Balázs és a macskák

Kezdődött úgy, hogy a macskáim (akkor még csak ketten, névszerint Garfield és Kiko) nem vettek tudomást Balázsról, tulajdonképpen továbbra is a részemként kezelték őt.

Jött a mózeskosaras időszak, amikor csak úgy tudtam bármit csinálni, ha Balázst beraktam a mózeskosárba, és kedvére nézegethetett, többnyire engem keresve szemeivel. Ha elég csendes volt, és mozdulatlan, Garfield megszaglászta a mózeskosár hozzá legközelebb eső végét, és távolabb húzódott. Kiko erre sem vette a fáradtságot.

Aztán következett a babakocsis korszak. Amikor ébren volt Balázs, mindig oda toltam, ahol éppen dolgom akadt. A babakocsit, főleg a hangos babakocsit, mindkét macska kerülte. Kiko több méternyire is, és behúzott farokkal, felborzolt szőrrel osont el mellette, hosszú megfigyelési idő után.

A plédes időszak elhozta szeretteim rég várt közeledését. Mindkét macskám úgy gondolta ugyanis, hogy ha Gazdi leül a földre, azt csakis az ő babusgatásuk céljából teszi. Megdöbbenve vették tudomásul, hogy ezentúl nem csak egymással kell megvívniuk a kegyeimért. Meg hogy a közelségem többé nem garantálja egyben a testi épségüket is. Persze Balázst is nehéz volt a takarón tartani.. Kéjes sikkantásokkal vetette magát a macskák után négykézláb.

Amint a fiam helyváltoztatásra képessé lett, a macskáknak nem volt egy perc nyugtuk sem. Balázs hangos tenyércsapkodással közlekedett, és ez egymagában is macskariasztó hatású, pláne, hogy még közeledik is. Egy idő után, Garfield, a lustábbik maccs, már nem menekült. Kikísérletezte azt a távolságot a kanapé szélétől, ahová Balázs már nem ér el. Így Balázs kedvére nézelődhetett, és nyújtózkodhatott utána. Volt, hogy mégis elérte kis kövér tenyerével Garfield ottfelejtett farkát, de amíg nem húzta teljes erőből, vagy szorította meg reflexszerűen, addig nem volt baj. Macskáim egyike sem karmolt vagy kapott Balázs felé soha. Csak menekültek, ha tudtak..

Balázs kis szandijának kopogása még rémísztőbb lehetett a macskák szemében (fülében) mint a tenyércsattogás a földön, mert egy ideig folytonos menekülés volt az életük. Amikor Balázs aludt, ők is aludtak, amikor hallották, hogy jövünk, elbújtak, vagy kimentek.

A hozzátáplálás időszaka újból közeledést hozott a bársonytalpúak és Balázsom között. Mert ugye ki is tudna ellenállni, egy kolbásszagú kezecskének? Kiko megszagolta, Garfield hozzá is dörgölőzött Balázshoz.

Balázs felvette azt a bosszantó szokást, hogy amikor csak macskát látott, odarohant és elzavarta. Ha mégsem, megcsippentette a bundájukat, vagy beléjük markolt és begyűjtött úgy 75-150 szál macskaszőrt a kezén. Egy idő után az utálkozásomat látva azonnal jött a sikeres akció után, hogy tisztítsam le a kezét. Aztán erről szépen leszoktattam. Bár nem volt könnyű.

Megtanultuk azt is, hogy a macska szemét nem szabad benyomni, a fülét két ujjal szétmarni, a farkát szorosan tartva felemelni, a fenekéhez nyúlni, a hasához nyúlni, a bajszát húzni, és még sok minden mást. De hát nehéz volt, mert a fiam alapvetően macskabarát. Ez abban is megnyilvánult, amilyen önzetlen szeretettel és szorgalommal tüntette el az etetőasztaláról a saját fogyasztásra már alkalmasnak nem talált falatokat, amik persze a macskákban landoltak.

Eljutottunk odáig, hogy Garfield és Kiko némán tűri, hogy Balázs párszor (tényleg igen gyengéden) végigsimítson rajtuk, várva, hátha megunja. Ha mégsem, nyavintanak egyet, és elsétálnak. Ráérősen. De azért óvatosan.

Némi változást hozott a témában az új cica beköltözése. Ő a kezdetektől fogva bizalommal volt Balázs iránt is. Imád hozzádörgölőzni, amin Balázs nagyokat kacag. Eltűri, hogy Balázs rálép a farkára, kissé ráül szegényre, vagy egy ügyetlen felálláskor röviden rátámaszkodik. Még azt is megengedi neki, hogy Balázs kis kövér kezeibe vegye a lábát, és a lábujjait végignyomkodva ellenőrizze, vajon minden körme megfelelően éles-e. De azt Puszedli (mert ez lett a neve) sem tűri, hogy a fenekéhez, vagy a hasikájához nyúljon Balázs, és ebből már támadtak nézeteltéréseik. A cica odakapott, ő meg meglepődve mesélte nekem, mi történt (persze ott voltam, és láttam). Helyre is igazítottam, hogy ugye megmondtam, nem szabad ezekre a helyekre nyúlni.

Azóta béke van, és boldogság. Végre.

Szeretnénk egy kistesót. Remélem őt már majd Balázs tanítja meg arra, hogyan kell a cicákat szeretgetni.

Balázs már remekül tud macskául nyávogni, édesen utánozza a vakarózásukat, és lelkesen öltögeti a nyelvét, amikor tejet inni látja őket. Volt, hogy egyszer néztük Kiko-t, ahogy tejet lefetyel, és kértem Balázst, csinálja ő is. Alig tudtam elkapni, már hajolt is a tejesedény fölé..:)
Máskor meg elmélyülten tanulmányozta a macskák mosakodási szokásait (lásd még a Jóéjszakát Annipanni!-ban, ahol a Cica is megmosdik, de víz nélkül), és egyszer csak kedve szottyant neki is hozzá. Hát nem megnyalta Garfield-ot? Hehe, ennek Garfield sem örült, kezdhette újra a mosakodást.

Tavasz

Ma szép idő volt egész nap. Itt volt a Nagyi egész nap. E két tény következménye, hogy Balázs kint volt a kertben egész nap. Nehezen vettük rá, hogy jöjjön be enni, ráadásul az egész feleslegesnek is tűnt, olyan keveset evett.

Csonkakéz

Tudom, hogy Balázst zavarja, ha egy pulóverének túl hosszú az ujja. Ilyenkor odajön hozzám, és testbeszéddel rávesz, hogy bármit dobjak el, és azonnal hajtsam fel neki. Mostanában azonban ha kicsit hosszabb a póló ujja, egyszerűen belehúzza a kezét, és huncut szemmel kérdezi, hogy "Oo-óoooo!" hol a kezem Anya? és hirtelen kidugja, és felkiált, hogy "Ííííí!" itt van, és vigyorog, mint a tejbetök.

Kinder Pingui

Balázs, ha éhes, rángatja a hűtő ajtaját. Hála a jó égnek, kinyitni még nem tudja, vagy nem akarja. Ha ölben van, akkor buzgón mutogat a legfelső polcon lévő túrókrémekre. Ha kap egyet, már ki is tudja bontani, és meglepően civilizáltan el is fogyasztja egyedül.
Balázs felkéretzkedett Apa ölébe - ő ellágyulva felvette. Balázs határozott karmozdulattal mutatta az útirányt, amit Apa kíváncsian követett. Balázs a konyhába irányította Apát és jelentőségteljesen a hűtőre mutatott. Apa mit sem sejtve kitárta előtte a hűtő ajtaját. Balázs villámgyorsan felkapott egy Kinder Pingui-t, és feltépve elkezdte zabálni a csokit. Cseles mi? Ha csak simán "Tsoo" -t mondogatva követel tőlünk csokit, nem biztos, hogy ilyen eredményes lett volna..

Formadoboz

Balázs addig is imádta a formadobozt, amíg csak forgatta, és zörgette benne a formákat. Azt is élvezte, amikor én a megfelelő réshez illesztettem a formát és ő megnyomhatta, és az beesett a gömbbe. Utána következett az a stádium, amikor ugyan egyedül tette be a dobozba a formákat, de én előzetesen mindig legfelülre fordítottam a megfelelő rést. Most már eljutott odáig, hogy pár percig elmélyülten dolgozik a formadobozzal. Balázs a kezében tartott formát "Íííí!" (=Így!) felkiáltásokkal minden résbe belepróbálja, amíg végül sikerrel jár. Ezen felbuzdulva természetesen a következő formával először mindig ugyanazon a résen próbálkozik, ahol az előző forma tűnt el. És nem érti, hogy akkor most miért nem megy bele a forma. Persze ha látja a megfelelő lukat, akkor először oda próbálja bele a formát, az oválisnál például mondja is, hogy "váááá".

A szokás hatalma - cipő vs szandi

Ma amikor elindultunk Mamától hazafelé, úgy döntöttünk, nincs annyira hideg, ami indokolná, hogy átcseréljük Balázson a szandálját a bélelt magasszárú cipőjére, amit mellesleg bitang nehéz a lábára adni. Sapka, kabát már a gyereken, indulnék, kilincsen a kezem, amikor feltúrja az egyik szatyrot, és kihalássza belőle a cipőjét. Hiába magyarázunk bármit, ő letottyan a földre és gyakorlott ujjacskákkal már tépőzárazza is ki a szandiját. Nos, cipőben jött haza Balázs..

Csúúúszik!

Balázs eddig samponokat és habfürdőket szagolgatni járt be dédi fürdőszobájába. Tegnaptól kezdve új hobbija a szappanos kézmosás a mosdónál. Ma már rutinosan a mosdó elé húzta dédi rattan foteljét, és már kapaszkodott is fel rá. A játék menete a következő: melegvíz engedése a mosdóba, szappan elveszítése benne, szappankeresés a habos vízben, szappan kiemelése, és no itt már kétféle forgatókönyv szerint zajlanak az események. Egyik szerint Balázs két kézben szorongatja a szappant, ami kicsusszan a kezéből, és beletoccsan a habos vízbe, a nézőközönség jelentős részét lelocsolva. A másik forgatókönyv meg csak abban különbözik az elsőtől, hogy ha mégsem csúszna ki a szappan Balázs kezéből, akkor nevetve belevágja a habokba.

Sószórás

Balázs kézügyessége nagyon jól fejlődik, bár kissé arisztokratikus jelleget ölt néha. Bögrefogásnál például kecsesen eltartja mindkét kisujját. Mama megtanította neki, hogy kell a földieperre kristálycukrot szórni. (A kanalat fogva ugyanazon a kézen lévő mutatóujjal ütemesen a kanál nyelét ütögetni)
Ma a sószórást sikerült ügyesen elsajátítania. Vagy egy kis üveg-sószóró, ízléses(?) paprikát formázó műanyagkupakkal Mamánál, amit mellesleg tőlem kapott.. (hihi) Miután majdnem mindenki megsózta a sült krumpliját az asztalnál, kézenfekvő volt, hogy Balázs is mindent elkövet majd, hogy utánozhasson minket. Megengedtük neki azzal a kitétellel, hogy a tetejét rajtahagyva 'sózza' meg az ételét. Miután végzett, Pancsa (aki egyben keresztanyám és nagynéném is) igyekezett megsózni a krumpliját, és mélységesen megdöbbent, hogy a kupak alatt felgyűlő só a kupak levételekor csinos kis kupacot alkotott a tányérján.

Hogy akad össze a lábad?

Történt egyszer, hogy Balázs max. sebességgel vágtázott át dülöngélve, erősen széthulló végtagokkal, vagyis ahogy szokott, a nappalin Mamáéknál. Valamin elgondolkodhatott, mert huncut lábai ezt kihasználva fondorlatosan összeakadtak, és ő elhasalt a kövön. No ekkor tanulta meg az összeakad kifejezést. Azóta, ha megkérdezzük tőle:
"Balázs, hogy akadt össze a lábad?"
híven rekonstruálja az elesés előtti állapotot, persze sebesség nélkül. Dundi lábacskáit esetlen bájjal a pukedlizésre emlékeztető mozdulattal keresztbe teszi, és várja az előadása végét jelző nevetést és dícséretet.

Rend

Igyekszünk rendszerető embert nevelni a fiunkból. Vagyis hogy ez még kevés. Olyan embert, aki fenn tudja tartani a rendet. Vagy rendet tud rakni néha..:)
Esténként együtt pakoljuk el a játékokat, kivéve ha Balázs már nagyon fáradt. Olyankor mi pakolunk, de mindenképpen szép rendben hagyjuk a szobáját. Ma este őt kértük meg, hogy gyűjtse össze az autóit az autósfiókba.
Tiszteletbeli autónak számít egy üvegen ülő kispipi is, (Lilitől kaptuk) mert az üvegének kerekei vannak, és a kispipit bele lehet ültetni ebbe a járgányba. Balázs a két összetartozó dolgot egyszerre akarta a fiókhoz vinni, de nehézségekbe ütközött. Egyik kezébe vette az üveget, ezzel a mancsa teljesen tele lett, másik kezéből pedig az elmaradhatatlan szuszi-pelenkája lógott. Mit is tegyen, hogy is csinálja.. Rövid gondolkozás után letette az üveget, megfogta a kispipit, beleültette az üvegjárgányba, megfogta a járgányt, és az egésszel elegyensúlyozott a fiókig..

Halálugrás

Ma rokonlátogatóban voltunk. Kicsit otthagytam Balázst, és mire visszaértem, büszkén meséli, milyen ügyes is a fiam. Megtanította neki, hogy felálljon a két fotelágy közötti fatámlára, és egyensúlyozzon rajta anélkül, hogy a falat fogná. Hát bravó.. Amikor demonstráltatni akarta, akkor már nem engedte el Balázs a falat.. Valami csak maradt azért abból az agyonsulykolt mondatból a fejében, hogy "Mindig fogódzkodj !!"

Itthon fürdés után boldogan vetette rá magát a szobájában a minicsúszdára. Első alkalommal megállt a legfelső fokon, és elengedte mindkét fogódzkodót. Még a szőr is felállt a hátunkon, egyszerre ordítottuk, hogy fogódzkodjon már meg. Persze ott voltunk tőle 40 centire, ha kell elkaptuk volna. Többet nem próbált halálugrani, de ki tudja mit hoz a holnap.. :(

Fürdőjáték

Balázs úgy hét hónapos korában kapott egy fürdőjáték szettet, ami 5 db egymásba illő gumírozott szélű pohárból áll. Azonnal installáltuk is a kádba, akkor már a nagyba, de igazán nem kötötte le a fiunkat. Ellenben rendkívül jól lehetett vele vizet meríteni, és ez a hajmosóhab lemosásánál nagyon jól jött, mivel Balázst igen régen nem lehet már vízben a hátára fektetni. Mostanában változás szele kezd fújdogálni a pohárkák felhasználását illetően. Most már pohárral sem engedi leöblíteni a haját.. Viszont örömmel eljátszadozik velük. Egyik színes edényből a másikba öntözgeti a vizet, meg a habot locsolja vele. Ez annyira leköti, hogy újra kellett melegítenem a kád vizet, hogy meg ne fázzon benne.

Homoksüti

Ma jót homokoztunk, gyönyörűen sütött a nap, biztos volt vagy 12 fok. Balázzsal homokpogácsákat sütöttünk. Van delfinforma, fagyiforma, repülő-, és teknősforma is meg csillag és körte.
Ugyebár a homoksüti-készítés lényeges lépései a homokkal megtöltés, lefordítás, megpaskolás és a forma leemelése. Valami miatt azonban Balázsban az a téves képzet alakult ki, hogy a leges-leglényegesebb mindezek közül a paskolás. Az ő receptje szerint végy egy üres formát, fordítsd le, paskold meg, emeld le a formát és már kész is van a homoksüti. Ha mégsem látsz homoksütit, fordítsd vissza a formát, és erőteljesebben paskold, mert biztos ez volt a hiba...

Keresztelő

Ma 3/4 12-kor Balázst megkeresztelték. Keresztapja a testvérem, Pósz Márton, keresztanyja Apa unokahúga, Szekeres Szilvia lett.
Balázs végig nagyon szépen viselkedett a templomban. A másik kisfiú sokat sírt, de hát még nagyon fiatal volt. Balázsnál csak akkor tört el a mécses, amikor hajat mostak neki.. :) Gábor atya a keddi megbeszélésen elmesélte, hogy azért sírnak a kicsik a kereszteléskor, mert ilyenkor megy ki belőlük az ördög.. De azért ő is szélesen mosolygott. Persze ő folyamatosan kedvesen és szélesen mosolygott..

Csokis rizspehely

Csokis-rizspelyhet ettünk reggelire Balázzsal tegnap. Édesen kanalazta ki egyedül a tejből a csokis ziziket. Megevett egy adagot, utána majszolt még egy kevés sajtot is.

Ma már csak kóstolgatta a reggelizőpelyhet, holnaptól újra kenyeret reggelizünk.

Megérkezett a gémkapocs :)

Megérkezett a gémkapocs, nagy az öröm. :) Persze vendégségben voltunk, amikor tisztába kellett tennem.. Ott csak nem túrom szét a bűzbombát, hogy vajh benne van-e az a kis gémkapocs.. Diszkréten bezacskóztam a pelust, és a pelenkázótáskába rejtettem. Mire hazaértünk a táska egész tartalma úgy bűzlött, mint egy nyilvános vécé.. És még hátra volt a feltárás. Brrr..

zik zik

Dédi mondta: "Hull a hó és hózik"
Balázs felelte vigyorogva: "Zik! Zik!" :D

Gémkapcsot nyelt!! :(

:( Balázs ma reggel negyed tízkor pillanatok alatt lenyelt egy műanyagborítású kis méretű, sötétkék színű gémkapcsot. Ő maga is meglepődött, nem így tervezhette ő sem.. Házidoki (Papa) szerint két nap múlva kijön, ellenőrizzük csak a székletet. Hümm-hümm, én ilyen idősen rajzszöget nyeltem.. Mégis csak rám üt ez a gyerek?

:( Balázs ma este megint hisztizett. Épp a billentyűzetemet nyomogatta az ölemben ülve, amikor apa szólt, hogy kész a vize. Ilyenkor kitörő lelkesedéssel szokott a kádhoz futni. Játékokat dobál a vízbe, és alig bírja kivárni, hogy levetkőztessük, és végre beletegyük a fürdővízbe. Most azonban kissé máshogy alakult a forgatókönyv.
Balázs sírt, és rángatott magára vissza minden ruhadarabot. Megkönnyebbültem, mire végre megszabadultunk az utolsótól is, megváltást remélve attól a pillanattól, amikor Balázst belerakom a melegvízbe, és ő megnyugodva elkezd játszani. Hát csak állt a vízben, és egyre sírt, többször megpróbált kikapaszkodni a kádból.
Kivettem hát a kilépőre, de Balázs hisztérikusan tovább sírt. Betakartuk törülközővel, öleltük, beszéltünk hozzá, ringattuk, két cumit is kínáltunk, mindhiába. Gondoltam, ha már meztelenül sír, és úgysem fürdik, ezt akár a szobájában is megteheti, hát bevittem. Se szuszipelus, se cumi, se (közben megmelegített) tejecske nem kellett neki. Letettem a szófára, ott kuporodott le, sírva, addigra Apa ráküzdött egy fürdőköpenyt. Megkaparintotta a szemüvegem, visszaszereztem, erre megint újrakezdte a hisztit. Símogattuk, beszéltünk hozzá, énekeltem neki. Kb. 20 percet sírt hisztizve egyfolytában. Ezután kezdett megnyugodni, elfogadta a cumit, kapott megint szuszipelust is, és talpcsikizőset játszottak Apával. Rábukott a tejcsire is. Apával sírósat játszottak, miszerint Balázs nyöszörög, erre Apa hatalmas puszikkal nevetésre bírja őt. Aztán apa sírt egy picit, és megkapta Balázstól élete első cuppanós pusziját, amiért nem kellett könyörögnie egy szót sem!! Még egyszer próbálkoztunk az akkor már bűbáj-mosolygós fiunkat megfürdetni, engedtünk neki fincsi új melegvizet (a régi kihűlt), de nagyon nem akart fürdeni. Felöltöztettük, leraktuk, elaludt. Nem tudom, más hogy kezeli a hisztit, kérek szépen kommenteket ezzel kapcsolatban!

Nyalakodás

Balázst megismertette Mama a kristálycukorral, és a kakaóporral. Eddig ezeket nem kellett dugdosnom előle. Most már tudja, hogy finomak. Remek. Ezután nem csak a tejporból akar majd nyalakodni, amikor együtt csinálunk kávét..

Állathangok Balázs szerint

CICCIC - cicahívó, még az ujjait is mozgatja hozzá
KUKUC - kukucskáláskor
GÁÁ-GÁ - liba mondja
PAK-PAK - kacsa mondja
PAK-PAK magas hangon - kismadár mondja
KOP-KOP - tyúk mondja
KU-KU-KÚ - kakas mondja

Mi van a kezedben?

Balázs mi van a kezedben? Kérdeztem tőle, amikor egy sikertelen altatási kísérlet után Mama lehozta az emeletről Balázst, kezeiben egy furcsa tárggyal. Ő nyitva felfelé fordította egyik kis kövér csillag-kezét, mutatva, hogy semmi nincs benne. Nem abban, a másikban! Követeltem tovább. Mire ő
Megismételte a mozdulatsort a másik kezével is, és elégedetten játszott tovább a titokzatos tárggyal.
Repertoárunk tovább bővült: