Szojítkesztű

Naa, vajon mi lehet az a szojítkesztű?

Megoldásokat aug 31-ig lehet hozzászólásként beküldeni, nyeremény nincs, csak a jóleső érzés, hogy hátha te találod el elsőként a jó megoldást..

Bábozás Kisvakonddal

Mit csinálsz, Kisvakond?
Eszem.
Mit eszel?
Föjdet.
Nadon finom a föjd nekem!
És mit csinálsz majd utána, ha jóllaktál a földdel, Kisvakond?
Büfizek! BÖFF-BÖFF! :)

Boróetetés után szabadon..

.....ha mondod.

Bizonyára van egy olyan szófordulatom, hogy Balázs azt mondtam, csináld meg ezt, vagy azt!, Vagy hogy nem megmondtam, hogy ezt ne csináld? vagy valami ilyesmi.. Mert Balázs ezt megelőzendő előre leszögezi, mit nem akar csinálni, akkor sem, ha "mondanám".

Akkoj sem kéjek hozzá kenejet, ha mondod.
Akkoj sem akajok jefeküdni, ha mondod.

Szomojkodom..

Szomojkodom.. Sírós hang, álhüppögés, szuszi-cumi, összegömbölyödés valahol.
Miért szomorkodsz?
Nem mondok semmit!.. Hüpp-hüpp!
Gyere, megvígasztallak!
Nem medek, én most szomojkodom..

:) Na most légy okos..

Nadon kejjemetjen nekem..

Több minden lehet nagyon kellemetlen Balázs számára. Ilyen például az öltözés, meg a fürdés, a fogmosásról nem is beszélve. Igazán nem is baj, ha a fiam eldönti a dolgokról, hogy mit szeret és mit nem szeret csinálni, jó a tudatosság, csakhogy Balázs a lenti mondatot adu ászként használja a dolgok teljes elkerülése céljából, és igen csodálkozik, amikor az adu ásza visszapattan rólunk.

Nadon kejjemetjen nekem az öltözés..

Balázs kuckója

Balázs Boró születésével kb egyidőben kapott egy játszószobát. Mivel egy szobában alszanak, a nap jelentős részében csendben kéne játszania, ha a szobában akar játszani, hogy ne ébressze fel a kistesóját. Ezt kérni egy két és fél évestől badarság, mivel úgysem tudná teljesíteni kérésünket, csak megutálná az indokul felemlegetett kistesót miatta. Így hát lett egy tomboló-szobája, ahol hangoskodhat kedvére, és odahordtuk az összes játékát is a nappaliból is.

Egyik nap eme játszószoba ajtaja el lett barikádozva holmi kinyitható fregolival meg szivacsokkal. Apa kérdi Balázst:
Ezt miért építetted?
Hod ne menjenek ki a kuták!
Hány kutya van odabent?
Kijenc!.. Nadon vadak, ekkoja (mutatja a kezeivel) foguk van!
Te nem félsz tőlük?
Óh nem, én vadok a gazdájuk.

A bidé

Balázs már egyedül jár pisilni. Van, hogy be sem enged minket a fürdőszobába, vagy addig nem hajlandó pisilni, amíg ki nem megyünk. Békáson pisilés után kiszólt Mamának a WC-ből:
B: Mama, segíts, nem tudom begombojni!
(A nadrág alatt csak félig volt felhúzva a gatyácskája, az is elég nedves volt..)
M: Kis Szivem, hát vizes a gatyácskád!
B: Tudom, megmostam bidében popsimat!
:)

Ma reggel kileste Mama a popsimosó mozdulatsort is.
Balázs pisilt egyedül.
Átcsoszogott a bidéhez.
Óvatosan ráült picit háttal a jéghideg bidé szélére,
megnyitotta a hidegvizet
és a vizes kezével úgy-ahogy elérte, benedvesítete a kis derekát, popóját hátul.
Utána ment dicsekedni: Megmostam bidében popsimat! :)

1. Boró-mosoly

Ma Boróka álmában kétszer is elmosolyodott, ahogy feküdt a hátán!

Ugyanaznap Boró hason feküdt, és nem szelet az egyik orrlyuka. Könnyedén felemelte a fejét, és arcra fordult. Így nem tudom hogy kap levegőt, ez azért veszélyes lehet..

SZÜLÜNK! Hajmeresztő és véres részletekkel

Gyengébb idegzetűek (esetleg erős idegzetű, de férfiemberek) ugorjanak a következő post-ra!

11:18-kor mintha megkéseltek volna. Még nem gondoltam semmit, ment a hasam másfél napja, biztos amiatt fáj most is.. de hogy ennyire!? 25 perc múlva újabb alhasi késelésszerű fájdalom. Már sejtettem valamit, de én nem ezt vártam. Hol marad a jól ismert enyhe menzesz-szerű érzés? A "kicsit szúr" kategóriába sorolható 10-es fájdalom-skálán 1-es erősségű szurkálódás? Kör-SMS Istvánnak, Anyunak, stb. Elkezdődött, de nyugi, még csak 25 percesek a fájások. Mégis mindenki elindul hazafelé.. És jól teszik. Összesen négy 25 perces fájás után szinte zaklatásnak vettem a kis 16 percest, mondván hogy mi van mááááár, hát még lett volna 9 perc nyugalmam! Úgyhogy nagyon megörültem Istvánnak, de elküldtem még a konyhába ebédelni. Mire megette a levest, (én már nem ebédeltem, óvatosságból..) indulásra készen vártam őt 12 perces fájásokkal.

A János kórházba kerülőúton mentünk, hogy ne fussunk bele a Moszkva téri dugóba. Az útburkolat minősége viszont ezeken az utakon olyan rossz volt, hogy feleződött a fájásaim közt eltelt pihiidőm. Immáron ötpercesekkel robogtunk a kis utcákon, és mikor István egyszercsak megkérdezte, hogy : "És most itt merre is??" akkor csúnyán félrenyeltem a közben kortyolgatott vizet. Persze jó felé mentünk, ez csak költői kérdés volt az ő részéről, de ijesztően hatott rám abban a szituban.

Külső szemlélő számára is tisztán érzékelhetőek voltak a fájásaim. Amikor fájt, akkor nagyon nem voltam kommunikatív, sőt, egyenesen átmentem verbálisan agresszívbe (pl, "Shut up!"), amikor meg Hawaii volt, akkor együtt énekelgettem a portugál salsát a rádióval. Mire megérkeztünk a kh-ba (14:45), már 3-4 perceskéim voltak, parkolóhely viszont vagy messze, de árnyékban, vagy sehol. Az előbbit választottam nagy hősiesen, mondván, hogy nem oly rossz még a helyzet. Hú, de messzinek tűnt az a kétszáz méter! Ráadásul a szülészet fent van az első emeleten! ! Én, aki két hétig menni is alig bírtam, úgy felszaladtam azon a 28 lépcsőn, mint akit kergetnek. Sietnem kellett, mert akkor már kétperceseim voltak. (Ez azt jelenti, hogy fáj másfél percig, aztán van 30 mp majdnem fájdalommentes pihenőidő.)

Istvánt zavartam a zárt üvegajtóhoz, hogy kopogjon be gyorsan. Ő bekopogott, és közölte, hogy szülni jöttünk. Nővérke elkerekedő szemmel néz rá, majd leesik neki a tantusz, és elkezd keresni engem, aki a legfelső lépcsőfokon fájdogálok a korlátba kapaszkodva. Ügyeletes orvos (aki mily érdekes fintora a sorsnak az a doki, akit végülis hangsúlyosan NEM választottam szülőorvosomnak) megvizsgál (3 ujjnyira nyitott, eltűnőben lévő méhszáj), majd "ottfelejt" a kényelmetlen vizsgálószéken. Bőszen fájdogálok, István kimegy a táskákért, mire visszaér, megkérem, hívjon ide valakit, vagy hadd menjek valahová vajúdni, mert elzsibbadtam nagyon, félek, hogy lepottyanok innen. Nővérke lesegít egy műanyagszékre. Ez istenes a vizsgálószékhez képest, bár meglehetősen kemény. Újabb nővérke jön (Efi nővér), ő már a kedvesebb kategóriából, bevezet minket a szülőszobába, ahol két szülőágy van, mindkettő szabad.

Előző tapasztalatom alapján a lehető legkésőbb akarok lefeküdni, mert tudom, azután már a Jóisten sem állít fel mégegyszer szülésig. Mások is mondták nekem, hogy a legrosszabb fekve vajúdni.. Efi nővér jön, CTG-zni szeretne, kérdem lehet-e ülve, a válasz igenlő; újra egy vasvázas kerti műanyag széken ülök. Fájások alatt diszkréten huhogok, de ettől elszédülök, lefektetnek, megvizsgálnak. Huhúúú, már négy ujjnyi, sürgölődés támad, megy a második telefon a dokimnak, hogy akkor most dobjon el mindent, és jöjjön.

Közben aláíratnak velem mindenféle nyomtatványt, hihihi, magam sem ismerném meg az aláírásomat rajtuk, fájás közben, a levegőben tartott papírra, golyóstollal, felfelé írni izgi volt.

Nem akartam artikulátlanul hörögni, és nyögni, gondoltam arra ráérek majd akkor, ha végképp elfogy az önkontrollom. Addig is a magam szórakoztatására kicifráztam egy kicsit a fájdalomhangjaimat. Hol azt sipítottam diszkréten, hogy: HÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍJ!, hol azt feleltem rá, hogy HAHHHHHHH! de a végére kifogytam a variációkból, és az utolsó két hörgés mindig az lett, hogy BÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! meg hogy BÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Istvánra sandítottam, aki közben lelkesen törölgetett egy vizes pelenkával, és szemvillanásomra adott egy korty ásványvizet. Amikor a BÚÚÚÚÚ-hoz értem a forgatókönyvben, láttam az arcán, hogy majdnem elneveti magát, de olyan rosszallóan néztem rá, hogy arcára forrt a bújkáló félmosoly.

Negyed óra múlva megérkezett az orvosom, aki a magánrendelését hagyta ott és jött lóhalálában, a küszöbön kapta magára a köpenyét és gyorsan meg is vizsgált (akkor már csak az egyik oldalon volt egy kis pereme a méhszájamnak, de a köv. fájás alatt ezt is megoldotta.) Hadarva gyorsoktatott egy kicsit a levegővételek helyességéről, és hogy hogyan kell majd nyomnom a tolófájások alatt, majd megkérdezte, érzek-e már székelési ingert. Mii, már most kéne?? hát egy kicsit talán.. kezdtem mondani, de már jött is a köv fájás, ami garantáltan tolófájás volt már.
Úgy, most nyomjon!
Jó, most pihi, levegővétel, és nyomjon!
Nem vett levegőt, de jól nyom!
Hú, jön ez, mint a rakéta!
Akar gátmetszést, vagy tud együttműködni?
Nem tudok, inkább a gátmetszés..
Tud együttműködni? Ez csak annyit jelent, hogy nem szabad nyomnia a következő fájásnál.
Most ne nyomjon!
Úgy, jól csinálja! Már látszik a feje!
Ne nyomjon, ne nyomjon! Úgy, kint van a fejecskéje!
Ne nyomjon, csak hagyja, hogy kicsusszanjon a válla!
Kint is van, ügyes volt!
OÁÁÁÁ, OÁÁÁÁÁÁÁ, OÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Megszületett életem (időben) második értelme: Szekeres Boróka Emma
2007 július 24-én délután 15:34 perckor
súlya: 3900 g
hossza: 54 cm
Apgar: 10/10
Sűrű barna punk hajával, hosszú körmöcskéivel egyszerűen imádnivaló!
képek a http://pista.iii.hu/pic/boroka honlapon, vagy a babaneten BORÓKA néven!!

István vágta el a köldökzsinórt, telefonon mindkét anyósnak megmutatta Boróka sírását, majd amíg elvitték Borókát fürdetni, kirohant a fényképezőgépéért, amit eddig a kocsiban hagyott, hogy ráérünk még azt behozni. Napokig tartott, amíg megemésztette, hogy ilyen gyorsan megszültem a kislányát. A gondosan bekészített szendvicsek, lefagyasztott Gatorade-k és ásványvizek érintetlenül figyeltek a hűtőtáskában. Gondolta majd az egynapos vajúdás és unatkozgatás (az ő részéről nyilván uncsi..) alatt lelkileg felkészül a szülésre.. De az események olyannyira felgyorsultak, hogy egyszer csak ott találta magát a szülőágyam mellett kezében egy becsomagolt csukott szemű kiscicával.

Még mindig rozogán

Már egy hete rozoga vagyok, és ez nagyon megvisel nem csak testileg, de lelkileg is. Kb de.11 óráig tudok kis fájdalommal és nagy csípőkörzésekkel helyet változtatni, estére már a jobb lábam csúsztatása is oly fájdalmas, hogy sírva is fakadok néha. Rossz, hogy nem tudom ellátni magam, rossz, hogy nem tudok a kisfiammal játszani, rossz, hogy közben otthon szalad a ház. Még jó, hogy pont mielőtt rozoga lettem, mindent kimostam, kivasaltam Istvánnak..

Szinte rokkantan..

Ma CTG után felhívtam a dokimat, hogy nézzen meg, miért vagyok ily rozoga, mert már nem bírom.. Meglepődött, hogy mennyire leamortizál ez a hasalji fájdalom, látszott rajta a döbbenet, amikor meglátta, milyen nehezen tudok csak lépni. Biztosított, hogy már nincs sok hátra, min. 3 óra, max. 3 hét. Azt mondta, pihenjek sokat, mert ha tovább folytatom ezt a csípőkörzéses helyváltoztatást, rámehetnek a csípőízületeim is. Végső soron ezt megelőzendő akkor indítani kell majd a szülést.. Menjek be jövő kedden, vagy szerdán este, és megnézi, tudja-e gyorsítani a szülés megindulását, ha addig nem szülnék meg.. Ezt végképp nem akartam. Végülis jó idő a szülésre a hétvége..

Hahha!

Persze mire megérkeztünk Békásra, már csöppet sem volt álmos. Elvittem aludni, de nagyon kinyílt a kis csipája. Körbenézett, és mivel én csendben feküdtem mellette, gondoskodott önmaga szórakoztatásáról: Hangosan felkacagott kissé költői stílusban: Hahha!! és mindig hozzátett valami számára irtó vicceset, amit a szobában látott. Remekül szórakozott, sorba vett mindent, amikor a végére ért a felsorolható tárgyak listájának, kezdte az egészet elölről. Az első pár "hahha"-nál még nagy szemeket meresztettem, de utána látva, hogy ő mennyire jól szórakozik, és gurul a nevetéstől, én sem bírtam elfojtani a nevetésem.
Tumi hahha! (cumi)
Szuszi hahha!
TV hahha!
Monitoj hahha!
Bébiőj hahha!
Függöny hahha!
Jámpa hahha!
Pjafon hahha! (plafon)
Bajáz hahha!
Ana hahha! (Anya)
TV hahha!
Monitoj hahha!
Jádió hahha!
Vijágítós jádió hahha!
Abjak hahha!
...
és a többi és a többi ..
.

Motorosok

A következő aranyköpések egy 10 perces útszakaszon születtek. Balázs kicsit álmos volt, nyűgös is, próbáltam beszélgetni vele, felhívni a figyelmét olyan dolgokra, amik máskor felvidították. Valahogy most nem jöt be..
Ügyesen lavírozva és előzgetve sikerült becserkésznem a kocsink elé egy motorost.
A: Nézd, Balázs, egy motoros megy előttünk!
Balázs eltakarja a szemét, és sírós hangon mondja:
B: Nem akajom játni a motojost!
.
A motoros még percekig előttünk ment, Balázs addig takarta a szemét, amíg el nem hagytuk valahol. De mit ad az ég, rögtön újabb motoros kanyarodott be elénk. A motoros fekete bőrdzsekijén vízszintes irányban élénk-narancssárga írás volt olvasható több sorban. Balázs meg is jegyezte csodálkozva:
.
Méhecske juha van jajta, aki a motojon üj!
.
Továbbra is lelkesen szóvaltartottam Balázst, nehogy elaludjon ezen a 10 perces úton Mamáék felé, mert akkor szörnyen nyűgös lesz érkezéskor/ébredéskor.
.
A: Nézd, Balázs! Mi az ott?
B: ...
A: Láttad? Utánfutó!
B: Nem tudtam a nevét, mejt nadon ájmos vadok.
.

Mesélj méég..

Mama altatta Balázst. Egy mesében egyeztek meg, és azt az egy mesekönyvet már elolvasta neki az ágyban Mama. Balázs azonban még szeretette volna ha tovább mesélnek neki. Mama széttárta a karját, mondván, hogy csak ezt az egy könyvet hozták fel, nincs több, ennyi volt, aludjon Balázs. Ő elgondolkodott egy kicsit, és a következőt mondta:

Meséjj még Mama, ne a könvbőj, hanem a szádbój!!

Mááák

Balázzsal ma felrörtünk egy mákgubót. Igaziból addig püfölte vele a kismotorját "dobolás" címszó alatt, míg az elrepedt, és elkezdett belőle potyogni a mák mindenfelé. Ez is nagyon tetszett neki, velem ellentétben. Szóval inkább kitaláltam egy új játékot, és egy naaagy tál felett szétbontogattuk a mákgubót, és a mákot összegyűjtögettük egy kisebbe. Meséltem neki arról, mire is jó egy szem pici mák, hogy egy egész máknövény fog belőle kikelni, és annak a tetején is lesz mákgubó, tele mákkal. Teljesen lázba jött, és azonnal ki kellett mennünk, és elszórnunk a mákot, hogy kikelhessen. Ő választott helyet jövőbeli mákültetvényünkhöz, és neki erre a célra a legalkalmasabbnak a büdöskeágyás széle és mellette a fű tűnt legideálisabbnak.
Alvás után első útja a kertbe vezetett. Roppant izgatottan jött vissza, és boldogan kiabálta egy derékmagasságú gazra mutogatva, hogy:

Kikejt a mákom! Kikejt a mákom!!!

Rozoga lettem!

Elég fura, de alig tudok járni, pedig nem a lábam hagy cserben. Lépéskor, főleg amikor jobb lábbal lépnék, nagyon húz (nyilall, fáj, szúr) a hasam alja. Mivel ez már pár napja fennáll, kezdem azt hinni, ez összefüggésben van valahogy a jövőbeli (közel-jövőbeli) szülésemmel. Ma már annyira xarul voltam, és olyannyira nem tudtam már Balázs után szaladgálni, hogy átmentem Békásra Dédiékhez.

Anya citromos fogkrémje

Eleddig mágikus varázserővel bírt a homeopátiás citromos ízesítésű fogkrémem. Elég volt cinkosan összenézni Balázzsal, és ő cumit-szuszit eldobva ügetett fogat mosni, ha csak akár szóba került a citromos fogkrémem. Úgy tűnik ennek a szép trükknek is leáldozott a napja. Ma már csak egy régen fiók mélyére száműzött rózsaszínű gyerek-mentolossal volt hajlandó fogat mosni.

Amíg mókásan haragudnom kellett rá, hogy az én citromosommal mos fogat, addig mindig jött, és rámlehelt, hogy kiderüljön, miféle "csínyt" követett el, és várta a hatást, a műharagot, amiről persze ő is tudta, hogy csak mű. Ha épp el voltam foglalva valamivel, és nem tudtam, hogy fogmosásból jönnek a fiúk, kicsim akkor is rám akart lehelni, csak éppen nem ért fel. Ilyenkor kezével lefelé hívogatva szólt, hogy: "Anya, jádházok!" (rád-háááá-zok)

Szőjös Gajfiejd

Igen, "Szőjös Gajfiejd"-nek hívja a Garfield movie-t, amit hol angolul, hol pedig magyarul kér, hogy rakjam be a dvd-lejátszóba. Mindkettőt máshogy élvezi, ő tudja miért.
A múltkor lezuhiztam, míg ő ki-be vonult a fürdőszobába, és egyszer csak nagyon forró lett a víz, és fura zúgó hang vegyült a zuhanyozásom hangjaihoz. Kinézek a zuhanyfüggöny mögül, erre ott áll Balázs a WC mellett, és kíváncsian mosolyogva néz rám...
(Aki nem látta volna a filmet, Garfield azt mondja, most már elég tiszta vagy, és lehúzza a WC-t, Jon meg eközben irtóra leforrázza magát a zuhannyal..)
Megkérdeztem tőle, ezt meg honnan tanulta, Garfield-tól-e, mire ő bólogatott, és közölte, hogy: "Igen, szőjös Gajfiejdtój!"

Gyorsan tanul-3

Van egy rövid történet is az előbb említett újságban. A szövegben néhány személy és tárgy kis képekkel van helyettesítve. Elolvastuk Balázzsal, mindig mutattam, hol tartok az olvasásban, és amikor képekhez értem, kis késéssel Balázs mondta mi van a képen. Az érdekes az volt, hogy Balázs a képeket beleillesztette a tőlem hallott mondatba, ragokkal látta el, én meg csak néztem csodálkozva.

Gyorsan tanul-2

Tegnap este olvasgattam Balázsnak a Micimackó-újságból. Ez nem a magazin, rejtvények vannak benne kicsiknek, felolvastam Balázsnak az instrukciót, és ő boldogan odogatta meg a feladatokat. Volt egy kicsit bonyolult is, de azt is megértette. Három állításról kellett eldöntenie a képek alapján, hogy az illető állítás igaz-e, vagy hamis. Az elején még nem értette, de hamar beletanult. Csodálkoztam is, de aztán már jött is a következő érdekes feladat, Balázs nem hagyott sokat töprengeni.

Fürdés után Apa kezébe adta Balázs az újságot, és csillogó szemmel várta a szórakoztatást. Apa végigfutotta a feladatot, és túl nehéznek ítélte. Gondolta kicsit változtat a harmadik állításon, miszerint:
A méhek nem termelnek mézet. Igaz/Hamis ?
és a tagadó mondatból állítót fabrikált.

Rosszul tette! :D

Nem az van odaíjva, Apa!
Hát mi??
A méhek nem tejmejnek mézet, az van odaíjva.
..Hmm...

Huss..

Meg kéne tanítani Balázsnak a ráérős sétát. Igen, a repkedős ugrálós rohanás helyett.
No meg az sem ártana, ha a mosdó előtti kissámlira nem páros lábbal akarna felugrani. Akkor nem is ütné be az állát a mosdóba..

Szekrénybeszorulósdi

Na az úgy volt, hogy Mama Békáson nagy vendégséget tartott. Ott volt Béla-Papa majd' minden gyereke unokástul (Botika, Marcinkó, Gombóc-Artúr és Barnuska) és Balázs is. Amikor megérkeztünk (Apa és én), eltelt egy kis idő, míg mindenkit végigüdvözölve feltűnt, hogy nincs meg a gyerekünk.
Balázs alszik?
Nem, Balázs erre azt mondta volt - hallottuk Mamától -, hogy "Köszönöm szépen nem ajszom."
Akkor hát hol van? Dédinél olvasgat?
Nem, Dédi most jött ki a szobájából üdvözölni minket, meg figyelmeztetni, hogy ideje lenne lefektetni Balázst.
Rossz előérzetem az emelet felé hajtott minket, és nemsoká már hallottuk is a keserves sírást, és Mamázást. Balázs felment a szuszijáért, bement Marci volt szobájába és befészkelte magát Marci nagy tükrös-tolóajtós szekrényébe. Magára húzta az ajtót, és nem tudta kinyitni, panaszos sírása a szekrényből szűrődött ki, nem tudott kijönni. Elképzelésem szerint a következők zajlottak le:

Álmos sarjam két szuszival és egy cumival befészkelte magát egy párnával a szekrénybe. Az ajtót is behúzta, hogy ne legyen oly világos, de ez az akció túl jól sikerült. A vaksötétben megszeppent. Mivel mindkét kezében volt egy-egy szuszi, nem is sikerült elsőre kinyitnia a tolóajtót. Ettől méginkább megriadt, és a világ minden kincséért sem eresztette volna el a szuszikat, az utolsó dolgot, amivel nyugtatgatta magát. Naná, még a végén elveszti a szusziját is abban a szurok-sötétben.
Elkezdte hangosan hívni a Mamát, de a kinti nagy hangzavarban senki nem hallotta meg a szekrény mélyéről kiszűrődő sírást..
Előfordul ilyen is, főleg ha a gyerkőcöm különben már nagyon önálló..