Szerintem ez minket, szülőket nem fenyeget, inkább Balázsra jellemző, amikor személyes tárgyait félti valamilyen óriási (elméjében előrevetített rettenetes) veszélytől.
Balázs Apával volt a Corában, jól viselkedett, nem volt vele semmi gond egészen addig, amíg be nem álltak az egyik sorba a kasszánál. Ott ugyanis Balázs fogta magát, és egy üres pénztárnál kislisszolt a korlát alatt. Apa ment utána amíg tudott, de csak az utsó pillanatban sikerült elkapnia a grabancát, vagyishogy a kabátját. Ahogy megemelte a fiát, ő kicsúszott a kabátból és heves sírásba kezdett. Apa legugolt hozzá, ölbe vette, kérdezgette, hogy mi fáj, bocsánatot kért tőle ha valahogy megszorította, vagy megnyomta, de Balázs csak sírt keservesen. Sikerült is magára vonnia vagy 15-20, kasszánál sorban álló ember rosszalló figyelmét. Kár, hogy ők valószínűleg nem értették, mit mondott Balázs a vígasztalás után sírástól elcsukló hangon Apának:
Ne bántsd a kabátom, Apa!!
A másik hasonló eset a Nagyinál történt. Már ő is foganatosított egy pisilő-edénykét a fürdőszobában, és Balázs pont használta is. Álmos lehetett, mert a kis szusziját (20*20cm) valahogy ráejtette az edényke szélére, és egyik csücske bele is lógott a pisibe. Nagyi ezért az edénnyel együtt elvitte a szuszit is, és indult vele a WC felé kiönteni az edény tartalmát. Ekkor tört rá Balázsra a rettegés, és nagyon elkezdett sírni. Keservesen zokogott, alig lehetett kivenni a sírásából a következő szavakat: Ne dobd ki kis szuszimat, Nagyi!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése