madár inkább macskakarmok által végezte be rövid életét, mintsem megfázott volna holmi influenzától.. De azért ha az ember legféltettebb és legdrágább kincse a tét (Balázs) akkor biztos, ami biztos, nem árt az elővigyázatosság.