Álomittasan csoszogott ki a szuszijába temetkezve, de amint meglátta a karácsonyfát rögtön felébredt. Fejdíszítették angyajok! örvendezett, és nem győzte csodálni a fát. Villognak kis jámpák, ott is! Ott is villog! Ott is!, úgyhogy amikor indulnia kellett volna Apával Nagyiért, nem akart. Ki is kapcsoltam a karácsonyfaizzókat, hogy könnyebben elinduljon, de ez csak felcsigázta az érdeklődését. Hogy is van ez? Ezt ki lehet kapcsolni? Hmmm. Akkor be is lehet kapcsolni valahogy. És ezzel a gondolattal bevette magát a karácsonyfa mögé. Lelkesen nyomogatta az izzósor kapcsolóját, de nem történt semmi. Anya galád módon eleve a hosszabbítót kapcsolta ki.
Hazafelé a kocsiutat szokás szerint végigdumálta. Monológjából ez visszatérő motívum volt: Jaj, de szép, ezt fogja mondani Nagyi, jaj, de szépen vijágít, ezt fogja mondani Nagyi..
Hazafelé kipattant a kocsiból, és az átriumban kívülről odaszaladt a fához, és hátra sem nézve mondta: Itt van a karácsonyfa, Nagyi! de persze mögötte még egy lélek sem volt látható. Percekig.
Nagyival sokáig nézegették a fát, majd elvonultak Balázs szobájába játszani egy kicsit, és pont ezalatt az idő alatt jöttek az angyalok, kipakolták a fa alá az ajándékokat, és csengettek a kis csengettyűvel. Balázs rohant, mint az őrült, a fa előtt egy méterrel térdre vetette magát, és az utsó 30-40 centit térden csúszva tette meg. Rögtön kézbe vett egy ajádékot, és azt rázogatva ránk nézett. Mondtuk, hogy előbb bizony énekelni kell, hát alig bírta kivárni a két dal végét. Megint lecsapott egy ajándékra, de most meg mindenkinek puszit kellett adnia, meg boldog karácsonyt kívánnia, micsoda tortúúúúra!!!!
Másodperceken belül a kötelező formagyakorlatok után már boldogan tépte a neki ajánlott ajándékról a csomagolópapírt. Később másokéról is, mert szívesen segített a kicsomagolásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése