Katasztrófanap

A kétgyermekes anyuka élete különben sem nagyon-nagyon könnyű, főleg nem az első hetekben, pláne nem ha napközben nincsen segítsége, de ma különösen peches napom volt.
Balázs délutáni alvása után kb a folyosón ébredt fel, miután ott állva bepisilt. Tény, hogy takarítani akartam, és a folyosó is a terveim között szerepelt, de nem high priority megjelöléssel. Levetköztettem, lezuhanyoztam, felöltöztettem, visszakísértem az ágyba, felraktam egy adag mosást a pisis holmikkal, és már ébredt is Boróka szopizni. Huhh, arra sem volt időm, hogy egy kicsit kifújjam magam.
Ha ez a nap nem lett volna még eléggé stresszes, Balázs tett róla, hogy az legyen. Actimelt ivott, és be akart jönni a játszóba, de enni-innivalóval nem szabad. Beleállította hát a kis üvegcsét a papucsomba. Fel is dőlt azonnal. Hurrá. mehettem papucsot mosni. Még egy-két nap, és minden ragyogni fog a házban a tisztaságtól, ha Balázs folytatja ezt a viselkedését..

Boróka beszélget

Evés után szép az élet, Boró nyelve is megoldódik, forgatja is rendesen. Leginkább ajtónyikorgás-, és cicanyávogás-szerű hangokat hallat, és hagy szünetet nekünk is, hogy közbeszóljunk, vagy reagáljunk mondanivalójára. Közben meg úgy vigyorog, hogy majd kiesik a száján. Roppant édi.

Boróka szopizza az ujját

Egyre gyakrabban betalál Boró keze a szájába, ő leginkább a hüvejkujjának örül, de van, amikor az egész ökle vetélkedik a bejutásért. Legtöbbször hason fekve sikerül cumiznia, de néha háton is összejön az attrakció.
Általában hason fekve fut az ízletes ujjacska után, de a nyaka nem mindig bizonyul elég hosszúnak ahhoz, hogy el is érje azt a szájával. A keze meg elég álnok ahhoz, hogy ha mégiscsak becuppantja egy csőröcske, azonnal arrébb-mozduljon, hiába nyög elégedetten a gazdája.

Boldog születésnapot, Apa!

B: Apa, menjünk játszani!
A: Most nem tudok, van még egy kis dolgom..
(füléhez emeli nyuszipapucsait, úgy berregi:)
B: Bong-Bong!
A: Halló?
B: Szia Apa!
A: Szia Balázs, miért hívtál, mit akarsz mondani?
B: Azt, hogy boldog születésnapot, Apa!
A: Köszönöm Balázs!
B: Most már jössz játszani?
A: Még nem tudok, van még egy kis dolgom..
.
A kis huncut, tényleg komolyan gondolta, hogy ha kedveskedik Apának, akkor mégis elmegy vele játszani?

Versenyfutás kézenfogva

ED, ketto háJOM! STAJT! vezényli és már repül is futva a Mama mellett az udvaron a kerítésig.
ED, ketto háJOM! STAJT! hallom újra, és már futnak is visszafelé.
ED, ketto háJOM! STAJT! és már távolodnak is megint valami veszett sebességgel.
Úgy nyolc-tíz kör után panaszos hangon közli ziháló felmenőjével:
.
B: Jajj, de fáj a hasam!
M: Akkor pihenjünk egy kicsit, amíg elmúlik!
.
(Mama körbenéz, ülőhely után kutat, ahová leroskadhatna, de nincs szerencséje. Balázsnak ennyi idő már elég volt a pihenésre. Már hallom is:
.
Ejmújt! Ami fájt, az az ejőm! (erőm) ED, ketto háJOM! STAAAJT!

Balázs suhan

B: Hoj van Apa?
A: Kint a konyhában.
B: Fejveszem a nyuszipapucomat, és nadon dojsan utána-suhanok!

Ízlés dolga..

Egyik este szoptatáskor. (lassabbak kedvéért Balázs már nem szopik, Borókát szoptatom)
B: Miéjt húztad be a függönyt, Ana?
Anya: Hogy ne lássák meg a szomszédok a cicimet.
(ezzel majdnem egyidőben Apa is válaszolt Balázsnak)
Apa: Hogy ne lássák meg milyen szép.
(Balázs poént sejtve, mosolyogva kérdő hangsúllyal:)
B: Pedig nem is szép Ana cicije?
A+A: Deeee!

Hála

Anti bácsi, a szomszédunk, aki amellett, hogy nagyon kedves, még kollégám is a szakmában, és remek könyve(ke)t ír, szedett Balázsnak barackot, és átadta a kerítésen az egyik nap. Ma meg meséli, hogy reggel Balázs szedett neki virágot, és oda is adta neki, hálából a sok finom barackért, amit Anti bácsi küldött neki. És én erről SEMMIT nem tudtam.

Régi, csak nem tudom mikori

Balázs és Apa készülődnek Békásra. Kérek tőle búcsúpuszit, mielőtt elmennek. Apa is beáll a sorba, és potyázik, Balázs automatikusan ad neki is puszit.
Balázs némi gondolkodás után megkérdezi:
.
B: Akkoj ki visz engem Békásja?
Apa: Én.
B: Akkor miéjt adtam neked puszit??
.

Az én Apucim

A: Balázs, ki építette neked ezt a szép cicaházat?
B: Az én Apucim!
és Apa a másik szobában olvadozik ezt hallva..:)

Bóbita

Előkerültek a babakönyvek. Ezek azok a könyvek, amik zörgős anyagból vannak, nagyon színesek, nagyon egyszerűek, és a képekbe van belevarrva-ragasztva valamilyen érdekes anyag is, amit lehet símogatni, vagy babrálni vele. A könyv picibabáknak roppant érdekes, és tanulságos.
Ezt a könyvecskét kérte Balázs, hogy olvassam el neki (egész könyv kb öt lapos, minden oldalon egy nagyon színes rajzolt állat, betű, írás egy szál se).
A: Milyen állat ez itt, Balázs?
B: Jovacska.
A: És mije az itt neki? (mutattam a sörényére)
B: Bóbitája
..:)

A kórházban júli 24-28. és utána

Balázs minden nap bejött hozzám és Borókához a kórházba. Mindig nagyon izgatottan várta, hogy indulhasson meglátogatni minket, volt, hogy csokit is hozott nekem, nagyon édes volt mindig velem is, meg Boróval is. Borót símogatta, puszilgatta, megitatta cukros vízzel, toligatta a bölcsőkosarát. Rajtam meg csüngött, lógott, bújt hozzám, játszott velem, nagyon igényelte, hogy vele beszélgessek. Sajnos továbbra is rozoga voltam, a kh-ban töltött napok alatt ez jottányit nem javult.

A kórházi higiéniás feltételek alulról súrolták a nullát. Volt ugyan takcsinéni, aki mindennap végigkotorta az egész emeletet, de a kilincseket, villanykapcsolókat soha nem mosta végig, a padok és székek is úgy porosodtak, ahogy kedvük tartotta (a Schöpf-Méreiben még a képkereteket is naponta lemosták..). Ja a WC-tisztítás pl úgy zajlott, hogy takcsinéni kesztűben ronggyal wc-fedelet, -ülőkét lemos, ugyanazzal a ronggyal wc-t belülről kimos, wc-t lehúz közben, rongyot kicsavar, majd ülőkét mégegyszer végigtöröl...

Volt valami olyan szabály az emeleten (bár kiírva sehol sem volt, ami meg ki volt írva a kutya sem tartotta be), hogy gyerekek nem mehetnek be a kórtermekbe (szobákba), merthogy ők a potenciális baci és vírushordozók. De próbálj meg kitiltani egy 3 éven alulit az Anya szobájából, ahol ott a kishuga is.. Sajnos ezt a szabályt a szobatársam igen komolyan vette, mindig szólt is, amikor behívtam Balázst, hogy igyon egy kis gyümilevet, vagy a szobában mossuk meg a kezét, ne a gááááááz tisztaságú női mosdóban. Persze a hazaindulásának napján ő simán behozta a szobába a kisfiát, de én nem szóltam neki, nem vagyok szarrágó.

Boró nyelve nagyobb a kelleténél, és le is van nőve, a nyelvféke is rövidebb, mint kellene, de a kh-ban senki nem akarta felvágni, pedig már szopis problémák is jelentkeztek. Azt mondták, majd a gyerekorvos felvágja. Gyerekorvos megvizsgálta Borót már itthon, no nem, ilyet ő nem csinál, de ad beutalót a Bethesda fül-orr-gégészetére, ott megcsinálják. Ott megnézte Borót egy 70-es prof, és mindent rendben talált. Nem vágott. Boró továbbra sem tudott kielégítően szopni, cicit is rojtosra rágta, a La Leche Liga szopis tanácsadójánál kötöttünk ki, aki azonnal látta, hogy a probléma gyökere Boró lenőtt nyelve. Egyeztetett időpontot egy helybéli másik gyerekorvossal, aki már másnap felvágta Boró nyelvfékét. Aznap este Boró egyszuszra szopizott 80g-ot 10 perc alatt, ugyanennyit ezelőtt csak hosszú szenvedések árán 40 perc alatt sikerült magához vennie.