Palacsinta-party

Csütörtök este palacsintázni voltunk Mayáéknál. Több, mint 10-en voltunk ott felnőttek, plusz egy négyéves tündér, egy éppen totyogó kiscsillag, és Balázs.
Az első húsz percben Balázs ki sem nyitotta a száját. Jó, ez így nem igaz, mert azért elég sűrűn tátogatta, de minden nyitás után palacsintával tele csukta be. Az ötödik palacsinta elteltével már hajlandó volt nézni, hogy játszanak a lányok a műanyag orvosi táskájával. Majd Titivel fogócskázott egy kicsit, és észrevételeket tett az üvegajtó gittjének színére kézenfogva a tulajt, odahúzva, és közölve vele, hogy az ott koszos (színes volt a gitt, nem koszos). Később már lelkesen forgott Titivel a másik szobában, miközben a felvigyázó Atyák viccesen kommentálták a hencsergőzős jeleneteket. A forgás-szünetekben mindig jöttek az aprócskák pattogatott kukoricáért, Dejdő itt-ott elhagyott végtagjait rutinosan átugrálva. Dejdőnek külön sikere volt, Balázs őt választotta ki a sok felnőtt közül, hogy kézenfogva kivezesse a konyhába, és megmutassa neki, hogy nem lehet becsukni a szemetes tetejét, csináljon vele valamit. Dejdő, aki egész este nem mozdult a helyéről, delejezetten felpattant, és követte Balázst. Amikor Titiék elmentek, könnyes volt a búcsú. Titi zokogva mondta Balázsnak, hogy majd vasárnap újra találkoznak, és majd megint pöröghetnek együtt. Egyszerre volt a szitu nagyon megható, és csiklandóan vicces. A gyerekek mind nagyon jól viselkedtek, aki ezek után sem kapott kedvet a szaporodáshoz, az légvárakban él.. :D

Éjjeli balesetek

Tegnap hajnalban bepisilt Balázs (hová máshová, mint a szülői ágy közepére, ahol aludt épp). Ma féléjfélkor áttotyogott az egész koromsötét lakáson ide a géphez, vakmacska módján árnyékolva álmos kis szemeit, és amikor lefektettem volna, pisi-misilni akart. Imádom. Okos.

Összesítve az elmúlt hónapban kétszer pisilt bele Mama ágyába (egyszer önhibáján kívül), egyszer Nagyi ágyába, úgyhogy már éreztem én, hogy mi jövünk. Csak azt nem értem, mi a fenének ágyazok már hónapok óta Balázsnak frottírbevonatú gumilepedővel, ha mindég máshol intézi el a dolgát..

Anyám!!!?!

Először volt az Anya, aztán Anyuci, azután meg Anyuka, vissza az Anyához, most meg az Anyám van divatban. Nem repesek. De meg kell hagyni édesen mondja.

Ne hagyj itt Anya, te vagy az én Anyám!
Hoj vagy Apám?

Betűzgetünk csak úgy önszorgalomból

Siemens, ím-mej kezdődik,
Anya Pósz-szaj kezdődik,
Bajázs pedig Bajázs-betűvej...

Uszoda-1 (és remélem ez egy sorozat első része)

Ma összekaptuk magunkat reggel, és már 11-kor a Komjádiban voltunk. Balázs Apával öltözött át, mint egy igazi nagyfiú.
Felfújtunk neki egy pár karpántot, de mire végeztünk vele, már alig lehetett visszatartani a langymeleg vizű kismedencétől. Karmolta le magáról a szandiját (okosan észrevette, hogy mindenki más mezítláb megy be) és tépte magáról lefelé a kutyusos köntöst is.

A vizet borzasztóan élvezte, annak ellenére, hogy kb hónaljig ért neki, vagy állig, attól függően, hogy merre ugrándozott a medencében. Először csak lábujjhegyen mellettünk lépegetett boldog vigyorral az arcán, aztán már a kettőnk között lévő úton pipiskedett oda-vissza, azután már "kergetőztünk" is! Találtunk egy habszivacs úszásoktatás-kelléket is, azzal is jól elvoltunk, tologatta egyedül a medence két partja között.

A pihi alatt kimentek a WC-re pisilni, és utána uzsonnára fél perc alatt (6 harapás max.) benyomott egy nagy banánt, két deci teát, és egy darab sajtot. A szőlőcukor már csak a desszert volt, és egy rövidke séta után Balázs újra vízre szállt.

Már nemigen keresett minket, csak ugrabugrált a kis karpántjaival amerre érdekes dolgokat, vagy embereket látott. Kergetőzéskor pedig közölte velünk, hogy merre meneküljünk, mert ő arra kíván menni. Látszott rajta, hogy fárad, mert pihentette a lábait is, lebegett a vízben a karpántjai tartották csak fent, de nagyon élvezte. Hol előre, hol hátra emelte a lábacskáit ki a vízből. Volt egy párszor, hogy víz ment a szájába, vagy orrába, olyankor fintorgott, köhögött, és ugrabugrált tovább boldogan. Egyszer azonban nagyon leszaladhatott az orrán a víz, mert annyira erőlködve köhögött, hogy beleöklendezett egy korty teát a vízbe. Ez már a fürcsi végefelé volt, még boldogan kiugrándozott a vízből, és indultunk hazafelé.

A kocsiúton egyik pillanatról a másikra elaludt, de 20 perc elteltével otthon bezzeg már nem akarta folytatni a szundit. Estig viháncolt, mint egy Duracell-nyuszi, csak háromnegyed tízkor aludt végre el, de rajtaütésszerűen.

Ha lesz időm, visszafelé is érdemes lesz olvasgatni, mert az elmúlt 1-2 hét eseményeit visszamenőleg fogom csak megírni. --- MEGTÖRTÉNT!!! ---

Játszmák

Békáson Mamáéknál nagy a gyereksereg, ott vannak Minkáék a három gyerkőccel: egy nagy ovissal, egy kisebb ovissal, és egy picibabával. Balázs igyekszik beilleszkedni a hangos rivalizálós fiús játékokba, amit a testvérpár játszik, de túl félénk. Ráadásul ők most motoroznak, és csak két műanyag-motor van, és azok is foglaltak. Csendesen meghúzza inkább magát, és kivárja, amíg lecseng a motorverseny, és más játék kerül sorra. Ekkor kistartol a sarokból, és ráveti magát az egyik kismotorra. Marcinkó hiába követeli vissza a motort, hogy az az ő motorja. Balázs szépen feláll a nyeregben, szembefordul vele, megfogja a két vállát, hogy magára vonja a szülők után nyafizó kisfiú figyelmét, és a következőket tudatosítja vele nyugodt, de emelt hangon, szinte vígasztalva:
Nem üjt jajta senki! Nem üjt jajta senki!!

Túlóvás

Szerintem ez minket, szülőket nem fenyeget, inkább Balázsra jellemző, amikor személyes tárgyait félti valamilyen óriási (elméjében előrevetített rettenetes) veszélytől.

Balázs Apával volt a Corában, jól viselkedett, nem volt vele semmi gond egészen addig, amíg be nem álltak az egyik sorba a kasszánál. Ott ugyanis Balázs fogta magát, és egy üres pénztárnál kislisszolt a korlát alatt. Apa ment utána amíg tudott, de csak az utsó pillanatban sikerült elkapnia a grabancát, vagyishogy a kabátját. Ahogy megemelte a fiát, ő kicsúszott a kabátból és heves sírásba kezdett. Apa legugolt hozzá, ölbe vette, kérdezgette, hogy mi fáj, bocsánatot kért tőle ha valahogy megszorította, vagy megnyomta, de Balázs csak sírt keservesen. Sikerült is magára vonnia vagy 15-20, kasszánál sorban álló ember rosszalló figyelmét. Kár, hogy ők valószínűleg nem értették, mit mondott Balázs a vígasztalás után sírástól elcsukló hangon Apának:
Ne bántsd a kabátom, Apa!!

A másik hasonló eset a Nagyinál történt. Már ő is foganatosított egy pisilő-edénykét a fürdőszobában, és Balázs pont használta is. Álmos lehetett, mert a kis szusziját (20*20cm) valahogy ráejtette az edényke szélére, és egyik csücske bele is lógott a pisibe. Nagyi ezért az edénnyel együtt elvitte a szuszit is, és indult vele a WC felé kiönteni az edény tartalmát. Ekkor tört rá Balázsra a rettegés, és nagyon elkezdett sírni. Keservesen zokogott, alig lehetett kivenni a sírásából a következő szavakat: Ne dobd ki kis szuszimat, Nagyi!!

Éjjeli nyugalom(?)

Reggelente a sorrend a szülői ágynál a következő. Szivacs a falnál, Balázs a szivacsnál, Anya, Apa, ágyszéle stop. Balázs néha (jó, hát majd 75%-ban) feltámasztja a talpacskáit a puha szivacsra, ő maga keresztbe fordul az ágyon, ezzel lehetetlenné téve számomra a további alvást. Néha meg (ez a másik 20%) a fejével bújik bele a szivacsba, amitől teljesen érthető módon a lábtámasza leszek. Ez igen kényelmetlen (mármint a számomra), a kiszámíthatatlan rúgásokról nem is beszélve.

A harmadik ilyen éjszaka után közöltem Apával, hogy ha Balázs megint jön, akkor átköltözöm Balázs szobájába és az éj hátralévő részében takargassa és forgassa ő a fiát, mert én aludni vágyom végre.
Hát vagy elmaradt a takargatás, vagy más okból, de reggel ötkor beviharzott a szobámba (Balázs szobájába) egy tetőtől talpig nedves kisfiú, és közölte, hogy leöntötte magát. Én félálomban átöltöztettem, és kizavartam Apához, aki mérgesen eldörmögte a pontos időt, és ragaszkodott ahhoz, hogy őt akkor most hagyjuk tovább aludni. Ekkor mértem csak fel a valós helyzetet, meg a pisifoltot az ágyunk szivacs felőli részén, de még ekkor is pihentebb voltam, mint bármikor az utsó három napon.

Ugyaneznap este altaláskor Balázs félálomban ezt szűri ki a fogai és a cumi között: Anya, ne szökjéj ej másik szobába, ne szökjéj másik szobába, Anya!!

Reggel Mamáéknál

Mama: Gyere, Balázs, menjünk pisilni, gyere, megy Mama is, pisiljünk együtt!
B.: Menyéj csak Mama nyugodtan, én megvájjak itt.

Kocsiban

Hogy hívják a nevét? Ahoj most megyünk?
kérdez rá méterenként annak az utcának a nevére, amin épp megyünk.

Kiderült továbbá, hogy számára a Pomáz a mi személyes tulajdonunk, az utcánk is, és igen nehezen veszi tudomásul, hogy Pomáz nagyon nagy, és esetleg mások is lakhatnak Pomázon rajtunk kívül, és ez nekünk jó, vagyishogy nem kell óriási negatív változásoktól rettegnie otthonunkkal kapcsolatosan, ha ebbe a ténybe belenyugszik.

Otthonról meg csak két út létezik, egyik a Mama, másik a Nagyi felé vezet, bárhová is indulunk. :)