Én sokat mondom nekik, és csodák csodája, nem megunták, hanem átvették eme szokásomat. Egyik reggel Balázs csak úgy megszólal, lázasan játszogatva a teli gyerekorvos-váróban, édes mosollyal a pofiján, hogy:Szeretlek Anya!
Látom a többi aggódó idegroncs-anyukán, hogy megdöbbennek, megkeresnek a szemükkel engem, majd mintha mi sem történt volna igyekeznek elrejteni hirtelen támadt irigységüket, vagy felidézik azokat a pillanatokat, amikor hasonló szépet éltek át a saját beteg kicsijükkel.
Érdekes módon akkor is mondják gyerkőceim, hogy szeretnek, amikor a testvérüket leszidom éppen. Hmmm.. Lerendeznék ezzel a dominancia-vitákat? Igazad van, Anya, én jó leszek, velem ne veszekedj, én szeretlek?
Meg altatáskor is, sokszor hallom sok puszi kíséretében. :)
Apa vigyori fejjel jött ki a gyerekszobából délutáni Boró-altatás után:
"Szejetjek Apuci-Mapuci! Szejetjek Apuci-Mókus!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése