Reggel Balázst alig lehetett felébreszteni. Percekig csak a szuszit fogó keze mozgott, meg a puszikat söpörte magáról csukott szemmel, de nem mozdult 11 órai alvás után sem. Kénytelenek voltunk brutál megoldáshoz folyamodni, bekapcsoltuk neki a Minimax-ot. Ki is pattant azonnal a szemecskéje, hogy ez meg mi??
Balázsnak nincs igazán jó étvágya, alig eszik, hatfélét hozunk neki az asztalhoz, de egyik sem volt elég jó. Csak a kakaó csúszott le rekordidő alatt, szilárd kaja alig.
Kisfiunk nem hajlandó kakilni. Hangos kaki-kakiii!! rikkantásokkal jelzi igényét, felül a WC-ülőkére, majd azt mondja, nagyon kemény, és lekéretzkedik kicsit, hogy soha ne üljön már vissza. És ezt napjában hatszor, a legváratlanabb, és legkényelmetlenebb szituációkban (pl az étteremben rögön azután, amikor végre meghozták a levest, a medencében, miután nyakig elmerültem, olyankor, amikor én ülök a trónuson, a játszóházban 15 másodpercnyi játék után, zuhogó esőben Eger utcáin, stb)..
A medencét továbbra is imádja, kipróbáltuk a melegvizest is. Lelkesen homokozik az egyik boltív alatt potyogó jégdarával, hogy aztán futva jöjjön kezet melegíteni a medencébe. Amikor nem működnek a buborék-befúvók és aránylag nyugodt a víz, majdnem orrig elmerülve csukott szájjal egyedül lebeg, ha megunta a kezünkért nyúl, vagy rúgkapálva próbál a lépcsőhöz kutyatempózni. Abszolut nem fél a vízben, folyton boldogan csillognak huncut szemecskéi.
Délelőtt szükségessé vált egy kis bevásárlás is, hát továbbmentünk Egerbe megnézni a várat. Kicsit messze sikerült parkolni, az eső is zuhogott, Balázs is hisztis volt, mi is alul voltunk öltözve, már-már visszafordultunk, de végül célba értünk.
A várban benéztünk a kiállított képekre, ez alig foglalta le Balázst, de megmelegedni jó volt. A panoptikum viszont tetszett neki, a viaszbábuival, meg lovaival. Egy másik kiállításon meg a kardok és a nagy harangok bűvölték el, rögtön az ágyúk után, amiket minduntalan ki akart próbálni. Aztán erre is volt mód, illetve egy kis füsttel, hang és fény-effektek segítségével átélhette, milyen is amikor szól az ágyúszó. Kapaszkodott is Apába, és hajtogatta, hogy akkor most mi menjünk inkább ki gyorsan. Amint kimentünk meg sírt, hogy mégegyszer ágyúzzunk, forduljunk vissza, stb. A hiszti ellenére azért roppant édes volt. Hazafelé a hotel felé kb 20 percet aludt a kocsiban, hiába próbáltuk őt a szobában altatni, csak dumált, dumált, dumált..
Én háromra mentem illóolajos masszázsra, Apa négyre, még fürödtünk egyet, utána mosdás, és újabb horrorisztikusan hosszúnak tűnő vacsi. Még jó, hogy nem egyformát rendeltünk, mert végül Balázs Apa ételéből lakott jól, nem a sajátjából, vagy az enyémből. Persze partedlit rendszeresen elfelejtünk lehozni az étterembe, néha meg a vacsora-kártyáért megyünk vissza, vagy játékért Balázsnak, hogy ne unatkozzon annyira, vagy ha épp hozzák a kaját, hát sietni kell őfelségével a WCre.
Ma sem kellett egyikőnket sem altatgatni.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése