Relativitás

Mi zümmög?
Egy kicsi légy zümmög, Balázs.
Ha közej medünk, akkoj naad!
Nem, Balázs, ez a légy közelről is kicsi.. :)

Gyorsan tanul-1

Ma délután Balázs a békási kertben kézenfogta Dédit, odahúzta a büdöskékhez, és kerek kiselőadást tartott a virágzásukról, melyik még csak "bimbó", melyik: "nadon szép" melyik, ami: "máj ejhejvadt". Dédi meg csak ámult-bámult!

Aznap délután tanultuk meg milyen is a szalagos méhészbogár. Ugyanis mászott az ablakon belülről egy szép narancs-fekete csíkos bogár, és Balázs már hozta is Mamával a kisállathatározót, ami mostanában a kedvenc békási esti-meséje, imádja a színes képeket lapozgatni. Megkeresték a bogár képét, meghatározták, hogy mi a neve, és Balázs még este is tudta, én kis segítséggel csak.. :)

Medek-medek..

Reggel elmagyaráztam neki, miközben kisollójával a hosszabb fűszálakat vagdosta nagy boldogan, hogy melyik büdöske virágzott már el, melyik szép még, melyik még csak bimbó, és majd megnő, egyszóval melyiket lehetne esetleg kisollóval levágni. Okosan figyelt, aztán nekilátott a szakszerű vagdosásnak. Amikor végzett a büdöske-ágyással, továbbállt elhervadt gaz-virágokat vagdosni. Bentről hallottam kappanhangú kis énekét, ami mélyről indult, de a sorok végére már nagyon-nagyon magasba csapott át:

Medek-medek mendegéééjek
medek-medek mendegéééjeeek
Mendegééjek
Mendegéééjeeeek!

Kucc-kucc

Nagyon beteg voltam, fájt a fél fejem, gyengusz voltam, lázas is, és épp fuldokoltam a mélyről jövő ugató köhögéstől egyik reggel. Balázs figyelt egy ideig, azután megjegyezte:

Ejég vojt ebbőj a jármábój!! (lármából)

Párbeszéd?

Apával a kocsiban hazafelé jókat beszélget Balázs minden féléről. Egyszer csak motyog valami érthetetlent. Apa rá is kérdez, mert nem érti. Jól érthetően érkezik a megnyugtató válasz:

Magamnak mondtam..

A virágok védelmezője

Délutáni ébresztgetéskor:
Mi ez a kopogás?
Nagyi kapál kint. (Felcsillan a kis szeme, ahogy elképzeli)
JAAAA! (Hangsúly nagyon magasról ereszkedik)
Kis csend, figyel és megjegyzi:
Ez a gejeblye hangja!
Hmm.. Lehet, nézd meg!
Szalad az ablakhoz, kinéz, izgatottan mondja:
Nadi kikapájja vijágokat! Nadi kikapájja vijágokat, kiszajadok, megmondom neki, ne kapájja ki vijágokat!!
Nagyi mindeközben a büdöskéket gazolja, szó, mi szó, akad már virágzó gaz is közte..
Várj, Balázs!! Szandit is vegyél!
..
Nadii! Ne kapájd ki vijágokat!!!
:)

Balázs már nem annyira beteg, sőt!

Balázs tegnap és ma már láztalan volt, az étvágya is kezd visszatérni, tegnap reggel óta kezeljük a szemét antibiotikumos szemcseppel, drasztikus a javulás, újra szépszeműnek hívom. :)

Balázs még mindig beteg

Ma egész nap kb 38 fokos láza volt, nyűgösködött, alig ivott, reggel evett egy banánt, estefelé meg pár kanál rizst. Egy pohár kakaót sikerült még itatnom vele, meg kortyonként kamilla teát. Most alszik, remélem reggelig, és bízom benne, hogy jókedvűen, egészségesebban ébred majd holnap.

Ááá, mire megírtam ezt a post-ot, már jött, boldogan, mosolyogva, hogy már nem fáj a feje, és az elkövetkező két órában bepótolta a napi mozgáshiányát..

J&J babahintőpor

Azidő alatt, amíg reggel felhívtam a gyerekorvost, Balázs beillatosította a két használatban lévő szusziját. Régebben már talán írtam erről, hogy a vadiúj, tiszta szuszik nem elég finomak neki, de ha szórok rá egy pici Johnson-os babahintőport, akkor azonnal elfogadja, sőt, szereti az illatát. Hosszú ideje ez oldotta meg a szuszik mosásának és pótlásának nem egyszerű problémáját.
Nos, befejeztem a telefonálást, most Balázs jól van, csak hőemelkedése van. Szemét kamillateával mosogatom, minden ellenkezése ellenére. Kicsit bújósabb, mint máskor, reggel is jött dörgölőzve, és azt mondta: Te vad a jegjobb Anya!!:):):)
Gyanús volt nekem, hogy behúzta a szobájának ajtaját, de csak bementem, egy kilincs engem nemigen állít meg. A látványtól viszont földbe gyökerezett a lábam. Amikor benyitottam alig láttam szorgos sarjamat a levegőben lebegő hintőportól. Állt a kiságyában, és a pelenkázón lévő szusziját gyúrta épp kb. fél doboznyi babahintőporban. Aztán felém nyújtotta, hogy rázzam ki neki..
Megbeszéltük, hogy ugye emlékszik, hogy Anya mennyi hintőport szokott a szuszira szórni, és hogy ez pocséklás, és nagyon mérges vagyok rá. Mire visszaértem a porszívóval, már látszott a szoba berendezése is. Kb mint falcsiszolás után, mindent könnyű fehér por lepett, kisfiam meg úgy nézett ki, mint egy pékinas a műszak végén. Fehér volt az egész pelenkázó, az ágy egyik fele, a nagy békája, a kis plüssállatai, a szőnyeg, a padló, az éjjeliszekrény, még a fal is.
Elkezdtem porszívózni, Balázst is, meg mindent. Ez nagyon tetszett neki, szeretett volna játszani egy kicsit, de kiparancsoltam az átriumba, hogy ha segíteni akar, amit el is várok, akkor húzza fel a szandijait, és rázza ki a szusziját a kertben. Büntiből nem segíthetett becsévélni a porszittyó kábelét. Ez elszomorította, de megértette az okát. A porszívó viszont különös hangokat hallatott, remélem nem szívta tele a kis motorját babahintőporral.

Balázs beteg

Reggel vittük Balázst Nagyihoz, hogy le tudjuk rendezni a mai UH-okat két helyen és időben Istvánnal. Mellesleg ő is beteg, nyűgös, fáj a torka, feje, és köhög is. Este fél tízkor telefonál Nagyi, hogy: "Gyöngyös ne ijedj meg!" No itt már a torkomban dobogott a szívem és elerőtlenedett a térdem. Balázs fájlalta a torkát, hányt is, Márti néni szerint láza is volt, adott is neki Bébi Panadolt egy kanálkával. A jobb szeme már reggel óta váladékozott egy kicsit, de eddig azt hittük, hogy az új habfürdő a ludas ebben. Elmentünk érte hazahozni, mire odaértünk, összehányta a nappali nagyszőnyeget, meg az utat a fürdőszoba felé és a kádat. Haza is akart jönni a kiságyába. Itthon lefektettük, láza abszolut nem volt, szinte azonnal eladudt.

egy kis extra virágültetés Anyának

Balázs reggel feldöntötte a kinti virágtartót, és négy cserép növény legurult még a lépcsőn is, cserepe dirib-darabra tört. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő csak segíteni akart. Az éjjeli viharban összetört kaktusz földjét akarta csak összesöpörni a virágtartó alól.

Hossssssszú altatás Békáson

Hajjod ezt a zajt, Mama, ez azt jejenti, hogy kakaót kejj inni. Kakaóivó időő!
..
Hajjottad ezt a zajt, kakaót kejj inni!
..
Éhes vadok, nem ittam kakaót!
..De ittál, kicsim, egy nagy pohárral.
Éhes vadok, nem ettem vacsoját!
..De-de, ettél egy fasírtot kenyérrel.
Nínózik egy mentőautó, nadon siet a kójházba, nagyon beteg embej van benne.
..
Hajjottad ezt a pukkanást? Tüzijáték! Nézzük meg!
..Majd én megnézem látszik-e egyáltalán az ablakból, te maradj ágyban.
Én is megnézem játszik-e. ... Nem játszik.
..
Ugat ed kutya, biztos ajja med a póstás.
..
Hajjottad, Mama, ugatott ed kutya, biztos ajja ment a póstás!
..

És ez így tovább vagy 35 percig.. :)

Barátok

Ez az én saram, igaziból én nem tettem eddig semmit a dolgok érdekében, szánom-bánom, majd ezután jobban ügyelek erre is. Hogy mire? Most jöttem rá, hogy Balázsnak nincsenek "barátai". Olyan ritkán járunk össze hasonló korú gyerekekkel, hogy eddig szóba sem került semmi ilyesmi téma, hogy barát, barátkozás, stb. Nem is értem, a kis nyiladozó értelmével hogy volt képes mégis megérteni ennek a szónak a jelentését, és helyesen használni a következő szituációban.

Botika (nagycsopis rokon kisfiú, Béla Papa 1. unokája) is Békáson aludt Mamáéknál. Sokat játszottak együtt, és délután Mama kocsijával elindultak horgászokat nézni a Dunára.Hátulra lett bekötve a két gyerekülés, aminek mindketten nagyon örültek.

Botika meg is jegyezte: Egymás mellett ülünk!

Balázs meg levonta a következtetést: Akkoj mi bajátok vadunk!

Egyéni ragozás

Mama mondta Balázsnak reggelinél:
Csak akkor egyél, ha kívánod, jó, csak ha kívánod!
Nem vánom ki..

1. Darázscsípés

Balázst megcsípte élete első darazsa. Csak jajgatott a drága, hogy: Nadon szúj, nadon-nadon szúj!, aztán elfeledkezett róla, és homokozott tovább. Addig nem is derült ki, hogy darázs volt az elkövető, amíg meg nem támadták Dédit is, és megcsípték két helyen a kezét. Akkor felkapta a kis mezítlábas Balázst, és felmentek Iris spréért, befújni a kis duzzanatot a jobb bokája belső felén.
Balázs nagyon stramm kölyök lehet, hogy így bírja a fájdalmat. Engem is csípett már meg darázs, de én még fél óra elteltével is könnyes szemmel sajnáltam magam, nemhogy 30 mp elteltével nyugodtan homokozzak tovább..
Később Mama lement darázsirtóval a kezében, és megtalálta a darázsfészket, amit a darazsak védtek, a homokozó oldalánál.
Eddig is mondtam Balázsnak, hogy ha egy bogár (oké, legyen rovar) csíkos, akkor hagyja békén, ne bántsa, mert azok általában csípnek is, ha felmérgesíti őket. Még a döglött csíkoskákhoz sem szabad kézzel nyúlni. Nos, hátha ezek után majd szót is fogad..

Teletubbies-t nézve (angolul)

Teletubbies-ból a csokoládés rész a kedvence, amikor is Tinky-Winky forró csokit (vagy mit) készít egy nagy géppel, és minden színes csokipacás lesz. Valamikor ezután következik az a rész, amikor két testvér kézzel fest egy nagy csomagolópapírra. A keletkezett pacákat következetesen vizinövényeknek, meg halaknak hívják, ki is díszítik, sőt, még szemeket is ragasztanak rájuk.
Balázs mellett sertepertélek, pakolok, amikor hirtelen így szól hozzám:

Jagasztanak já ájzt! (eyes-t)

Vigyorogva bólogatok, és megismétlem neki mindkét nyelven: Igen, szemet ragasztanak rá. They stick some eyes on.

Jézus!

Belelépett a kád vízbe, és a következőket mondta, miközben izgatottan emelgette a kis lábait:

HUU! De mejeg! Nadon mejeg! Jézus, de mejeg!

(A gyengébb idegzetűek kedvéért megemlítem, hogy nem szokásom a gyerekforrázás, a víz közel sem volt túl forró, csak Balázs talpa hűlt el, mire elcsattogott a kádig mezítláb.)

Mai altatás

Ma együtt fürödtünk Balázzsal, tehát Apa öltöztette fel őt, amíg én is befejeztem a tisztálkodást. Mire a gyerekszobába értem, Apa már feküdt a szófán, Balázs meg még nagyon élénk volt. Beszélgettem, játszottam egy kicsit az utóbbival, és mire ágyba parancsoltam, addigra Apa már elaltatta magát. Gondoltam, sebaj, eldőlök a két összetolt puffon, a lábam meg elfér az éjjeliszekrényen. Balázs megjegyezte, hogy így belelóg a lábam a kiságyába, de amikor megkérdeztem, hogy ugye nem zavarja, akkor csöndben volt.

Egyik lábamat kényelmesen felhúztam (ki a kiságyából), és a falnak támasztottam. Egyszer csak félszemmel látom, hogy kimászik a kiságyából, azt suttogja, hogy:
Kisimítajak!
és óvatosan kinyújtja felhúzott lábamat a másik mellé. Finoman ráz a röhögés, ő nem veszi észre. A kisimító mozdulatától kábé ívben fekszem, rém kényelmetlenül, de mit lehet tenni, ő jót akart, és most elégedetten visszafeküdt aludni. Még a bal talpamat is gyengéden simogatja, roppant édes, mert ehhez a mozdulatsorhoz majdnemhogy keresztbe fekszik az ágyában, hogy elérjen engem. Persze, elolvadok, de ettől nem lett kényelmesebb félkörben feküdni.
Amikor abbamarad a talpsimi, óvatosan kivárok még egy fél percet, és a kisimított lábamat kényelmesebb pózba helyezem (felhúzni nem merem megint), kiegyenesítem, ami azt jelenti, hogy a lábujjaim már nem lógnak Balázs ágyikójába, hanem kissé mögé inkább, de azonnal érzem, mennyivel kényelmesebb is ez a póz.

No nem élvezhetem sokáig, álmos kis felvigyázóm megint kikel fészkéből, és nagy nyögések közepette gyengéd erőszakkal visszatoloncolja elkóborolt lábamat a kiságyának (ő nem tudja, de nagyon kényelmetlen) rabságába. A visszafojtott röhhencsektől majdnem kitör belőlem a köhögés, és azon jár az agyam, hogy milyen meditációs gyakorlattal hagyhatnám el a testem kényelmetlen porhüvelyét legalább az altatás hátralévő, görcsben letöltendő idejére, de Apa megsegít. Felpattan, és kimegy a szobából, a zajra én is mozdulok, és Balázs ágyához megyek. "Kisimítalak" suttogom mosolyogva, és visszafordítom a párnája felé, betakargatom, megsimizem. Gyorsan elfoglalom Apa helyét a díványon, és Balázs két perc múlva mélyen alszik.

Hmm, ezek szerint akkor korántsem alszik olyan mélyen, mint eddig gondoltam, amikor bemegyek éjfél körül kicsomózni a végtagjait, és betakargatni a kis drágámat..

Szöcskevár

Elmentünk egy játszóházba, és nagyon pozitívan csalódtunk. Délután valamivel hat után érkeztünk, és majd másfél órát maradtunk. Én speciel a karom alig tudom mozdítani, no nem fáj, semmi ilyesmi, csak hát többet kúsztam-másztam, guggolva mentem, kapaszkodtam, csőben négykézlábaztam, mint az elmúlt 5-10 évben összesen.

Igen, az elején minden akadályt együtt vettünk, mert tudni akartam a nehézségekről, meg hogy bizonyos alagutak hová is vezetnek. Ott akartam lenni, hogy Balázst buzdítsam, ha valami nem sikerül neki elsőre, megmutassam, hogy tudja mégis fel-le-átküzdeni magát az akadályokon egyedül, hogy hol kapaszkodjon, mire álljon rá, stb. Hogy szólhassak neki a csúszda aljánál, hogy amint leért, menjen arrébb, nehogy a nyakába csússzanak a többiek. Hogy figyelmeztethessem a kiírásra, hogy a kislabdákat nem szabad magunkkal vinnünk, vagy kidobálnunk. Hogy vigyázzak az én kis alig több, mint két és fél évesemre, ne sodorják el a nagycsopis ovisok, vagy ha mégis, ott legyek megvígasztalni. Hogy sose érezze azt, hogy eltévedt, és nincs vele Anya.
Szóval együtt végigjártuk az útvesztő-rengeteget, aztán le-leálltunk egy "a perc kedvence" csúszdánál, vagy felfújható csőnél, aztán már csak az akadály elején és végén taliztunk, és egy húsz perccel később már azt mondta,

Te ne gyeje, Anya!

Onnantól kezdve fentről a páholyból izgulgattam, főleg amikor már percek óta nem láttam a saját gyerkőcömet. No de akkor lementem ám utána, megkerestem, és nem egy sarokban kuporgott sírva, de nem ám! Teljesen jól érezte magát, bújkált, szaladozott, hogy feltűntem a színen az csak arra emlékeztette, hogy szomjas, és adjak neki vizet.
Még jó, hogy a szülinapos csoport elment hétkor, és csak egy kisfiú maradt negyed nyolcig, különben igen nehéz lett volna hazaindulnunk!