Amikor már nem éhes, folyamatosan nyomja a sódert, játszik is egy picit, bár sokat nem hagyom játszani, mert az étel nem játék. Nem lehet minden szavát érteni, részint mert tele a szája, másrészről meg csak úgy az orra alá mondogatja a dolgokat. Roppant édesen hansúlyoz, szinte minden mondatban van egy-egy szó, aminek a hanglejtése oly meredeken kanyarodik oly magasságokba, hogy a szóvége már biztos szédül is, no meg pattog a füle (ezt majd vesszőkkel jelzem). Következik egy részlet az egyik reggeli monológjából, néhol hiányos, néhol nem érthető, élőben viszont nagyon élvezetes volt hallgatni.
Mit csinájok? Mit csinájok? Mit csinájtam? Mit csinájtam?
(a retekszeletet felállítottad)
Ezt jeveszeeeem,
MIAUU elaludt akiscicája
ez a tetejeeee,
úgy
jebojujt a teteje
kicsi idő van, nem tudunk ajudni
bácsik kicsit sötét van
oda jefeksziiik,
utazik haza
jeesett
utazik hogy ő nénihez
az a pici szemeeeee,
és meggyógyítja
kisfia meggyógyítjaaa,
oda, ott! ott!
bumm! ott valami be ütött a pici jábába
utánaaa,
nagy jeteeeeek,
nagy jeteeeeek,
ott is finom puha
nem finom puha, kemény
itt jakik Apaaaa, Anyaaaa, a cicááááák, Bajááááázs,
(észrevette, hogy lelkesen jegyzetelek)
ne íjjáj azzaj!
Ejveszem!
Kivesz Apa!
Kiszállsz?
igen, igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése