Nagy a lakás. Ezt tudni kell a következő bejegyzéshez. Ha nem is nagy, de hosszú. Szóval Balázs begurította véletlenül a labdáját az ágy alá, és húzott oda engem, hogy vegyem ki neki. De én csak széttártam a karomat, és megkérdeztem tőle, hogy "Hogy fogjuk ezt most onnan kivenni?". Balázs naaaagy izgalomba jött, lázasan mozgatta a karjait jobbra-balra, és kézen fogva húzni kezdett. A szobájából ki a folyosóra, onnan az előszobába, onnan egy kis előtérbe, onnan a nappalin át a dolgozóba, onnan a fürdőszobába, majd elengedte a kezem, hogy ki tudja nyitni a háztartási szekrényt. Rövid válogatás után kivett egy nála kétszer magasabb felmosófát, és újra kézen ragadott. Visszafelé izgatottan tolta a fát, egy-egy ajtóba beragadt vele, de a szobájába érve azonnal lehasalt, és piszkálni kezdte a labdát a hosszú rúddal. Azt hiszem ez elég jó egy 15 hónapostól.
Nem sokkal később a csillárról lógó bohóc is megpiszkálódott azzal a hosszú bottal.
Balázs a kádban idejének nagy részét hason fekve tölti. Eddig csak kérésre hasalt el.
Balázs közölte az Apjával, hogy: „Pfff-pfff!” és nyitotta csukta a kis markát közben. Ezek után a közelben tengődő virágokon már biztos nincs egy szál lapostetű és pajzstetű sem, ugyanis jól végigfújkálták őket a fiúk.
Ma este is kaptam egy nagy, nyálas cuppanós puszit a kiságyból Balázstól. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése