Nem-nem!

Még most is ötletszerűen használja Balázs néha a "nem" szót. De egy mesekönyv kapcsán kezdi megtanulni lassan a helyes használatát. A könyvben állatok vannak és egy forgó tárcsán oda lehet forgatni a megfelelő állathoz a kedvenc ételét. Közben kérdezgetem Balázs, Mit eszik a nyuszi, csontot? Látom sunyít, és megnézi, merre ingatom a fejem. És ő is úgy ingatja. Mostanság hozzáteszi azt is, hogy: "Nem-nem.". Amikor a jó válasznál is élből "nem-nem-ezett", jól megcsikiztem és megdögönyöztem, hogy de-de, a nyuszi répát eszik. Ez annyira tetszett neki, hogy most már mindenre nem-nem-et mond.. :S Ha egyszer írok egy blogot a szülői ballépésekről, hát ezt is belinkelem majd..
Aztán ott van még a cica is abban a mesekönyvben. Ha úgy kérdezem, mit iszik a cica, magától mondja, hogy "Teje!".
Volt már, hogy egy-egy kérdésemre két szóval is válaszolt, izééé, jól van na, hát két szó első szótagjaival.

Marci szobája

Marciék ugyan elköltöztek, de a félig üres szoba nagyon sok érdekességet és játék-lehetőséget rejt egy majd húsz hós csemetének.
Kezdve a vetett ágyikóval a földön heverő szivacson. Roppant nagyokat lehet ugrani a feltornyozott paplanokba, el lehet bújni alattuk, lehet párnacsatázni, bújócskázni, stb.
Van ott egy tolóajtós nagy ruhásszekrény is. Az akasztós részt (így félig üresen) mintha csak arra tervezték volna, hogy egy kisember remek búvóhelye legyen. Bebújik, várja, hogy keressük, esetleg kopogjunk, és lassan kinyitja az ajtót. Feltűnik izgalomtól kipirult mosolygós kis arca, és nagyot kacag, amikor hirtelen a látóterébe kerülünk.
Van még a szobában három "ottfelejtett" plüssfigura is. Egy rózsaszínű cica, amelyik ideiglenes jelleggel mostanában beköltözött Balázs rácsos ágyikójába, egy lila kissárkány, ő talán a legrégebbi és (Sz)Aranyoskának hívják, és van még egy Micimackós Tigris is. Balázs remekül tud tigrisül ordítani, igazán vérfagyasztó, ahogy csinálja. Fogta Tigrist, átügetett Béla Papához, aki elmélyülten keresett valamit a neten, és jól megijesztette őt a tigris-ordítással. A jól sikerült mókát utána még vagy ötször megismételte, változatlan sikerrel. Persze ehhez kellett Béla Papa játékos kedve is, hogy mindig ugyanúgy meg tudjon ijedni a megfelelő pillanatokban.:)

Motorbaleset

Balázs száguldozott a kismotorral, ment, mint állat. A kormányt még mindig csak akkor használja, ha megkérdezzük tőle, hogyan kormányozza a motort. Száguldás közben a kormány csak kapaszkodó, kizárólag farolva fordul a motor, vagy helyben felugrálással. Előre látható volt, hogy egyszercsak Balázs egy óriásit taknyol majd.
El is esett, jó nagyot, persze nem akkorát, mint a képen látható illusztráció, de korához képest igen nagyot puffant. Dermedten ültünk, és vártuk, hogy reagál majd. Csak annyit mondott nevetve:

"BALAJA BUMM!"
és nyeregbe pattanva ellovagolt nyugat felé..

Mezítláb

A szembe-szomszédom kislánya mezítláb ugrándozott a fehér zúzottkövön a kapunk előtt a minap. Igaz, hogy idősebb Balázsnál, de úgy gondoltam az Balázsnak sem árthat, ha a kertben a füvön mezítlábaskodik egy kicsit. Az időzítésbe besegített az is, hogy Balázs szuttyogóssá áztatta a szandiját és nem volt neki másik.
Balázs nagyon élvezte, hogy levetettük a nedves göncöket. Játszott egy kicsit a talpával, a lábujjaival, majd útnak indult, mintha mi sem történt volna.
Csattogott erre, csattogott arra, ment a meleg kövön, a hidegvizes fűben, élvezte nagyon, ahogy csiklandozta a lábujjait a fű. Rátévedt a régi betonra, ahol már szúrósak a kis kavicsok, amik a télen fagytak fel róla, és "JAJ!"-ongott egy keveset, amíg letámogattam a fűbe. Oda nem is ment többször!
Hívtam, hogy lépjen bele a homokozójába, és betemettem a kis lábát. Onnantól kezdve még vagy hússzor betemettük a lábait, annyira tetszett neki.
Mire Apa hazaért, már úgy nézett ki, mint egy kis varacskos disznó egy hosszúra nyúlt dagonya-parti után. Apának ennek ellenére nem volt szíve kirekeszteni a kocsijából, ezt a kis homokhalmazt, amikor Balázs úgy döntött, itt az ideje egy kis vezetésnek. Mire kivezette magát, megszáradt a szandija, és a talpacskája is elég tiszta lett, hogy feladjuk rá.
Apropó, vezetés.. Beigazolódott a gyanúm, hogy Balázs Autókázás-a következtében nem indult Mama kocsija... Igen, Balázs hallgatta ugyan a rádiót, de aztán jól lehalkította.. Ami meg leszívta az aksit.. Pech.

Vigyázz, kész, VÍÍÍZ!

JEGES VÍZ
Ez már télen is probléma volt. Mert Balázs folyamatosan csak vizeskedne. Nem egyszer előfordult, hogy hamarabb abba kellett hagyni a levegőztetést, csak mert Balázs fél kabátujja teljesen elázott holmi rosszul értelemezett mondat miatt. pl: "Nézd Balázs, mekkora jégtábla van a dézsa tetején!", amit úgy értelmezett, hogy "Gyere Balázs, milyen sok pancsolni való víz van itt, ha ezt a jeget itt felemelem!".

KERTI TÓ
Békáson a kerti tóba is csak azért nem esett bele Balázs, mert jól megfogtuk a hátán a ruhát, és tartottuk. Az a tó különben is nagyon csábító, mert telis tele van aranyhalakkal, meg úsznak benne csigák, meg mostanában vannak benne naaagy békák, és megjelentek az ici-pici ebihalak is. Vagy húszmillióan. Ha szerencsések vagyunk, akkor egy ideig nem kell etetni az aranyhalakat, és csak kétmillió kisbékánk lesz. Ami az első fűnyírás után már csak 1.700 ezer, de még így is sok. Hasonló gonddal küzd Gy.F. is. Szóval kinek kell ebihal? Most még könnyű lenne kifogni és elvinni őket. De vissza a vizeskedéshez.

SPRICNI
A Corás Gardening szettemhez adtak még egy kétöklömnyi kis vízpermetezőt. Olyan kis kézi nyomkodásút. Hétköznapi ember onnan ismeri, hogy azzal nedvesítette be a vasalnivalókat még a gőzölős vasalók térhódítása előtt. Ez a dolog olyan pici, hogy még Balázs is tudja egyedül nyomkodni. Elég meleg volt kint, hát kezébe adtam melegvízzel megtöltve, és gondos magyarázkodások és betanítás után magára hagytam, hadd locsolgasson, én meg elvonultam virágokat átültetni. Percenként jött hunyorogva azt hajtogatva, hogy "Jajj Balaja!", olyankor szépen szárazra töröltem az arcát, és a nyakát, újra jól adtam a kezébe a spricnit, és ő boldogan ment dolgára.

SLAG
Megunva a locsolókannával való ki-be-rohangászást, felszereltem az ártiumban a slagot. A végén olyan szórófej volt, mint az imént említett spricnin, és ez nem kerülte el Balázs figyelmét sem. Erősen fülelve egyszer csak egy "PFFFFFF!!"-szerű zajt hallottam, amit Balázs hangos kacagása követett. És ez a hangsor ismétlődött mindaddig, amíg ki nem mentem hozzá, hogy megnézzem a derültsége okát.
Ő készségesen felémfordult és megmutatta, min nevetgélt ekkorákat. Hát mint mondjak, elég hideg volt még a víz, mentem is azonnal nadrágot cserélni... :D
Egy idő után az ő kis zoknija is vizes lett, meg a szandija is, mondtam is neki, hogy addig nem vizeskedhet, míg teljesen meg nem szárad. Aztán már úgy elázott a kis drágám, hogy inkább levettem róla a zoknit és a szandit. :)

Az első cseresznye

Szereti Balázs. Egyrészt, mert piros, másrészt, mert ehetően édes már, harmadrészt meg mert kapott..:p Leszüretelték Mamáék a cseresznyét a saját ültetésű mini-cseresznyefáról. Igen, mind a 10 szemet. Nehogy a madarak egyék le, és ne jusson Béla Papának. Khhmmm-Khmm.. Nos.. Így sem jutott..

Ez egy jó kis rokon-hétvége volt! Ma reggel Lilike és Marci érkezett Pomázra, együtt mentünk Békásra, ahol még ott volt (az állandó lakókon kívül) Botika is. Balázs nagyon élvezte Lilike és Botika társaságát, meg is tanulta kimondani a nevüket!
Beteszek ide majd egy-két képet, ha kapok Lilikétől.

Lapozz már Dédi!

Dédivel Micimackó újságot nézegetett Balázs. Szereti a figurákat, a rajzok kedvessége miatt. A BuciMaci nevű újság sem rosszabb nála fikarcnyival sem, de a rajzai kevésbé bájosak. Dédi nehezen lapozta a vékony lapokat, hát az ujját picit benedvesítette a nyelvével. Mesélt tovább, és amikor az oldalon már mindenről mesélt Balázsnak, ő megfogta Dédi ujját, és a szájához nyomta, hogy most már akkor lapozzon..

A mai nap nem sokat unatkozhatott Balázs. Mamáéknál aludt, délelőtt mentem én is játszani vele, mert közben megérkezett Béla Papa unokája, Botika is. A déli szunya után Nagyihoz mentünk mindannyian, ahol váti rokonok vendégeskedtek épp. Ott volt Veronka nénje, Gabika és Áronka. Később megérkeztek Áronka szülei, Veronika és Zsolt is. Estére úgy elfáradt Balázs, hogy nem volt nehéz alvásra bírni őkelmét.

Szótagokkal beszél?

Már egy pár napja Balázs nyelvfejlődése nagyon felgyorsult. Kérdésekre a kérdés első szótagjával válaszol. De legalábbis az első pár betűjével. Pl. "Kimegyünk megetetni a cicákat?" "TI!"
Igekötőket önmagában is használ, felszólító módban. A be-ki páros sokmindent jelent: ajtót becsukni, porszívót bekapcsolni, dobozba betenni valamit, bármi mást bekapcsolni. Ismeri még a le igekötőt is, amit az etetőszékből való lekéretzkedéshez használ, és mindenféle dolgok ledobálásának kezdetekor.
No és persze megjelent a nem szó is a listájában. Hol így, hol úgy, de használja is lelkesen: "Kérsz teát, Balázs?" "NEM!" és már jön is velem kézenfogva teát inni.. :D

Doki-sokk

Április 17-ei és 18-ai doki-sokk után Balázs átlapoztatja velem azt a két részt, ahol Boribont (a Boribon beteg című mesekönyvben) megvizsgálja a doktor bácsi.. Ez csak onnan jutott eszembe, hogy ma újra végigolvashattam neki a könyvet, már nem zavarta a dokis rész.

Lovacskázás-2

Ez a játék minimum egyszer szerepel a napi játéklistán. Balázs jön, és kikényszeríti Apától, hogy vegye a nyakába. Mostanában már nem elég, hogy galoppoznak fel-, s alá, közbeiktatnak egy pár ajtót is, ahol Apa is megsüllyed, és balázs is lehajtja a felét. Ők élvezik, csak én ájuldozom. De van újabb móka is. Balázs még el sem helyezkedett Apa nyakában, amikor hátraveti magát a semmibe. Apa ugyan fogja a kezét és a könyökével elcsípi a szandijait, de azért ijesztő látni. Balázs persze gurgulázva kacag közben..

Kapaszkodás

Eddig Balázs vagy hagyta magát felvenni, vagy nem hagyta. De mostanában már ránkfonódik amikor felvesszük, fészkelődik, átkarol, és átfog minket a lábaival is, mint egy kismajom. Nagyon jó érzés.

Metalofon

Ez egy hangszer, olyan, mint a xilofon, csak az ütögetnivalók nem csontból, vagy műanyagból vannak, hanem fémből. Hát szép hangja van, és tiszta is, de most nem erről akarok írni.

Amikor Balázs megkapta (egy évesen) először borzasztó óvatosan ütögetett, minket felnőtteket utánozva. Később kezdett bevadulni. Aztán rájött, hogy a fémlapocskák alatt van egy szivacsréteg, amit mindenáron ki akart onnan piszkálni (nem hagytam), de legalábbis jól lenyomni a fémlapokat, hogy meddig mennek még lejjebb (ezt sem hagytam).
Aztán meg az ütőkkel rohangált volna el, mindent ütögetve, szurkálva (ezt sem tűrhettem).
Majd az ütőt a rések közé nyomva remekül beszorította a lapok közé, néha alig tudtam előhalászni.

Ez a metalofon egy tetszetős fadobozban lakik, még le is lehet zárni. No egy ideig ez is fő játéknak számított. Doboz két kallantyúját felhajtani, kinyitni a dobozt, játszani rajta két hangot, de legalábbis megragadni az ütőket, (némi nevelés után visszarakni az ütőket mielőtt) becsukni a dobozt, lehajtani a zár kallantyúit. Ez csak azért volt rémálom, mert nem tudta egyedül kinyitni a zárat, kinyitni a dobozt, ha mégis sikerült, vagy a doboz esett le a földre, vagy a tetejét tartó zsanérok feszültek meg veszélyesen. A visszacsukásnál majdnem mindig odacsípte volna az ujjacskáit, ha nem figyelek, és egyedül nem tudta becsukni sem a zárat. Hát egy ideig a hátam is borsódzott ettől a remek játéktól, már csak amiatt is, hogy engem bezzeg nem hagyott rajta játszani..:(

Lassú javulás volt tapasztalható ebben az idő előrehaladtával. Ma már nem akarja kihalászni a szivacsot a fémlapocskák alól, csak ritkán dugja olyan helyre az ütőket, ahonnan nem tudja kiszabadítani, és egyedül előveszi a hangszert, ha kedve van hozzá. Mint ma is. És tündérien (és szakszerűen) játszott is rajta. Még jó is volt hallgatni, esküszöm.

Autókázás

Ez gondolom minden kisgyereknél az egyik kedvenc játék. Időlegesen egy kenyérdarab is tud brummogva száguldani a képzeletbeli utakon, de mégis az igazi kocsi a legjobb. Meg lehet csodálni, hogy milyen nagy a kereke, milyen fényes(?) a dísztárcsája, és igen, hogy milyen fekete lesz az embergyerek mancsa, ha könyékig mögényúl, merő kíváncsiságból. Érdekes még a lámpa, az indexek, a kilincsek, de ha belül is lehet "garázdálkodni" úgy a legtutibb. Balázs is imád mindent kipróbálni, tökéletesen kezeli a sebességváltót, irányítja a külső tükröket, keres és ment el szlovák rádióállomásokat, kapcsolgatja a reflektort, programozza át a légkondit. Nos, anyu kocsija ma reggel nem indult. Remélem nem köti össze ezt azzal a ténnyel, hogy a hétvégén Balázs fél órát játszott a kocsijában...

ÁBéCéDééééé...

Békáson van egy habszivacs fürdőjáték, kicsit olyan, mint a hab-tapi-betűk, csak egy betű kb. 3*3 cm-es. Sorba lehet őket rakni a kád oldalán (vizesen odatapadnak), és szavakat lehet kirakni belőlük, meg betűk is vannak, Botika ki is rakta az összes magyar autósztrádát (M1, M3, M5, stb..).
De lehet velük mást is játszani, ha az ember gyereke még nem érdeklődik az írás és olvasás iránt. Balázs pl összecsippentette a betűket, és kilőtte őket egyenként a fürdőszoba másik felébe nagy, boldog visongások közepette.
Ma új játékot talált ki velük. Összeszedett egy csomó "a", "o", "p" és "d" betűt, és a nagylábujjára fűzte őket.. Jó-jó, hát nem volt egy hosszú füzér, kettő-kettő fért csak el rajtuk, de nagyon büszkén emelgette a lábait, hogy megmutassa nekünk. :)

Mit fog szólni ehhez a Mama?!?

Balázs imád kezet mosni Békáson. Többnyire fél órás pancsolást jelent ez a mosdónál. És utána 90%-ban száraz ruha kell..
Így volt ez ma is, Balázs bodyjának ujja vizes lett. Dédi megkérdezte Balázstól , hogy Hú, mit fog ehhez szólni a Mama, ha meglátja?, amire Balázs azt felelte Mama hangsúlyának tökéletes utánzásával, hogy:
"Húúú, Balaja!!"
és vigyorgott, mint a tejbetök..

Fityisz

Balázsnak megtanítottam fityiszt mutatni. Igazából csak húztam, hogy van valami a kezemben, vagyishogy talán azt hiszem a slusszkulcsot rejtegettem előle, és amikor meg kellett mutatnom a kezem, hát fityiszt mutattam. Nagyon tetszett neki. Megtanítottam rá őt is. Azóta, ha a fityisz szó szóbakerül, elgondolkodva igazgatja jobb kezének dundi ujjacskáit.

Eper

Ugyebár egy bizonyos korig nem ajánlatos ezt kisbabának adni, merthogy allergizáló hatása is lehet. De Balázs már ehet. És azóta minden pirosat szeret. Még a paradicsomot is.
Először próbaképpen a kezébe adtunk egy fél-almányira megnőtt alig piros ízetlen szagtalan eperszerű téli gyümölcsöt, de Balázs nem dobta el azonnal. Mostanában már vannak eperízű, illatos változatok is (a Görögországból érkezettre esküszünk) és ezekből Balázs akár négy-öt extra nagyot is el tud fogyasztani uzsonnára.
Üdítő nézni, ahogy eszik. Amilyen izgatottan várja a tányért, ahogy kapdos a villáért, amilyen szépen rakosgatja a szájába a porcukros eperdarabokat.. Egy biztos, több felmenője is imádja az epret, és ő ezt duplán örökölte..

Dédi-békítés

Balázs rosszcsont volt. Van egy formadoboza, és direkt a rossz lukba dugta a formát, hogy az beszoruljon. Ezt sokszor megcsinálta, Dédi kérése ellenére. Ekkor döntött úgy Dédi, hogy csak ül, és komoran néz. Bejött a stratégia, egy idő után Balázsnak már nem volt érdekes rossz helyre dugni a formát, meg amit mégis oda tett, azt nem tudta kihúzni. Odament hát Dédihez, téblábolt, álldigált, aztán bocsánatkérésképpen finoman megsimizte a vállát, és ráhajtotta a buksiját. És Dédi boldogan megbocsájtott neki..:D

Ma megjártuk a Madarász utcai kórházat. Mamáéknál történt a baleset, de sokáig nem derült ki, hogy történt bármi is. Balázs ma ötkor kelt, így dél helyett már kilenckor ágyba könyörögte magát. Aludt három órát, ahogy szokott, és fél ötkor már igencsak összeakadtak a lábacskái a fáradtságtól. Mama kezét fogva rohangált Mama körül, és elesett. Ekkor döntött úgy Mama, hogy ha Balázs ilyen álmos, akkor korábban viszi fel őt aludni. De Balázs sírdogált, addig volt csak csöndben, amíg Mama mesélt neki. Elaludt Mama ölében, de kisvártatva sírdogálva ébredt fel megint.
Mama először arra gyanakodott, hogy csak sikerült elkapnia Balázsnak Apa hasmenéses-lázas-betegségét, és szegénynek a pocija fáj. De aztán észrevette, hogy csak az egyik kis kezével nyúl a játékok felé, ha a másikat (balt) mozdítja, sírva fakad.
Felhívtuk újdonsült gyerekorvosunkat Kollár Dokit tanácsért, és már indultunk is a Madarász utcai sebészetre.
Fájós szárnyú kismadaram jól tűrte a mozgatást, néha-néha el is felejtkezett róla. Sok volt a látnivaló. Bp-en a buszok nem sárgák, hanem kékek, és a hév sem zöld, hanem sárga, és villamosnak hívják. És ott van még az a sokféle és sokszínű teherautó.. És láttunk egy szirénázó-villogó mentőautót is!!
Balázs már akkor elkezdett sírni, amikor feltettem a vizsgálóasztalra. Az ügyeletes doktor bácsi másfél pillanat alatt felmérte a helyzetet és egy mozdulattal helyretette Balázs könyökét. Az igazi sírás-rívás akkor kezdődött, amikor még gyorsan tisztába tettük őt anyuval akkor és ott. Nagyon átázott szegénykém, tiszta pisi volt minden rajta, szerencsére vittünk neki váltóruhát, csak nadrágot nem.
Nagyon aggódtunk mindannyian Balázs miatt. Amikor a sikeres könyök-helyretétel után megkérdezte az ügyeletes dokror bácsi, hogy hívják Balázst, Mama automatikusan bediktálta az öcsém nevét.. :)
Balázs úgy aludt el, hogy feküdtem a kiságya melletti ágyon, és fogtuk egymás kezét. Tudom, hogy ilyesmire nem kellene rászoktatnom, de úgy éreztem, kell neki a közelségem egy ilyen nehéz nap után, mint a mai. No meg nekem is baromira jól esett. Be is aludtam mellette..