hétfő, május 22, 2006

Vigyázz, kész, VÍÍÍZ!

JEGES VÍZ
Ez már télen is probléma volt. Mert Balázs folyamatosan csak vizeskedne. Nem egyszer előfordult, hogy hamarabb abba kellett hagyni a levegőztetést, csak mert Balázs fél kabátujja teljesen elázott holmi rosszul értelemezett mondat miatt. pl: "Nézd Balázs, mekkora jégtábla van a dézsa tetején!", amit úgy értelmezett, hogy "Gyere Balázs, milyen sok pancsolni való víz van itt, ha ezt a jeget itt felemelem!".

KERTI TÓ
Békáson a kerti tóba is csak azért nem esett bele Balázs, mert jól megfogtuk a hátán a ruhát, és tartottuk. Az a tó különben is nagyon csábító, mert telis tele van aranyhalakkal, meg úsznak benne csigák, meg mostanában vannak benne naaagy békák, és megjelentek az ici-pici ebihalak is. Vagy húszmillióan. Ha szerencsések vagyunk, akkor egy ideig nem kell etetni az aranyhalakat, és csak kétmillió kisbékánk lesz. Ami az első fűnyírás után már csak 1.700 ezer, de még így is sok. Hasonló gonddal küzd Gy.F. is. Szóval kinek kell ebihal? Most még könnyű lenne kifogni és elvinni őket. De vissza a vizeskedéshez.

SPRICNI
A Corás Gardening szettemhez adtak még egy kétöklömnyi kis vízpermetezőt. Olyan kis kézi nyomkodásút. Hétköznapi ember onnan ismeri, hogy azzal nedvesítette be a vasalnivalókat még a gőzölős vasalók térhódítása előtt. Ez a dolog olyan pici, hogy még Balázs is tudja egyedül nyomkodni. Elég meleg volt kint, hát kezébe adtam melegvízzel megtöltve, és gondos magyarázkodások és betanítás után magára hagytam, hadd locsolgasson, én meg elvonultam virágokat átültetni. Percenként jött hunyorogva azt hajtogatva, hogy "Jajj Balaja!", olyankor szépen szárazra töröltem az arcát, és a nyakát, újra jól adtam a kezébe a spricnit, és ő boldogan ment dolgára.

SLAG
Megunva a locsolókannával való ki-be-rohangászást, felszereltem az ártiumban a slagot. A végén olyan szórófej volt, mint az imént említett spricnin, és ez nem kerülte el Balázs figyelmét sem. Erősen fülelve egyszer csak egy "PFFFFFF!!"-szerű zajt hallottam, amit Balázs hangos kacagása követett. És ez a hangsor ismétlődött mindaddig, amíg ki nem mentem hozzá, hogy megnézzem a derültsége okát.
Ő készségesen felémfordult és megmutatta, min nevetgélt ekkorákat. Hát mint mondjak, elég hideg volt még a víz, mentem is azonnal nadrágot cserélni... :D
Egy idő után az ő kis zoknija is vizes lett, meg a szandija is, mondtam is neki, hogy addig nem vizeskedhet, míg teljesen meg nem szárad. Aztán már úgy elázott a kis drágám, hogy inkább levettem róla a zoknit és a szandit. :)

Nincsenek megjegyzések: