Ma érdekes dolog történt.
10 óra előtti lelkes telefonálásba kezdtem, mert ilyenkor tudjuk még ingyen végighívni szeretteinket. Nem ez az érdekes, hanem ami majd most jön. Felhívtuk Mamát, Nagyit, és amikor Nagyi megkérdezte Balázstól, hogy mikor megyünk meglátogatni, akkor Balázs valamit félreérthetett. A kezembe nyomta a telcsit, és közölte velem, hogy: Medünk Gombivel Nagyihosz!
Ekkor magamhoz véve a telefont tárgyalásokba kezdtem a másik féllel, mondván, hogy ma semmiképpen nem terveztem eladni a fiam, hétvégén is alig láttam. Nagyi meg csak érvelt tovább, hogy hét elején eléggé ráérne, és süt a nap is, jó idő van, miért nem hagyom ott Balázst éjjelre is, és megyek majd érte kedden. Ekkorra a fiam már türelmetlenül sürgetett, hogy mikor indulunk már, és bevetett egy kis hisztit is.
Megbeszéltem Nagyival, hogy hát most már muszáj lesz ma meglátogatnunk őt, mert Balázs nagyon felspannolta magát, de az ottalvásról még beszélünk. Ezidőtájt Balázs leült a földre és úgy hisztikézett tovább.
Osztott figyelemmel próbáltam egyeztetni Nagyival, mert közben Balázst is igyekeztem békíteni, meg a földről felállítani, reggeliztetni, stb. A vége persze az lett, hogy nemsoká indulunk, és ottalszik Balázs. Megreggeliztetni is csak úgy lehetett, hogy refrénként azt mondogattam, hogy reggeli UTÁN megyünk Nagyihoz.
Gyenge voltam? Meglehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése