Lehet, hogy sikerült megalapoznom fiam süni-imádatát. Egyszer-s-mind átörökíthető lesz rá saját őrületem, a sünigyűjtés, és halálom után sem kell visszajárnom kísérteni, hogy vajh mi lett a süni-kollekciómmal.
Ugyanis ma este láttunk egy sünit a kertben. Apa vette észre, amikor megetette a macskáinkat, és szólt, és mi fejvesztve szaladtunk megnézni. Kb. 20 centi hosszú volt, és igen-igen szúrós. Próbáltam megfordítani, hogy Balázs is lássa az orrocskáját, meg hogy mennyire össze is tud gömbölyödni. Balázs le volt nyűgözve, és azt hajtogatta, hogy: Fejvesz Anya sünit!, egészen addig, amíg le nem lógattam pizsamás kis testét az ölemből annyira, hogy ő is hozzá tudjon nyúlni a tüskéihez.
Gyanús volt nekem, hogy sünink van, egyszer-párszor már hallottam is őket, meg villanásnyi időre láttam is egyet, de Balázsnak most sikerült először megmutatni, milyen roppant édes is egy süni.
Időben a második legöregebb süni, Sünike, eddig is a kiságyában lakott, de eddig nagyon mellőzve érezte magát szegényke. Szinte csak szerény méretei miatt nem kellett még otthonát elhagynia. Most azonban még lámpaoltás után is igényt tartott gazdija a jelenlétére (Hoj van kis süni?), és együtt aludtak el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése