Nem baj az sem, ha savanyú. Eleinte csodálkozott, hogy ennek bizony meg lehet enni a magját, de nem okozott számára gondot. Az egyetlen gondot az jelenti, ha nincs több belőle.
Lépdelt Balázs Dédivel felfelé a lépcsőn, fogták egymás kezét. Eredetileg azért, hogy Balázs ne essen el. Mostanság azért, hogy Balázs ne száguldjon fel a lépcső tetejére a Dédi nélkül. :) Dédi és Balázs kezében is egy-egy fürt szőlő izgult. Hát persze, hogy amiatt, vajh mikor teljesedik már be végzetük, és eszi meg végre őket is valaki. De most nem is ez a fontos, hanem az, hogy Balázs is izgult. Mert elfogyott már a második lépcsőnél a szájából a szőlőszem, és nem tudott csípni a mancsában lilálló szőlőből sem, mert Dédi kitartóan fogta a kezét. A szőlő-elvonás tünetei hevenyen jelentkeztek, Balázs megtorpant, és a kezében fogott fürtöt a szája elé emelve próbált kiharapni belőle egy szemet.
Olyan is előfordult néha, hogy a szőlőfürt egészben érkezett fel a házhoz, de ilyenkor persze mindig kiderült, hogy három fürttel indultak el, nem kettővel. Arany szíve van Balázsnak, nem irigy egyáltalán, csak hát a megszokások miatt mindig a saját szája felé indul a keze, ha szőlőt éreznek az ujjai. Második próbálkozásra általában már Apa és Anya is kap egy-egy szem szőlőt tőle. Dupla öröm, mert imádom az Othello-t!
Történt egyszer, hogy már fent a házban fogyott el a fürt szőlője. Felemelte, és boldogan közölte velünk, hogy mire is emlékezteti őt az üres szőlőcsuma: Fenyófa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése