Altatás

Réges réges régen elég volt kikerülni a látómezejéből. Réges rég csak a szájába dugtam a cumit, és ő már aludt is. Régen elég volt odaadni neki a szuszipelusát, és egy cumit, és ő megoldotta, hogy mit hová tegyen, és gyorsan elaludt. Csak a kruppos tünetek óta nehezebb altatni, akkor ugyanis melléültem, amíg el nem aludt. Volt hogy a szobájában is aludtam, hogy halljam a légzését. Aztán már mindig elvárta, hogy ott üljön valamelyikőnk az ágya mellett, amíg őfelsége elalszik. Ez volt, hogy 40 percig is eltartott. Váltottam, és már nem ültem, hanem lefeküdtem a szófára, és onnan szóltam hozzá, hogy itt van Anya, te is feküdj le és aludj kicsim. Csak hát igen nehéz kilopakodni a szobájából, ha idő előtt mozdul meg az ember. Ha felriad Balázs, akkor garantáltan ott kell virrasztani még húsz percet. Többször bealudtam altatás közben, és István keltett fel órákkal később, amikor ő ment aludni, hogy vánszorogjak át a mi szobánkba. Olyankor sajnáltam magam, hogy elment az estém és semmit sem csináltam.
De mi ez a mostani helyzethez képest? Ha egy kis nyöszörgést hallunk, akkor rohanunk a gyerekszobába, visszasímogatjuk Balázst vízszintesbe, és altatunk. Ugyanis ha már elért a gyerekszoba ajtajáig, akkor már nem lehet visszairánytani az ágyikójába, jön rendületlenül a szülői ágyba. István nem tud jól aludni, ha Balázs ottalszik. Patthelyzet van.
Átrendeztem egy kicsit a hálónkat, és most én alszom a fal mellett. Ha Balázs átjönne éjjel, a falhoz irányítom (nem hideg, mert elé van állítva egy nagy szivacságy) így csak engem rúgdos, Apa tud aludni. Nem állítom, hogy kipihenten ébredek, de amint kinyitom a szemem, ott látom az én álomszagú kis boldogságomat és ez mindent feledtet velem.

Az első ágybólkimászós eset utáni este nagyon megszenvedtünk az altatással. Mindketten ott hevertünk már Balázs szobájában, ő mégis valahogy úgy gondolhatta, hogy most már mindig a szülői ágyban fog aludni. Vagy 40 percig sírdogált Balázs eltérő intenzitással a kilincset markolászva, minket húzva az ajtó felé, és azt hajtogatva, hogy KII-KIII-KII! Ezt a csatát megnyertük, magától mászott be a kiságyába, rákövetkező este már csak egyszer említette, hogy KII, később meg már egészen felhagyott vele.
Napközben nehezebb őt altatni, egyrészt mert dögmeleg van, másrészt mert nem annyira álmos és világos is van. Mostanában általában mesélek neki fejből egy-két mestét, vagy énekelgetek neki, és erre lefekszik az ágyikójába, becsukja a szemét, és amíg hang jön ki a torkomból, addig mozdulatlanul fekszik. Amint vége a versnek, mesének, felpattan, és MÉG-MÉG-et hajtogatva várja a folytatást.
Egyik nap is kértem, hogy feküdjön be a kiságyába, és akkor én majd mondok neki mesét. Erre fel elbújt a heverő kartámlája mögé, mintha már a kiságyában gubbasztana, és várta a mesét.. A kis huncut.. Azt gondolta, becsaphatja Anyát!

Cipőkanál?

Békáson Balázs szabadon garázdálkodhat pár alacsonyan fekvő konyhai fiókban. Hol ételhordókat pakol, hol a fakanalakkal játszik, hol meg egyéb konyhai eszközöket próbál hasznosítani saját céljaira. Kivett egy lapos teflon bevonatú eszközt, és elkezdett vele nyögve kaparászni a szandija sarkánál. Eltelt egy kevés idő, mire Dédivel rájöttünk, hogy Balázs azt hitte, cipőkanalat talált.. :)

Locsi-pocsi

A hőségre való tekintettel megint teleengedtük a kisméretű felfújható medencét, és azonnal ki is próbáltuk. Bátran mondhatom, Balázs imád pancsolni, rettenetesen élvezi a vizet. Apával akkora vizicsatákat rendeztek, hogy a nézésétől is csurom víz lettem. Hívtunk a medence-avatásra vendégeket is, itt volt Csilla, Csengőce, és Zselykebaba is.

ANYA, NEM müködik, pedig BEdugtam!

Őrült hőség van, felcipeltem a nagy ventillátort is a pincéből, elvileg tud az levegőt is hűteni, csak valamelyik rekeszébe jégkockát kell tenni.. Balázst annyira izgatta a levegőáramlat, meg az, hogy hatalma van felette (hagytam neki,hogy szabadon kapcsolgassa), hogy állandóan a gép előtt áll és csipogtatja. Adtam is rá egy mellényt, mert nagyon elhűlt a kis mellkasa, pocakja. Aztán elszaladt mással játszani, mellény le, no most megint visszajött, mellény fel, és le, és fel, és megint le és akkor meguntam, és kihúztam a ventillátort a konektorból. Kapcsolgatta bőszen, kérdezgette, hogy miért nem zúg most, én meg azt feletem neki, hogy mert nincs bedugva. Láttam rajta gondolkodott, körül is nézett, és rátalált egy kimustrált billentyűzetre, amit azért adtunk oda neki, hogy ő is tudjon min "gépelni". Fogta a billentyűzet kábelét, és bedugta a ventillátor alján lévő vízgyűjtőrekesz kupakja mellé. Mikor így sem akart zúgni a ventillátor, hozzám fordult, és megkérdezte, hogy ANYA, NEM müködik, pedig BEdugtam, mi lehet a baj?

Sünik

Balázs továbbra ia nagyon rosszcsont, naponta direkt kiönti a poharából a vizet, vagy a cicák vizét, vagy a bögréből a kakaóját.
Az orrocskája továbbra is folyik, továbbra is nagyon meleg van, még estefelé is akár 30 fok is van a nappalinkban, továbbra is hisztis a kincsem.

Teregetés közben találtunk a pincében egy doboz mindenféle nagyságú és anyagú Sünit. Én reménytelen sünigyűjtő vagyok. Reménytelen, hogy egyszer is abbahagyjam a sünigyűjtést, és az is reménytelen, hogy mindet megkapjam, amit csak meglátok, és megszeretek.
Kiraktuk sorba a szőnyegre a sok sünit, és én elmsoroltam a nevüket Balázsnak: Karim Süni, Sünike, Pocak(POCI), Sünmama(MAMA), Sünbaba(BABA), Szupersüni(SUPEJ), Gagyisuni másnéven Torzonborz(TOJ), Nózi(OJJ), Tüske(SÜJTE), Gyepsüni(GYEP), Gurisüni(GUI), Terméssüni, Hűtősüni, Sünpárna, és Kerámiasüni. Az utolsó két sünit nem adtam a kezébe, Sünpárnából kiáll vagy 30 gombostű, Kerámiasüni meg törékeny. Másnapra már tudta majdnem az összes sünim nevét, ld. zárójelek!

xi, yi, zi

becézős korszakát éli Balázs. Valahogy minden újonnan tanult szónak i a vége...
POCi(pocak), EPi(eper), KRUMPi(krumpli), TAKi(takony)

Balázs elképesztően rossz, sorra próbálgatja az összes idegszálamat, próbára teszi a türelmemet rendesen. Kicsit folyik az orra, lehet hogy tegnap fázott meg egy kicsit a medencében?

Kimondja a következő szavakat: krumpli - KUMPI
gyökér - GYÖKÉ

Kimászott a kiságyából!!

Balettelőadásra mentem Mamával, Apa vigyázott Balázsra, ő fürdette, altatta. Balázs valószínűleg nem érezte még magát álmosnak, nem akart még aludni menni. Apa azért szorgalmasan altatgatta (ami mostanában azt jelenti, hogy leült a kiságy mellé és várta, hogy Balázs szuszogása megváltozzon), és amikor úgy gondolta, sikerült, macska-léptekkel elindult az ajtó felé. Elég volt Apa egy ízületének hangosabb pattanása ahhoz, hogy Balázs talpra pattanjon, és hangosan követelje az újabb altatást. A harmadik visszatapsolás után Apának elborult az agya, kilátástalannak ítélte a helyzetét, hiszen Balázs csak nem alszik, sőt hangosan sír. Kiviharzott hát a szobából a folyosóra, hogy vegyen egy pár mély lélegzetet, és összeszedje a gondolatait, hogy hogyan is tovább. Egyszer csak közvetlenül maga mögött hallotta Balázs sírását. Megpördült, és tényleg, Balázs ott totyogott mögötte a sötét folyosón sírva.

Amikor hazaérkeztem, már alva találtam kicsi fiamat. Éjfél körül még elcsodálkoztunk Apával, hogy igen, eljött ez az idő is, Balázs rájött, hogy ki is tud mászni a kiságyból, ha akar. Igazán az a furcsa, hogy eddig nem tette meg, legalábbis gyerekes ismerőseink szerint. Én ezt azzal magyaráztam, hogy mi csak akkor tettük be a kiságyba Balázst, ha alvásidő volt, tehát úgyis álmos volt már, és kivettük, amikor hívott minket, hogy felébredt. No ezt szépen megvitattuk, és aludni tértünk volna, amikor meghallottuk Balázs nyöszörgését. Apa ment megnyugtatni, cumi a szájába, simi-simi, és otthagyta Balázst. Amint kilépett az ajtón, Balázs beleerősített. Tompa puffanásra lettünk figyelmesek, majd pár másodperces fortissimo sírásra, aztán mire kiugrottunk az ágyból, hogy megnézzük eme zajok forrását, már ott állt az ajtónkban, szuszipelusát szorongatva. Ekkor aludt velünk először a nagyágyban, kettőnk között.

Babanézőben?

Balázs ma ment le másodszor csak Apával a játszótérre. Első dolga volt mindkét alkalommal, hogy ha látott babakocsit, odaszaladt, és megnézte benne a kisbabát! :)

Első szeplők

Balázst családon belül hívtuk már Hófehérkének, fehér Michelin-babának, krétababának csak mert a bőre hófehér. Hófehér, és tökéletesen sima, tökéletesen puha, tökéletesen szeplőtelen.
Először a kis arcán lehetett látni, hogy sokat van a szabad ég alatt. ÉN láttam, idegenek továbbra is azon csodálkoztak, milyen hófehér a bőre. Aztán a nyaka hátul barnult le, és a kézfeje. Ahogy javult az idő, az alkarja is barnult. Érdekes, hogy ez még mindig csak akkor szembetűnő, amikor meztelen. Ha rendesen fel van öltözve, és nem látunk fehér összehasonlítási alapot, még mindig úgy néz ki, mintha pincében nyaralt volna
No de most megjelent a kis arcán három édes kicsi szeplő! Az egyiket tuti tőlem örökölte, nekem is van az államon pont ott (csak a másik oldalon) egy pont ugyanolyan szepi, mint neki. :)
Mostanában ez a kedvenc képem róla, és a monitoromon is ez a háttér.

Kapu

A nagykapunk elektromos működtetésű. Bár most már csak részben az. Eddig emberi erő nélkül csukódott és nyitódott, de most már csak az utóbbit teszi meg egyedül. Sajnos egy másfél méteres részt szabadon hagyva megáll a kapu-csukódás. Ilyenkor oda kell menni, és húzni-tolni, amíg újra elindul, és ezúttal egészen becsukódik. Ezt Balázs is jól tudja. Automatikusan jön, és segít nyögve-jajgatva és tolja a kaput minden erejével..
Szerintem úgy véli, minden kapu így működik. :) Anyuéknál is rendszeresen megtolja a csukódó elektromos kaput, pedig az be szokott csukódni az ő segítsége nélkül is..

BÉKA mondja BE-KE-KE, VB és Anyád!

Megkérdeztem Balázst, mit látott a tóparton Mamával. Sündörgés, somolygás, huncutkázás, és kinyögte, hogy "BÉKÁ"!
Amikor megkérdeztem, hogy és mit mondott a béka, mondta, hogy "BE-KE-KE".
Ezt elmeséltük Dédinek is, meg itthon Apának is, sőt, villanyoltás után még vagy öt percig gyakorolgatta ezeket a szavakat.

Mivel egyre több szót tud, egyre nehezebb kideríteni (ráérezni), hogy az adott pillanatban melyik általa ismert szó első szótagjával próbálkozik. Az újdonsült Mamutra (elefánt?) mutatva pl először közli, hogy "NÉNI"től kapta, aztán, hogy az illető néni neve mellesleg "DE"ni, és ezek után hozzáteszi, hogy szerinte ez egy "MAMMU", nem pedig elefánt, amit nem is tudna még kimondani sem.

Ma a fiamból Brazil focidrukker lett. Béla-Papa hazaállított egy kúl zöld-sárga ujjatlan Brazil focimezzel, amihez még fürdőnaci is volt. Igazán cuki lehet benne Balázs, holnap megpróbálom ráadni.

Vigyáznunk kell, mit mondunk a gyerek előtt, ami megtetszik neki, azt azonnal ismétli.. Öcsém (Marci-keresztapa) hívta Mamát mobilon, és mivel láttam, hogy anyu kint van a kertben Balázzsal, felvettem helyette, és kivittem neki. Közben mókásan elanyázgattunk, csak úgy poénból, de amint közel értem, Balázs már ismételte is.. Vagy csak engem hívott??? Most már nem tudom...

Pancsoló kissrác

Amint elment a villanyszerelő bácsi, (aki amúgy nagy apropó volt, mert teherautóval érkezett, és beállt az udvarunkra vele) felfújtuk a mini-medencét. Balázs boldogan kezelte a slagot, és töltötte fel a mini-medencét és teljes környékét hidegvízzel.
Mindeközben én lavórral hordtam bele bentről a melegvizet. Ma már tudom, valamit ki kell találnunk, és máshogy megoldanunk a melegvizes részét a dolognak, mert nagyon fáj a hátam.
Először Balázst állítottam bele, egy kis gatyácskában. Valami miatt eleve utálja a gatyácskát, alig hagyta magára adni (pedig cuki Micimackós). Amikor meg vizes lett, és csurgott-csepegett belőle a víz minden gugolás után, az nagyon zavarta. Megunta a szitával való halfogást, és kikéretzkedett.
Legközelebb már én is a hullámok közé vetettem magam. Rúgtuk a vizet, meg csapkodtuk, meg hasítottam Balázzsal a vizet. Kergetőztünk is, birkóztunk is, alig akart kiszállni, pedig már eléggé ráncos volt a kis talpán a bőr. No meg ideje volt már felmelegedni egy kicsit, megszáradni, stb.

Kaki-2 a biliben!

Igen, ez már a második alkalom. Fürdés előtt történt ez is, miközben lelkesen nyomta a pisit a bilibe. Most nem lepődött meg annyira, de örült azért az extra dícséreteknek.

Leveszi, nem veszi fel, mit tegyek?

Bosszantó. Mert indulnánk a Corába. Mert már az ajtóban a kulcs, rajtam lógnak a különféle szükséges szatyrok és táskák. Már beütöttem a riasztó kódját. Pittyegés, de gyerek sehol. És akkor diadalmas mosollyal megjelenik szandál nélkül.

Reggelente meg alig lehet ráimádkozi a cipőt. Miszáj cipőt venni még nyáron is, mert a füvön lévő harmattól egy pillanat alatt elázna szandiban a zoknija.

Mostanában kint már lehetne mezítláb is, mert meleg van, meleg a járólap is az átriumban. Bent viszont zima van, meg jéghideg kőlapok. Nna, most légy okos! Kizárt, hogy ahányszor betéved kintről mezítláb, magától szandit húzna (,pedig már fel tudja venni egészen egyedül is) a papucs viszont még nem jó, nem tartja megfelelően a bokáját.

A Példamutatás-1

Nos igen, fontos téma. Nagybetűs..
Mert csak egyszer engedi meg az ember magának, hogy állva, a tenyerébe morzsázva egyen egy kis nápolyit, másnap már az ember gyereke visszautasít mindenféle tányért, és kiflijével mindenfelé rohangálva kíván vacsorázni.
Valami ilyesmi oka lehet a következő esetnek is. A minap Marci szobájában hancúroztam Balázzsal. Ő bedobta magát a kisházba, és kihajította valamelyik nyíláson a Tigrist, azonnal nekiugorva a kisház valamelyik oldalának, hogy az felborulva arrébb döccenjen, és ne tudjam ugyanott visszadobni az illető csíkos fenevadat. De ahogy lazán feküdtem a nagyszivacson eme hancúr közepette, nem értem el a Tigrist. Kértem Balázst, hogy dobja közelebb legyen szíves, mert - és itt mutattam is, hogy - nem érem el sajnos. Ő erre kibújt a házból, megközelítette a Tigrist egy karnyújtásnyira, majd nyögött, és lehajolva a Tigristől 20 centire sajnos pont nem érte el azt. Sajnos.

KUKÁ, avagy a kis rodeós kukaclovag

Volt Békáson a garázsban egy Kukachinta. Eddig Balázs meg sem látta. Pedig ráültettem fél éve is. Elpityeredve kéretzkedett le akkor. Most meg kérte Apát, hogy rángassa alatta a hintát. Balázs pont úgy mozgott, mint a rodeósok, tán csak a karja nem a feje fölött repkedett. Csípőjével és hátával ügyesen kiegyensúlyozta a hintakukac mozgását. Feltette a pontot az i-re, hogy megtanítottam neki, mit mondjon közben: Jihááá!!! Igazi kis cowboy, izé, wormbaby.

MAKK

Nos, ez a szó sok mindent jelent. A mütyürkéim közül tudjisten hogy előbukkanó kiszáradt makktól kezdve a kertben fűből előkapart tavaji mogyoróig minden "MAKK". Mint ahogy a kenyérhéjon lévő napraforgómag meg tökmag is az, de azt meg lehet enni. "MAKK" a cseresznyében levő mag is, amit meg nem.. Pedig könnyen lecsúszik az is.. (*) Van még magja a baracknak is, meg a paprikának is, nohát.. Mellesleg imádja Balázs a paprikacsumát rágni. Talán pont a magok miatt. A kenyérről leeszi a magokat, de ha diákcsemegében találkozik velük, nagyívben elkerüli őket.
A minap csak úgy elkezdte Balázs skandálni azt, hogy: "MAKK". A "K"-t sokáig elnyújtotta, és amíg ki nem nyitotta újból a torkát, levegőt sem vett. Borzasztó cuki volt, ahogy kimondta, és próbálta volna még húzni a "K"-t.






(*) Már volt, hogy kiköpte a cseresznye magját. Igazából kétszer fordult már ilyen elő. A többi esetre kifejlesztettem egy olyan módszert, ami megkímél engem a cseresznye-magozás fáradtságos és bőrmegfogó feladatától. Először is Balázs leharapja a cseresznye felét úgy, hogy a szár helyénél harap bele. Azután gyengén megnyomja, és a mag kibuggyan a maradék fél cseresznyéből, ezek után a maradékot is bekaphatja. Amíg késsel vágtam ketté a magozásra ítélt cseresznyéket, addig rendszeresen az egész cseriért nyúlt Balázs, nem a kimagozottért, csak mert neki mindenből a legnagyobb kell. Vagy a legporcukrosabb. Eselteg a legtejfölösebb.

Új szavak a teljesség igénye nélkül

Új szavak:
papa papagály
pipa pipacs
kukáki Kukac Cuci
di dinnye
Má Márti
Papa Pósz Papa, Béla-Papa
Hi-hi Lili
ha-hó halló
epi eper
jize víz
táj tej
(u)mmá cumi
kuki kuki
Kiko Kiko cica
Pu Puszedli cica
Ga Garfield cica
Pa Pancsa Mama testvére
Ma Marci-keresztapa
Boti
Titi
Peti
mo motor
ta-ttó traktor
teh teherautó
naa nagy
pi pici
ní nincsen
kukú kukucs