Ágytisztaság (?)

Már egy pár hete Balázs boldogan mutogat délutáni alvása után a pelusára, hogy: Szájaz! Nem pisijtem be! és valóban, ilyenkor a pelusa csontszáraz, és sooookat pisil utána a bilibe (nálunk befőttesüvegbe).
Tegnap reggel is igen büszke volt, hogy nem pisilt be, de nem volt száraz a pelusa. De azért megdícsértem, mert tényleg raktározott már egy kis pisit mióta felébredt. Ma viszont reggel fél nyolckor kelt, mégis csontszáraz volt a pelenkája. Nagy az öröm, lehet, hogy leszokunk lassacskán az éjszakai dunsztról?
Dédinél van a fürdőszobában egy kis kék műanyag mosópor-adagoló pohárka, ami pisiltetés szempontjából helyettesíti az itthon használatban lévő befőttes üveget. Ma reggel viszont kicsinek bizonyult! A kis drágám annyi pisit összegyűjtött az éjjel, hogy nemcsak hogy tele lett a pohárka, de ki is csordult! :) Először szobatiszta, most meg elkezdődött az ágytisztaság-dolog is!
Na, nemsokára adhatok neki pénzt jogsira..

Karácsony este

Álomittasan csoszogott ki a szuszijába temetkezve, de amint meglátta a karácsonyfát rögtön felébredt. Fejdíszítették angyajok! örvendezett, és nem győzte csodálni a fát. Villognak kis jámpák, ott is! Ott is villog! Ott is!, úgyhogy amikor indulnia kellett volna Apával Nagyiért, nem akart. Ki is kapcsoltam a karácsonyfaizzókat, hogy könnyebben elinduljon, de ez csak felcsigázta az érdeklődését. Hogy is van ez? Ezt ki lehet kapcsolni? Hmmm. Akkor be is lehet kapcsolni valahogy. És ezzel a gondolattal bevette magát a karácsonyfa mögé. Lelkesen nyomogatta az izzósor kapcsolóját, de nem történt semmi. Anya galád módon eleve a hosszabbítót kapcsolta ki.

Hazafelé a kocsiutat szokás szerint végigdumálta. Monológjából ez visszatérő motívum volt: Jaj, de szép, ezt fogja mondani Nagyi, jaj, de szépen vijágít, ezt fogja mondani Nagyi..

Hazafelé kipattant a kocsiból, és az átriumban kívülről odaszaladt a fához, és hátra sem nézve mondta: Itt van a karácsonyfa, Nagyi! de persze mögötte még egy lélek sem volt látható. Percekig.

Nagyival sokáig nézegették a fát, majd elvonultak Balázs szobájába játszani egy kicsit, és pont ezalatt az idő alatt jöttek az angyalok, kipakolták a fa alá az ajándékokat, és csengettek a kis csengettyűvel. Balázs rohant, mint az őrült, a fa előtt egy méterrel térdre vetette magát, és az utsó 30-40 centit térden csúszva tette meg. Rögtön kézbe vett egy ajádékot, és azt rázogatva ránk nézett. Mondtuk, hogy előbb bizony énekelni kell, hát alig bírta kivárni a két dal végét. Megint lecsapott egy ajándékra, de most meg mindenkinek puszit kellett adnia, meg boldog karácsonyt kívánnia, micsoda tortúúúúra!!!!

Másodperceken belül a kötelező formagyakorlatok után már boldogan tépte a neki ajánlott ajándékról a csomagolópapírt. Később másokéról is, mert szívesen segített a kicsomagolásban.

Anya új mobilja

Gondoltam háttérnek berakok egy mozgó úszó kacsát, képernyőpihentetőnek meg Balázst, ahogy fürdött ma este a kádban. Balázs fél óráig nyomogatta a mobilom, hogy: Most úszik Kisjéce, vájunk-vájunk, és mindjájt jesz Bajázs, Itt van Bajázs! Most ezt megnyomooooom, és itt van Kisjéce! Aztán ezt felváltotta azzal, hogy számokat nyomogatott be, aztán kilépett a telefonálási ablakból, és megint ott volt Kisréce. Ezután felfedezte, hogy a telcsiben lévő mp3 hallagatót becsukott állapotban is lehet aktiválni, és lelkesen hol bekapcsolta, hol meg ki percekig. (Nekem később nem sikerült megtalálnom, hogyan csinálta, pedig esküszöm ugyanazt a gombot nyomtam.) Füléhez illesztette, elvette, kinyitotta, becsukta, megkereste, honnan jön a hang, velem is meghallgattatta párszor a demozenét, ami nem csak hogy rossz volt, és unalmas, ráadásul túl hangos is. Lefekvéskor a párnájára kellett tennem a telcsit, és úgy mesélnem el a Kisréce és a Kispipi című mesét, hogy ő közben nézi, hogy úszik Kisréce. Holnap tuti nem viszem magammal a telcsimet. Már altattam, amikor elment Apa hazavinni Nagyit, és már rég hazaérkezett amikor Balázs még mindig beszélgetett. Rá kellett szólnom kétszer is, hogy most már ne beszélgessünk, meg hogy maradjon csendben, mire végre elaludt.

Balázs és a technika

Esténként hébe hóba tüzijátékoznak a környéken, gondolom már főpróbát tartanak szilveszterre, de csak keveset, így elég nehéz bemérni merre pillongassunk a tűzvirág megpillantásának reményében. Balázs is nagyon kereste a tüzijátékot.
Hoj van tüzijáték?
Hallgatózz, hogy merre dörren, és nézd meg, hol világít! tanácsoltam neki.
Nem döjjen tüzijáték.. Nincs bedugva, nem vijágít..

Reggelizés közben

Amikor már nem éhes, folyamatosan nyomja a sódert, játszik is egy picit, bár sokat nem hagyom játszani, mert az étel nem játék. Nem lehet minden szavát érteni, részint mert tele a szája, másrészről meg csak úgy az orra alá mondogatja a dolgokat. Roppant édesen hansúlyoz, szinte minden mondatban van egy-egy szó, aminek a hanglejtése oly meredeken kanyarodik oly magasságokba, hogy a szóvége már biztos szédül is, no meg pattog a füle (ezt majd vesszőkkel jelzem). Következik egy részlet az egyik reggeli monológjából, néhol hiányos, néhol nem érthető, élőben viszont nagyon élvezetes volt hallgatni.
Mit csinájok? Mit csinájok? Mit csinájtam? Mit csinájtam?
(a retekszeletet felállítottad)
Ezt jeveszeeeem,
MIAUU elaludt akiscicája
ez a tetejeeee,
úgy
jebojujt a teteje
kicsi idő van, nem tudunk ajudni
bácsik kicsit sötét van
oda jefeksziiik,
utazik haza
jeesett
utazik hogy ő nénihez
az a pici szemeeeee,
és meggyógyítja
kisfia meggyógyítjaaa,
oda, ott! ott!
bumm! ott valami be ütött a pici jábába
utánaaa,
nagy jeteeeeek,
nagy jeteeeeek,
ott is finom puha
nem finom puha, kemény
itt jakik Apaaaa, Anyaaaa, a cicááááák, Bajááááázs,
(észrevette, hogy lelkesen jegyzetelek)
ne íjjáj azzaj!
Ejveszem!
Kivesz Apa!
Kiszállsz?
igen, igen.

Almás pite

Balázs ma segített Mamának almás sütit sütni. Valószínű, hogy ő hamarabb fogja tudni megcsinálni, mint én, többször látta már, hogy készül.:) A segítségről csak annyit, hogy egy óvatlan pillanatban kirágta a kilós porcukor zacskóját középtájon, majd lelkesen tovább nyomogatta a lyukas zacsit, édes porfelhőbe burkolva ezzel magát és másfél méteres körzetben szinte mindent és mindenkit maga körül.
Miközben Mama mentette a menthetőt, majd ragacstalanította a fél konyhát, Balázs újabb akcióba kezdett. Volt ugye a trigger, ami egy tál és egy tojás látványa volt, meg aztán jött az action, mikoris Balázs tökéletes mozdulatsorral felütötte a tojást a tálba. Utána a csöpögő tojáshéjjat fogva lemászott a székről, és kihúzta a szemetes fiókját, és kidobta a tojást, és elégedetten megtörölte a ruhájában a kezét.
No ezért nem szoktam rendszeresen sütit sütni itthon. Nem merek. Túl "sok" a segítségem..

Nem ég, nem működik!

Balázs Békáson aludt, mi meg itthon teszünk-veszünk, matatunk, igyekszünk azért "haszosan" eltölteni kevéske "szabad"-időnket, egyszer csak csörög a telefon. Balázs az. A szuszogásra boldogan közlöm, hogy szia Balázs, meg hogy itt Anya, mire végre beleszól, hogy Anya! Kérdezgetek tőle ezt-azt, mire ezt hallom: Apát szejetném! No ennek fele sem tréfa, futottam ki Apához az udvarra. Balázs valami olyasmit magyarázott, hogy valami nem működik, nem ég, és Apa kérdésére, hogy mi nem ég, hangosan mutogatta, hogy: Ez, Ez, Ez nem ég. Leesett, hogy nagyon kétségbeesett lehet, ha már telefont ragadott, és biztos azt várja Apától, hogy valamit megszereljen neki. Meg is ígérte Apa, hogy amint megérkezünk Békásra, megszereli azt a valamit, ami nem ég, és fiunk megnyugodva letette a telefont. Érkezésünkkor nem szaladt ki elénk, ahogy szokott. Motoszkazajok után jött csak, a fénykardját kereste, és rögtön hozta is Apának. Szegény alig tudta kirimánkodni tőle, hogy a kabátját cipőjét levehesse a nagy szerelés előtt. A fénykardba persze bele volt forrasztva egy icipici égő, ami már nem működött, és ilyen icipici égő híján nem sikerült megjavítani. Apa mondta meg Balázsnak, hogy nem lehet megjavítani most a kardját, erre ő azzal a lendülettel fordult is Béla Papához, hogy akkor majd ő javítsa meg. Béla Papa jelen volt az egész szerelés alatt, úgyhogy azonnal mondta is, hogy ő sem tudja megjavítani a kis kardot. Balázs már kereste is Marcit, hogy akkor majd ő talán.. Nem kenyerem a kényeztetés, de hát a nagyszülők azok nagyszülők, azért vannak, hogy elkapassák az unokákat. :) Balázsnak egy órán belül már volt egy másik fénykardja..

Tolószék

Egyik nap a Corában járva kelve összefutottunk egy tolószékes bácsival. Balázs jól megszemlélte, majd a bácsit fixírozva, de nekem címezve mondandóját kijelentette: Bácsinak fáj jába. Igen, fáj neki. Jenyeji ojvosságot, meggyógyuj bácsi jába. Igen, talán.. Bácsi mosolyogva párás szemmel bólogat, vagy fejcsóvál, aki tolta is somolygott egyet.

Pár perccel később Balázs hangosan felrikkant, hogy: Néninek is fáj jába!! és valóban, elgördül előttünk egy tolókocsis hölgy, igen nagy szemeket meresztve a fiamra.

Az anyai idegek roncsolása és a macskaetetés rejtett összefüggései

A befogadott cicus kb nyolc kilóra küzdötte fel magát, nagyobb Garfieldnál is, aki meg folyton nyávog, hogy éhes. Kiderült, hogy Puszedli rendre megeszi az ő kajáját is. Ezért tehát reggelenként etetéskor egy kicsit besegítek Garfieldnak. Csak felkapok egy pulcsit, és úgy, pizsiben, megvárom, amíg befalja Garfield őnagysága is az adagját.
Balázsra persze vigyázok, nehogy megfázzon, elővigyázatosan becsukom az orra előtt a bejárati ajtót, az egyetlent, amit még nem ér fel igazán. (No meg a kilincs is trükkösen felfelé nyílik.) Ilyenkor a macskaajtón kukucskál ki, jobb mintha kint állna és dideregne velem, nem?

Egyik reggel is pont menetrendszerint őrködtem Garfield reggelije felett, amikor zárkattanást hallottam. Odavetődtem az ajtóhoz, és tisztán hallottam kisfiam boldog kijelentését, miszerint:
Kinyitottam kujcsaj ajtót. ezután pedig kissé panaszosabb hangon ezt: Nem tudom kinyitni ajtót.
Nekiveselkedtem én az ajtónak azonnal, de hát tényleg zárva volt. Balázs küszködött a kulccsal, de nemigen ment vele sokra, nem tudta visszafordítani, kintről azt sem tudtam ellenőrizni, hogy egyáltalán jófelé csavarja-e.

A pulcsim zsebében didergett a mobilom, de hiába nyugtatgattam magam, hogy egy órán belül két rokon is ide tudna érni egy pótkulccsal, és akkor benyomulok a garázs felől, valahogy nem öntött el a forró nyugalom.

Balázs már ingerültebben követelte, hogy nyissam ki az ajtót, hát magyarázkodásba fogtam a macska (flip-flap) ajtón keresztül, miszerint: én nagyon szeretném, és fázom is, és bemennék, ha lehet, de ehhez az kell, hogy kinyissa a kulccsal az ajtót, amit bezárt.
Hirtelen ötlettől vezérelve azt kértem tőle, vegye ki a kulcsot a zárból, és adja ki nekem a macskaajtón. De szegény nem tudta kihúzni a zárból, hiába motozott, és zörgött vele. Nagyon drukkoltam neki, főleg azért, hogy ne adja fel túl korán. Egyszer csak vájt anya-fülem ismerős kattanást hallott, mire egész testemmel rávetődtem a kilincsre. Az ajtó ezúttal kinyílt, kissé el is sodortam a magát könnyesre aggódó sarjam, de minden jó, ha a vége jó, ugye? Hhhhh...Pffffhh..