kedd, november 07, 2006

A küszöb

Mendemonda kering arról, hogy kiskoromban szerettem én is a szülői ágyba átvándorolni éjszakánként, holott ez nekem csak reggel lett volna szabad. És arról is meséltek az ősök, hogy ezt a tilalmat nehezen értettem meg. Sokszor megtörtént, hogy már az ágynál jártam, amikor álmos szüleim visszaparancsoltak a saját kiságyamba, hogy még nincs reggel. Így egy szép hűvös reggelen a küszöbön fekve találtak rám. Gondolatmenetük szerint elindultam a szülői ágy felé, aztán eszembe jutott, hogy még nincs reggel, tehát lekuporodtam a küszöbre, hogy megvárjam. Majd megszakadt a szívük, amikor észrevettek..

A történelem megintcsak ismétli önmagát. A sztori és a feltételezett indítékok nem egyeznek, de a helyszín örök: a küszöb.

Balázs ébredéskor (és mindegy, hogy éjszaka van, vagy csak a délutáni szundiját alussza) mindig a szülői hálószoba felé veszi első útját. Éjszaka általában ott tartózkodunk, ekkor felkapaszkodik a falnál, és beveti magát a sarokba, ahol édesen alszik reggelig. A délutáni szundinál kicsit más a forgatókönyv, olyankor is elzarándokol az ágyig, de mivel senki nincs benne, szusziját a kis orrocskájához nyomva addig totyog a konyhába-nappaliba-dolgozóba, amíg meg nem talál engem. Amikor meglátom ölbe kapom, és visszaviszem a szülői ágyba, és ott még hencsergünk egyet, összebújunk, birkózunk, mikor mit.

Történik olykor, mint ahogy ma is, hogy igen későn kerülünk ágyba. Ez nagyon ritkán, de egybeeshet azzal, mint ahogy ma is, hogy Balázs igen hamar felébred, és áttotyogási szándékkal megindul a hálószoba felé. Innen csak találgattunk, milyen gondolatok válthatták egymást kincsünk álmos kobakjában. Rekonstrukciónk szerint Balázs a küszöbön megtorpan, erőlteti a szemét, és nem lát fekvő Anyát és/vagy Apát. Elgondolkodik, hogy sötét van, álmos is, és hogy hol lehetnek a hőn óhajtottak, és hová is indult? és hogy egyre álmosabb, és kicsit tanácstalan is, és akkor most mit is csináljon, és ő tulajdonképpen nagyon álmos, és van cumija is, meg szuszija is, és akkor ő most alszik.
És ott feküdt a küszöbön, és édesdeden húzta a lóbőrt.

Nincsenek megjegyzések: