Mai altatás

Ma együtt fürödtünk Balázzsal, tehát Apa öltöztette fel őt, amíg én is befejeztem a tisztálkodást. Mire a gyerekszobába értem, Apa már feküdt a szófán, Balázs meg még nagyon élénk volt. Beszélgettem, játszottam egy kicsit az utóbbival, és mire ágyba parancsoltam, addigra Apa már elaltatta magát. Gondoltam, sebaj, eldőlök a két összetolt puffon, a lábam meg elfér az éjjeliszekrényen. Balázs megjegyezte, hogy így belelóg a lábam a kiságyába, de amikor megkérdeztem, hogy ugye nem zavarja, akkor csöndben volt.

Egyik lábamat kényelmesen felhúztam (ki a kiságyából), és a falnak támasztottam. Egyszer csak félszemmel látom, hogy kimászik a kiságyából, azt suttogja, hogy:
Kisimítajak!
és óvatosan kinyújtja felhúzott lábamat a másik mellé. Finoman ráz a röhögés, ő nem veszi észre. A kisimító mozdulatától kábé ívben fekszem, rém kényelmetlenül, de mit lehet tenni, ő jót akart, és most elégedetten visszafeküdt aludni. Még a bal talpamat is gyengéden simogatja, roppant édes, mert ehhez a mozdulatsorhoz majdnemhogy keresztbe fekszik az ágyában, hogy elérjen engem. Persze, elolvadok, de ettől nem lett kényelmesebb félkörben feküdni.
Amikor abbamarad a talpsimi, óvatosan kivárok még egy fél percet, és a kisimított lábamat kényelmesebb pózba helyezem (felhúzni nem merem megint), kiegyenesítem, ami azt jelenti, hogy a lábujjaim már nem lógnak Balázs ágyikójába, hanem kissé mögé inkább, de azonnal érzem, mennyivel kényelmesebb is ez a póz.

No nem élvezhetem sokáig, álmos kis felvigyázóm megint kikel fészkéből, és nagy nyögések közepette gyengéd erőszakkal visszatoloncolja elkóborolt lábamat a kiságyának (ő nem tudja, de nagyon kényelmetlen) rabságába. A visszafojtott röhhencsektől majdnem kitör belőlem a köhögés, és azon jár az agyam, hogy milyen meditációs gyakorlattal hagyhatnám el a testem kényelmetlen porhüvelyét legalább az altatás hátralévő, görcsben letöltendő idejére, de Apa megsegít. Felpattan, és kimegy a szobából, a zajra én is mozdulok, és Balázs ágyához megyek. "Kisimítalak" suttogom mosolyogva, és visszafordítom a párnája felé, betakargatom, megsimizem. Gyorsan elfoglalom Apa helyét a díványon, és Balázs két perc múlva mélyen alszik.

Hmm, ezek szerint akkor korántsem alszik olyan mélyen, mint eddig gondoltam, amikor bemegyek éjfél körül kicsomózni a végtagjait, és betakargatni a kis drágámat..