Látván Balázs szeme körül egy pár napja, hogy a macska hogyan is védekezik és torol meg bizonyos neki nem tetsző tetteket, elhatároztam, hogy kemény leszek, és megteremtem szeretteim között a békét, akár némi békétlenség árán is.
Árgus szemekkel figyelem Balázst, és ha bántja a cicákat, azonnal közbelépek, mérges vagyok, ráütök a kezére, és egyéb módon szankcionálok. Egyszercsak látom, hogy valami botban végződő (, vagy kezdődő, mittoménmivoltaz) tárggyal indul meg az én fiam az egyik kiszemelt áldozat-maccs felé. Amikor már biztos vagyok a tervében, időben szólok neki, hogy nem szabad bántani a cicákat, és hogy tedd azt le, Balázs, és hogy meg ne ütsd vele a cicát - de ő csak megy rendületlenül, és utolérvén a gyanútlanul lépdelő áldozatot jól hókon csapja. De ekkor én is befutok, ismételten (már hangosan) hangot adva nemtetszésemnek, miszerint nem szabad bántani a cicákat, nem szabad rájuk ütni, melyik kezeddel ütötted meg a cicát? Puff! rácsapok, menj innen, ne is lássalak. Nyavint egyet sírós hangon, hogy: Anya jácapott! és felveszi iménti társalgásunk (hehe, inkább okító monológom) fonalát azzal, hogy lábát lendítve reménykedve megkérdezi: Júg Bajaja? Nem, rúgdosni sem szabad őket..
Nem mondom, nehéz egy meccs lesz ez..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése