Ha játékról van szó, a gyerekek nagyon kreatívak. Balázsnak van egy rudacskából és lukas korongokból álló összerakós játéka, amit az asztalnál szokott megkapni, hogy ne unatkozzon, amíg én is a végére jutok a reggelimnek. Nem is gondoltam, hogy ilyen jó játék a maradék kenyérdarabokat áttuszkolni a korongok közepén lévő lukon.. Elvolt vele vagy 10 percig.
Az önszórakoztatás következő előadását már ebédnél megcsodálhattam. Az alkotóvágy igen erősen tombolhat Balázsban. A csőrös poharára rakosgatta a rántotthal darabokat, amíg le nem borultak. Ha mégis maradt rajta egy, akkor kezével csak a csőrős pohár fülét fogva a szájához egyensúlyozta az építményt, és a szájával addig ügyeskedett, míg lehalászta a halacskát onnan, és elégedetten elnyammogta.
A lustaság okosít? Balázs felült a kisszékére (már tud hátrikálva felcsüccsenni!!) lóbálta a lábát egy rövid ideig, majd lehuppant, rohant 3 métert a tálkájához, amiben alma és narancs darabkák várták csendben a végzetüket, bedobott egy halálraítéltet, és visszaügetett a kisszékéhez leülni.
A harmadik kör után fogta a tálkát, és letette az asztalára közvetlenül a kisszéke mellé. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése