Eleddig mágikus varázserővel bírt a homeopátiás citromos ízesítésű fogkrémem. Elég volt cinkosan összenézni Balázzsal, és ő cumit-szuszit eldobva ügetett fogat mosni, ha csak akár szóba került a citromos fogkrémem. Úgy tűnik ennek a szép trükknek is leáldozott a napja. Ma már csak egy régen fiók mélyére száműzött rózsaszínű gyerek-mentolossal volt hajlandó fogat mosni.
Amíg mókásan haragudnom kellett rá, hogy az én citromosommal mos fogat, addig mindig jött, és rámlehelt, hogy kiderüljön, miféle "csínyt" követett el, és várta a hatást, a műharagot, amiről persze ő is tudta, hogy csak mű. Ha épp el voltam foglalva valamivel, és nem tudtam, hogy fogmosásból jönnek a fiúk, kicsim akkor is rám akart lehelni, csak éppen nem ért fel. Ilyenkor kezével lefelé hívogatva szólt, hogy: "Anya, jádházok!" (rád-háááá-zok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése