Tovább bonyolódik a szokásos esti altatásos rituálénk. A módszer lényege, hogy a lehető legkényelmetlenebb helyen kell a szülőnek (legtöbbször én) feküdnie. Ugyanis Balázs jön, és mellettem akar aludni. Ilyenkor jól jön, ha a földön fekszünk, mert meg lehet győzni arról, hogy az ágyikója sokkal, de sokkal puhább, menjen oda aludni. Amíg a szófán feküdtem kényelmesen, addig mellémfurakodott, vagy egyenesen rámfeküdt, és az egész dolog birkózás feeling-jétől teljesen felébredt, vagy pedig simán leesett, lecsúszott, és beütötte valamijét. Szóval fekszem a földön, és amikor a szófára dől, figyelmeztetem, hogy ne ott aludjon, mert onnan legurul, ha meg mellém fekszik a földre, tudatosítom benne, hogy milyen kemény is a föld, és mennyire finom puha lenne az ágyában.
Egy idő után magától bemászik a kiságyába, bár ez sem megy néha zökkenők nélkül. A minap is kereste a sötétben azt a helyet, ahol kivettünk két rácsot, hogy bemásszon. Hangos ITT! felkiáltásokkal találgatott, de mind után koppanás jelezte, hogy nem volt nyerő a tippje. A harmadik kopp után halkan kérte, hogy ANYA SEGÍ!tsen neki.. :)
Nyaralás után első reggel csak fél hétkor érkezett Balázs, második reggel fél ötkor, utána fel négykor, ma este meg már eleve a nagyágyban akart elaludni. Fekszem forgatókönyv szerint szépen a padlón, mire egyszer csak kipattan a kiságyból, és KI! KI!-t hajtogatva meg sem áll a szülői hálószobáig. Hívnám vissza, de azt válaszolja, hogy NEM, és hív ő is. Átkiabálom neki, hogy Anya itt marad Balázs szobájában, nem megy most oda, de úgy tűnik ez egy cseppet sem aggasztja. Egyre ritkábban hív, egyre csendesebb, amikor bekukucskáltam, épp a sünik között feküdt a szuszipelusával, és már majdnem aludt. Csak úgy tudtam visszacsábítani, hogy megígértem neki, énekelni fogok. 10 perc éneklés után megint majdnem megpattant a kölök, a küszöbről fordítottam vissza azzal az ígérettel, hogy simizem a talpát. Ez hatott, és nemsokára végre el is aludt. Azért kíváncsi vagyok holnap mikor jön reggel..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése