Jóéjszakát Annipanni

Mostanában a legstresszesebb olvasnivalóm a Jóéjszakát Annipanni című könyv a Boribon sorozatból. Csak mert olyan megrögzötten régimódi vagyok, hogy a könyveket az elejétől szeretem olvasgatni a vége felé, egyenként lapozva a lapokat. Nagy hiba. Balázs szerint. Ugyanis amikor valaki nyafogni kezd a könyvben, Balázs már tudja, hogy a cica az. Később mikor Annipanni keresni kezdi a nyafogás forrását, Balázs már azt is pontosan tudja, hogy a három oldallal azelőtti kiscica nyávog, és mindent elkövet, hogy visszalapozzunk. Így hát a keresés izgalmas oldalait mint szélvész lapozzuk át, gyorsan elhadarva, hogy melyik helységben járunk és mennyire üres is az, és kitörő lelkesedéssel nyugtázzuk, amikor a kiscica végre kibújik egy könyv alól. E kötet bájához az is hozzátartozik, hogy amikor Annipanni lefekteti Boribont, és amikor ő maga is lefekszik, Balázs fogja magát és eldől az ölemben, mint amikor ő is aludni megy. Most már készülök erre a hadműveletre, de először alig tudtam elkapni szélsebesen dőlő vigyorgó fiamat.