Végre itt a nagy nap, elindulunk Egerszalókra hármasban, Balázs, Apa és Anyáék. Eddig folyt a lázas csomagolás, most gondolatban azokat a dolgokat vesszük végig, amik ebből bizony kimaradtak. Az idő pocsék, annyira esik, hogy ha megelőznek minket a sztrádán, 3-4 másodpercig semmit sem lehet látni a felcsapódó esővíz miatt. Balázs édesen alszik, Apa vezet, én meg navigálok. Mindannyian jól csináljuk.
Megérkezünk, a szobánk már készen vár minket. A portánál beavatnak az ajtónyitó kártya, a vacsorázókártya, a törölközőkártya, és a köntöskártya rejtélyeibe. Kérünk még egy plusszkártyát, csinálnak azonnal, felmegyünk, örömködünk, és csodálkozunk, milyen szupi is ez a szálloda. Balázst egy nagy plüsállattal üdvözölte a szobácska, meg egy kicsivel, amit haza is vihet, az ágyikójában felhúzott gyerek-ágynemű, volt kisszéke is, virág alakú kispárnával, egy hálós játéktartó várta az utazó-játékait és a fürcsiben volt odakészítve fellépő is. A minibárról nem is beszélve, ahol aranyárban ugyan de didergett egy csomag gumimaci cukorka, meg egy szelet csoki, no meg egy kindertojás is, és vagy kétféle szénsavmentes rostos üdítőital is.
(jegyzet: legközelebb telefonon egyeztetek a hotel személyzetével, hogy ÜRES minibár fogadjon minket, Balázs kinyitott egy 900 forintos Gordon's London Dry Gin-t.. )
Elég kajásak voltunk, hát beültünk a hotel éttermébe ebédelni. Később már bántuk. Az árak az eget verdesték, és az üdítők gyűszűnyiek voltak. A kis butus pincérek meg olyan üvegpoharat hoztak Balázsnak, aminek se füle nem volt, se recéje, egyenes sima üvegpoharat, amely néhány sültkrumpli átmasszírozása után naná, hogy kicsúszott a kezéből. Kiderült továbbá, hogy Balázs még nincs éttermesítve. A várakozás nem tartozik az erősségei közé. Mire kijött a leves, már nem is akart levest enni, mire megérkezett a második, már fürödni tepert volna..
Voltak ott más gyerekek is, de vagy több évvel idősebbek voltak Balázsnál, vagy 10 hó és másfél év között voltak. Távolról azért nekünk úgy tűnt, hogy azoknak a családoknak jóval könnyebb dolguk van..
A portánál volt gyermekfürdőköpeny is, kb csenevész hetedikeseknek, még jó, hogy vittünk otthonról. A fürdő-felszereléshez tartozott még a két karúszó, egy puha szivacslabda, és fürdősapi is, de az nem kellett végülis. Balázs nagyon élvezte a pancsit, alig bírta kivárni, amíg rátesszük a karúszókat, a papucsát reptében hagyta el a parton, Apa éppenhogy csak el tudta kapni, hogy őt is lezuhanyozza egy kicsit, mielőtt megmártózik a langymeleg vízben.
A medencében voltak színüket váltó víz alatti lámpák, ez nagyon tetszett Balázsnak. Több helyen bugyborákolt ki a levegő is, vagy vízsugár, mikor mi. Törzshelye volt a lépcső, vagy valamelyikőnk öle, ha épp leültünk a medence szélénél a víz alatti padra. Fürcsi közben sikongatott, dumált, tátott szájjal nevetett, így nagy erőket öltünk abba, hogy úszás közben tartsa csukva a száját, különben lecsurog a torkán a víz. Egy idő után már értette, miért mondogatjuk ezt neki.
Úszás után fürcsi az odakészített kiskádban, majd mégegy tortúra az étteremben egy immár totál fáradt gyerkőccel. Visszaérve viszont nem kellett altatni, sőt. Idegen kiságyban másodpercek alatt elaludt tök világosban, miközben mi körülötte tettünk-vettünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése