Oviba szoktatás összesítő

X.3-5. Első három napunk az oviban.
X.8-12. Hányós vírust kapott el Balázs.
X.15-24. Valamikor itt is jártunk még vagy három napot, de Balázsnak elkezdett folyni az orra, köhögött, és láza is lett.
X.25- különben is őszi szünet volt, meg összevont csoport az ablaknapok miatt, úgyhogy azt javasolták nekünk, hogy inkább maradjunk otthon.
XI.5. Egy órát vele voltam, másfél órára elmentem, ebéd után mentem érte. Amikor elmentem, hisztizett, amikor megérkeztem, még sírt.
XI.6. Kint játszottunk az udvaron, nagyon Anyás, csak lődörgött, nem nyúlt semmihez, ha mégis, akkor is félpercenként ellenőrizte, hogy ne távolodjak el tőle jobban, mint másfél méter.
XI.7. Benti foglalkozáson más gyerekekkel katicás (számolós kártyás dobókockás) társasjátékot, és tojásos (forgatós összerakós) társasjátékot játszottunk. Utána magától elment játszani, de vissza-visszajött.
XI.8. Hajlandó volt végre festeni, festett is rögtön két képet is, mert nagyon belejött. Egyedül beült a szőnyegre a többiek közé a mesemondás (meseszőnyeg) alatt.
XI.9. Reggel az oviban most először nem sírt, hogy be kell menni a terembe. Jelentkezett gyümölcsöt szeletelni, nagyon ügyesen vagdosta a többiekkel együtt a körtét, almát, banánt és narancsot. Utána minden gyerek ehetett is belőle, Balázs repetázott is.
XI.12-16. Balázs beteg
XI.19. Nincs ki vigyázzon Boróra, amíg én Balázzsal vagyok az oviban, beteg mind a két nagymama
XI.20. Voltunk oviban, de épp forgatás volt, és hazaküldtek. Egy órácskát játszottunk csak, semmibe sem tudtunk igazán belemelegedni. (Dédi vigyázott Boróra)
XI.21-23. Most már én is beteg vagyok, még ha valakire rá is tudnám bízni Borót, akkor sem illene betegen, köhögve üldögélnem az egészséges kis ovisok között.

Oltás után

Boró délután nagyon nyüszi volt, amikor felébredt. A fél tizes utolsó szopit ki is hagyta, bömbölt, hiába próbáltam rátukmálni egy kis tejet. Ennek ellenére csak reggel hatkor ébredt, evett szépen, mosolygott egy nagyot, de szó nélkül azonnal visszaaludt, amikor visszatettem a kiságyába.

3-hós oltás, Boró

Boró ma megkapta a 3-hónapos oltását. Jó-jó, már majdnem 4 hónapos, kis csúszásban vagyunk..
Ha minden igaz, még idén megkapja a 4-hónapos oltását is, és Balázsnak is beütemeztem egy bárányhimlő elleni oltást a két ünnep közé.

Szóval az oltásról:
Doki közeledik a fecskendővel, Balázs futva jön, sietve megfogja Boró kezecskéjét, és azt mondja neki:
Nem kejj síjni!
És Boró nem is sírt. Egy picit sem. Büszke vagyok a gyerekeimre. Mindkettőre.

Balázs megint bepisilt! (2)

Korán-korán reggel:
Balázs jön: Pisijtem. suttogja.
Anya félálomban: Jól van, ügyes vagy, menj vissza aludni!
Balázs: De én a pizsamámba pisijtem..
Anya: Jujj.. és hol voltál, amikor pisiltél?
Balázs: A kisádamban..

Balázs vígasztal

Apa nem volt itthon, munkája napokra külföldre szólította. Eddig is nagyon vártam, hogy hazaérjen a munkából, és egy kicsit fellélegezzek itthoni teendőim alól, de most nem volt ilyen opció. Már egy órája jártam fel-, s alá Boróval altatási célzattal mindhiába. Balázs roppant türelmes volt, halkan játszott a játszóban egyedül, és 5-10 percenként ellenőrizte, hogy megvagyunk-e még, alszik-e már Boró.
Egyik ilyen alkalommal én a folyosón ültem magamba roskadva és a gyerekszobából harsány Boró-üvöltés hallasztott ki. Balázs odaszaladt hozzám, hogy miért sírok, mire én megmondtam az okát, hogy nem tudom elaltatni Borót. Nyakam köré fonta kis karjait, megölelt, adott egy puszit is, és azt mondta símogató-vígasztaló hangsúllyal:
Nem kej síjni, Ana, majd jegközejebb ej tudod ajtatni Bojót.

Boró és a keze-1

Boró ma felfedezte a kezeit. Percekig úgy nézegette a kezeit, mikor épp melyik lendült a szeme elé, mintha én tartanék elé egy érdekes játékot.

a kis Lőrincze és a testápoló

Mi van a kezedben, Ana?
Testápoló.
Az mi?
Amivel a testünket bekenjük, ápoljuk.
Nem úd éjtettem.
Hát hogy?
Test-tápojó!
Tápoló? Az mi?
Amikoj ütögetünk vajakit a kezünkkej..

Balázs énekel

Balázs reggel dalra fakadt a kiságyában:

kukaa-kuki
kuka-kuki
kuka-kaka
kuki-kaka

sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-
sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop-sztop

Ez a STOP akart lenni, de az elején alig volt hallható az SZ hang, amit Balázs az S betűre használ..

ÉLETJEL Pzs-nek! :)

És ígérem most már elkezdem beírogatni a sztorikat a gépbe is, mert eddig csak Rlogoltam, nem Blogoltam. (Blog=weBlog, --> papeRlog=Rlog) (-:

Fogyóeszköz

Balázs kevesebb puszit ad, mint amennyit kap. Ez tény. Ezek alapján duzzadnia kéne a sok puszitól, mégis sokszor azért nem ad puszit búcsúzáskor, mert azt mondja, elfogyott, majd máskor ad. Ilyen esetekre találta ki a Mama a "Puszizsák"-ot. A puszizsákot pedig úgy lehet feltölteni, hogy Balázs hátáta adunk sok-sok puszit. Így is csak kb egy-két Balázs-puszi lesz 10-15 feltöltős-pusziból, de még így is megéri. Ha azt mondaná elfogyott a puszija, fel vagyunk hatalmazva arra, hogy legalább mi adhassunk neki puszit, ha máshová nem, hát a hátára. Tisztára megéri.. vagy nem? :)

Balázs ír

No nem ír nemzetiségű, nem-nem, csak úgy hiszi, már tud írni. Ma is letépett a firkálós-füzete sarkából egy körömnyi darabot, firkált rá, és e szavakkal nyújtotta át Apának:

Azt íjtam oda, hod szejetjek Apa, szejetjek Bojóka és szejetjek Ana. Je is pecsétejtem. Apa nadon vidázz já!

Boró a hátára pördült

Boró ma kétszer is a hátára fordult, elhúzta az a nagy-nehéz buksija. Jobbra dőlt, és a hátára gurult. Nem rázta meg a dolog különösebben, de nagyon figyelt, hogy akkor most mi is van??

Boró-altatási zavarok

Cumival, vagy anélkül? Ölben, vagy kiságyban? Tracy susog-ütöget módszerével, vagy a hazai rugó-rugó-hátsimi újítással?
Egy ideig azt hittem, jó vagyok altatásból. Aztán jött pár hét, amikor az altatás lett a mumusom. Ezután egy rövid ideig megint minden összejött, és visszatért a hitem. De most megint elköszönőben van.
Eddig a vállamon átlag 5-10 perc alatt rugó-rugó módszerrel, vagy sétafikálással meg tudtam nyugtatni Borót. Elbóbiskolt, megvártam a hüppögős mélylégzést, utána egy percig nem mozdultam, és ezután 85%-os eséllyel a kiságyba tevés után is továbbaludt a kisasszony.
Az ötletszerű nevelés rossz.
Tudom én.
Nem is akkor van a baj, ha bejön egy módszer, hanem ha nem jön be.
Ha egyik sem jön be.
Ha a hallhatóan/láthatóan/tapinthatóan álmos bébim nem tud elaludni, sőt, néha már úgy érzem, hogy erről én tehetek.

Ha más altatja Borót:
"Hogy lehet ilyen béna? Nem úgy kéne csinálni, hanem így! Jajj, szegény kislányom, nem csoda, ha nem alszik el!"

Ha én altatom:
"Próbáljuk meg így.. nocsak, ordít.. Hmmm.. akkor ezt? Erre mit szól? Hmm, erre is sír. Ennek be kell válnia, de miért lesz ideges tőle?? Nem fáj neki, ha ütögetem? Ha az én fülembe susognának, én elküldeném őket a búsba, csak hagyjanak már aludni. Nem alszik.. Nem alszik a kis dög. Ki akar borítani. Lassan sikerül neki.. Aludj mááááár!!!!!"

DVD-1

Apa: Balázs, most nem teszünk be neked DVD-t. Először menj, és játssz a játszóban, és majd utána nézhetsz valamit.

B: Én ezzej a jánccaj szejetnék játszani TV-zés közben, megegyeztünk, Apa??

A kis műszaki zseni

Szól a TV, a nappaliban játszunk. Öreg prof előadást tart sok-sok embernek a tudatalattiról. Anya hallgatná, Balázs túlbeszéli. Anya suttyomban hangosabbra veszi a TV-t. Balázs figyel egy kicsit, majd megjegyzi:
.
Azéj ilyen hangos, mejt abba a zsinójosba beszéj. (mikrofonba)

Balázs bepisilt!

Balázs nagyon köhög mostanában. A tegnap du-ni szundi közben is felköhögte magát, és sírva fakadt, mert oly erős köhögésroham jött rá, hogy már öklendezett tőle, és megijedt, hogy hányni is fog.
Ma is ez történhetett. Amikor felébredt a nagyágyban, már erősen alkonyodott, Balázs meg nem ismerte fel hirtelen, álomtól kótyagos fejjel, hogy hol is aludt el. A sírására futottam be, de akkor már a folyosón állt. Felkaptam, és visszavittem a hálóba, hogy megvígasztaljam. Pisis volt a pizsija, pisis volt a paplan, és pisis lettem én is alul felül, ahogy ültem a pisis rétegek között. Már nem is tudom mikor pisilt be Balázs utoljára, csodálkoztam is, de a köhögés kontójára írtam.

Ezek a bonyolult szavak!

Balázs kérdezte tőlem, miután Apa hazaért az üvegestől:
.
B: Vett Apa új ajtót?
A: Ajtót? Mire Édesem?
B: Hát a kamambejja. (Camambert-ra)
A: :) a kandallóra?
B: Igen, a kandajjója.

Mit tud Boró majdnem 3 hónaposan? Összefoglaló

Hátáról az oldalára fordul, hogy jobban láthassa-elérhesse kedvenc oldalforgós zenélő játékát.

A hordozóban ülve püföli, símogatja, megfogja a fölé függesztett plüssjátékokat. Kedvence a Christina-madár, és a szörfdeszkás pingvin, mert azon elérnek a szájáig, és be tudja cuppogni a tappancsukat.

Már egy hete tuti jól betalál a szájába a hüvejkujjával. Reggelente a jobbat szokta szopizni. Az ujjszopás sajnos csak nyugodt állapotban műkszik, amikor ideges, akkor a keze támaszkodni akar, és mindig messze repked a fejétől.

Pisze-piszénél (amire Balázs mostanában azt mondja: Jaaj, ezt úúgy unom!) Boró mosolyogva várja a végén az orr-összeérintést.

2 méterről bárkire visszamosolyog.

Legutóbbi etetéskor 240 g anyatejcit kajolt.

Boróka megismer

Amikor csak megjelenek Boró látótávolságán belül, Ő szélesen rámmosolyog! Ez szívmelengető, csak ugyanezt csinálja altatás közben is. Amikor már jól elálmosodott, és majdnem elaludt, akkor is, és ettől jól felébred.

Katasztrófanap

A kétgyermekes anyuka élete különben sem nagyon-nagyon könnyű, főleg nem az első hetekben, pláne nem ha napközben nincsen segítsége, de ma különösen peches napom volt.
Balázs délutáni alvása után kb a folyosón ébredt fel, miután ott állva bepisilt. Tény, hogy takarítani akartam, és a folyosó is a terveim között szerepelt, de nem high priority megjelöléssel. Levetköztettem, lezuhanyoztam, felöltöztettem, visszakísértem az ágyba, felraktam egy adag mosást a pisis holmikkal, és már ébredt is Boróka szopizni. Huhh, arra sem volt időm, hogy egy kicsit kifújjam magam.
Ha ez a nap nem lett volna még eléggé stresszes, Balázs tett róla, hogy az legyen. Actimelt ivott, és be akart jönni a játszóba, de enni-innivalóval nem szabad. Beleállította hát a kis üvegcsét a papucsomba. Fel is dőlt azonnal. Hurrá. mehettem papucsot mosni. Még egy-két nap, és minden ragyogni fog a házban a tisztaságtól, ha Balázs folytatja ezt a viselkedését..

Boróka beszélget

Evés után szép az élet, Boró nyelve is megoldódik, forgatja is rendesen. Leginkább ajtónyikorgás-, és cicanyávogás-szerű hangokat hallat, és hagy szünetet nekünk is, hogy közbeszóljunk, vagy reagáljunk mondanivalójára. Közben meg úgy vigyorog, hogy majd kiesik a száján. Roppant édi.

Boróka szopizza az ujját

Egyre gyakrabban betalál Boró keze a szájába, ő leginkább a hüvejkujjának örül, de van, amikor az egész ökle vetélkedik a bejutásért. Legtöbbször hason fekve sikerül cumiznia, de néha háton is összejön az attrakció.
Általában hason fekve fut az ízletes ujjacska után, de a nyaka nem mindig bizonyul elég hosszúnak ahhoz, hogy el is érje azt a szájával. A keze meg elég álnok ahhoz, hogy ha mégiscsak becuppantja egy csőröcske, azonnal arrébb-mozduljon, hiába nyög elégedetten a gazdája.

Boldog születésnapot, Apa!

B: Apa, menjünk játszani!
A: Most nem tudok, van még egy kis dolgom..
(füléhez emeli nyuszipapucsait, úgy berregi:)
B: Bong-Bong!
A: Halló?
B: Szia Apa!
A: Szia Balázs, miért hívtál, mit akarsz mondani?
B: Azt, hogy boldog születésnapot, Apa!
A: Köszönöm Balázs!
B: Most már jössz játszani?
A: Még nem tudok, van még egy kis dolgom..
.
A kis huncut, tényleg komolyan gondolta, hogy ha kedveskedik Apának, akkor mégis elmegy vele játszani?

Versenyfutás kézenfogva

ED, ketto háJOM! STAJT! vezényli és már repül is futva a Mama mellett az udvaron a kerítésig.
ED, ketto háJOM! STAJT! hallom újra, és már futnak is visszafelé.
ED, ketto háJOM! STAJT! és már távolodnak is megint valami veszett sebességgel.
Úgy nyolc-tíz kör után panaszos hangon közli ziháló felmenőjével:
.
B: Jajj, de fáj a hasam!
M: Akkor pihenjünk egy kicsit, amíg elmúlik!
.
(Mama körbenéz, ülőhely után kutat, ahová leroskadhatna, de nincs szerencséje. Balázsnak ennyi idő már elég volt a pihenésre. Már hallom is:
.
Ejmújt! Ami fájt, az az ejőm! (erőm) ED, ketto háJOM! STAAAJT!

Balázs suhan

B: Hoj van Apa?
A: Kint a konyhában.
B: Fejveszem a nyuszipapucomat, és nadon dojsan utána-suhanok!

Ízlés dolga..

Egyik este szoptatáskor. (lassabbak kedvéért Balázs már nem szopik, Borókát szoptatom)
B: Miéjt húztad be a függönyt, Ana?
Anya: Hogy ne lássák meg a szomszédok a cicimet.
(ezzel majdnem egyidőben Apa is válaszolt Balázsnak)
Apa: Hogy ne lássák meg milyen szép.
(Balázs poént sejtve, mosolyogva kérdő hangsúllyal:)
B: Pedig nem is szép Ana cicije?
A+A: Deeee!

Hála

Anti bácsi, a szomszédunk, aki amellett, hogy nagyon kedves, még kollégám is a szakmában, és remek könyve(ke)t ír, szedett Balázsnak barackot, és átadta a kerítésen az egyik nap. Ma meg meséli, hogy reggel Balázs szedett neki virágot, és oda is adta neki, hálából a sok finom barackért, amit Anti bácsi küldött neki. És én erről SEMMIT nem tudtam.

Régi, csak nem tudom mikori

Balázs és Apa készülődnek Békásra. Kérek tőle búcsúpuszit, mielőtt elmennek. Apa is beáll a sorba, és potyázik, Balázs automatikusan ad neki is puszit.
Balázs némi gondolkodás után megkérdezi:
.
B: Akkoj ki visz engem Békásja?
Apa: Én.
B: Akkor miéjt adtam neked puszit??
.

Az én Apucim

A: Balázs, ki építette neked ezt a szép cicaházat?
B: Az én Apucim!
és Apa a másik szobában olvadozik ezt hallva..:)

Bóbita

Előkerültek a babakönyvek. Ezek azok a könyvek, amik zörgős anyagból vannak, nagyon színesek, nagyon egyszerűek, és a képekbe van belevarrva-ragasztva valamilyen érdekes anyag is, amit lehet símogatni, vagy babrálni vele. A könyv picibabáknak roppant érdekes, és tanulságos.
Ezt a könyvecskét kérte Balázs, hogy olvassam el neki (egész könyv kb öt lapos, minden oldalon egy nagyon színes rajzolt állat, betű, írás egy szál se).
A: Milyen állat ez itt, Balázs?
B: Jovacska.
A: És mije az itt neki? (mutattam a sörényére)
B: Bóbitája
..:)

A kórházban júli 24-28. és utána

Balázs minden nap bejött hozzám és Borókához a kórházba. Mindig nagyon izgatottan várta, hogy indulhasson meglátogatni minket, volt, hogy csokit is hozott nekem, nagyon édes volt mindig velem is, meg Boróval is. Borót símogatta, puszilgatta, megitatta cukros vízzel, toligatta a bölcsőkosarát. Rajtam meg csüngött, lógott, bújt hozzám, játszott velem, nagyon igényelte, hogy vele beszélgessek. Sajnos továbbra is rozoga voltam, a kh-ban töltött napok alatt ez jottányit nem javult.

A kórházi higiéniás feltételek alulról súrolták a nullát. Volt ugyan takcsinéni, aki mindennap végigkotorta az egész emeletet, de a kilincseket, villanykapcsolókat soha nem mosta végig, a padok és székek is úgy porosodtak, ahogy kedvük tartotta (a Schöpf-Méreiben még a képkereteket is naponta lemosták..). Ja a WC-tisztítás pl úgy zajlott, hogy takcsinéni kesztűben ronggyal wc-fedelet, -ülőkét lemos, ugyanazzal a ronggyal wc-t belülről kimos, wc-t lehúz közben, rongyot kicsavar, majd ülőkét mégegyszer végigtöröl...

Volt valami olyan szabály az emeleten (bár kiírva sehol sem volt, ami meg ki volt írva a kutya sem tartotta be), hogy gyerekek nem mehetnek be a kórtermekbe (szobákba), merthogy ők a potenciális baci és vírushordozók. De próbálj meg kitiltani egy 3 éven alulit az Anya szobájából, ahol ott a kishuga is.. Sajnos ezt a szabályt a szobatársam igen komolyan vette, mindig szólt is, amikor behívtam Balázst, hogy igyon egy kis gyümilevet, vagy a szobában mossuk meg a kezét, ne a gááááááz tisztaságú női mosdóban. Persze a hazaindulásának napján ő simán behozta a szobába a kisfiát, de én nem szóltam neki, nem vagyok szarrágó.

Boró nyelve nagyobb a kelleténél, és le is van nőve, a nyelvféke is rövidebb, mint kellene, de a kh-ban senki nem akarta felvágni, pedig már szopis problémák is jelentkeztek. Azt mondták, majd a gyerekorvos felvágja. Gyerekorvos megvizsgálta Borót már itthon, no nem, ilyet ő nem csinál, de ad beutalót a Bethesda fül-orr-gégészetére, ott megcsinálják. Ott megnézte Borót egy 70-es prof, és mindent rendben talált. Nem vágott. Boró továbbra sem tudott kielégítően szopni, cicit is rojtosra rágta, a La Leche Liga szopis tanácsadójánál kötöttünk ki, aki azonnal látta, hogy a probléma gyökere Boró lenőtt nyelve. Egyeztetett időpontot egy helybéli másik gyerekorvossal, aki már másnap felvágta Boró nyelvfékét. Aznap este Boró egyszuszra szopizott 80g-ot 10 perc alatt, ugyanennyit ezelőtt csak hosszú szenvedések árán 40 perc alatt sikerült magához vennie.

Szojítkesztű

Naa, vajon mi lehet az a szojítkesztű?

Megoldásokat aug 31-ig lehet hozzászólásként beküldeni, nyeremény nincs, csak a jóleső érzés, hogy hátha te találod el elsőként a jó megoldást..

Bábozás Kisvakonddal

Mit csinálsz, Kisvakond?
Eszem.
Mit eszel?
Föjdet.
Nadon finom a föjd nekem!
És mit csinálsz majd utána, ha jóllaktál a földdel, Kisvakond?
Büfizek! BÖFF-BÖFF! :)

Boróetetés után szabadon..

.....ha mondod.

Bizonyára van egy olyan szófordulatom, hogy Balázs azt mondtam, csináld meg ezt, vagy azt!, Vagy hogy nem megmondtam, hogy ezt ne csináld? vagy valami ilyesmi.. Mert Balázs ezt megelőzendő előre leszögezi, mit nem akar csinálni, akkor sem, ha "mondanám".

Akkoj sem kéjek hozzá kenejet, ha mondod.
Akkoj sem akajok jefeküdni, ha mondod.

Szomojkodom..

Szomojkodom.. Sírós hang, álhüppögés, szuszi-cumi, összegömbölyödés valahol.
Miért szomorkodsz?
Nem mondok semmit!.. Hüpp-hüpp!
Gyere, megvígasztallak!
Nem medek, én most szomojkodom..

:) Na most légy okos..

Nadon kejjemetjen nekem..

Több minden lehet nagyon kellemetlen Balázs számára. Ilyen például az öltözés, meg a fürdés, a fogmosásról nem is beszélve. Igazán nem is baj, ha a fiam eldönti a dolgokról, hogy mit szeret és mit nem szeret csinálni, jó a tudatosság, csakhogy Balázs a lenti mondatot adu ászként használja a dolgok teljes elkerülése céljából, és igen csodálkozik, amikor az adu ásza visszapattan rólunk.

Nadon kejjemetjen nekem az öltözés..

Balázs kuckója

Balázs Boró születésével kb egyidőben kapott egy játszószobát. Mivel egy szobában alszanak, a nap jelentős részében csendben kéne játszania, ha a szobában akar játszani, hogy ne ébressze fel a kistesóját. Ezt kérni egy két és fél évestől badarság, mivel úgysem tudná teljesíteni kérésünket, csak megutálná az indokul felemlegetett kistesót miatta. Így hát lett egy tomboló-szobája, ahol hangoskodhat kedvére, és odahordtuk az összes játékát is a nappaliból is.

Egyik nap eme játszószoba ajtaja el lett barikádozva holmi kinyitható fregolival meg szivacsokkal. Apa kérdi Balázst:
Ezt miért építetted?
Hod ne menjenek ki a kuták!
Hány kutya van odabent?
Kijenc!.. Nadon vadak, ekkoja (mutatja a kezeivel) foguk van!
Te nem félsz tőlük?
Óh nem, én vadok a gazdájuk.

A bidé

Balázs már egyedül jár pisilni. Van, hogy be sem enged minket a fürdőszobába, vagy addig nem hajlandó pisilni, amíg ki nem megyünk. Békáson pisilés után kiszólt Mamának a WC-ből:
B: Mama, segíts, nem tudom begombojni!
(A nadrág alatt csak félig volt felhúzva a gatyácskája, az is elég nedves volt..)
M: Kis Szivem, hát vizes a gatyácskád!
B: Tudom, megmostam bidében popsimat!
:)

Ma reggel kileste Mama a popsimosó mozdulatsort is.
Balázs pisilt egyedül.
Átcsoszogott a bidéhez.
Óvatosan ráült picit háttal a jéghideg bidé szélére,
megnyitotta a hidegvizet
és a vizes kezével úgy-ahogy elérte, benedvesítete a kis derekát, popóját hátul.
Utána ment dicsekedni: Megmostam bidében popsimat! :)

1. Boró-mosoly

Ma Boróka álmában kétszer is elmosolyodott, ahogy feküdt a hátán!

Ugyanaznap Boró hason feküdt, és nem szelet az egyik orrlyuka. Könnyedén felemelte a fejét, és arcra fordult. Így nem tudom hogy kap levegőt, ez azért veszélyes lehet..

SZÜLÜNK! Hajmeresztő és véres részletekkel

Gyengébb idegzetűek (esetleg erős idegzetű, de férfiemberek) ugorjanak a következő post-ra!

11:18-kor mintha megkéseltek volna. Még nem gondoltam semmit, ment a hasam másfél napja, biztos amiatt fáj most is.. de hogy ennyire!? 25 perc múlva újabb alhasi késelésszerű fájdalom. Már sejtettem valamit, de én nem ezt vártam. Hol marad a jól ismert enyhe menzesz-szerű érzés? A "kicsit szúr" kategóriába sorolható 10-es fájdalom-skálán 1-es erősségű szurkálódás? Kör-SMS Istvánnak, Anyunak, stb. Elkezdődött, de nyugi, még csak 25 percesek a fájások. Mégis mindenki elindul hazafelé.. És jól teszik. Összesen négy 25 perces fájás után szinte zaklatásnak vettem a kis 16 percest, mondván hogy mi van mááááár, hát még lett volna 9 perc nyugalmam! Úgyhogy nagyon megörültem Istvánnak, de elküldtem még a konyhába ebédelni. Mire megette a levest, (én már nem ebédeltem, óvatosságból..) indulásra készen vártam őt 12 perces fájásokkal.

A János kórházba kerülőúton mentünk, hogy ne fussunk bele a Moszkva téri dugóba. Az útburkolat minősége viszont ezeken az utakon olyan rossz volt, hogy feleződött a fájásaim közt eltelt pihiidőm. Immáron ötpercesekkel robogtunk a kis utcákon, és mikor István egyszercsak megkérdezte, hogy : "És most itt merre is??" akkor csúnyán félrenyeltem a közben kortyolgatott vizet. Persze jó felé mentünk, ez csak költői kérdés volt az ő részéről, de ijesztően hatott rám abban a szituban.

Külső szemlélő számára is tisztán érzékelhetőek voltak a fájásaim. Amikor fájt, akkor nagyon nem voltam kommunikatív, sőt, egyenesen átmentem verbálisan agresszívbe (pl, "Shut up!"), amikor meg Hawaii volt, akkor együtt énekelgettem a portugál salsát a rádióval. Mire megérkeztünk a kh-ba (14:45), már 3-4 perceskéim voltak, parkolóhely viszont vagy messze, de árnyékban, vagy sehol. Az előbbit választottam nagy hősiesen, mondván, hogy nem oly rossz még a helyzet. Hú, de messzinek tűnt az a kétszáz méter! Ráadásul a szülészet fent van az első emeleten! ! Én, aki két hétig menni is alig bírtam, úgy felszaladtam azon a 28 lépcsőn, mint akit kergetnek. Sietnem kellett, mert akkor már kétperceseim voltak. (Ez azt jelenti, hogy fáj másfél percig, aztán van 30 mp majdnem fájdalommentes pihenőidő.)

Istvánt zavartam a zárt üvegajtóhoz, hogy kopogjon be gyorsan. Ő bekopogott, és közölte, hogy szülni jöttünk. Nővérke elkerekedő szemmel néz rá, majd leesik neki a tantusz, és elkezd keresni engem, aki a legfelső lépcsőfokon fájdogálok a korlátba kapaszkodva. Ügyeletes orvos (aki mily érdekes fintora a sorsnak az a doki, akit végülis hangsúlyosan NEM választottam szülőorvosomnak) megvizsgál (3 ujjnyira nyitott, eltűnőben lévő méhszáj), majd "ottfelejt" a kényelmetlen vizsgálószéken. Bőszen fájdogálok, István kimegy a táskákért, mire visszaér, megkérem, hívjon ide valakit, vagy hadd menjek valahová vajúdni, mert elzsibbadtam nagyon, félek, hogy lepottyanok innen. Nővérke lesegít egy műanyagszékre. Ez istenes a vizsgálószékhez képest, bár meglehetősen kemény. Újabb nővérke jön (Efi nővér), ő már a kedvesebb kategóriából, bevezet minket a szülőszobába, ahol két szülőágy van, mindkettő szabad.

Előző tapasztalatom alapján a lehető legkésőbb akarok lefeküdni, mert tudom, azután már a Jóisten sem állít fel mégegyszer szülésig. Mások is mondták nekem, hogy a legrosszabb fekve vajúdni.. Efi nővér jön, CTG-zni szeretne, kérdem lehet-e ülve, a válasz igenlő; újra egy vasvázas kerti műanyag széken ülök. Fájások alatt diszkréten huhogok, de ettől elszédülök, lefektetnek, megvizsgálnak. Huhúúú, már négy ujjnyi, sürgölődés támad, megy a második telefon a dokimnak, hogy akkor most dobjon el mindent, és jöjjön.

Közben aláíratnak velem mindenféle nyomtatványt, hihihi, magam sem ismerném meg az aláírásomat rajtuk, fájás közben, a levegőben tartott papírra, golyóstollal, felfelé írni izgi volt.

Nem akartam artikulátlanul hörögni, és nyögni, gondoltam arra ráérek majd akkor, ha végképp elfogy az önkontrollom. Addig is a magam szórakoztatására kicifráztam egy kicsit a fájdalomhangjaimat. Hol azt sipítottam diszkréten, hogy: HÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍJ!, hol azt feleltem rá, hogy HAHHHHHHH! de a végére kifogytam a variációkból, és az utolsó két hörgés mindig az lett, hogy BÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! meg hogy BÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Istvánra sandítottam, aki közben lelkesen törölgetett egy vizes pelenkával, és szemvillanásomra adott egy korty ásványvizet. Amikor a BÚÚÚÚÚ-hoz értem a forgatókönyvben, láttam az arcán, hogy majdnem elneveti magát, de olyan rosszallóan néztem rá, hogy arcára forrt a bújkáló félmosoly.

Negyed óra múlva megérkezett az orvosom, aki a magánrendelését hagyta ott és jött lóhalálában, a küszöbön kapta magára a köpenyét és gyorsan meg is vizsgált (akkor már csak az egyik oldalon volt egy kis pereme a méhszájamnak, de a köv. fájás alatt ezt is megoldotta.) Hadarva gyorsoktatott egy kicsit a levegővételek helyességéről, és hogy hogyan kell majd nyomnom a tolófájások alatt, majd megkérdezte, érzek-e már székelési ingert. Mii, már most kéne?? hát egy kicsit talán.. kezdtem mondani, de már jött is a köv fájás, ami garantáltan tolófájás volt már.
Úgy, most nyomjon!
Jó, most pihi, levegővétel, és nyomjon!
Nem vett levegőt, de jól nyom!
Hú, jön ez, mint a rakéta!
Akar gátmetszést, vagy tud együttműködni?
Nem tudok, inkább a gátmetszés..
Tud együttműködni? Ez csak annyit jelent, hogy nem szabad nyomnia a következő fájásnál.
Most ne nyomjon!
Úgy, jól csinálja! Már látszik a feje!
Ne nyomjon, ne nyomjon! Úgy, kint van a fejecskéje!
Ne nyomjon, csak hagyja, hogy kicsusszanjon a válla!
Kint is van, ügyes volt!
OÁÁÁÁ, OÁÁÁÁÁÁÁ, OÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Megszületett életem (időben) második értelme: Szekeres Boróka Emma
2007 július 24-én délután 15:34 perckor
súlya: 3900 g
hossza: 54 cm
Apgar: 10/10
Sűrű barna punk hajával, hosszú körmöcskéivel egyszerűen imádnivaló!
képek a http://pista.iii.hu/pic/boroka honlapon, vagy a babaneten BORÓKA néven!!

István vágta el a köldökzsinórt, telefonon mindkét anyósnak megmutatta Boróka sírását, majd amíg elvitték Borókát fürdetni, kirohant a fényképezőgépéért, amit eddig a kocsiban hagyott, hogy ráérünk még azt behozni. Napokig tartott, amíg megemésztette, hogy ilyen gyorsan megszültem a kislányát. A gondosan bekészített szendvicsek, lefagyasztott Gatorade-k és ásványvizek érintetlenül figyeltek a hűtőtáskában. Gondolta majd az egynapos vajúdás és unatkozgatás (az ő részéről nyilván uncsi..) alatt lelkileg felkészül a szülésre.. De az események olyannyira felgyorsultak, hogy egyszer csak ott találta magát a szülőágyam mellett kezében egy becsomagolt csukott szemű kiscicával.

Még mindig rozogán

Már egy hete rozoga vagyok, és ez nagyon megvisel nem csak testileg, de lelkileg is. Kb de.11 óráig tudok kis fájdalommal és nagy csípőkörzésekkel helyet változtatni, estére már a jobb lábam csúsztatása is oly fájdalmas, hogy sírva is fakadok néha. Rossz, hogy nem tudom ellátni magam, rossz, hogy nem tudok a kisfiammal játszani, rossz, hogy közben otthon szalad a ház. Még jó, hogy pont mielőtt rozoga lettem, mindent kimostam, kivasaltam Istvánnak..

Szinte rokkantan..

Ma CTG után felhívtam a dokimat, hogy nézzen meg, miért vagyok ily rozoga, mert már nem bírom.. Meglepődött, hogy mennyire leamortizál ez a hasalji fájdalom, látszott rajta a döbbenet, amikor meglátta, milyen nehezen tudok csak lépni. Biztosított, hogy már nincs sok hátra, min. 3 óra, max. 3 hét. Azt mondta, pihenjek sokat, mert ha tovább folytatom ezt a csípőkörzéses helyváltoztatást, rámehetnek a csípőízületeim is. Végső soron ezt megelőzendő akkor indítani kell majd a szülést.. Menjek be jövő kedden, vagy szerdán este, és megnézi, tudja-e gyorsítani a szülés megindulását, ha addig nem szülnék meg.. Ezt végképp nem akartam. Végülis jó idő a szülésre a hétvége..

Hahha!

Persze mire megérkeztünk Békásra, már csöppet sem volt álmos. Elvittem aludni, de nagyon kinyílt a kis csipája. Körbenézett, és mivel én csendben feküdtem mellette, gondoskodott önmaga szórakoztatásáról: Hangosan felkacagott kissé költői stílusban: Hahha!! és mindig hozzátett valami számára irtó vicceset, amit a szobában látott. Remekül szórakozott, sorba vett mindent, amikor a végére ért a felsorolható tárgyak listájának, kezdte az egészet elölről. Az első pár "hahha"-nál még nagy szemeket meresztettem, de utána látva, hogy ő mennyire jól szórakozik, és gurul a nevetéstől, én sem bírtam elfojtani a nevetésem.
Tumi hahha! (cumi)
Szuszi hahha!
TV hahha!
Monitoj hahha!
Bébiőj hahha!
Függöny hahha!
Jámpa hahha!
Pjafon hahha! (plafon)
Bajáz hahha!
Ana hahha! (Anya)
TV hahha!
Monitoj hahha!
Jádió hahha!
Vijágítós jádió hahha!
Abjak hahha!
...
és a többi és a többi ..
.

Motorosok

A következő aranyköpések egy 10 perces útszakaszon születtek. Balázs kicsit álmos volt, nyűgös is, próbáltam beszélgetni vele, felhívni a figyelmét olyan dolgokra, amik máskor felvidították. Valahogy most nem jöt be..
Ügyesen lavírozva és előzgetve sikerült becserkésznem a kocsink elé egy motorost.
A: Nézd, Balázs, egy motoros megy előttünk!
Balázs eltakarja a szemét, és sírós hangon mondja:
B: Nem akajom játni a motojost!
.
A motoros még percekig előttünk ment, Balázs addig takarta a szemét, amíg el nem hagytuk valahol. De mit ad az ég, rögtön újabb motoros kanyarodott be elénk. A motoros fekete bőrdzsekijén vízszintes irányban élénk-narancssárga írás volt olvasható több sorban. Balázs meg is jegyezte csodálkozva:
.
Méhecske juha van jajta, aki a motojon üj!
.
Továbbra is lelkesen szóvaltartottam Balázst, nehogy elaludjon ezen a 10 perces úton Mamáék felé, mert akkor szörnyen nyűgös lesz érkezéskor/ébredéskor.
.
A: Nézd, Balázs! Mi az ott?
B: ...
A: Láttad? Utánfutó!
B: Nem tudtam a nevét, mejt nadon ájmos vadok.
.

Mesélj méég..

Mama altatta Balázst. Egy mesében egyeztek meg, és azt az egy mesekönyvet már elolvasta neki az ágyban Mama. Balázs azonban még szeretette volna ha tovább mesélnek neki. Mama széttárta a karját, mondván, hogy csak ezt az egy könyvet hozták fel, nincs több, ennyi volt, aludjon Balázs. Ő elgondolkodott egy kicsit, és a következőt mondta:

Meséjj még Mama, ne a könvbőj, hanem a szádbój!!

Mááák

Balázzsal ma felrörtünk egy mákgubót. Igaziból addig püfölte vele a kismotorját "dobolás" címszó alatt, míg az elrepedt, és elkezdett belőle potyogni a mák mindenfelé. Ez is nagyon tetszett neki, velem ellentétben. Szóval inkább kitaláltam egy új játékot, és egy naaagy tál felett szétbontogattuk a mákgubót, és a mákot összegyűjtögettük egy kisebbe. Meséltem neki arról, mire is jó egy szem pici mák, hogy egy egész máknövény fog belőle kikelni, és annak a tetején is lesz mákgubó, tele mákkal. Teljesen lázba jött, és azonnal ki kellett mennünk, és elszórnunk a mákot, hogy kikelhessen. Ő választott helyet jövőbeli mákültetvényünkhöz, és neki erre a célra a legalkalmasabbnak a büdöskeágyás széle és mellette a fű tűnt legideálisabbnak.
Alvás után első útja a kertbe vezetett. Roppant izgatottan jött vissza, és boldogan kiabálta egy derékmagasságú gazra mutogatva, hogy:

Kikejt a mákom! Kikejt a mákom!!!

Rozoga lettem!

Elég fura, de alig tudok járni, pedig nem a lábam hagy cserben. Lépéskor, főleg amikor jobb lábbal lépnék, nagyon húz (nyilall, fáj, szúr) a hasam alja. Mivel ez már pár napja fennáll, kezdem azt hinni, ez összefüggésben van valahogy a jövőbeli (közel-jövőbeli) szülésemmel. Ma már annyira xarul voltam, és olyannyira nem tudtam már Balázs után szaladgálni, hogy átmentem Békásra Dédiékhez.

Anya citromos fogkrémje

Eleddig mágikus varázserővel bírt a homeopátiás citromos ízesítésű fogkrémem. Elég volt cinkosan összenézni Balázzsal, és ő cumit-szuszit eldobva ügetett fogat mosni, ha csak akár szóba került a citromos fogkrémem. Úgy tűnik ennek a szép trükknek is leáldozott a napja. Ma már csak egy régen fiók mélyére száműzött rózsaszínű gyerek-mentolossal volt hajlandó fogat mosni.

Amíg mókásan haragudnom kellett rá, hogy az én citromosommal mos fogat, addig mindig jött, és rámlehelt, hogy kiderüljön, miféle "csínyt" követett el, és várta a hatást, a műharagot, amiről persze ő is tudta, hogy csak mű. Ha épp el voltam foglalva valamivel, és nem tudtam, hogy fogmosásból jönnek a fiúk, kicsim akkor is rám akart lehelni, csak éppen nem ért fel. Ilyenkor kezével lefelé hívogatva szólt, hogy: "Anya, jádházok!" (rád-háááá-zok)

Szőjös Gajfiejd

Igen, "Szőjös Gajfiejd"-nek hívja a Garfield movie-t, amit hol angolul, hol pedig magyarul kér, hogy rakjam be a dvd-lejátszóba. Mindkettőt máshogy élvezi, ő tudja miért.
A múltkor lezuhiztam, míg ő ki-be vonult a fürdőszobába, és egyszer csak nagyon forró lett a víz, és fura zúgó hang vegyült a zuhanyozásom hangjaihoz. Kinézek a zuhanyfüggöny mögül, erre ott áll Balázs a WC mellett, és kíváncsian mosolyogva néz rám...
(Aki nem látta volna a filmet, Garfield azt mondja, most már elég tiszta vagy, és lehúzza a WC-t, Jon meg eközben irtóra leforrázza magát a zuhannyal..)
Megkérdeztem tőle, ezt meg honnan tanulta, Garfield-tól-e, mire ő bólogatott, és közölte, hogy: "Igen, szőjös Gajfiejdtój!"

Gyorsan tanul-3

Van egy rövid történet is az előbb említett újságban. A szövegben néhány személy és tárgy kis képekkel van helyettesítve. Elolvastuk Balázzsal, mindig mutattam, hol tartok az olvasásban, és amikor képekhez értem, kis késéssel Balázs mondta mi van a képen. Az érdekes az volt, hogy Balázs a képeket beleillesztette a tőlem hallott mondatba, ragokkal látta el, én meg csak néztem csodálkozva.

Gyorsan tanul-2

Tegnap este olvasgattam Balázsnak a Micimackó-újságból. Ez nem a magazin, rejtvények vannak benne kicsiknek, felolvastam Balázsnak az instrukciót, és ő boldogan odogatta meg a feladatokat. Volt egy kicsit bonyolult is, de azt is megértette. Három állításról kellett eldöntenie a képek alapján, hogy az illető állítás igaz-e, vagy hamis. Az elején még nem értette, de hamar beletanult. Csodálkoztam is, de aztán már jött is a következő érdekes feladat, Balázs nem hagyott sokat töprengeni.

Fürdés után Apa kezébe adta Balázs az újságot, és csillogó szemmel várta a szórakoztatást. Apa végigfutotta a feladatot, és túl nehéznek ítélte. Gondolta kicsit változtat a harmadik állításon, miszerint:
A méhek nem termelnek mézet. Igaz/Hamis ?
és a tagadó mondatból állítót fabrikált.

Rosszul tette! :D

Nem az van odaíjva, Apa!
Hát mi??
A méhek nem tejmejnek mézet, az van odaíjva.
..Hmm...

Huss..

Meg kéne tanítani Balázsnak a ráérős sétát. Igen, a repkedős ugrálós rohanás helyett.
No meg az sem ártana, ha a mosdó előtti kissámlira nem páros lábbal akarna felugrani. Akkor nem is ütné be az állát a mosdóba..

Szekrénybeszorulósdi

Na az úgy volt, hogy Mama Békáson nagy vendégséget tartott. Ott volt Béla-Papa majd' minden gyereke unokástul (Botika, Marcinkó, Gombóc-Artúr és Barnuska) és Balázs is. Amikor megérkeztünk (Apa és én), eltelt egy kis idő, míg mindenkit végigüdvözölve feltűnt, hogy nincs meg a gyerekünk.
Balázs alszik?
Nem, Balázs erre azt mondta volt - hallottuk Mamától -, hogy "Köszönöm szépen nem ajszom."
Akkor hát hol van? Dédinél olvasgat?
Nem, Dédi most jött ki a szobájából üdvözölni minket, meg figyelmeztetni, hogy ideje lenne lefektetni Balázst.
Rossz előérzetem az emelet felé hajtott minket, és nemsoká már hallottuk is a keserves sírást, és Mamázást. Balázs felment a szuszijáért, bement Marci volt szobájába és befészkelte magát Marci nagy tükrös-tolóajtós szekrényébe. Magára húzta az ajtót, és nem tudta kinyitni, panaszos sírása a szekrényből szűrődött ki, nem tudott kijönni. Elképzelésem szerint a következők zajlottak le:

Álmos sarjam két szuszival és egy cumival befészkelte magát egy párnával a szekrénybe. Az ajtót is behúzta, hogy ne legyen oly világos, de ez az akció túl jól sikerült. A vaksötétben megszeppent. Mivel mindkét kezében volt egy-egy szuszi, nem is sikerült elsőre kinyitnia a tolóajtót. Ettől méginkább megriadt, és a világ minden kincséért sem eresztette volna el a szuszikat, az utolsó dolgot, amivel nyugtatgatta magát. Naná, még a végén elveszti a szusziját is abban a szurok-sötétben.
Elkezdte hangosan hívni a Mamát, de a kinti nagy hangzavarban senki nem hallotta meg a szekrény mélyéről kiszűrődő sírást..
Előfordul ilyen is, főleg ha a gyerkőcöm különben már nagyon önálló..

Relativitás

Mi zümmög?
Egy kicsi légy zümmög, Balázs.
Ha közej medünk, akkoj naad!
Nem, Balázs, ez a légy közelről is kicsi.. :)

Gyorsan tanul-1

Ma délután Balázs a békási kertben kézenfogta Dédit, odahúzta a büdöskékhez, és kerek kiselőadást tartott a virágzásukról, melyik még csak "bimbó", melyik: "nadon szép" melyik, ami: "máj ejhejvadt". Dédi meg csak ámult-bámult!

Aznap délután tanultuk meg milyen is a szalagos méhészbogár. Ugyanis mászott az ablakon belülről egy szép narancs-fekete csíkos bogár, és Balázs már hozta is Mamával a kisállathatározót, ami mostanában a kedvenc békási esti-meséje, imádja a színes képeket lapozgatni. Megkeresték a bogár képét, meghatározták, hogy mi a neve, és Balázs még este is tudta, én kis segítséggel csak.. :)

Medek-medek..

Reggel elmagyaráztam neki, miközben kisollójával a hosszabb fűszálakat vagdosta nagy boldogan, hogy melyik büdöske virágzott már el, melyik szép még, melyik még csak bimbó, és majd megnő, egyszóval melyiket lehetne esetleg kisollóval levágni. Okosan figyelt, aztán nekilátott a szakszerű vagdosásnak. Amikor végzett a büdöske-ágyással, továbbállt elhervadt gaz-virágokat vagdosni. Bentről hallottam kappanhangú kis énekét, ami mélyről indult, de a sorok végére már nagyon-nagyon magasba csapott át:

Medek-medek mendegéééjek
medek-medek mendegéééjeeek
Mendegééjek
Mendegéééjeeeek!

Kucc-kucc

Nagyon beteg voltam, fájt a fél fejem, gyengusz voltam, lázas is, és épp fuldokoltam a mélyről jövő ugató köhögéstől egyik reggel. Balázs figyelt egy ideig, azután megjegyezte:

Ejég vojt ebbőj a jármábój!! (lármából)

Párbeszéd?

Apával a kocsiban hazafelé jókat beszélget Balázs minden féléről. Egyszer csak motyog valami érthetetlent. Apa rá is kérdez, mert nem érti. Jól érthetően érkezik a megnyugtató válasz:

Magamnak mondtam..

A virágok védelmezője

Délutáni ébresztgetéskor:
Mi ez a kopogás?
Nagyi kapál kint. (Felcsillan a kis szeme, ahogy elképzeli)
JAAAA! (Hangsúly nagyon magasról ereszkedik)
Kis csend, figyel és megjegyzi:
Ez a gejeblye hangja!
Hmm.. Lehet, nézd meg!
Szalad az ablakhoz, kinéz, izgatottan mondja:
Nadi kikapájja vijágokat! Nadi kikapájja vijágokat, kiszajadok, megmondom neki, ne kapájja ki vijágokat!!
Nagyi mindeközben a büdöskéket gazolja, szó, mi szó, akad már virágzó gaz is közte..
Várj, Balázs!! Szandit is vegyél!
..
Nadii! Ne kapájd ki vijágokat!!!
:)

Balázs már nem annyira beteg, sőt!

Balázs tegnap és ma már láztalan volt, az étvágya is kezd visszatérni, tegnap reggel óta kezeljük a szemét antibiotikumos szemcseppel, drasztikus a javulás, újra szépszeműnek hívom. :)

Balázs még mindig beteg

Ma egész nap kb 38 fokos láza volt, nyűgösködött, alig ivott, reggel evett egy banánt, estefelé meg pár kanál rizst. Egy pohár kakaót sikerült még itatnom vele, meg kortyonként kamilla teát. Most alszik, remélem reggelig, és bízom benne, hogy jókedvűen, egészségesebban ébred majd holnap.

Ááá, mire megírtam ezt a post-ot, már jött, boldogan, mosolyogva, hogy már nem fáj a feje, és az elkövetkező két órában bepótolta a napi mozgáshiányát..

J&J babahintőpor

Azidő alatt, amíg reggel felhívtam a gyerekorvost, Balázs beillatosította a két használatban lévő szusziját. Régebben már talán írtam erről, hogy a vadiúj, tiszta szuszik nem elég finomak neki, de ha szórok rá egy pici Johnson-os babahintőport, akkor azonnal elfogadja, sőt, szereti az illatát. Hosszú ideje ez oldotta meg a szuszik mosásának és pótlásának nem egyszerű problémáját.
Nos, befejeztem a telefonálást, most Balázs jól van, csak hőemelkedése van. Szemét kamillateával mosogatom, minden ellenkezése ellenére. Kicsit bújósabb, mint máskor, reggel is jött dörgölőzve, és azt mondta: Te vad a jegjobb Anya!!:):):)
Gyanús volt nekem, hogy behúzta a szobájának ajtaját, de csak bementem, egy kilincs engem nemigen állít meg. A látványtól viszont földbe gyökerezett a lábam. Amikor benyitottam alig láttam szorgos sarjamat a levegőben lebegő hintőportól. Állt a kiságyában, és a pelenkázón lévő szusziját gyúrta épp kb. fél doboznyi babahintőporban. Aztán felém nyújtotta, hogy rázzam ki neki..
Megbeszéltük, hogy ugye emlékszik, hogy Anya mennyi hintőport szokott a szuszira szórni, és hogy ez pocséklás, és nagyon mérges vagyok rá. Mire visszaértem a porszívóval, már látszott a szoba berendezése is. Kb mint falcsiszolás után, mindent könnyű fehér por lepett, kisfiam meg úgy nézett ki, mint egy pékinas a műszak végén. Fehér volt az egész pelenkázó, az ágy egyik fele, a nagy békája, a kis plüssállatai, a szőnyeg, a padló, az éjjeliszekrény, még a fal is.
Elkezdtem porszívózni, Balázst is, meg mindent. Ez nagyon tetszett neki, szeretett volna játszani egy kicsit, de kiparancsoltam az átriumba, hogy ha segíteni akar, amit el is várok, akkor húzza fel a szandijait, és rázza ki a szusziját a kertben. Büntiből nem segíthetett becsévélni a porszittyó kábelét. Ez elszomorította, de megértette az okát. A porszívó viszont különös hangokat hallatott, remélem nem szívta tele a kis motorját babahintőporral.

Balázs beteg

Reggel vittük Balázst Nagyihoz, hogy le tudjuk rendezni a mai UH-okat két helyen és időben Istvánnal. Mellesleg ő is beteg, nyűgös, fáj a torka, feje, és köhög is. Este fél tízkor telefonál Nagyi, hogy: "Gyöngyös ne ijedj meg!" No itt már a torkomban dobogott a szívem és elerőtlenedett a térdem. Balázs fájlalta a torkát, hányt is, Márti néni szerint láza is volt, adott is neki Bébi Panadolt egy kanálkával. A jobb szeme már reggel óta váladékozott egy kicsit, de eddig azt hittük, hogy az új habfürdő a ludas ebben. Elmentünk érte hazahozni, mire odaértünk, összehányta a nappali nagyszőnyeget, meg az utat a fürdőszoba felé és a kádat. Haza is akart jönni a kiságyába. Itthon lefektettük, láza abszolut nem volt, szinte azonnal eladudt.

egy kis extra virágültetés Anyának

Balázs reggel feldöntötte a kinti virágtartót, és négy cserép növény legurult még a lépcsőn is, cserepe dirib-darabra tört. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő csak segíteni akart. Az éjjeli viharban összetört kaktusz földjét akarta csak összesöpörni a virágtartó alól.

Hossssssszú altatás Békáson

Hajjod ezt a zajt, Mama, ez azt jejenti, hogy kakaót kejj inni. Kakaóivó időő!
..
Hajjottad ezt a zajt, kakaót kejj inni!
..
Éhes vadok, nem ittam kakaót!
..De ittál, kicsim, egy nagy pohárral.
Éhes vadok, nem ettem vacsoját!
..De-de, ettél egy fasírtot kenyérrel.
Nínózik egy mentőautó, nadon siet a kójházba, nagyon beteg embej van benne.
..
Hajjottad ezt a pukkanást? Tüzijáték! Nézzük meg!
..Majd én megnézem látszik-e egyáltalán az ablakból, te maradj ágyban.
Én is megnézem játszik-e. ... Nem játszik.
..
Ugat ed kutya, biztos ajja med a póstás.
..
Hajjottad, Mama, ugatott ed kutya, biztos ajja ment a póstás!
..

És ez így tovább vagy 35 percig.. :)

Barátok

Ez az én saram, igaziból én nem tettem eddig semmit a dolgok érdekében, szánom-bánom, majd ezután jobban ügyelek erre is. Hogy mire? Most jöttem rá, hogy Balázsnak nincsenek "barátai". Olyan ritkán járunk össze hasonló korú gyerekekkel, hogy eddig szóba sem került semmi ilyesmi téma, hogy barát, barátkozás, stb. Nem is értem, a kis nyiladozó értelmével hogy volt képes mégis megérteni ennek a szónak a jelentését, és helyesen használni a következő szituációban.

Botika (nagycsopis rokon kisfiú, Béla Papa 1. unokája) is Békáson aludt Mamáéknál. Sokat játszottak együtt, és délután Mama kocsijával elindultak horgászokat nézni a Dunára.Hátulra lett bekötve a két gyerekülés, aminek mindketten nagyon örültek.

Botika meg is jegyezte: Egymás mellett ülünk!

Balázs meg levonta a következtetést: Akkoj mi bajátok vadunk!

Egyéni ragozás

Mama mondta Balázsnak reggelinél:
Csak akkor egyél, ha kívánod, jó, csak ha kívánod!
Nem vánom ki..

1. Darázscsípés

Balázst megcsípte élete első darazsa. Csak jajgatott a drága, hogy: Nadon szúj, nadon-nadon szúj!, aztán elfeledkezett róla, és homokozott tovább. Addig nem is derült ki, hogy darázs volt az elkövető, amíg meg nem támadták Dédit is, és megcsípték két helyen a kezét. Akkor felkapta a kis mezítlábas Balázst, és felmentek Iris spréért, befújni a kis duzzanatot a jobb bokája belső felén.
Balázs nagyon stramm kölyök lehet, hogy így bírja a fájdalmat. Engem is csípett már meg darázs, de én még fél óra elteltével is könnyes szemmel sajnáltam magam, nemhogy 30 mp elteltével nyugodtan homokozzak tovább..
Később Mama lement darázsirtóval a kezében, és megtalálta a darázsfészket, amit a darazsak védtek, a homokozó oldalánál.
Eddig is mondtam Balázsnak, hogy ha egy bogár (oké, legyen rovar) csíkos, akkor hagyja békén, ne bántsa, mert azok általában csípnek is, ha felmérgesíti őket. Még a döglött csíkoskákhoz sem szabad kézzel nyúlni. Nos, hátha ezek után majd szót is fogad..

Teletubbies-t nézve (angolul)

Teletubbies-ból a csokoládés rész a kedvence, amikor is Tinky-Winky forró csokit (vagy mit) készít egy nagy géppel, és minden színes csokipacás lesz. Valamikor ezután következik az a rész, amikor két testvér kézzel fest egy nagy csomagolópapírra. A keletkezett pacákat következetesen vizinövényeknek, meg halaknak hívják, ki is díszítik, sőt, még szemeket is ragasztanak rájuk.
Balázs mellett sertepertélek, pakolok, amikor hirtelen így szól hozzám:

Jagasztanak já ájzt! (eyes-t)

Vigyorogva bólogatok, és megismétlem neki mindkét nyelven: Igen, szemet ragasztanak rá. They stick some eyes on.

Jézus!

Belelépett a kád vízbe, és a következőket mondta, miközben izgatottan emelgette a kis lábait:

HUU! De mejeg! Nadon mejeg! Jézus, de mejeg!

(A gyengébb idegzetűek kedvéért megemlítem, hogy nem szokásom a gyerekforrázás, a víz közel sem volt túl forró, csak Balázs talpa hűlt el, mire elcsattogott a kádig mezítláb.)

Mai altatás

Ma együtt fürödtünk Balázzsal, tehát Apa öltöztette fel őt, amíg én is befejeztem a tisztálkodást. Mire a gyerekszobába értem, Apa már feküdt a szófán, Balázs meg még nagyon élénk volt. Beszélgettem, játszottam egy kicsit az utóbbival, és mire ágyba parancsoltam, addigra Apa már elaltatta magát. Gondoltam, sebaj, eldőlök a két összetolt puffon, a lábam meg elfér az éjjeliszekrényen. Balázs megjegyezte, hogy így belelóg a lábam a kiságyába, de amikor megkérdeztem, hogy ugye nem zavarja, akkor csöndben volt.

Egyik lábamat kényelmesen felhúztam (ki a kiságyából), és a falnak támasztottam. Egyszer csak félszemmel látom, hogy kimászik a kiságyából, azt suttogja, hogy:
Kisimítajak!
és óvatosan kinyújtja felhúzott lábamat a másik mellé. Finoman ráz a röhögés, ő nem veszi észre. A kisimító mozdulatától kábé ívben fekszem, rém kényelmetlenül, de mit lehet tenni, ő jót akart, és most elégedetten visszafeküdt aludni. Még a bal talpamat is gyengéden simogatja, roppant édes, mert ehhez a mozdulatsorhoz majdnemhogy keresztbe fekszik az ágyában, hogy elérjen engem. Persze, elolvadok, de ettől nem lett kényelmesebb félkörben feküdni.
Amikor abbamarad a talpsimi, óvatosan kivárok még egy fél percet, és a kisimított lábamat kényelmesebb pózba helyezem (felhúzni nem merem megint), kiegyenesítem, ami azt jelenti, hogy a lábujjaim már nem lógnak Balázs ágyikójába, hanem kissé mögé inkább, de azonnal érzem, mennyivel kényelmesebb is ez a póz.

No nem élvezhetem sokáig, álmos kis felvigyázóm megint kikel fészkéből, és nagy nyögések közepette gyengéd erőszakkal visszatoloncolja elkóborolt lábamat a kiságyának (ő nem tudja, de nagyon kényelmetlen) rabságába. A visszafojtott röhhencsektől majdnem kitör belőlem a köhögés, és azon jár az agyam, hogy milyen meditációs gyakorlattal hagyhatnám el a testem kényelmetlen porhüvelyét legalább az altatás hátralévő, görcsben letöltendő idejére, de Apa megsegít. Felpattan, és kimegy a szobából, a zajra én is mozdulok, és Balázs ágyához megyek. "Kisimítalak" suttogom mosolyogva, és visszafordítom a párnája felé, betakargatom, megsimizem. Gyorsan elfoglalom Apa helyét a díványon, és Balázs két perc múlva mélyen alszik.

Hmm, ezek szerint akkor korántsem alszik olyan mélyen, mint eddig gondoltam, amikor bemegyek éjfél körül kicsomózni a végtagjait, és betakargatni a kis drágámat..

Szöcskevár

Elmentünk egy játszóházba, és nagyon pozitívan csalódtunk. Délután valamivel hat után érkeztünk, és majd másfél órát maradtunk. Én speciel a karom alig tudom mozdítani, no nem fáj, semmi ilyesmi, csak hát többet kúsztam-másztam, guggolva mentem, kapaszkodtam, csőben négykézlábaztam, mint az elmúlt 5-10 évben összesen.

Igen, az elején minden akadályt együtt vettünk, mert tudni akartam a nehézségekről, meg hogy bizonyos alagutak hová is vezetnek. Ott akartam lenni, hogy Balázst buzdítsam, ha valami nem sikerül neki elsőre, megmutassam, hogy tudja mégis fel-le-átküzdeni magát az akadályokon egyedül, hogy hol kapaszkodjon, mire álljon rá, stb. Hogy szólhassak neki a csúszda aljánál, hogy amint leért, menjen arrébb, nehogy a nyakába csússzanak a többiek. Hogy figyelmeztethessem a kiírásra, hogy a kislabdákat nem szabad magunkkal vinnünk, vagy kidobálnunk. Hogy vigyázzak az én kis alig több, mint két és fél évesemre, ne sodorják el a nagycsopis ovisok, vagy ha mégis, ott legyek megvígasztalni. Hogy sose érezze azt, hogy eltévedt, és nincs vele Anya.
Szóval együtt végigjártuk az útvesztő-rengeteget, aztán le-leálltunk egy "a perc kedvence" csúszdánál, vagy felfújható csőnél, aztán már csak az akadály elején és végén taliztunk, és egy húsz perccel később már azt mondta,

Te ne gyeje, Anya!

Onnantól kezdve fentről a páholyból izgulgattam, főleg amikor már percek óta nem láttam a saját gyerkőcömet. No de akkor lementem ám utána, megkerestem, és nem egy sarokban kuporgott sírva, de nem ám! Teljesen jól érezte magát, bújkált, szaladozott, hogy feltűntem a színen az csak arra emlékeztette, hogy szomjas, és adjak neki vizet.
Még jó, hogy a szülinapos csoport elment hétkor, és csak egy kisfiú maradt negyed nyolcig, különben igen nehéz lett volna hazaindulnunk!

Szeret-nem szeret-igazán-sose tán

Mentünk Nagyihoz Balázsért, otthagytuk egy fél napra ebédtől délutánig. Fogja Nagyi kezét hajol hátra, lóg rajta, és a következőket mondja miközben hátrafelé rámnéz:
Téged szejetjek a jegjobban, Anya!!
Apa reménykedve megkérdezi, hogy és utánam kit szeret a legjobban?
Nagyit.
Nagyi örvendezik, hogy hát szereti Balázs a Nagyit?
Nem szejetem.
Nna, most légy okos..:)

KV

Napközben:
Kiutott a kávé!
Hová futott ki???
..Ööö...

Hogy is van ez?

Jaj, de nagy a sziszid, Anya! (fekszünk egymás mellett az ágyon déli altatáskor)
Most még nem is nagy, ha lesz benne sok tej, akkor lesz csak igazán nagy.
Most van benne tej, Anya?
Nincs, kisfiam, majd ha megszületik Boróka, akkor lesz benne.
És hogy teszik beje?
... :)

A kis türelmetlen

Mama eljött az unokájáért Pomázra, hogy elvigye magával. Apa áttette a gyerekülést, és Balázs azonnal bele is telepedett. Be is kellett kötni rögvest. Apa ellenőrizte még egyszer az öveket, de Balázs már türelmetlen volt, olyannyira, hogy szólt is:
Szájj máj ki, Apa!
.. Hmmm..

Elsőszülöttem!

Balázzsal hencsergünk a nagyágyon, hancúrozunk, dögönyözzük egymást, birkózunk, szeretgetjük egymást. Megölelem, és ellágyulva ezt mondom neki:
Te vagy az én elsőszülőtt kisfiam! (Mindig is vigyáztam rá, hogy ne mondjak neki olyat, amit aztán majd vissza kell vonnom a majdani testvére miatt, és táplálná közöttük a lehetséges testvér-féltékenységet.)
Ő elragadtatottan, hasonló szépet akarva mondani, a következőket selypíti lelkesen csillogó szemmel, arcomat símogatva:
Te vagy az ejsőszüjött Anyám!
... meg is hatódom, de a nevetés is fojtogat, inkább meghatottan mosolyogva átölelem..

Egyik reggel Békáson

Balázs rendkívül rendszerető. Legalábbis a következő sztori erre mutat rá, még ha e következtetés sokszor nem is igaz..

A délelőtt folyamán valamikor Balázs egyszer csak roppant izgatottá válik és Béla Papa után kiáltozik. Kiderül, hogy Béla Papa fent van a számítógépénél, ahonnan csak kisebbfajta napalmmal lehet kirobbantani, hát felküldjük Balázst, hogy mondja el neki, mit is akar tőle. Balázs azt hajtogatja neki, hogy: Gyeje, mutatok vajamit, Bíjja Papa! Béla papát letépi a számítógépéről, és kézen fogva leráncigálja a lépcsőn. Ő csodálkozástól tágra nyitott szemmel némán követi kis zsarnokát. Elérnek az étkező asztalhoz, ahol Balázs végre megáll, és sokat sejtetően az asztalra mutat: Na, EZT ejfejejtetted ejjakni hűtőbe Bíjja Papa!! mutat egy elölhagyott sajtkrémre. Ekkor mindenkiből kitört a nevetés, Béla Papa bűnbánóan elrakta a sajtkrémes dobozt a hűtőbe, még bocsánatot is kért, amiért elfelejtette. :)

Puszi-osztás

Balázstól egyre nehezebb puszit kapni. Szinte különleges kegy, ha magától ad, kérésre szinte soha, csellel lehet néha puszit lopni tőle, de sosem eleget.
Reggelente Apának akkor kezdődik jól a napja, ha induláskor kap Balázstól puszit. Mostanság nem sok kezdődött jól, a mai reggel mégis más volt, mint a többi. Ma nem az volt a lényegi kérdés, hogy kap-e Apa egyáltalán puszit, hanem valami sokkal örömtelibb:
Ejőszöj én adok!
..és Apa ellebegett dolgozni..:)

Boldog megkönnyebbülés

Marci azt játszotta Balázzsal, hogy a kis zoknis lába végét bekapja, és úgy csinál, mintha megenné Balázs lábujjait. Játszásiból számolgatta is a kis kövér lábujjakat előtte (5) és utána is (csak 4!).
Balázs szélsebesen lerántotta a zokniját, figyelmesen szemügyre vette a lábát, és boldog megkönnyebbüléssel felkiáltott: Mind megvan! ... :)

Fajjabda

Balázs fürdik velem a kádban, Apa bejön, beszélgetünk.
Apa méjt nem füjdik vejem?
Mert fallabdázni voltam ma, és utána ott lezuhanyoztam.
Koszos a fajjabda?
... :)

Napi bölcsességek-5

Ha szuszis a kezem, akkoj nem szój a ojjom!

Sajnos ezt már elfelejtettem mit is akart jelenteni..:(

Napi bölcsességek-4

Békáson a hintaágyban hintázva almát eszünk Balázzsal, szemünkbe süt a nap, én hátrahajtom a fejem és csukott szemmel élvezem a békés pillanatot. Egyszercsak hallom:

Ha hátjahajtom a fejem, akkoj.. a tojkom.. .. akkoj féjjenyejek! (félrenyelek)

Napi bölcsességek-3

Ha nem szuszogok, akkoj nem kapok jevegőt!

Napi bölcsességek-2

Ha becsukom a szemem, nem játok!

Napi bölcsességek-1

Balázst mostanában nagyon lefoglalja az ok-okozati kérdések boncolgatása. Szinte látom néha, ahogy fontos dolgokról elmélkedik, és a végén mindig összefoglalja a külvilág (és talán saját) számára a tanulságot is. Kb napi egy bölcsesség bújik ki az okos fejecskéjéből, a mai a ma esti altatáskor ez volt.

Ha jáfekszem ejje a kajomja, akkoj nem tudok veje szuszizni, ha ejje fekszem, akkoj ezzej nem tudok szuszizni.

Útiszövegek

Balázs tisztában van nagyon sok szó jelentésével, olyanokéval is, mint elhervad, megromlik, elfonnyad. Bár meg kell hagyni, néha érdekes a szituáció, amiben használja őket.
Pomáz felé jobb oldalt van egy bekerített parkoló, vagy kert, és ott áll állandó jelleggel egy nagyon csúnyán totálkárosra tört autó. Ez egy idő után Balázsnak is feltűnt, és mostanában mindig megjegyzi, amikor elhaladunk mellette, hogy:
Hűű, de össze van fonnyadva az az autó!!!.
A sűrűn használt útvonalakon még rendszeresen megjegyzi, hogy egy bizonyos ház ki van világítva, meg hogy egy bizonyos kertben van egy társzekér, de ezekről mindig lemaradok, mert én közben vezetek is.

Nézd, Apa!

Nézd, Apa, mit mutat neked a KISFIAD! -mondta Balázs a kisautóját hozva boldogan. Eddig még nem fordult elő, hogy magát a rokonokhoz képest szólította volna (kisfiad, kisunokád, keresztfiad).

A kertben Apával

Auuuu! Megütöttem itt (mutatja a kis térdét), meg itt (mutatja fájdalmas arccal a husi könyökét), meg kéne masszírozni!

Déli altatáskor néha megpróbálunk kisfiunktól szépen elbúcsúzni, és kisompolyogni a szobájából. Ha elég álmos, és utánunk szól, elég egy pár tennivalót megemlítenünk neki, ami után azonnal visszajövünk hozzá, ebbe belenyugszik, és egy perc múlva már mélyen alszik. Ma nem sikerült a csel, Balázs bánatos hangon Apa után szólt:
Miért hagysz itt, Apa?!
..és ettől Apának ellágyult a szíve, és boldogan tepert vissza Balázst altatni. :)

Kaki-mizéria

Már a szállodában kezdődtek a kakilási gondok. 20 WC-re szaladásból jó, ha egy sikeres volt. Sajnos a többi esetben is gatyácskát kellett váltani, volt olyan is, hogy üríteni is kellett mosás előtt.
Itthon kentük egy picit a popóját Reparonnal (a patikában ezt javasolták ilyen ilyen korú gyerekre aranyérre), meg csupa olyat adtunk enni neki, amiből fincsi krémes állagú kaki lesz. Kétszer kakilt is bilibe, de másnap a Nagyinál este a nappali szőnyegen engedte el magát, büdös is volt, csurgott is, és még élvezte is kacagva, ahogy Nagyi dohogott emiatt.

Szöcskék, hangyák, bogarak

Büszkén állíthatom, hogy bogár-, és rovar-fóbiám ellenére Balázs nem ódzkodik a kert teremtményeitől.

Vasárnap gilisztákat gyűjtött csinos kis tekergőző csokorba, miután egymás mellé húzogatva megmérte melyik a leghosszabb, a legrövidebb, és a legkövérebb. (Jelentem ilyet még én is csináltam gyerekkoromban!)

Ma szöcskézett a kertben. A szöcskék, (vagy mik, nem tudom, fekete hosszú csápos mászó-ugráló bogarak) előbújtak rejtekhelyükről, és a napsütötte házfalon melegedtek - vesztükre. Balázs először finoman megpiszkálta a szöcskét, ha nem menekült, tovább ösztökélte őkelmét, vagy megfogta és odahozta nekem, hogy ez nem ugrik, miért nem??. Akkor még csak az egyik csápja hiányzott. Mondtam én neki, hogy ne bántsa szegény bogarat, de nem hatottak rá sokáig a szavaim. Ugyan egy ideig csak a kezén futkorásztatta a bogárkát, de utána betette a kisvödre alá (nem mindig volt pont középen a bogár, amikor ráfordította a vödröt), legutoljára meg a kerti csap félcolos csonkjában fürdette meg szegényt. Később visszamentem volna kitisztítani a bogárhullát belőle, de egy majdnem ép szöcske mászott el épp (okos bogár, működött a hullának tettetése).

Bent a nappaliban van sajnos némi hangya-átmenő-forgalom. Egyszer csak látom, hogy Balázs majdnemhogy hasal a földön, és fél szandijával lelkesen püföli a padlót. Aztán odajön hozzám mutató-, és hüvejkujját összeszorítva, és panaszkodik, hogy ezt a hangyát nem sikerült összenyomnia..

Egerszalók-III.

Ma lett volna a csokoládés-masszázsom rögtön reggeli után kilenckor. Jól lekéstem a hüleee óraátállítás miatt, amiről persze fogalmam sem volt, hogy azt kellett volna. Ráadásul így alig maradt időnk a búcsú-fürdésre, mert 11-kor át kellett adni a szobát.

Beugrottunk még Egerbe, megnézni a Bazilikát, mert gyönyörű idő volt, és egy kicsit le akartuk fárasztani Balázst a hosszú út előtt. Találtunk egy játszóteret is, meg még elmentünk pizzázni egyet, mielőtt hazaindultunk. Balázs szépen átaludta az utat, én is elszenderültem, remélem Apa nem.

Lecsaptuk kölke-bölkét Békáson, és elmentünk moziba, kipihenni a hétvégét. :)
Mint kiderült, Békáson Balázs mindenkit kiborított, mindenen hisztizett, nem lehetett a kedvére tenni, ha nem vér szerinti rokon, hát kiteszik a küszöbre. Meg is kaptuk, hogy "nyaralás" után egy-két napig ha lehet máskor ne vigyük.. :)

Egerszalók-II.

Reggel Balázst alig lehetett felébreszteni. Percekig csak a szuszit fogó keze mozgott, meg a puszikat söpörte magáról csukott szemmel, de nem mozdult 11 órai alvás után sem. Kénytelenek voltunk brutál megoldáshoz folyamodni, bekapcsoltuk neki a Minimax-ot. Ki is pattant azonnal a szemecskéje, hogy ez meg mi??

Balázsnak nincs igazán jó étvágya, alig eszik, hatfélét hozunk neki az asztalhoz, de egyik sem volt elég jó. Csak a kakaó csúszott le rekordidő alatt, szilárd kaja alig.

Kisfiunk nem hajlandó kakilni. Hangos kaki-kakiii!! rikkantásokkal jelzi igényét, felül a WC-ülőkére, majd azt mondja, nagyon kemény, és lekéretzkedik kicsit, hogy soha ne üljön már vissza. És ezt napjában hatszor, a legváratlanabb, és legkényelmetlenebb szituációkban (pl az étteremben rögön azután, amikor végre meghozták a levest, a medencében, miután nyakig elmerültem, olyankor, amikor én ülök a trónuson, a játszóházban 15 másodpercnyi játék után, zuhogó esőben Eger utcáin, stb)..

A medencét továbbra is imádja, kipróbáltuk a melegvizest is. Lelkesen homokozik az egyik boltív alatt potyogó jégdarával, hogy aztán futva jöjjön kezet melegíteni a medencébe. Amikor nem működnek a buborék-befúvók és aránylag nyugodt a víz, majdnem orrig elmerülve csukott szájjal egyedül lebeg, ha megunta a kezünkért nyúl, vagy rúgkapálva próbál a lépcsőhöz kutyatempózni. Abszolut nem fél a vízben, folyton boldogan csillognak huncut szemecskéi.

Délelőtt szükségessé vált egy kis bevásárlás is, hát továbbmentünk Egerbe megnézni a várat. Kicsit messze sikerült parkolni, az eső is zuhogott, Balázs is hisztis volt, mi is alul voltunk öltözve, már-már visszafordultunk, de végül célba értünk.

A várban benéztünk a kiállított képekre, ez alig foglalta le Balázst, de megmelegedni jó volt. A panoptikum viszont tetszett neki, a viaszbábuival, meg lovaival. Egy másik kiállításon meg a kardok és a nagy harangok bűvölték el, rögtön az ágyúk után, amiket minduntalan ki akart próbálni. Aztán erre is volt mód, illetve egy kis füsttel, hang és fény-effektek segítségével átélhette, milyen is amikor szól az ágyúszó. Kapaszkodott is Apába, és hajtogatta, hogy akkor most mi menjünk inkább ki gyorsan. Amint kimentünk meg sírt, hogy mégegyszer ágyúzzunk, forduljunk vissza, stb. A hiszti ellenére azért roppant édes volt. Hazafelé a hotel felé kb 20 percet aludt a kocsiban, hiába próbáltuk őt a szobában altatni, csak dumált, dumált, dumált..

Én háromra mentem illóolajos masszázsra, Apa négyre, még fürödtünk egyet, utána mosdás, és újabb horrorisztikusan hosszúnak tűnő vacsi. Még jó, hogy nem egyformát rendeltünk, mert végül Balázs Apa ételéből lakott jól, nem a sajátjából, vagy az enyémből. Persze partedlit rendszeresen elfelejtünk lehozni az étterembe, néha meg a vacsora-kártyáért megyünk vissza, vagy játékért Balázsnak, hogy ne unatkozzon annyira, vagy ha épp hozzák a kaját, hát sietni kell őfelségével a WCre.

Ma sem kellett egyikőnket sem altatgatni.. :)

Egerszalók-I.

Végre itt a nagy nap, elindulunk Egerszalókra hármasban, Balázs, Apa és Anyáék. Eddig folyt a lázas csomagolás, most gondolatban azokat a dolgokat vesszük végig, amik ebből bizony kimaradtak. Az idő pocsék, annyira esik, hogy ha megelőznek minket a sztrádán, 3-4 másodpercig semmit sem lehet látni a felcsapódó esővíz miatt. Balázs édesen alszik, Apa vezet, én meg navigálok. Mindannyian jól csináljuk.

Megérkezünk, a szobánk már készen vár minket. A portánál beavatnak az ajtónyitó kártya, a vacsorázókártya, a törölközőkártya, és a köntöskártya rejtélyeibe. Kérünk még egy plusszkártyát, csinálnak azonnal, felmegyünk, örömködünk, és csodálkozunk, milyen szupi is ez a szálloda. Balázst egy nagy plüsállattal üdvözölte a szobácska, meg egy kicsivel, amit haza is vihet, az ágyikójában felhúzott gyerek-ágynemű, volt kisszéke is, virág alakú kispárnával, egy hálós játéktartó várta az utazó-játékait és a fürcsiben volt odakészítve fellépő is. A minibárról nem is beszélve, ahol aranyárban ugyan de didergett egy csomag gumimaci cukorka, meg egy szelet csoki, no meg egy kindertojás is, és vagy kétféle szénsavmentes rostos üdítőital is.
(jegyzet: legközelebb telefonon egyeztetek a hotel személyzetével, hogy ÜRES minibár fogadjon minket, Balázs kinyitott egy 900 forintos Gordon's London Dry Gin-t.. )

Elég kajásak voltunk, hát beültünk a hotel éttermébe ebédelni. Később már bántuk. Az árak az eget verdesték, és az üdítők gyűszűnyiek voltak. A kis butus pincérek meg olyan üvegpoharat hoztak Balázsnak, aminek se füle nem volt, se recéje, egyenes sima üvegpoharat, amely néhány sültkrumpli átmasszírozása után naná, hogy kicsúszott a kezéből. Kiderült továbbá, hogy Balázs még nincs éttermesítve. A várakozás nem tartozik az erősségei közé. Mire kijött a leves, már nem is akart levest enni, mire megérkezett a második, már fürödni tepert volna..

Voltak ott más gyerekek is, de vagy több évvel idősebbek voltak Balázsnál, vagy 10 hó és másfél év között voltak. Távolról azért nekünk úgy tűnt, hogy azoknak a családoknak jóval könnyebb dolguk van..

A portánál volt gyermekfürdőköpeny is, kb csenevész hetedikeseknek, még jó, hogy vittünk otthonról. A fürdő-felszereléshez tartozott még a két karúszó, egy puha szivacslabda, és fürdősapi is, de az nem kellett végülis. Balázs nagyon élvezte a pancsit, alig bírta kivárni, amíg rátesszük a karúszókat, a papucsát reptében hagyta el a parton, Apa éppenhogy csak el tudta kapni, hogy őt is lezuhanyozza egy kicsit, mielőtt megmártózik a langymeleg vízben.

A medencében voltak színüket váltó víz alatti lámpák, ez nagyon tetszett Balázsnak. Több helyen bugyborákolt ki a levegő is, vagy vízsugár, mikor mi. Törzshelye volt a lépcső, vagy valamelyikőnk öle, ha épp leültünk a medence szélénél a víz alatti padra. Fürcsi közben sikongatott, dumált, tátott szájjal nevetett, így nagy erőket öltünk abba, hogy úszás közben tartsa csukva a száját, különben lecsurog a torkán a víz. Egy idő után már értette, miért mondogatjuk ezt neki.

Úszás után fürcsi az odakészített kiskádban, majd mégegy tortúra az étteremben egy immár totál fáradt gyerkőccel. Visszaérve viszont nem kellett altatni, sőt. Idegen kiságyban másodpercek alatt elaludt tök világosban, miközben mi körülötte tettünk-vettünk. :)

Műkaja, meg minden, ami miatt idáig fajult a dolog

Na, ma megvolt az első McDöncink. Horrorisztikus élmény volt, no meg szükségmegoldás, nem hinném, hogy egyhamar újrázunk..
Balázzsal felkerekedtünk kilenckor, hogy elmegyünk gyógyszertárba, és utána meg visszacseréljük a papucsát nagyobbra a WECC-ben. Kisebbfajta dugó, de túléltük, Balázs bekómázott a kocsiban. Odaértünk a West Endbe, de Balázs még mindig úgy jött mellettem, mint egy kis plüssállat. A boltban meg nem akart az Istenért sem papucsot próbálni.. Vagy negyedóra könyörgés, és az otthonról hozott csokipuding-desszert felemlegetése révén sikerült csak rávenni egy papucspróbára. Gyorsan belezsúfoltunk három pár papucsot az eladónővel, de egyik sem nyert. Vagy kicsi volt, vagy min. 29-es méretű csónak. A nő ari volt, elirányított minket az átjáróház központba, vagy mibe, ott van a Skála mellett, hogy ott is van egy boltjuk, mert némi telefonálgatás után kiderítette, hogy ott még van egy 27-es papucs. No nem, 26-os sehol sem volt. Sebaj, útnak indultam Balázzsal, gondoltam nincs az messze, pár perc, és már ott is vagyunk. Nem kalkuláltam azonban bele a taskba, hogy Balázs legnagyobb sebessége, a 20cm/sec.. És akkor még nézelődtünk a szökökútnál, meg megettük egy padon a pudingot, meg pisilnie kellett, meg jól megnéztük mindenféle szögből a Niagara téren is a vízesést.. Mire odaértünk a bolthoz, csak egy cetli volt az ablakon, hogy "XY (nem mi) várj meg, mindjárt jövök, aláírás Z". Vártunk itt is egy tíz percet, mire megjött egy még aribb eladócsajszi, akinek már csak 10 perc kellett ahhoz, hogy lerimánkodja Balázsról a cipőjét. Aztán megint öt, hogy egy másik kis papucsot is felpróbáljunk, mert az első kicsinek bizonyult. De ez már tuti volt. Huhh.

Ekkor jött a telcsi, hogy beriasztott a riasztónk, hívjam a festőt, hogy mi van, és menjek haza. Kálvária kezdete, mert a festő számát mindig más vette fel, aztán már fel sem vette. Párom is telcsizett, hogy mi van már, nem lehet neten elérni a gépeinket. Béla-Papa is járt a házunknál, de nem volt nála kulcs, nem tudott körülnézni, csengetett, de senki nem nyitott ajtót.

Mindeközben Balázs a Nyugatinál hisztizett, hogy márpedig én megígértem neki, hogy visszafelé megnézzük a METRÓ-t, hát vettünk pár fránya jegyet, és lementünk. Ilyen nagy mozgólépcsőt még nem látott, mondta is, hogy fél, mielőtt rálépett, a lelépés sikerült. Következő hiszti, hogy szálljunk is föl egy metróra, miközben Béla-Papa ecstelte a (képzeletemben betöréses bűnténnyé alakult) házunk környékét. Metróra fel, metróról le, mozgólépcsővel fel, jegylukasztás, mozgólépcsőn le, újra metrón, leszállás a Nyugatinál, végre megint itt a WECC, sose örültem neki még ennyire. Mozgólépcsővel fel, mozgólépcsővel még feljebb, és ekkorra Balázs sebessége végképp lecsökkent.

Na ekkor rángattam be a fent nevezett műkaja-intézménybe, és rendeltem neki narancslevet. A sor hosszú volt, mire végigálltuk, elszomorodva kérdezte, hogy a többieknek miért van "reggelijük" nekünk meg semmink? Úgyhogy vettem neki egy gyerekmenüt is, magamnak meg két sajtbucit. A fiús játék a menühöz annyira gagyi volt, valami hajtogathatós szuperizmos lövöldözőbábu műanyagból, hogy inkább a rózsaszín selyemtáskát kértük..

Balázs szépen leült velem, elkezdett enni, majdnem eldobta a csirkefalatkát, merthogy meleg volt neki, krumplit csak tunkolni szerette, enni nem, mindig én kaptam meg. Aztán meg egyszer, csak úgy, el akart menni halat nézni, nélkülem. Dobtam el mindent azonnal, és tepertem utána. Később kiderült, hogy azt hitte, hogy a Camponában vagyunk, és meg akarta nézni a halakat, de mivel én tagadtam, hogy itt lenne olyan, hát a saját kezébe vette a kezdeményezést, és az egyik McDöncis falfestmény vonzásának engedve (csillogóan kék hullámok) elindult egyedül. Utolértem, megbeszéltük, huhh megint..

Szóval kicsit megtömtem, amitől újra 20cm/sec lett a végsebessége, és "elégedetten" folytattuk utunkat, egy McDöncis papírdobozzal (benne csirkefalat-darabkák, jut eszembe, még a kocsiból nem vettem ki), meg egy kis zászlóval.

Már láttam a parkolójegy-automatákat, amikor közölte, hogy: "KAkiiii-kakiiii!!!". (én diszkréten gutaütést kaptam) Spuri visszafelé, közben rájött, hogy ha ily gyorsan húzom, akkor ez remek lendületet ad neki a térdrevetődéshez, meg hát a kövezet is elég jó csúszós, és nem értette, hogy miért lilul el a fejem, ha megpróbálja, hisz minden a legjobban sikerült.

Időben elértük a mellékhelyiséget, és a feleslegesen lógó tárgyak ellenére alkotott is a kis drágám, én majd megszakadtam, ahogy tartottam őt a WC felett.

Visszafelé az unalom elkerülése végett Balázs azért vetegette magát a földre, hogy ne menjünk haza, maradjunk még itt, csináljunk még valamit, hát megígértem neki, hogy Békásra megyünk. Én leteszem őt Dédinél, de nekem mennem kell tovább haza körülnézni. Újabb hisztihullám, én is maradjak Békáson. Álígéretek (pirul-pirul) árán sikerült eljutnunk a kocsihoz, mire kiértünk a parkolóból, már előre csukló fejjel aludt.. Ekkor volt 12:50.

Okuljatok, és tanuljatok ebből, hogyan is lehet egy össz-vissz húsz perces útból több órásat csinálni, csak mert egy manócska is ott van velünk "segítségnek".

Szóval plázázni sem fogunk túl gyakran.

Palacsinta-party

Csütörtök este palacsintázni voltunk Mayáéknál. Több, mint 10-en voltunk ott felnőttek, plusz egy négyéves tündér, egy éppen totyogó kiscsillag, és Balázs.
Az első húsz percben Balázs ki sem nyitotta a száját. Jó, ez így nem igaz, mert azért elég sűrűn tátogatta, de minden nyitás után palacsintával tele csukta be. Az ötödik palacsinta elteltével már hajlandó volt nézni, hogy játszanak a lányok a műanyag orvosi táskájával. Majd Titivel fogócskázott egy kicsit, és észrevételeket tett az üvegajtó gittjének színére kézenfogva a tulajt, odahúzva, és közölve vele, hogy az ott koszos (színes volt a gitt, nem koszos). Később már lelkesen forgott Titivel a másik szobában, miközben a felvigyázó Atyák viccesen kommentálták a hencsergőzős jeleneteket. A forgás-szünetekben mindig jöttek az aprócskák pattogatott kukoricáért, Dejdő itt-ott elhagyott végtagjait rutinosan átugrálva. Dejdőnek külön sikere volt, Balázs őt választotta ki a sok felnőtt közül, hogy kézenfogva kivezesse a konyhába, és megmutassa neki, hogy nem lehet becsukni a szemetes tetejét, csináljon vele valamit. Dejdő, aki egész este nem mozdult a helyéről, delejezetten felpattant, és követte Balázst. Amikor Titiék elmentek, könnyes volt a búcsú. Titi zokogva mondta Balázsnak, hogy majd vasárnap újra találkoznak, és majd megint pöröghetnek együtt. Egyszerre volt a szitu nagyon megható, és csiklandóan vicces. A gyerekek mind nagyon jól viselkedtek, aki ezek után sem kapott kedvet a szaporodáshoz, az légvárakban él.. :D

Éjjeli balesetek

Tegnap hajnalban bepisilt Balázs (hová máshová, mint a szülői ágy közepére, ahol aludt épp). Ma féléjfélkor áttotyogott az egész koromsötét lakáson ide a géphez, vakmacska módján árnyékolva álmos kis szemeit, és amikor lefektettem volna, pisi-misilni akart. Imádom. Okos.

Összesítve az elmúlt hónapban kétszer pisilt bele Mama ágyába (egyszer önhibáján kívül), egyszer Nagyi ágyába, úgyhogy már éreztem én, hogy mi jövünk. Csak azt nem értem, mi a fenének ágyazok már hónapok óta Balázsnak frottírbevonatú gumilepedővel, ha mindég máshol intézi el a dolgát..

Anyám!!!?!

Először volt az Anya, aztán Anyuci, azután meg Anyuka, vissza az Anyához, most meg az Anyám van divatban. Nem repesek. De meg kell hagyni édesen mondja.

Ne hagyj itt Anya, te vagy az én Anyám!
Hoj vagy Apám?

Betűzgetünk csak úgy önszorgalomból

Siemens, ím-mej kezdődik,
Anya Pósz-szaj kezdődik,
Bajázs pedig Bajázs-betűvej...

Uszoda-1 (és remélem ez egy sorozat első része)

Ma összekaptuk magunkat reggel, és már 11-kor a Komjádiban voltunk. Balázs Apával öltözött át, mint egy igazi nagyfiú.
Felfújtunk neki egy pár karpántot, de mire végeztünk vele, már alig lehetett visszatartani a langymeleg vizű kismedencétől. Karmolta le magáról a szandiját (okosan észrevette, hogy mindenki más mezítláb megy be) és tépte magáról lefelé a kutyusos köntöst is.

A vizet borzasztóan élvezte, annak ellenére, hogy kb hónaljig ért neki, vagy állig, attól függően, hogy merre ugrándozott a medencében. Először csak lábujjhegyen mellettünk lépegetett boldog vigyorral az arcán, aztán már a kettőnk között lévő úton pipiskedett oda-vissza, azután már "kergetőztünk" is! Találtunk egy habszivacs úszásoktatás-kelléket is, azzal is jól elvoltunk, tologatta egyedül a medence két partja között.

A pihi alatt kimentek a WC-re pisilni, és utána uzsonnára fél perc alatt (6 harapás max.) benyomott egy nagy banánt, két deci teát, és egy darab sajtot. A szőlőcukor már csak a desszert volt, és egy rövidke séta után Balázs újra vízre szállt.

Már nemigen keresett minket, csak ugrabugrált a kis karpántjaival amerre érdekes dolgokat, vagy embereket látott. Kergetőzéskor pedig közölte velünk, hogy merre meneküljünk, mert ő arra kíván menni. Látszott rajta, hogy fárad, mert pihentette a lábait is, lebegett a vízben a karpántjai tartották csak fent, de nagyon élvezte. Hol előre, hol hátra emelte a lábacskáit ki a vízből. Volt egy párszor, hogy víz ment a szájába, vagy orrába, olyankor fintorgott, köhögött, és ugrabugrált tovább boldogan. Egyszer azonban nagyon leszaladhatott az orrán a víz, mert annyira erőlködve köhögött, hogy beleöklendezett egy korty teát a vízbe. Ez már a fürcsi végefelé volt, még boldogan kiugrándozott a vízből, és indultunk hazafelé.

A kocsiúton egyik pillanatról a másikra elaludt, de 20 perc elteltével otthon bezzeg már nem akarta folytatni a szundit. Estig viháncolt, mint egy Duracell-nyuszi, csak háromnegyed tízkor aludt végre el, de rajtaütésszerűen.

Ha lesz időm, visszafelé is érdemes lesz olvasgatni, mert az elmúlt 1-2 hét eseményeit visszamenőleg fogom csak megírni. --- MEGTÖRTÉNT!!! ---

Játszmák

Békáson Mamáéknál nagy a gyereksereg, ott vannak Minkáék a három gyerkőccel: egy nagy ovissal, egy kisebb ovissal, és egy picibabával. Balázs igyekszik beilleszkedni a hangos rivalizálós fiús játékokba, amit a testvérpár játszik, de túl félénk. Ráadásul ők most motoroznak, és csak két műanyag-motor van, és azok is foglaltak. Csendesen meghúzza inkább magát, és kivárja, amíg lecseng a motorverseny, és más játék kerül sorra. Ekkor kistartol a sarokból, és ráveti magát az egyik kismotorra. Marcinkó hiába követeli vissza a motort, hogy az az ő motorja. Balázs szépen feláll a nyeregben, szembefordul vele, megfogja a két vállát, hogy magára vonja a szülők után nyafizó kisfiú figyelmét, és a következőket tudatosítja vele nyugodt, de emelt hangon, szinte vígasztalva:
Nem üjt jajta senki! Nem üjt jajta senki!!

Túlóvás

Szerintem ez minket, szülőket nem fenyeget, inkább Balázsra jellemző, amikor személyes tárgyait félti valamilyen óriási (elméjében előrevetített rettenetes) veszélytől.

Balázs Apával volt a Corában, jól viselkedett, nem volt vele semmi gond egészen addig, amíg be nem álltak az egyik sorba a kasszánál. Ott ugyanis Balázs fogta magát, és egy üres pénztárnál kislisszolt a korlát alatt. Apa ment utána amíg tudott, de csak az utsó pillanatban sikerült elkapnia a grabancát, vagyishogy a kabátját. Ahogy megemelte a fiát, ő kicsúszott a kabátból és heves sírásba kezdett. Apa legugolt hozzá, ölbe vette, kérdezgette, hogy mi fáj, bocsánatot kért tőle ha valahogy megszorította, vagy megnyomta, de Balázs csak sírt keservesen. Sikerült is magára vonnia vagy 15-20, kasszánál sorban álló ember rosszalló figyelmét. Kár, hogy ők valószínűleg nem értették, mit mondott Balázs a vígasztalás után sírástól elcsukló hangon Apának:
Ne bántsd a kabátom, Apa!!

A másik hasonló eset a Nagyinál történt. Már ő is foganatosított egy pisilő-edénykét a fürdőszobában, és Balázs pont használta is. Álmos lehetett, mert a kis szusziját (20*20cm) valahogy ráejtette az edényke szélére, és egyik csücske bele is lógott a pisibe. Nagyi ezért az edénnyel együtt elvitte a szuszit is, és indult vele a WC felé kiönteni az edény tartalmát. Ekkor tört rá Balázsra a rettegés, és nagyon elkezdett sírni. Keservesen zokogott, alig lehetett kivenni a sírásából a következő szavakat: Ne dobd ki kis szuszimat, Nagyi!!

Éjjeli nyugalom(?)

Reggelente a sorrend a szülői ágynál a következő. Szivacs a falnál, Balázs a szivacsnál, Anya, Apa, ágyszéle stop. Balázs néha (jó, hát majd 75%-ban) feltámasztja a talpacskáit a puha szivacsra, ő maga keresztbe fordul az ágyon, ezzel lehetetlenné téve számomra a további alvást. Néha meg (ez a másik 20%) a fejével bújik bele a szivacsba, amitől teljesen érthető módon a lábtámasza leszek. Ez igen kényelmetlen (mármint a számomra), a kiszámíthatatlan rúgásokról nem is beszélve.

A harmadik ilyen éjszaka után közöltem Apával, hogy ha Balázs megint jön, akkor átköltözöm Balázs szobájába és az éj hátralévő részében takargassa és forgassa ő a fiát, mert én aludni vágyom végre.
Hát vagy elmaradt a takargatás, vagy más okból, de reggel ötkor beviharzott a szobámba (Balázs szobájába) egy tetőtől talpig nedves kisfiú, és közölte, hogy leöntötte magát. Én félálomban átöltöztettem, és kizavartam Apához, aki mérgesen eldörmögte a pontos időt, és ragaszkodott ahhoz, hogy őt akkor most hagyjuk tovább aludni. Ekkor mértem csak fel a valós helyzetet, meg a pisifoltot az ágyunk szivacs felőli részén, de még ekkor is pihentebb voltam, mint bármikor az utsó három napon.

Ugyaneznap este altaláskor Balázs félálomban ezt szűri ki a fogai és a cumi között: Anya, ne szökjéj ej másik szobába, ne szökjéj másik szobába, Anya!!

Reggel Mamáéknál

Mama: Gyere, Balázs, menjünk pisilni, gyere, megy Mama is, pisiljünk együtt!
B.: Menyéj csak Mama nyugodtan, én megvájjak itt.

Kocsiban

Hogy hívják a nevét? Ahoj most megyünk?
kérdez rá méterenként annak az utcának a nevére, amin épp megyünk.

Kiderült továbbá, hogy számára a Pomáz a mi személyes tulajdonunk, az utcánk is, és igen nehezen veszi tudomásul, hogy Pomáz nagyon nagy, és esetleg mások is lakhatnak Pomázon rajtunk kívül, és ez nekünk jó, vagyishogy nem kell óriási negatív változásoktól rettegnie otthonunkkal kapcsolatosan, ha ebbe a ténybe belenyugszik.

Otthonról meg csak két út létezik, egyik a Mama, másik a Nagyi felé vezet, bárhová is indulunk. :)

Altatási gondok

Tegnap a gyerekem fél tizenkettőig viháncolt, nem tudom, ki cserélt benne elemet, de szerzett magának két ellenséget a személyemben és Apa személyében.
Ma ismételten olyan, mint egy minitornádó. Egy másodpercre sem képes megállni, be nem áll a szája, és még imádnivalóan cuki is. Szörnyű. Hogy lesz ebből alvás??
Ma reggel különben a megszokott időben keltünk, délben már elaludt Balázs, és megaludta a két és fél óráját. Fél három óta fent van, él, mozog, eszik, iszik, levegőn is voltunk, Corában is, ő meg tombol, és kicsattanóan jó kedvvel forog a szobája közepén.

Ágytisztaság Balázs módra

Egyik éjjel átjött Balázs, betakargattam, majd a fülébe súgtam, hogy pisilni megyek, mindjárt jövök. Ha ugyanis nem súgom, álmosan utánam baktat bárhová is megyek. Hajnali negyed ötkor halk suttogásra ébredtem. A kisfiam közölte velem, hogy "Pisijni medek". Azonnal kinyílt a szemem, mire ő már csatolta le a cumiját, ami az ágy elhagyásának biztos jele, hát én is feltápászkodtam, és utánablattyogtam a fürdőbe. A kis álmos pelenkásom egyedül úgy sem tudott volna megbirkózni a harisnyanadrággal, bodyval, és pelenkával, mindezek visszahúzásáról nem is beszélve.. Vagy három decit pisilt, és a pelusa csontszáraz volt.. :)

off-topic: bloggerlánc

Hűha, engem is utolért ez az ötpontos titokfeltárós játék régi barátnőm Bee jóvoltából. Könnyű dolgom van, alig olvasnak néhányan, nem roppant össze az irdatlan tömegek érdeklődése. Balázsról mindent megírtam, róla nemigen tudok semmi újat mondani, hát pletyizek akkor az anyjáról..

1. Borzasztó rosszul tájékozódom. Bárhol el tudok tévedni. Maxi barátnőmhöz hónapokig jártunk fel gimi után naponta, egyedül mégsem találtam oda hozzájuk hetekig. Egy villamos sín javításakor, volt, hogy három és fél órát gyalogoltam feleslegesen éjjel kettőkor, persze a rossz irányba. Haza viszont bárhonnan hazatalálok. Csak idő kell hozzá és kitartás..

2. Fiatal koromban volt egy kockás füzetem, amiben a pasik utcai poénos beszólásait gyűjtöttem. Naponta frissült, bár egy idő múlva már csak a strigulákat húztam. Egy napot az életemből egy eredeti udvarlós szövegért!

3. Életem első csókjánál megkérdeztem a szomszéd fiút, hogy kivegyem-e az éjszakai fogszabályzómat, vagy benthagyjam. Végül így is és úgy is kipróbáltuk. Nem tetszett, hát még vagy tíz évig nem is erőltettem újra ezt a nyáladzós játékot senkivel.

4. Nem szeretek káromkodni. Így neveltek. És bánt is, ha a beszélgetőpartnerem nem tisztel annyira, hogy visszafogja magát. Így engem is váratlanul ért, hogy mennyi cifrát mondtam a szülőszobán.

5. Irtózom a bogaraktól, főleg ha gyorsabban futnak-repülnek, mint én menekülök. Vagy méginkább, ha csípnek is. Utálom az esztelen éjjeli lepkéket, meg a nagy potrohú zümmögőket, akik nagy siettükben, vagy vakságukban belerepülnek a hosszú göndör hajzuhatagomba, és csak szívettépő döngicsélés után tudnak percek múlva kiszabadulni, vagy még rosszabb, ha csak darabokban. Bár amióta megszületett a kisfiam, legyőzöm undoromat, és kinyírom a soklábúakat, mert azt még jobban utálnám, ha az ő védtelen kis testén randalíroznának. Még olyanra is akadt példa, hogy kidugtam a lábam a paplan alól, hogy engem csípjenek inkább a szúnyogok, ne őt.

Kicsi blogger vagyok én ahhoz, hogy bárkit csak úgy belerángassak ismeretlenül ebbe a játékba. Inkább leírom, kiket szoktam olvasgatni, és akik viszontlátják a nevüket, és kedvet éreznek ehhez az ötös-igazság játékhoz, érezzék magukat sok szeretettel meghívva rá. Vagy bele.
Íme a lista:
Andrassew,
Blogtogon,
Domestic Goddess(ja, ő már írt),
Lilli,
Magzatvíz,
Marcipánördög,
Mayaa,
Pankablog,
Settenkedve Lopakodó,
stibor,
Suematra,
Zöldtea (tőle kaptam a felkérést).