Alig álltunk meg az első ketrecnél (orángután), rögtön be akart menni hozzá, kapaszkodott fel a korlátra. Felismerte az orángutánok reggelijét (alma, dinnyék, banán), és szinte velük együtt csócsálta el azokat. Néha még a nyelvét is kidugta.. :) Alig bírtuk elvonszolni a ketrec elől.
Az orrszarvú nagyon nem hatotta meg, de tetszett neki a viziló. Kérdésünkre elmondta, hogy a viziló ESZIk, és méghozzá FÜvet, és utána meg bemegy a VZJÍ-be, ÚSZni. Az elefánt sem kötötte le sokáig, pedig vicces dolgot művelt, valahonnan vizet szippantyúzott fel az orrmányával, és a közeli kőre locsolta félpercenként. Nagyon unatkozhatott a másik is, az dülöngélt, és homokkal dobálta magát.
A zsiráfot nem érdekelte a zoo-csemegénk, a magasban lakmározott valami cukornád-szerűt, de a zebrák odavoltak érte. Balázs is fellelkesült, meg is simogatta a zebrák fejét, és az egyiknek megsimizte a fülét is.
Elsiettünk még valami lámaszerűk mellett (nem láma volt kiírva) és ránéztünk a pónikra is. Bementünk a majomházba is, de épp nagytakarítás folyt, egyetlen nagymajmot nem láttunk. Kint a gorillák nagyon passzívak voltak, Balázs pillantásra sem méltatta őket.
Tetszett viszont neki a kismajomház, ott zárt térben szabadon ugráltak a kismajmok. Mama ölében fickándozott, és nagyon örült, ha a közelükbe szaladtak vagy ugrottak a kismajmok. Hangosan hívta őket: MAKÍ, és tartotta feléjük kis kezét is.
Láttuk a tugrist is lakmározni a reggeli nyulacskáján. Balázs megmutatta, hogy ordít a tigris: AARRGH, és hogy nyalakodik a tigris utána. Természetesen oda is be akart menni, mint minden elzárt állathoz eddig, hiába próbáltam meggyőzni, hogy momentán a tigrishez nem ésszerű bejelentkezés nélkül betörni. Azután már csak azt mondtam, hogy nem megyünk be, mert nincs ajtó.
Megcsodálta a rózsaszínű flamingókat is, és megnézegette még a teknősöket egy kis víz partján, de akkor már nagyon elfáradt, nyűgös volt.
Ja még a makik előtt útba ejtettük a nagy játszóteret, ott váltott kísérőkkel mindent megnézett, és kipróbált, tombolt, evett, ivott, jól összepiszkolta magát.
Az állatsimogatónál okosan még kívülről adtuk oda a kecskéknek a ceruzaszerűre vágott répát, amit vittünk nekik. Nagyon ízlett nekik, szabályosan ölre mentek érte. A kicsiket letaposták, vagy elöklelték a nagyok. Volt egy közepes, amelyik a szarvai ellenére valahogy kidugta a fejét a rácson, hogy kaphasson répát (kapott is ezért a mutatványért), de aztán nem tudta segítség nélkül visszahúzni, és védtelen homokzsákként lógott, míg a nagy félre akarta öklelni párszor.
Balázs elkezdte hajtogatni, hogy BE! BE!, így felkaptam és bevittem. Előre tartott kézzel közlekedett, ami nála most a félelem jele volt, nyúlt volna az állatok felé, de amikor azok felé fordultak, vagy a bárányok bőgtek egyet, inkább viszakozott.
Hazafelé kapott a Mamától egy héliumos lufit, meg egy rugós lepkét boton.
Az úton nagyon bealudt, pedig nem is tudom mikor aludt el utoljára kocsiban, mindene lógott, amikor ágyba fordítottuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése