Nos igen, fontos téma. Nagybetűs..
Mert csak egyszer engedi meg az ember magának, hogy állva, a tenyerébe morzsázva egyen egy kis nápolyit, másnap már az ember gyereke visszautasít mindenféle tányért, és kiflijével mindenfelé rohangálva kíván vacsorázni.
Valami ilyesmi oka lehet a következő esetnek is. A minap Marci szobájában hancúroztam Balázzsal. Ő bedobta magát a kisházba, és kihajította valamelyik nyíláson a Tigrist, azonnal nekiugorva a kisház valamelyik oldalának, hogy az felborulva arrébb döccenjen, és ne tudjam ugyanott visszadobni az illető csíkos fenevadat. De ahogy lazán feküdtem a nagyszivacson eme hancúr közepette, nem értem el a Tigrist. Kértem Balázst, hogy dobja közelebb legyen szíves, mert - és itt mutattam is, hogy - nem érem el sajnos. Ő erre kibújt a házból, megközelítette a Tigrist egy karnyújtásnyira, majd nyögött, és lehajolva a Tigristől 20 centire sajnos pont nem érte el azt. Sajnos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése