A nagymamák már megjegyezték, hogy némelykor a déli szundi után is csontszáraz a pelenka Balázson, miért nem próbálom meg leszoktatni a pelusról. Erre én rendszeresen azt felelem, hogy túl korai még. De hát annyiszor mondják.. Hát egy próbát megér, kipróbáltam. Levettük a pelust, meg a nadrágot zoknit is, és jól betakargattam kis csöppemet. Odakészítettem a bilit, és jól kiokítottam, hogy ébredéskor azonnal üljön rá. Direkt ottaludtam vele délben a szobájában, hogy kéznél legyek hasznos instrukcióimmal a kellő pillanatban.
Balázs hamar elaludt, néha felébredt egy picit, néha keresztbefordult, kitakarózott, és agresszíven rúgdosott, amikor az alváskezdő pozíciójához közelítettem végtagjait. Ébredéskor felhívtam a figyelmét arra, hogy még mindig nincs rajta pelus, és megkérdeztem, hogy kell-e neki pisilnie, mert itt a bili. Nem kellett. Akkor már rég nem kellett. De erre csak később jöttem rá. Aztán ágyneműt húztam, az ágybetétet nekitámasztottam a radiátornak, és meggyőződvén a pelusról való leszoktatás koraiságában úgy döntöttem, egyelőre ejtem a témát.
Nem ez volt az egyetlen katasztrófa ma az ágyneműk ellen. Balázs ma altatáskor összehányta a nagyágy ágyterítőjét, pizsijét, Istvánt. Átöltöztetés, átöltözés, takarítás, újabb altatás, újabb kígyó, ezúttal a friss-ropogós tiszta kiságyba. Hááát, lesz mit mosnom.. Balázzsal aludtam, hogy ha folytatódnának a rosszullétei, tudjak neki segíteni.
Másnap már teljesen jól volt! (okt. 21-én)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése