A minap csak úgy elkezdte Balázs skandálni azt, hogy: "MAKK". A "K"-t sokáig elnyújtotta, és amíg ki nem nyitotta újból a torkát, levegőt sem vett. Borzasztó cuki volt, ahogy kimondta, és próbálta volna még húzni a "K"-t.



(*) Már volt, hogy kiköpte a cseresznye magját. Igazából kétszer fordult már ilyen elő. A többi esetre kifejlesztettem egy olyan módszert, ami megkímél engem a cseresznye-magozás fáradtságos és bőrmegfogó feladatától. Először is Balázs leharapja a cseresznye felét úgy, hogy a szár helyénél harap bele. Azután gyengén megnyomja, és a mag kibuggyan a maradék fél cseresznyéből, ezek után a maradékot is bekaphatja. Amíg késsel vágtam ketté a magozásra ítélt cseresznyéket, addig rendszeresen az egész cseriért nyúlt Balázs, nem a kimagozottért, csak mert neki mindenből a legnagyobb kell. Vagy a legporcukrosabb. Eselteg a legtejfölösebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése