Családon belül ki ne ismerné azt a sztorit, amikor Maszatka (én kiskoromban) eljátszotta szülei egyetlen szekrényének egyetlen kulcsát valahová. Benne persze a család összes tiszta ruhájával. Maszatkának persze lövése sem volt, hová lett a kulcs, se szép szóval, se veszekedéssel nem lehetett kiszedni belőle a kulcs rejtekhelyét. Másnap már muszáj volt feltörni a zárat, mert öltözködni azért kell. Az persze nem derül ki a történetből, hogy hol is volt a kulcs, és meglett-e valaha, de Mama azóta is kaján örömmel mondogatja, hogy várjál csak, majd ha a te gyereked lesz ennyi és ennyi idős, akkor majd megtudod.
Jelentem megtudtam. Még nem a saját káromon, de már elkezdődött. Ma reggel. Nagyinál.
Balázs öltöztetése közben Nagyi keresi a szandit. Nem leli.. Sehol sem.. Pedig előző nap még megvolt, tehát Csillaghegyen kell lennie. De mintha a föld nyelte volna el. Még a kertben is keresték Balázzsal. Nem találták sehol.
Aztán egyszer csak kikandikált egy kis szandicsatt a rekamié mögül. A kis huncut bebújt a fal és a rekamié közötti szűk résbe a párjával együtt. :-)
Amikor telefonon kérdeztem Balázst, hogy hallottam, eldugtad a szandit, hová tetted, arra lelkesen csak annyit válaszolt: Fotej ajá.
Ha ezentúl elvész valami, nem ott fogom keresni, ahol logikus, vagy ahová esetleg én tettem. Rögtön megnézem minden olyan helyen is, ahol méreteit tekintve elfér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése