Ágytisztaság (?)

Már egy pár hete Balázs boldogan mutogat délutáni alvása után a pelusára, hogy: Szájaz! Nem pisijtem be! és valóban, ilyenkor a pelusa csontszáraz, és sooookat pisil utána a bilibe (nálunk befőttesüvegbe).
Tegnap reggel is igen büszke volt, hogy nem pisilt be, de nem volt száraz a pelusa. De azért megdícsértem, mert tényleg raktározott már egy kis pisit mióta felébredt. Ma viszont reggel fél nyolckor kelt, mégis csontszáraz volt a pelenkája. Nagy az öröm, lehet, hogy leszokunk lassacskán az éjszakai dunsztról?
Dédinél van a fürdőszobában egy kis kék műanyag mosópor-adagoló pohárka, ami pisiltetés szempontjából helyettesíti az itthon használatban lévő befőttes üveget. Ma reggel viszont kicsinek bizonyult! A kis drágám annyi pisit összegyűjtött az éjjel, hogy nemcsak hogy tele lett a pohárka, de ki is csordult! :) Először szobatiszta, most meg elkezdődött az ágytisztaság-dolog is!
Na, nemsokára adhatok neki pénzt jogsira..

Karácsony este

Álomittasan csoszogott ki a szuszijába temetkezve, de amint meglátta a karácsonyfát rögtön felébredt. Fejdíszítették angyajok! örvendezett, és nem győzte csodálni a fát. Villognak kis jámpák, ott is! Ott is villog! Ott is!, úgyhogy amikor indulnia kellett volna Apával Nagyiért, nem akart. Ki is kapcsoltam a karácsonyfaizzókat, hogy könnyebben elinduljon, de ez csak felcsigázta az érdeklődését. Hogy is van ez? Ezt ki lehet kapcsolni? Hmmm. Akkor be is lehet kapcsolni valahogy. És ezzel a gondolattal bevette magát a karácsonyfa mögé. Lelkesen nyomogatta az izzósor kapcsolóját, de nem történt semmi. Anya galád módon eleve a hosszabbítót kapcsolta ki.

Hazafelé a kocsiutat szokás szerint végigdumálta. Monológjából ez visszatérő motívum volt: Jaj, de szép, ezt fogja mondani Nagyi, jaj, de szépen vijágít, ezt fogja mondani Nagyi..

Hazafelé kipattant a kocsiból, és az átriumban kívülről odaszaladt a fához, és hátra sem nézve mondta: Itt van a karácsonyfa, Nagyi! de persze mögötte még egy lélek sem volt látható. Percekig.

Nagyival sokáig nézegették a fát, majd elvonultak Balázs szobájába játszani egy kicsit, és pont ezalatt az idő alatt jöttek az angyalok, kipakolták a fa alá az ajándékokat, és csengettek a kis csengettyűvel. Balázs rohant, mint az őrült, a fa előtt egy méterrel térdre vetette magát, és az utsó 30-40 centit térden csúszva tette meg. Rögtön kézbe vett egy ajádékot, és azt rázogatva ránk nézett. Mondtuk, hogy előbb bizony énekelni kell, hát alig bírta kivárni a két dal végét. Megint lecsapott egy ajándékra, de most meg mindenkinek puszit kellett adnia, meg boldog karácsonyt kívánnia, micsoda tortúúúúra!!!!

Másodperceken belül a kötelező formagyakorlatok után már boldogan tépte a neki ajánlott ajándékról a csomagolópapírt. Később másokéról is, mert szívesen segített a kicsomagolásban.

Anya új mobilja

Gondoltam háttérnek berakok egy mozgó úszó kacsát, képernyőpihentetőnek meg Balázst, ahogy fürdött ma este a kádban. Balázs fél óráig nyomogatta a mobilom, hogy: Most úszik Kisjéce, vájunk-vájunk, és mindjájt jesz Bajázs, Itt van Bajázs! Most ezt megnyomooooom, és itt van Kisjéce! Aztán ezt felváltotta azzal, hogy számokat nyomogatott be, aztán kilépett a telefonálási ablakból, és megint ott volt Kisréce. Ezután felfedezte, hogy a telcsiben lévő mp3 hallagatót becsukott állapotban is lehet aktiválni, és lelkesen hol bekapcsolta, hol meg ki percekig. (Nekem később nem sikerült megtalálnom, hogyan csinálta, pedig esküszöm ugyanazt a gombot nyomtam.) Füléhez illesztette, elvette, kinyitotta, becsukta, megkereste, honnan jön a hang, velem is meghallgattatta párszor a demozenét, ami nem csak hogy rossz volt, és unalmas, ráadásul túl hangos is. Lefekvéskor a párnájára kellett tennem a telcsit, és úgy mesélnem el a Kisréce és a Kispipi című mesét, hogy ő közben nézi, hogy úszik Kisréce. Holnap tuti nem viszem magammal a telcsimet. Már altattam, amikor elment Apa hazavinni Nagyit, és már rég hazaérkezett amikor Balázs még mindig beszélgetett. Rá kellett szólnom kétszer is, hogy most már ne beszélgessünk, meg hogy maradjon csendben, mire végre elaludt.

Balázs és a technika

Esténként hébe hóba tüzijátékoznak a környéken, gondolom már főpróbát tartanak szilveszterre, de csak keveset, így elég nehéz bemérni merre pillongassunk a tűzvirág megpillantásának reményében. Balázs is nagyon kereste a tüzijátékot.
Hoj van tüzijáték?
Hallgatózz, hogy merre dörren, és nézd meg, hol világít! tanácsoltam neki.
Nem döjjen tüzijáték.. Nincs bedugva, nem vijágít..

Reggelizés közben

Amikor már nem éhes, folyamatosan nyomja a sódert, játszik is egy picit, bár sokat nem hagyom játszani, mert az étel nem játék. Nem lehet minden szavát érteni, részint mert tele a szája, másrészről meg csak úgy az orra alá mondogatja a dolgokat. Roppant édesen hansúlyoz, szinte minden mondatban van egy-egy szó, aminek a hanglejtése oly meredeken kanyarodik oly magasságokba, hogy a szóvége már biztos szédül is, no meg pattog a füle (ezt majd vesszőkkel jelzem). Következik egy részlet az egyik reggeli monológjából, néhol hiányos, néhol nem érthető, élőben viszont nagyon élvezetes volt hallgatni.
Mit csinájok? Mit csinájok? Mit csinájtam? Mit csinájtam?
(a retekszeletet felállítottad)
Ezt jeveszeeeem,
MIAUU elaludt akiscicája
ez a tetejeeee,
úgy
jebojujt a teteje
kicsi idő van, nem tudunk ajudni
bácsik kicsit sötét van
oda jefeksziiik,
utazik haza
jeesett
utazik hogy ő nénihez
az a pici szemeeeee,
és meggyógyítja
kisfia meggyógyítjaaa,
oda, ott! ott!
bumm! ott valami be ütött a pici jábába
utánaaa,
nagy jeteeeeek,
nagy jeteeeeek,
ott is finom puha
nem finom puha, kemény
itt jakik Apaaaa, Anyaaaa, a cicááááák, Bajááááázs,
(észrevette, hogy lelkesen jegyzetelek)
ne íjjáj azzaj!
Ejveszem!
Kivesz Apa!
Kiszállsz?
igen, igen.

Almás pite

Balázs ma segített Mamának almás sütit sütni. Valószínű, hogy ő hamarabb fogja tudni megcsinálni, mint én, többször látta már, hogy készül.:) A segítségről csak annyit, hogy egy óvatlan pillanatban kirágta a kilós porcukor zacskóját középtájon, majd lelkesen tovább nyomogatta a lyukas zacsit, édes porfelhőbe burkolva ezzel magát és másfél méteres körzetben szinte mindent és mindenkit maga körül.
Miközben Mama mentette a menthetőt, majd ragacstalanította a fél konyhát, Balázs újabb akcióba kezdett. Volt ugye a trigger, ami egy tál és egy tojás látványa volt, meg aztán jött az action, mikoris Balázs tökéletes mozdulatsorral felütötte a tojást a tálba. Utána a csöpögő tojáshéjjat fogva lemászott a székről, és kihúzta a szemetes fiókját, és kidobta a tojást, és elégedetten megtörölte a ruhájában a kezét.
No ezért nem szoktam rendszeresen sütit sütni itthon. Nem merek. Túl "sok" a segítségem..

Nem ég, nem működik!

Balázs Békáson aludt, mi meg itthon teszünk-veszünk, matatunk, igyekszünk azért "haszosan" eltölteni kevéske "szabad"-időnket, egyszer csak csörög a telefon. Balázs az. A szuszogásra boldogan közlöm, hogy szia Balázs, meg hogy itt Anya, mire végre beleszól, hogy Anya! Kérdezgetek tőle ezt-azt, mire ezt hallom: Apát szejetném! No ennek fele sem tréfa, futottam ki Apához az udvarra. Balázs valami olyasmit magyarázott, hogy valami nem működik, nem ég, és Apa kérdésére, hogy mi nem ég, hangosan mutogatta, hogy: Ez, Ez, Ez nem ég. Leesett, hogy nagyon kétségbeesett lehet, ha már telefont ragadott, és biztos azt várja Apától, hogy valamit megszereljen neki. Meg is ígérte Apa, hogy amint megérkezünk Békásra, megszereli azt a valamit, ami nem ég, és fiunk megnyugodva letette a telefont. Érkezésünkkor nem szaladt ki elénk, ahogy szokott. Motoszkazajok után jött csak, a fénykardját kereste, és rögtön hozta is Apának. Szegény alig tudta kirimánkodni tőle, hogy a kabátját cipőjét levehesse a nagy szerelés előtt. A fénykardba persze bele volt forrasztva egy icipici égő, ami már nem működött, és ilyen icipici égő híján nem sikerült megjavítani. Apa mondta meg Balázsnak, hogy nem lehet megjavítani most a kardját, erre ő azzal a lendülettel fordult is Béla Papához, hogy akkor majd ő javítsa meg. Béla Papa jelen volt az egész szerelés alatt, úgyhogy azonnal mondta is, hogy ő sem tudja megjavítani a kis kardot. Balázs már kereste is Marcit, hogy akkor majd ő talán.. Nem kenyerem a kényeztetés, de hát a nagyszülők azok nagyszülők, azért vannak, hogy elkapassák az unokákat. :) Balázsnak egy órán belül már volt egy másik fénykardja..

Tolószék

Egyik nap a Corában járva kelve összefutottunk egy tolószékes bácsival. Balázs jól megszemlélte, majd a bácsit fixírozva, de nekem címezve mondandóját kijelentette: Bácsinak fáj jába. Igen, fáj neki. Jenyeji ojvosságot, meggyógyuj bácsi jába. Igen, talán.. Bácsi mosolyogva párás szemmel bólogat, vagy fejcsóvál, aki tolta is somolygott egyet.

Pár perccel később Balázs hangosan felrikkant, hogy: Néninek is fáj jába!! és valóban, elgördül előttünk egy tolókocsis hölgy, igen nagy szemeket meresztve a fiamra.

Az anyai idegek roncsolása és a macskaetetés rejtett összefüggései

A befogadott cicus kb nyolc kilóra küzdötte fel magát, nagyobb Garfieldnál is, aki meg folyton nyávog, hogy éhes. Kiderült, hogy Puszedli rendre megeszi az ő kajáját is. Ezért tehát reggelenként etetéskor egy kicsit besegítek Garfieldnak. Csak felkapok egy pulcsit, és úgy, pizsiben, megvárom, amíg befalja Garfield őnagysága is az adagját.
Balázsra persze vigyázok, nehogy megfázzon, elővigyázatosan becsukom az orra előtt a bejárati ajtót, az egyetlent, amit még nem ér fel igazán. (No meg a kilincs is trükkösen felfelé nyílik.) Ilyenkor a macskaajtón kukucskál ki, jobb mintha kint állna és dideregne velem, nem?

Egyik reggel is pont menetrendszerint őrködtem Garfield reggelije felett, amikor zárkattanást hallottam. Odavetődtem az ajtóhoz, és tisztán hallottam kisfiam boldog kijelentését, miszerint:
Kinyitottam kujcsaj ajtót. ezután pedig kissé panaszosabb hangon ezt: Nem tudom kinyitni ajtót.
Nekiveselkedtem én az ajtónak azonnal, de hát tényleg zárva volt. Balázs küszködött a kulccsal, de nemigen ment vele sokra, nem tudta visszafordítani, kintről azt sem tudtam ellenőrizni, hogy egyáltalán jófelé csavarja-e.

A pulcsim zsebében didergett a mobilom, de hiába nyugtatgattam magam, hogy egy órán belül két rokon is ide tudna érni egy pótkulccsal, és akkor benyomulok a garázs felől, valahogy nem öntött el a forró nyugalom.

Balázs már ingerültebben követelte, hogy nyissam ki az ajtót, hát magyarázkodásba fogtam a macska (flip-flap) ajtón keresztül, miszerint: én nagyon szeretném, és fázom is, és bemennék, ha lehet, de ehhez az kell, hogy kinyissa a kulccsal az ajtót, amit bezárt.
Hirtelen ötlettől vezérelve azt kértem tőle, vegye ki a kulcsot a zárból, és adja ki nekem a macskaajtón. De szegény nem tudta kihúzni a zárból, hiába motozott, és zörgött vele. Nagyon drukkoltam neki, főleg azért, hogy ne adja fel túl korán. Egyszer csak vájt anya-fülem ismerős kattanást hallott, mire egész testemmel rávetődtem a kilincsre. Az ajtó ezúttal kinyílt, kissé el is sodortam a magát könnyesre aggódó sarjam, de minden jó, ha a vége jó, ugye? Hhhhh...Pffffhh..

Bénázások

Avagy bár ezeket nem Balázs csinálta, attól még roppant mulatságosak lehettek, olvassátok, derüljetek, a kommenteket se hagyjátok ki!

http://velvet.hu/poronty/2006/11/28/elso_gyerek_elso_benazasok

Kocsiban, útközben párbeszéd

Hát igen, történt egy kis balesetem, éppen tolattam mindenféle építkezéses földhalmokat kerülgetve felfelé az utcánkon, amikor is egy galád lámpaoszlop közelebb lépett a kocsimhoz, és behúzott egyet a bal visszapillantó tükrömnek. A tükör meg mindig azt adja, amit kap, és vállát megvonva bosszúból jól betörte a hozzá legközelebbi pici háromszögletű ablakot. A dög. Csak én nem vagyok persze hibás.

Másnap már lefelé gurulunk a hegyről, amikor Balázs megszólal:
- Megnészem Apávaj kis abjakot, hoj van kitöjve.
- Most nem lehet, Balázs, majd ha megérkeztünk Békásra, akkor megmutatjuk, jó? Majd figyelmeztess minket, ha odaértünk, el ne felejtsük!
- Fidejmesztető Balázs vadok! :)

Szuper hosszú déli alvás utáni párbeszéd

- Tudod mit csinálunk most, Balázs?
(Jó válasz: megyünk Békásra Mamáékhoz.)
- Jeggejizünk!!
- Hmm.. Szeretnél reggelizni?
- NEEEM!!

A káromkodás és a jó (?) példa

Este együtt fürödtem Balázzsal. Néha igen nehéz berimánkodni a kádba, ma csak így sikerült. Ez nekem csak jó, mert szuper vele együtt bolondozni a kádban, és utána nem nekem kell bepelenkáznom, felöltöztetnem, hanem Apának.
Habot vertünk, és az orromra is jutott persze belőle, utána hirtelen nagyon piszézni akartam Balázzsal, aki sikoltva menekült. A játék hevében egy fordulás közben Balázs elcsúszott, és a lábszárcsontomra huppant. Apára nézve hangtalanul formázom a basszameget, míg Balázs velem egyidőben nekem háttal közli, hogy: Basszus!.
Ő mit sem sejtve játszott tovább, Apával még percek múlva is nevetve törölgettük a könnyeinket.
Milyen megítésélben lesz részünk, ha egy év múlva az oviban kezd el káromkodni a gyerekünk? Mi, akik szinte sohasem káromkodunk, de ha mégis, akkor max. basszamegezünk, azt is csak némán, sziszegve, pont a mi gyerekünktől fogja megtanulni a fél kiscsoport, hogy kell káromkodni? De gááááz..

Arról, hogy mennyire mélyen alszik Balázs, amikor beteszem a kiságyába.

Háttal félig nekemdőlve fekszik mellettem az ágyon, jobb kezében a szuszija, bal keze ráhanyatlott az arcomra. Pár másodpercig még boldogan szagolgatom, aztán szépen lehajtogatom magamról, és óvatosan ernyedt kis teste alá nyúlva felveszem, hogy betegyem a kiságyába.
Feje hátrahanyatlik, szusziját elejti, a kiságyban úgy marad, ahogy leraktam. Kiegyengetem a végtagjait, begyűjtöm neki a szusziját, betakargatom, és adok neki egy pihekönnyű kis puszikát. Ekkor, mint akibe villám csapott, keze fellendül, és a puszi helyét paskolgatva fennhangon közli, hogy: Odajagasztom puszit! majd mintha csak képzeltem volna az egészet, alszik mozdulatlanul tovább.

Hajvágás

Levágjuk Apa haját, jó? És indul a szakálligazító zümmögése. Persze Balázs is kedvet kap, boldogan lukasztgatja Apa sűrű (ok, néhol sűrű) haját, de hamar megunja. A vágó nehéz, a feladat koncentrációt igényel, egy idő múlva visszakapom a zümmögőt, és vághatom Apa haját. Balázs érdeklődését vesztve elballag játszani.
Csaknem készen is vagyunk, amikor fura zajra leszünk figyelmesek. Csusszanó-szakító-csattanó zajocskákra. Balázs a számítógépemnél játszik. Figyelmesen megnézem mivel, aztán feddő hangon megkérdezem: Ez te voltál, Balázs?! Több papír rojtosra lett lyuggatva egy irodai gémkapocs-kiszedővel. Az őszinté(?)nek tűnő válasz cseppet sem késik: Igen, megengedte Anya!
A csodálkozástól és az elfojtott kuncogástól kicsit késik ellenkezésem.

Apát meglátva Balázs újra hajat akar nyírni. Apa (mostanára már egészen) tar fejét mélyen előrehajtva veti alá magát Balázs szeszélyeinek. Ő boldogan zümmögteti a masinát, és hangos Íígy kej! felkiáltással félkörívet ír le apa szőrös hátán.. :)

Rendelés

Párbeszéd Anya és fia között egyik este pizsifelvétel közben.
Mit hozzon Apa?
Tejet.
Mit tegyen bele?
Mézt, Szíjószájat, kanajat!

Kezd Anyás lenni

Amikor valamelyik nagymamánál alszik Balázs, estefelé mindig odatelefonálok. Részint mert nekem már nagyon hiányzik pár óra elmúltával is Balázs, másrészről meg biztos akarok lenni abban, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Egyik este is telefonáltam Nagyinak. Szinte törvényszerű, hogy mindig Balázs veszi fel a telefont. Hallom a háttérből Nagyi hangját, ahogy diktálja Balázsnak mit is mondjon.
Hajó? .. Anya! :) Szia Anya!
És itt hirtelen nem azt mondta, amit diktáltak neki, a szívem is összeszorult, olyan édes volt Balázs: Anya hoj van? Anya ejvisz, medünk Pomászja!!.

Alapvető tények: a nemiség

A fogakon kívül Balázs az emberek nemével is szeret tisztában lenni. Ellentmondást nem tűrő hangon jelenti ki, hogy: Apa fiú. Van kukaca. Azt is mondja, hogy: Én kisfiú vagyok, van kukacom. Próbálkozik továbbá, hogy: Anyának van kukaca, Anya kisfiú, de el kell szomorítanom, hogy nincs. Mivej pisil Anya? fűzi tovább a gondolatmenetét. Anyának puncija van, azzal pisil, Anya kislány. Ebbe mintha belenyugodna, bólint, de látszik rajta, annak jobban örülne, ha Anya is kisfiú lenne, nem lenne ez az egész olyan bonyolult.
Van olyan este, hogy minden ismerősünket-rokonunkat többször végigkérdez, hogy kisfiú-e, vagy kislány. Mikor cseng ez le? Csak majd ha iskolába megy??
Mert akkor jujujj..

Alapvető tények: a fog

Mostanában bármelyik könyvéből mesélek Balázsnak, előbb utóbb felmerül a következő kérdés, amit ő kijelentő módban kérdez igen nagy határozottsággal: "Nincs foga tigjisnek.".
Ilyenkor kötelező közelről megszemlélni a borsónyi képet, azon is, hogy látszik-e rajta bármifajta fogra utaló nyom, és véleményt nyilvánítani, hogy itt a képen nincs foga pl a tigrisnek. Ezután következik a korábbi magyarázataim érthető következménye, mert tovább kérdez a beleegyezésemet várva kijelentő módban: "Igaszinak van foga.". Erre Anya bőszen bólogat, és lapozna, de ekkor új állat kerül fókuszba, és néha már arra gondolok, hogy ennyi fogat rég vizsgáltam már meg ily közelről.
Van, hogy az utcán teszi fel okos kérdéseit, hogy: "Bácsinak van foga", én meg kissé égve helyeslek neki lopva a bácsira pillantva, hogy ne állítsak hülyeséget.
Van hogy esténként a rokonságról kérdezi sorra, hogy kinek van foga, van, hogy a cicák kerülnek sorra, vagy a plüsstigrisén keresi a fogakat, mert az igazinak van. Érdekes, hogy a saját fogairól sohasem kérdezett még..

A küszöb

Mendemonda kering arról, hogy kiskoromban szerettem én is a szülői ágyba átvándorolni éjszakánként, holott ez nekem csak reggel lett volna szabad. És arról is meséltek az ősök, hogy ezt a tilalmat nehezen értettem meg. Sokszor megtörtént, hogy már az ágynál jártam, amikor álmos szüleim visszaparancsoltak a saját kiságyamba, hogy még nincs reggel. Így egy szép hűvös reggelen a küszöbön fekve találtak rám. Gondolatmenetük szerint elindultam a szülői ágy felé, aztán eszembe jutott, hogy még nincs reggel, tehát lekuporodtam a küszöbre, hogy megvárjam. Majd megszakadt a szívük, amikor észrevettek..

A történelem megintcsak ismétli önmagát. A sztori és a feltételezett indítékok nem egyeznek, de a helyszín örök: a küszöb.

Balázs ébredéskor (és mindegy, hogy éjszaka van, vagy csak a délutáni szundiját alussza) mindig a szülői hálószoba felé veszi első útját. Éjszaka általában ott tartózkodunk, ekkor felkapaszkodik a falnál, és beveti magát a sarokba, ahol édesen alszik reggelig. A délutáni szundinál kicsit más a forgatókönyv, olyankor is elzarándokol az ágyig, de mivel senki nincs benne, szusziját a kis orrocskájához nyomva addig totyog a konyhába-nappaliba-dolgozóba, amíg meg nem talál engem. Amikor meglátom ölbe kapom, és visszaviszem a szülői ágyba, és ott még hencsergünk egyet, összebújunk, birkózunk, mikor mit.

Történik olykor, mint ahogy ma is, hogy igen későn kerülünk ágyba. Ez nagyon ritkán, de egybeeshet azzal, mint ahogy ma is, hogy Balázs igen hamar felébred, és áttotyogási szándékkal megindul a hálószoba felé. Innen csak találgattunk, milyen gondolatok válthatták egymást kincsünk álmos kobakjában. Rekonstrukciónk szerint Balázs a küszöbön megtorpan, erőlteti a szemét, és nem lát fekvő Anyát és/vagy Apát. Elgondolkodik, hogy sötét van, álmos is, és hogy hol lehetnek a hőn óhajtottak, és hová is indult? és hogy egyre álmosabb, és kicsit tanácstalan is, és akkor most mit is csináljon, és ő tulajdonképpen nagyon álmos, és van cumija is, meg szuszija is, és akkor ő most alszik.
És ott feküdt a küszöbön, és édesdeden húzta a lóbőrt.

Old Spice reklám

Ma reggel tejbegrízt főztem Balázsnak. Nem egy nagy munka, pár perc alatt megvan, mégis meglepett Balázs, amikor visszamentem érte a hálószobába. Még pizsiben hancúrozott az ágyon amikor otthagytam, gondoltam ellesz még néhány percig. Hát elvolt. Megtalálta Apa Old Spice zselés stiftjét, és kemény munkával kikapargatta belőle az illatos zselét. Az ágyon szerteszét körömnyi kék zselék hevertek, és a szobát ellepte az OS illat. Belépve pillanatnyi néma megdöbbenésemet kihasználva Balázs közölte velem mélyen az üres stiftbe nézve, hogy: Pijos ajja! és tényleg, a kék zselé alól már látszott a piros műanyag. Még sokkos kérdésemre, hogy kiszedted apa dezodorjából a zselét?? Balázs azonnal megszeppenve válaszolta: Visszajakom!, és már kezdte is összeszedni, és visszarakni a tokba a legközelebb álló zselé-morzsákat.
Tejbegrízevés után (lásd majd későbbi postot) felporszívóztam az ágyról, paplanról, földről a már-már bűzösen illatos zselédarabokat, ágyneműt húztam, szellőztettem, de még napokkal később is rémálmaim voltak holmi OS reklám forgatásáról.
Azóta a porszívót légfrissítőként használjuk, amíg meg nem telik a porzsák. Ha valahol büdi van, beindítjuk picit, és rögtön harapni lehet a friss OS illatot.

Tejbegríz

Halmazállapot-vízsgálgató szeszélyét nem élte ki teljesen Balázs az OS zselével, a tejbegríz is kiváló vizsgálóalanynak mutatkozott. Kicsit csöpögött, mert mi folyósan szeretjük, és valószínűleg lecsöppenhetett Balázs kanaláról a földre, a mindig éhes macskahad nagy örömére. Mire kiértem az én tányérommal is a konyhából az asztalhoz (megjegyezni: máskor az övét hozom ki később!) Balázs a következőképpen fogyasztotta a kakaós tejbegrízét:
A kiskanalából a tejbegrízt a bal tenyerébe borította, majd onnan cicalefetyeléshez hasnló nyelvcsapásokkal benyalogatta.
No az OS-poston kívül ez a második indokom arra, hogy a közeljövőben nem csinálok tejbegrízt..

Ajakír, és más felhasználási területei

Csak pár pillanat kellett Balázsnak ahhoz, hogy Dédi szőlőzsírját maradéktalanul és egyenletes vastagságban szétkenje a kezein. Boldogan dörzsölgette össze zsíros mancsait, melynek tisztogatása során vagy egy négyzetméternyi szilvia fogyott. A maradékot szétosztottuk Pancsa, Dédi, és Anya kézfején. Tényleg, milyen fincsi puha most a kézfejemen a bőr!!

Ma déli altatás

Alaphelyzet: Cicát, és a két Röfííít már kicsempésztem az altatnivaló állatkák közül. A kiságyban lakik most Teddy Maci, Sünike (Kis Süni), és Makk Marci Süni. Az éjjeliszekrényen alszanak kis takaróval betakarva Tigris és Csonti Kutyus.

A létszámellenőrzés után következik a szuszi-meó. Már ránézésre is meg tudja állípítani a (számomra tökéletesen egyforma) szuszik közül, hogy melyiket nem akarja. Amely szuszik így kiselejteződnek, azokkal nekem kell aludnom, mint ma megtudtam.

Lefekvéskor megpróbáltam Apával együtt én is elköszönni, és kisurranni a szobából. Amikor már nem csak hívott, hanem azt is mondogatta, hogy "Kimedek Anya után, Hoj van anya?" akkor visszamentem altatni. Megkaptam a selejtes szuszit, be kellett takaróznom nekem is, és végignézhettem, amint Balázs beköltözteti újra Tigrist és Csonti Kutyát is a kiságyba. Betakargatta és gyengéden átölelte őket.
Fogom őket, fogom őket nehod jeessenek.
Becsuk szemedet Tigjis, (cumival a szájában még nehezebben érthető, amit mond)
Becsuk szemedet Kutus, (a szemedet szó az elejétől a végére egy oktávot emelkedik Balázs előadásában)
Becsuk szemedet Kis Süni, (némán ráz a nevetés)
Becsuk szemedet Makk Majci,
Becsuk szemedet Maci.
Itt felpattan, és pillanatok alatt felmászik a kiságyából a pelenkászó tetejére, zsákmányol egy teljesen tiszta (ezért nyilvánvalóan selejt) szuszit, és felém lengeti, hogy: Tessék, Anya!
Betakajom magamat.
Anya is betakaj magát.
Becsuk szemedet, (és itt szépen a szemébe néz a soron következő állatkának)
Becsuk szemedet,
Becsuk szemedet,
Becsuk szemedet,
Becsuk szemedet,
CUPP
CUPP
CUPP Elképzelésem sincs, melyik állatka kapott még puszit is, ekkorra már a két szusziba temetkezve hangtalanul röhögök.
Betakajom kezemet. Még fészkelődik egy picit, majd mozdulatlan, semmi nesz, csak a csumit csócsálja meg néha, kikukucskálok könnyesre nevetett szuszi-rejtekemből. Fekszik az ágyon, bal karjával Tigrist és Kutyust öleli, a másik oldalon egy sorba rendezve fekszik a másik három állatka. Balázs dereka, háta feneke kilóg a takaróhalomból, de a jobb kis keze gondosan be van takargatva.. (-:

Betakarom az egyik selejt szuszval, hátha feljebb jut a ranglétrán a legközelebbi besoroláskor, ha Balázs illatra tesz szert..

KIShajó

Fürdés előtt vetkőztettem Mamával Balázst Békáson, a Mama ágyán, mikoris Balázs félreérthetetlenül jelezte, hogy neki nagyon kell pisilnie. Mama segített megoldani a sürgős szitut azzal, hogy közölte, van a szoba ablakában egy fürdőjáték kiscsónak, abba belepisilhet Balázs.
Azonnal, és sokat pisilt Balázs. Elkerekedő szemekkel figyeltük, ahogy egyre inkább telik meg a kishajó. Végül valamivel többet pisilt, mint amennyi elfért benne. Lélekjelenlétemnek köszönhetően a kishajó alá formáztam a markomat, Mama csak némán fulladozott a nevetéstől. Amikor a markom is kezdett megtelni, már engem is rázott a visszafojthatatlan röhögés, ami tovább rontott a helyzeten, mert a kezem is meg-megremegett tőle. Végül az ágyat védendő elkezdtem hátrálni, csíkot húzva így Mama nadrágján, ágyneműjén, Szép Lak újságjain, arckrémén, és Balázs földön lévő szandiján.. Ez a hajó elment Mama, ideje egy nagyobb Yacht-ot venned az ablakpárkányodra!

Szobatiszta/ágytiszta

A nagymamák már megjegyezték, hogy némelykor a déli szundi után is csontszáraz a pelenka Balázson, miért nem próbálom meg leszoktatni a pelusról. Erre én rendszeresen azt felelem, hogy túl korai még. De hát annyiszor mondják.. Hát egy próbát megér, kipróbáltam. Levettük a pelust, meg a nadrágot zoknit is, és jól betakargattam kis csöppemet. Odakészítettem a bilit, és jól kiokítottam, hogy ébredéskor azonnal üljön rá. Direkt ottaludtam vele délben a szobájában, hogy kéznél legyek hasznos instrukcióimmal a kellő pillanatban.
Balázs hamar elaludt, néha felébredt egy picit, néha keresztbefordult, kitakarózott, és agresszíven rúgdosott, amikor az alváskezdő pozíciójához közelítettem végtagjait. Ébredéskor felhívtam a figyelmét arra, hogy még mindig nincs rajta pelus, és megkérdeztem, hogy kell-e neki pisilnie, mert itt a bili. Nem kellett. Akkor már rég nem kellett. De erre csak később jöttem rá. Aztán ágyneműt húztam, az ágybetétet nekitámasztottam a radiátornak, és meggyőződvén a pelusról való leszoktatás koraiságában úgy döntöttem, egyelőre ejtem a témát.

Nem ez volt az egyetlen katasztrófa ma az ágyneműk ellen. Balázs ma altatáskor összehányta a nagyágy ágyterítőjét, pizsijét, Istvánt. Átöltöztetés, átöltözés, takarítás, újabb altatás, újabb kígyó, ezúttal a friss-ropogós tiszta kiságyba. Hááát, lesz mit mosnom.. Balázzsal aludtam, hogy ha folytatódnának a rosszullétei, tudjak neki segíteni.

Másnap már teljesen jól volt! (okt. 21-én)

HÉV post befejezve!

Nna, kezdődik..

Családon belül ki ne ismerné azt a sztorit, amikor Maszatka (én kiskoromban) eljátszotta szülei egyetlen szekrényének egyetlen kulcsát valahová. Benne persze a család összes tiszta ruhájával. Maszatkának persze lövése sem volt, hová lett a kulcs, se szép szóval, se veszekedéssel nem lehetett kiszedni belőle a kulcs rejtekhelyét. Másnap már muszáj volt feltörni a zárat, mert öltözködni azért kell. Az persze nem derül ki a történetből, hogy hol is volt a kulcs, és meglett-e valaha, de Mama azóta is kaján örömmel mondogatja, hogy várjál csak, majd ha a te gyereked lesz ennyi és ennyi idős, akkor majd megtudod.

Jelentem megtudtam. Még nem a saját káromon, de már elkezdődött. Ma reggel. Nagyinál.
Balázs öltöztetése közben Nagyi keresi a szandit. Nem leli.. Sehol sem.. Pedig előző nap még megvolt, tehát Csillaghegyen kell lennie. De mintha a föld nyelte volna el. Még a kertben is keresték Balázzsal. Nem találták sehol.
Aztán egyszer csak kikandikált egy kis szandicsatt a rekamié mögül. A kis huncut bebújt a fal és a rekamié közötti szűk résbe a párjával együtt. :-)

Amikor telefonon kérdeztem Balázst, hogy hallottam, eldugtad a szandit, hová tetted, arra lelkesen csak annyit válaszolt: Fotej ajá.

Ha ezentúl elvész valami, nem ott fogom keresni, ahol logikus, vagy ahová esetleg én tettem. Rögtön megnézem minden olyan helyen is, ahol méreteit tekintve elfér!

Bajajájé

Balázs már nagyon tudja, mi az övé.

Nem fekhetek a párnájára sem én, sem senki, csak ő.
A szuszijának kölcsönadása egy beleszusszantásnyi időre óriási kegy.
Idegen kisgyerekek nem nyúlhatnak az ő játékaihoz.
Tisztában van a testrészeivel, és hogy azok akkor is őhozzá tartoznak ha éppen nem látszanak.

Ezek után meg sem kellett volna lepődnöm, a következőkön:
Hófehér kövér pocakját puszilgattam, azt motyogva boldogan, hogy megeszem a pocidat.
Kiköp Anya!
Mit köpjek ki, Balázs??
Bajaja pociját kiköp Anya!
Rendben, köp-köp.
Visszajagaszt Anya Bajaja pociját!
Ragaszt-ragaszt..

Állatkertben-2

Nehéz volt eljutni az állatkertig (futóverseny miatti útlezárások), de még nehezebb volt parkolóhelyet találni a bejárat közelében (volt valami koncert arrafelé).Végül Apa csak kitett minket a bejáratnál, és ment tovább parkolóhely-vadászatra. Egy óra múlva bukkant fel újra, és közölte, hogy sikerült megtalálnia a legközelebbi szabad parkolóhelyet a Mexikói útnál. Sebaj, gondoltam, legfeljebb ma megismerkedünk a kisföldalattival is.
Dög voltam, mert bár 12 nappal ezelőtt volt Balázs szülinapja, nem vettem neki belépőt
A zebrák helyén csak egy magányos strucc kellette magát, a vizilovakból pedig hosszú percekig (ameddig vártunk rájuk) csak a hátuk legmagasabb púpja látszódott ki a tavukból. Már a majmok sem voltak a külső kifutókban, de azért megtaláltuk őket, és már Apa nyakából nyújtogatta feléjük Balázs a kezeit. Megbámulta viszont a vörös-barna macskamedvét, és valami kis rágcsáló-ragadozó-félét, ami lehet monguztól menyétig szinte minden. Majd beteszem ide a képet, és esetleg bonzi azonosíthatná, hátha tényleg monguz az illető állatka. (-:

Hazafelé menet Balázs már elkérte a szusziját és a cumiját, de a földalattin nagyon figyelt, és cumizva erősen szorította a szusziját, kicsit talán szorongott, amit persze igyekeztem oldani. Hazafelé menet sem aludt el, sőt, fél háromig élénk volt, és virgonc. Békáson Marci altatta el.Ez nagy kegy ám, nem altathatja akárki, de Marci kivétel, az imádat kölcsönös, nagyon megtalálják a közös hangot.

Bicikli kontra Mama

Balázs észrevette Botika biciklijét Békáson a garázsban, és fel akart ülni rá. Ebben az sem akadályozta meg, hogy a biciklikerekek elöl-hátul teljesen laposak voltak. Boldogan kormányozott, amikor Mama toligatta őt a biciklin a teraszon.
Fent említett tologatáshoz igen mélyen (a gyerekmagasságú bicikliülésig) le kell hajolni, miközben azért az ember félszemmel és félkarral arra is ügyel, hogy Balázs ne pottyanjon le esetleg a nyeregből, ráadásul szinte felnin gurult csak a bicaj, szóval nagyon nehéz fizikai munka volt ez a tologatósdi, de Balázs kacagva élvezte.
Mama arra lett figyelmes, hogy bár minden kerék nehezen gurul, a hátsók néha teljesen megállnak, még tovább nehezítve az amúgy sem könnyű toligatást. Már beszakadt szegénynek a háta, mire észrevette, hogy az oldalkerekes kis biciklin nem csak elsőfék, de kontra is van..
Hát igen, a bicikli vs. Mama versenyén a kontra győzött.

Apa mindentudó

Balázs a kádban játszadozott holmi Actimel-es üvegekkel és pici tömör gumilabdákkal. A kisebbek befértek a flakon száján, a nagyobbak nem. Miután sikertelenül próbált egy nagyobbacska gumilabdát benyomni a kis üvegbe, így szólt. Nem sikejüjt bejetenni, Apa! Mert nem fér bele. Bejeféjtet! Mintha minden csak a szándéktól függne.

HELP pls

Hmmm.. Ez itt csak egy segélykérő ideiglenes post. Hogy kell itt a blogspoton linklistát varázsolni a blogom mellé? thks

...a nyúl viszi a puskát!

Ma érdekes dolog történt.
10 óra előtti lelkes telefonálásba kezdtem, mert ilyenkor tudjuk még ingyen végighívni szeretteinket. Nem ez az érdekes, hanem ami majd most jön. Felhívtuk Mamát, Nagyit, és amikor Nagyi megkérdezte Balázstól, hogy mikor megyünk meglátogatni, akkor Balázs valamit félreérthetett. A kezembe nyomta a telcsit, és közölte velem, hogy: Medünk Gombivel Nagyihosz!
Ekkor magamhoz véve a telefont tárgyalásokba kezdtem a másik féllel, mondván, hogy ma semmiképpen nem terveztem eladni a fiam, hétvégén is alig láttam. Nagyi meg csak érvelt tovább, hogy hét elején eléggé ráérne, és süt a nap is, jó idő van, miért nem hagyom ott Balázst éjjelre is, és megyek majd érte kedden. Ekkorra a fiam már türelmetlenül sürgetett, hogy mikor indulunk már, és bevetett egy kis hisztit is.
Megbeszéltem Nagyival, hogy hát most már muszáj lesz ma meglátogatnunk őt, mert Balázs nagyon felspannolta magát, de az ottalvásról még beszélünk. Ezidőtájt Balázs leült a földre és úgy hisztikézett tovább.
Osztott figyelemmel próbáltam egyeztetni Nagyival, mert közben Balázst is igyekeztem békíteni, meg a földről felállítani, reggeliztetni, stb. A vége persze az lett, hogy nemsoká indulunk, és ottalszik Balázs. Megreggeliztetni is csak úgy lehetett, hogy refrénként azt mondogattam, hogy reggeli UTÁN megyünk Nagyihoz.
Gyenge voltam? Meglehet.

Egy kis nyalánkság

BALÁZS SZÜLINAPI TORTÁI:

Finom dióstorta gyertya-díszítéssel a tetején.


Isteni barna sütemény (Dédi anyukája receptje alapján)- az csak a képeket nézegetve tűnt fel, milyen félreérthetően suta helyre szúrtam a gyertyákat.


Illanékony túrótorta gyümölcsökkel és mandulaforgáccsal.

Süni

Lehet, hogy sikerült megalapoznom fiam süni-imádatát. Egyszer-s-mind átörökíthető lesz rá saját őrületem, a sünigyűjtés, és halálom után sem kell visszajárnom kísérteni, hogy vajh mi lett a süni-kollekciómmal.
Ugyanis ma este láttunk egy sünit a kertben. Apa vette észre, amikor megetette a macskáinkat, és szólt, és mi fejvesztve szaladtunk megnézni. Kb. 20 centi hosszú volt, és igen-igen szúrós. Próbáltam megfordítani, hogy Balázs is lássa az orrocskáját, meg hogy mennyire össze is tud gömbölyödni. Balázs le volt nyűgözve, és azt hajtogatta, hogy: Fejvesz Anya sünit!, egészen addig, amíg le nem lógattam pizsamás kis testét az ölemből annyira, hogy ő is hozzá tudjon nyúlni a tüskéihez.

Gyanús volt nekem, hogy sünink van, egyszer-párszor már hallottam is őket, meg villanásnyi időre láttam is egyet, de Balázsnak most sikerült először megmutatni, milyen roppant édes is egy süni.
Időben a második legöregebb süni, Sünike, eddig is a kiságyában lakott, de eddig nagyon mellőzve érezte magát szegényke. Szinte csak szerény méretei miatt nem kellett még otthonát elhagynia. Most azonban még lámpaoltás után is igényt tartott gazdija a jelenlétére (Hoj van kis süni?), és együtt aludtak el.

TŰZ!!

Nem, máig sem sikerült megértenem, hogy működik egy kétéves agya.

Az tény, hogy már a harmadik helyen volt gyertya a tortáján röpke egy héten belül, de azért ez mégsem elég indíték.

Az is tény, hogy ma félre kellett állnunk az út szélére hazafelé menet, mert a sávunkban szemben felénk vágtázott egy villogó-szirénázó tűzoltókocsi. Hazáig azt kellett mesélnem, hogy merre ment a tűzoltó kocsi, hogy szirénázott, hova ment és miért, hogy oltotta el a tüzet. A 'happy end'-et inkább megelőlegeztem, csak hogy le tudjam zárni a témát.

Ma este altatás előtt meg ilyeneket játszik a fiam, miközben látszólag békésen óriáslegó-építőzik Apával, hogy felépítenek egy házat, (játszásiból) gyufával meggyújtja Balázs, aztán meg (igaziból) elfújja, vagy leköpi(!), hogy elaludjon. Aztán elölről az egészet..

Becézve

Fejvesz! ... Anya, fejvesz! ...Fejvesz édes kis Bajajámat!

Hihi (-:

Születésnap - a második

NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT BALÁZS!

Igen, holnap lesz Balázs születésnapja.Már tudja mutatni is, meg mondani is, hogy kettő, arra a kérdésre, hogy hány éves vagy. Jópár hete megtanítottam neki, az ominózus CORA-i eltűnési kísérlete után, hogy mi a neve, hol lakik, és hány éves.
Szekejes Bajáz
Kettó.
Pomászon, Ájvácka ucában.
Anyja neve: Poszdöndvéj
Nna, gondoltam ennyi infó alapján csak megtalálnak minket Balázs megtalálói, ha esetleg megint megpróbálna eltűnni a CORÁ-ban.

Papáék már 21-én megünnepelték Balázst, de hát velük csak elég ritkán találkozunk sajnos. Tőlük egy nagyon tuti nadrágot, és két nagyfiús hosszúujjú pólót kapott Balázs.

Nagyinál vasárnap ünnepeltük meg a jeles napot, Balázs kapott is tortát, meg virágot, meg zoknit, meg gatyácskákat, meg pulóvert, meg könyvecskéket, meg kártyákat, és örült is nekik.

Mi elmentünk szavazni, és amikor visszajöttünk, derült, ki, hogy a Balázs ruhácskái helyett egy másik zacskót hagytunk ott neki, amiben csak pelus volt. Persze, ha azt felvette volna, akkor később nem is lett volna szüksége a kocsiban maradt váltóruhára.. Még jó, hogy kapott zoknit, meg gatyácskát, meg egy pulcsit is.

Holnap(ja, azóta ma) sütök majd Balázsnak barna sütit, abból lesz a torta, gyertyát már vettem hozzá.

Anyuéknál pénteken délután lesz a szülinapi buli, remélem Apa is időben el tud szakadni a munkahelyéről.

Utoljára, de nem utolsó sorban: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT PAPA!

Mai altatás - ízelítő szülőpalántáknak

Apa fejvesz papucát!
Nem, Balázs, már nem megyünk ki, alszunk.
Kimedünk! Apa fejvesz papucát!!
Nem-nem, látod, Apa idefekszik.
Anya, hoj van Anya?
Anya hajat szárít. Nem ne menj ki.
Anyaaaaa! Anyuciiiii!

Jóóól van már, itt vagyok, feküdj le, mindjárt jövök.
Összebújunk Anyávaj
Igen, adj Anyának is jóéjt puszit!
Nem adok. Ejfogyott.
Akkor adok én, hogy legyen jóéjtpuszid, gyere.
Nem ad Anya, összebújunk!
Öreganyád térgye kalácsát, nem bújunk össze, ha nem kapok még jóéjt puszit sem, meg én sem adhatok.
Cupp! Másik ojdajra is. Cupp!
Jóéjszakát kisfiam, szeretlek! Boldog vagyok, mert tudom, hogy te is szereted Anyát.
Megszejetem Anyát. - Megfordul és nagyon erősen átölel.

Bemedek kis ádamba.
Hoj van lyuk?
Hoj van szuszim?
Anya betakaj!
Hoj van Kukac?
Betakaj Kukacot is!
Tigjist is betakaj Anya!
Hoj van cica?
Cicát is betakaj!
Kutát is betakaj!
Anya betakaj jábamat!
Betakaj cicát!

Nézd csak, Balázs, idetesszük Cicát meg Kutyát, és betakarjuk ezzel a szuszival az éjjeliszekrényen, jó? Most már alhatsz nyugodtan.
Betakaj Kukacot!
Betakaj kezemet is!
Ha ennyire betakarlak, akkor meleged lesz, és nagyon megizzadsz, csak eddig takarlak be, jó?
Betakarom Kukacot és Tigrist is, most már alhatsz.
Hoj van pici szuszim?? Feláll és meglengeti: Ide tűnt!
Betakaj Anya!

Apa beóvatlankodik, hogy felébresszen, ennyi idő alatt már mindketten az igazak álmát alusszuk általában. Balázs felnéz, de azonnal visszafekszik egy hang nélkül. Megpróbálok kiosonni, utánamszól. Lefekszem a nagyágyra, találomra eldőlök.
Balaja párnája az, Anya! szó nélkül párnát váltok.
Pár perc múlva betakargatom a kisfiam és kilopom magam a szobából,

HÉV

No, ez kalandos nap volt. Gondoltam (naívan) ma elintézem az állandó lakcímváltoztatásomat, és ecélból előbb le akartam csapni Balázst Nagyinál, hogy mobilabb legyek, gondolva, hogy akár órákat is kell sorbaállnom. Összekészítettem minden fontosat, beriasztottam, és nem találtam a bejárati ajtó kulcsát. Áh, mindegy, legyintettem az utolsó pár pittyegés alatt, és meglógtam a pótkulccsal. Igen ám, de a kocsikulcsomat sem leltem sehol. Rövid, ámde eszelős kulcskeresés után (hátizsák, zsebeim, táskám) felhívtam Apát, aki segített kideríteni, hogy az illető szökésben lévő kulcsokat ő zárta be valószínűleg a kertben álló kocsinkba.
Sebaj, legyintettem megint, és elindultunk Balázzsal Nagyihoz gyalog. Pomázon a hegytetőről HÉVvel Csillaghegy tőlünk legtávolabb eső csücskébe. No ez kissé elhamarkodott döntés volt.

A mi utcánkon még sétáltunk, én vittem a kismotort, a retikülömet és a szükséges holmikkal teletömött hátizsákot. A meredek utcán nem mert felülni Balázs a motorra, pedig hát sokkal gyorsabban leértünk volna. Mire elértük a patikát a hegy lábánál, már háromnegyed órája sétáltunk. Beugrottunk a CBA-ba vízért meg Balázsnakl egy kis csokiért. Vettünk jegyet, és vagy 15 percig vártuk a HÉV-et. A HÉV-ről felhívtuk Nagyit, hogy sétáljon elénk, mert nagyon elfáradtunk. Csillaghegyen leszálltunk, és húztam a kismotorozó fiamat a járdán magam után. Ez elindulásunki után majdnem két órával volt. Nem gondoltam, hogy egy kisgyerekkel ennyire rá kell számolni az utazásra. Eddig sose értettem reggel a rohanó apukákat és anyukákat, akik úgy húzzák maguk után a gyerkőcöt, hogy annak szinte a lába sem éri a földet. Hmm... Gondolom nem volt felesleges két órájuk egy háromnegyed órás útra..
Végre megláttuk Nagyit, aki eltolta a biciklijét is, és mellette jött Noi a kisbabáját tolva. Balázs beleült a bicókosárba, és szemezett a picilánnyal, én meg cipeltem tovább a táskát, a kismotort, és tartottam Balázst, hogy ki ne essen valahogy.
Nem haltunk bele, de máskor azért nem indulunk el gyalog, ha lehet..

De erről majd holnap :$ , izé, ma később, vagyishogy egyszer csak még írok, de most megyek aludni.

Itt majadunk Dédivel

Balázs Békáson fürdött, megitta a tejecskéjét, és nem akart velem hazaindulni, húzta Dédit a játékok felé. Mondtam neki: Gyere, Balázs, megyünk haza a cicákhoz!, mire ő: Itt majadunk Dédivel...

Balázs iskolába megy

Persze, majd megy is, most még csak beugrottunk ..
Papírmunka miatt mentünk be a munkahelyemre, kérvényeznem kellett a GyES-t. Balázs akkor járt utoljára a suliban, amikor még nem tudott futni sem. Nagyon csodálkozott, és egy szót sem lehetett kihúzni belőle. Csupa idegen arc mosolygott rá, és mindenki úgy csinált, mintha már nagyon régen jól ismerné őt.
Neki meg még csak nem is rémlett az a sok sipítozó néni. Okosan már az elején közölte velem egy csendes pillanatban, hogy: Medünk Gombihez!, vagyishogy elege van, menjünk vissza a kocsihoz, és egyben haza is. De hát nem cél nélkül jöttünk ide, felnyaláboltam, és felvittem az emeletre, a titkárságra.
A folyosón nagyon tetszett neki az akvárium, bár minduntalan bele akart nyúlni (a Honvéd téren szabad neki). Az iskolatitkárnál már felengedett, és hajlandó volt beszélgetni is vele, bár elég hamar az lett a refrén, hogy: Jemedünk jépcőn, Anya!.

A Honvéd téren

Igen, ezek után már nem a Nádor utcába megyünk Papáékat meglátogatni, hanem a Honvéd térre. Szupi kis lakásuk van, pöpecül berendezve. Jók a burkolatok, szépek a színek, összhangban van minden mindennel. Bár talán kissé túlzsúfoltak voltak a terek. Nagyon sok szép bútor volt, de kevés mozgástér maradt. Hát persze, hogy Balázs szemszögéből nézem a dolgokat!:D
Balázs nehezebben oldódott fel, mint eddig, de hát ez jó pár oknak betudható. Új volt nekünk a környezet, érkezéskor épp aludt a kocsiban, nagyon álmos és nyűgös volt és már hónapok óta nem találkoztunk Papáékkal. Jó érzés volt hallani a sok dícséretet, hogy mekkorát nőtt Balázs, milyen nagyfiú, milyen szépen beszél, milyen aranyos, milyen ügyesen eszik, milyen cserfes, stb.
Kutyasétáltatás is volt a napirenden, de elkezdett esni az eső, és a kutyus nem volt hajlandó elhagyni a kapu száraz védelmét. Szerettünk volna lemenni a Honvéd téri játszótérre is, de ez is meghiúsult az időjárási viszontagságok miatt. Kár, pedig nagyon jó kis játszótér van ott, talán majd máskor. Jövünk majd még sokszor ide, mert lesz ingyenes parkolócédulkám, yipppeeeeee!

Hold - hideg érem az égen..

Békásról hazafelé a kocsiban Balázs izgatottan mutogatott az ablakra. Némi találgatás után kiderült, hogy a hold ezüstös érme kötötte így le a figyelmét. Rövidesen elkanyarodtunk, és Balázs szomorúan mondta, hogy ejhadtuk hojdat, de én megvígasztaltam, hogy olyat nem lehet csinálni, mint elhagyni a holdat, az éjszaka mindig fent van az égen valahol, csak meg kell keresni. Ezek után hazáig szajkózta a valahol szót, csak mert megtetszett neki. (Vajajoj) Útközben megint megtaláltuk a holdat, de megint kanyar következett, és eltűnt a szemünk elől, mire Balázs megjegyezte, hogy: ejtakajják fák hojdat.
Amint hazaértünk, Balázs kiment Apával a teraszra, hogy megkeressék a holdat "vajajoj" az égen. Balázs Apa nyakában ült, de a kényelmesebb forgolódás, meg nézelődés érdekében letetette magát (Letesz Bajaját picit). Amikor a nyitott ajtón Garfield is kisomfordált hozzájuk némi kaja reményében, nevetve megjegyezte: Megnézi hojdat Gajfijd is.

Cat body guard needed!

Látván Balázs szeme körül egy pár napja, hogy a macska hogyan is védekezik és torol meg bizonyos neki nem tetsző tetteket, elhatároztam, hogy kemény leszek, és megteremtem szeretteim között a békét, akár némi békétlenség árán is.
Árgus szemekkel figyelem Balázst, és ha bántja a cicákat, azonnal közbelépek, mérges vagyok, ráütök a kezére, és egyéb módon szankcionálok. Egyszercsak látom, hogy valami botban végződő (, vagy kezdődő, mittoménmivoltaz) tárggyal indul meg az én fiam az egyik kiszemelt áldozat-maccs felé. Amikor már biztos vagyok a tervében, időben szólok neki, hogy nem szabad bántani a cicákat, és hogy tedd azt le, Balázs, és hogy meg ne ütsd vele a cicát - de ő csak megy rendületlenül, és utolérvén a gyanútlanul lépdelő áldozatot jól hókon csapja. De ekkor én is befutok, ismételten (már hangosan) hangot adva nemtetszésemnek, miszerint nem szabad bántani a cicákat, nem szabad rájuk ütni, melyik kezeddel ütötted meg a cicát? Puff! rácsapok, menj innen, ne is lássalak. Nyavint egyet sírós hangon, hogy: Anya jácapott! és felveszi iménti társalgásunk (hehe, inkább okító monológom) fonalát azzal, hogy lábát lendítve reménykedve megkérdezi: Júg Bajaja? Nem, rúgdosni sem szabad őket..
Nem mondom, nehéz egy meccs lesz ez..

Óvatosan!

Eddig is mondta, eddig is megértettem, de most oda is figyeltem, hogy mit értek én jól. Mert mint kiderült megint besegített egy kicsit az a jószívű tanárfülem. (Feleltetés közben is a jót hallom ki a dadogó felelő szavaiból..)
Naszóval én mondtam Balázsnak, hogy óvatosan fogja a lapokat, mert különben meggyűrődnek, legyen nagyon óvatos, (tudva, hogy az utolsó bonyolult szót ismétli majd meg) és csendben, várakozással telve figyeltem. És ő bólogatva biztosított engem óvatosságáról ezt skandálva: Ójafosan Bajaja!

Lefekvés Balázzsal

Ugyanaznap délután, Apa ásítozott nagyon ebéd után. Balázs odament hozzá, és ezt mondta neki: Apa ájmosz, felmedünk. Ezután megfogta a kezét, és felvezette Mama szobájába (ahol Balázs kiságya van, és ahol aludni szokott, amikor Békáson van), a nagyágyhoz, berakatta magát a kiságyába, és így pihentek vagy húsz percet.

Ébredés Balázzsal

Mama reggeli kábultságát ez a mondat oszlatta el teljesen ma reggel fél hétkor: Mama ájmosz, aludni szejetne.

Hiányoztál Anyának, Balázs!

Tegnap volt egy jóbarátunk esküvője, és hogy részt tudjunk venni az esküvői vacsorán, Balázs Békáson aludt a Mamáéknál. Érkezésünk, és az első pár perc öröm után Balázs felmászott az ölembe, és azt mondta:
Anya hiányoztál! - még mielőtt elcsöpögtem volna meghatottságomban, folytatta:
Hiányoztál Dédinek, Mamának, Béja Papának!
Azért én örültem neki, talán nem pont ezt akarta mondani, talán tényleg hiányoztam neki, ezért mondta, amit mondott nekem..

Használati útmutató

Mama új Neogranormont bontott, és Balázs boldogan halászta ki az üresnek tűnő dobozból a használati útmutatóját. Örömmel felkiáltott, ahogy széthajtogatta, és meglátta rajta a nyomtatott betűket: Újszág van benne!
Később megint megtalálta a papírt, és amikor Mama rákérdezett, hogy: Balázs, újság van nálad? azt válaszolta: Igen, ojvaszom. és ujjacskáit a papíron húzva hangosan dörmögött egy kevesett.

Szőj

Régebben, ha talált a földön bármi szöszt, felcsippentette, és odahozta nekem. Aztán ugyanilyen csippentő mozdulattal szabadította meg a macskákat 20-40 szál szőrüktől, és azt hozta nekem. Vagy megsimizte ragacsos-nedves kezével az alvó cicákat, és a tenyerét hozta, fintorogva, hogy szőrtelenítsem. Ma, ha macskaszőrt lát a földön, már csak fintorogva rámutat: Macka Szőj. Mindezt jó tudni a következő sztorihoz, ami Békáson esett meg vele.
Evés után Mama megtörölgette Balázs száját vizes ruhával (amit Balázs utál), ilyenkor automatikusan megtörli a száját bármibe, ami szárazabbnak tűnik a vizes rongynál. (Fürdéskor, arcmosás után például rendszeresen a rövidujjú trikónk ujja az áldozat.) Mamán ujjatlan ing volt, hát jól beletörölte a csőrét Mama karjába. Fintorgott egyet, azt mondta: Mama kajja szőjösz, jetöjjöm kezemmel. és az ujjai hegyével pengető mozdulattal párszor végigsimította a száját.

Relativitás és a számok

Ha csak egy mogyorót adok neki, akkor: Kettót! kér, ha kettőt adok, akkor: Sokat! Ha valamit nem szeretnék többször megengedni neki, akkor kis ujját feltartva könyörög, hogy: Edszej! Tehát a számokat kiválóan használja saját igényei szerint. A Jankovics Gyula utcába kanyarodván rendszeresen megjegyzi, hogy: Kontéej! Másik! Kettó kontéej! (konténer)

Felmászott Balázs Békáson a kisház (másfél méter magas babaház) tetejére. Lelkesen csodálkoztam, hogy: Milyen magas vagy, Balázs, magasabb vagy Anyánál is! Őt zavarhatta, hogy most más (nem a megszokott) szögből látja az arcomat, és leguggolt. Megjegyeztem, hogy most mindketten egyforma magasak vagyunk. Ő okosan bólogatott, és hozzáfűzte, hogy: Kettófojma.
Okos, nem?

szőlő

Nem baj az sem, ha savanyú. Eleinte csodálkozott, hogy ennek bizony meg lehet enni a magját, de nem okozott számára gondot. Az egyetlen gondot az jelenti, ha nincs több belőle.
Lépdelt Balázs Dédivel felfelé a lépcsőn, fogták egymás kezét. Eredetileg azért, hogy Balázs ne essen el. Mostanság azért, hogy Balázs ne száguldjon fel a lépcső tetejére a Dédi nélkül. :) Dédi és Balázs kezében is egy-egy fürt szőlő izgult. Hát persze, hogy amiatt, vajh mikor teljesedik már be végzetük, és eszi meg végre őket is valaki. De most nem is ez a fontos, hanem az, hogy Balázs is izgult. Mert elfogyott már a második lépcsőnél a szájából a szőlőszem, és nem tudott csípni a mancsában lilálló szőlőből sem, mert Dédi kitartóan fogta a kezét. A szőlő-elvonás tünetei hevenyen jelentkeztek, Balázs megtorpant, és a kezében fogott fürtöt a szája elé emelve próbált kiharapni belőle egy szemet.
Olyan is előfordult néha, hogy a szőlőfürt egészben érkezett fel a házhoz, de ilyenkor persze mindig kiderült, hogy három fürttel indultak el, nem kettővel. Arany szíve van Balázsnak, nem irigy egyáltalán, csak hát a megszokások miatt mindig a saját szája felé indul a keze, ha szőlőt éreznek az ujjai. Második próbálkozásra általában már Apa és Anya is kap egy-egy szem szőlőt tőle. Dupla öröm, mert imádom az Othello-t!
Történt egyszer, hogy már fent a házban fogyott el a fürt szőlője. Felemelte, és boldogan közölte velünk, hogy mire is emlékezteti őt az üres szőlőcsuma: Fenyófa!

Néssz cak, Anya!

Néssz cak, Anya! - kiált fel Balázs, ha valamire fel akarja hívni a figyelmemet. Ez lehet egy rég nem látott játék, vagy a cicák csinálnak valami (számára) nagyon vicceset, vagy ő maga művel valami igencsak ügyeset. Amióta van egy zongoránk (nem, mégsem zongora, egy pianínó) azóta napjában 25-ször odafut hozzá, és: Jongojázom kiszit! felkiáltással nekiáll klimpírozni. Ilyenkor szokott szólni, hogy hallgassam lélegzet-elállító játékát figyelmesebben, mert keveset dícsérem virtuozitását.

Kádbapisi igényes módon

Gyermekünk szobatiszta, s bár még nem ágytiszta (tehát alváskor még visel pelust), a kádtiszta kifejezés már tökéletesen illik rá. Legtöbbször engedelmesen pisil fürdés előtt, de most úgy látszik ennek ellenére jött az inger fürdés közben is. Felkapott egy joghurtos poharat (fürdőjáték), gondosan a lukhoz illesztette a kukiját, és annak rendje és módja szerint szépen belepisilt. Utána boldogan hadonászott az edénnyel azt skandálva, hogy: Piszijt Bajaja.

pizsama

Ez bizony egy bonyolult, nehéz szó. Többszöri nekifutásra is csak pis-mama lett belőle..:) Talán így több értelme van..

Apának nagyon megy az altatás

Apának nagyon megy az altatás. Ő fürdette, öltöztette, és mesélt neki alvás előtt. Épp versikéket olvasott a Mesebolt című verses könyvből (mostanában ez Balázs kedvence), amikor Balázs egyszer csak kipattan az öléből, közli, hogy: Bajaja ájmosz. , és bemászik magától a kiságyába. Villanyoltás, és perceken belül édesen hortyogott a kisded.

Apa, felvesz Balaja, pöjög.

Reggel, mielőtt Apa munkába indul, Balázs mindig megkéri, hogy forogjon vele, (Pöjög!). Ez ám nem csak olyasféle light-os "felveszlek, és megpördülök a sarkamon kétszer" forgás, hanem komoly űrhajós-képzés szokott lenni. Ma épp a centripetális erő maximális hatása alatt gyermekem elragadtatott hangon így kiáltott fel: Jaj, de jó nekem!!!!!!!

Széé szemed van, Apa!

Apával pihizett Balázs az ágyon, mikor is Balázs ezt a meghökkentő kijelentést tette, hogy: Széé szemed van, Apa. Igen, igaza van Balázsnak, Apának tényleg nagyon szép zöld a szeme apró arany csillámokkal. Azt, hogy szép szemed van, azt én szoktam Balázsnak mondani, amikor túlcsordul bennem a gyönyörködés. Apa persze csöppekre olvadozott pár mp alatt.. :)

Kreatív beszéd

Leteszem magamat! Kérte így Balázs, hogy tegyem le az ölemből a földre. A tapasztó meg a ragtapasz neve, szerinte. Amikor egy-egy maccs a számukra kitett lábtörlőn élesíti a körmét, akkor Balázs szerint kapar, amikor meg vakarózik, Balázs felkacag, és közli, hogy: Cica kapajózik.

Kiko-karmolás

Balázs mostanában durva a cicákkal. Hajtja őket, húzgálja a farkukat, lelökdösi őket a fotelról minden igyekezetem ellenére. Így történhetett meg, hogy este, amikor hazaértünk, és három éhes maccs várt ránk a kocsinál, Kiko megkarmolta Balázst. Ha jól láttam a szemem sarkából, akkor a következők valamelyike történhetett. Kiko szokásai közé tartozik, hogy szeret a legnagyobb koszba is akár, de a betonra meg pláne lehencseredni, és egyik oldaláról a másikra forgolódva nyújtózkodni, kínálgatni a fekete selymes pociját, amit aztán senkinek sem enged megsimogatni, csak Istvánnak és nekem néha-néha. Tök úgy csinál, mint aki kényeztetésre vágyik, de a közeledő kéz láttán többnyire elrohan pár métert, és újrakezdi a hencsergést. Na most Balázs vagy simán átgyalogolt rajta váratlanul, belebotlott, és ekkor suhintott Kiko Balázs felé, vagy akarattal közeledett felé símogató (nem valószínű, inkább gyomrozó) szándékkal. Kiko mindenesetre ezt támadásnak vette (érthető okokból) és jól megpofozta Balázst, szegényt.
Nagyon csúnya karmolás volt, két sebből is vérzett Balázs arca. Volt egy vágás a szemhéján, és egy közvetlenül a szeme alatt. Ahogy könnyezett, a sós víz összemosta a sebeket, csak azt láttuk, hogy a fiunk véres jobb szemmel, sikoltva sír. Nagyon megijedtünk. Kamillateával lemostam a kis szemét, és akkor már nem is tűnt olyan nagy sérülésnek az egész, de hátborzongató arra gondolnom, hogy akár a szeme is megsérülhetett volna Balázsnak, ha nem ilyen jók a reflexei. Mivel nem steril szike okozta a sebet, hanem macskakarom, és elég közel volt a szeméhez, elfutottunk Balázzsal az ügyeletre. Kapott szegénykém oltást is, meg előtte még lefertőtlenítették a sebét.
Igyekszem feltölteni majd ide egy képet az összekarmolt kis arcáról.
Kép ugyan még mindig nincs feltöltve, viszont Balázson szept. harmadikán már alig látszik a két vékony pici heg. :)

Rossz voltam - önbüntetés? Ejmedek!

Rossz voltam. Ez volt a miértje annak, hogy most miért nem jön ide Anyához játszani.. Most nem tudom, hogy magát, vagy engem akart ezzel büntetni?

Ha hívom, és nem akar jönni, vagy kérésem ellenére nem veszi fel az elinduláshoz szükséges zoknit, vagy szandit, vagy bármi mást, akkor végső elkeseredésemben felvetem, hogy akkor bizony egyedül megyek, elindulok egyedül, elmegyek. Nem szokta nagyon meghatni Balázst ez az érvem sem, viszont azért átvette a maga használatára. Ha olyasmit kérek tőle, amit nincs kedve megcsinálni, felkiált, hogy Ejmedek!, és látványosan elszalad. Azt hiszem ez jó példa egy gyermek problémamegoldó képességének elrontására. A problémás helyzeteket a hibás szülői minta szerint kezeli.

MIT TEGYEK??

Altatás mostanság

Ma a déli alvás előtt már beraktam Balázst az ágyába, amikor is hirtelen vágytól vezérelve kértem, adjon egy puszit nekem. Adott is azonnal, majd közölte, hogy Éjszakát!, és fél perc múlva már mélyen aludt.

Esténként összebújunk egy földre terített pléden. Kinyilvánította, hogy össze akar bújni, de ha ez a hálószobánkban történik a nagyágyon, akkor halott ötlet, hogy a saját ágyában aludjon el. Egy idő után megkérdezem Balázst betehetem-e az ágyába, mire ő szó nélkül bemászik, lefekszik, és elalszik. Nagyon jó dolog esténként összebújni egy illatos pihe-puha babával, még ha hasba rúg is, vagy lefejel a sötétben.

Elmaradt

Hoppá, a nagy dokiváltásban lemaradtunk egy oltásról. No persze, amikor esedékes lett volna, mindig volt valami..
Először is Angliából voltak itt Garyék, utána meg Vátra terveztünk rokonlátogatást. Nem akartuk, hogy Balázs akkor kapja az oltást, és esetleg belázasodjon.
Ezután meg szépen benyalt egy vírusfertőzést, ami kruppos tünetekkel végződött.
És Anya jól elfelejtette ezt az oltás dolgot.
De ma felhívtam a Dokit, és lebeszéltem vele, hogy a 29-ei héten beoltja Balázst.

Tárgyeset

Nagyinál volt Balázs és amikor érte mentünk, röpült felénk boldogságtól sugárzó arccal. Apa volt közelebb, ő kapta fel a száguldó gyereket. Balázs nem erre számíthatott, mert karjait felém nyújtva nyöszörögni kezdett: Odaadok! Odaadooook!
Apa: Mit adjak oda, Balázs?
B.: Balaját!

Depi-tetőzés

Az még nem lenne baj, hogy depis vagyok, mert ez magánügy, de sokkal hamarabb elfogy a türelmem Balázzsal, és a legkisebb stimulusra, vagy vélt bántalomra eltörik nálam a mécses. Gáááz..

Tepertő

Mamáéknál aludt Balázs, és este nagyon betepertőzött. Mohón falta a kenyérrel együtt, nagyon ízlett neki, eddig még ilyet sosem kapott. Reggel, amikor lejöttek tejet inni az emeletről még teljesen kómás volt, cumjához ragaszkodott, hozta a szuszipelusát is. Hirtelen eszébe jutott valami, felcsillant a szeme, sietősen elszórta a cumit és a szuszipelust és a hűtőre mutatva elkezdte húzni Mamát, azt hajtogatva: Tepertő, tepertőőőő!

Gyerek-beszéd: Mit ettél..? Hová tűnt..?

Kihangosítással telefonálok Mamával, és közben produkáltatom a gyereket.
Kérdezem: Balázs, mit ettél vacsorára?
B.: Edébet! (Ebédet)
én: Milyen színű volt?
B.: Piros.
én: Mi volt benne?
B.: Csont.

Ha nem derült volna ki (amin azért csodálkoznék, ha igen), halászlevet vacsoráztunk hihi-hi.

Később kerestük a szandiját, és kérdeztem Balázstól: Hová tűnt a szandid? Ő a szobájába érve boldogan felkiáltott: Ide tűnt!

Kaki-dömping

Ma háromszor is kakilt Balázs, de ínyenc módon váltogatta mind az idejét, mind a helyét, mind a hogyanját a kakilásnak.
Az első még a szokott módon történt reggel, a bilibe.
A második meglepetésként ért minket(Anyuci, Dédi-Mami). Balázs ugyan mondogatta, hogy puki, meg kaki, de hát aznap már volt egy kaki, hát nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, úgysem tud még különbséget tenni a puki és a kaki között. Vagy háromszor megpisiltettük egymás után, utsó alkalommal már csak egy csöppre futotta, hát visszaadtam rá szépen a csiganacit (mintha harisnya lenne, csak nincs lábfeje), és elengedtem játszani Dédivel. Dédi nem sokkal később hív, hogy Balázs pukizhatott, mert rá akart ülni a bilire, és most kakis a feneke. Találtunk is egy kósza kis kakipöttyöt a bilin, de semmi mást. Újra felöltöztetés, amikor is Balázs nyöszörögve nyúl a lábszárához. A gatyaszárában meg ott lötyögött egy büdi kakiszivar! Ó már el is felejtettem, mennyire utálok kézzel mosni..
Ezután kábé egy órával megint mondja Balázs, hogy kaki, de hozzáteszi, hogy pelenka. Mintha kérlelne, közben meg fogja a kukiját, és ideges. Adtam rá, ő meg okosan telefosta.

A témára érzékenyebb olvasóimtól elnézést kérek, de hát tényleg erről szólnak manapság a napjaink, és hát erre számíthattak is, mivel ez egy ilyen blog.

Könyvlapozgatás

Olvastam (volna) az új Vavian Fable könyvet, de jött Balázs és képet keresett benne. No, ezzel aztán jól melléfogott, mert a könyvben nincs egy kép sem a szóvirágokon kívül. Átpörgettem ujjaim között az egész könyvet, csak hogy lássa is, nincs itt egy fikarcnyi kép sem. Hiba volt. Vagy öt percig lapokat pörgettünk váltott kezekkel. Lapoztunk bal kézzel, jobbal, előrefelé, hátra is, de sosem egyszerre két kézzel. No igen, a pasiknak nem megy a multitask..:p

1. önálló mondata!

Reggelizgetünk javában, amikor egyszer csak Apa felpattan, és kiviharzik a konyhába. Balázs azonnal kommentálja is: Apa hoz valamit.

Bilire szokott

VII.31. Reggel bilibe kakilt
VIII.1. Reggel bilibe kakilt
VIII.2. Ma is bilibe kakilt reggel

Azt hiszem elmondhatom, hogy aránylag zökkenőmentesen Balázs bilire szokott. Napközben nincs rajta pelus, csak a déli szundi alatt, szól, ha pisilnie, kakilnia kell, és tud addig várni, amíg eltrappolunk a bilihez.
Persze ha még nem kakilt, és el kell mennünk bevásárolni a Corába, adok még rá pelust, és amikor elfelejtettem egyik nap megpisiltetni ébredés után, hát mehettem a felmosórongyért.

Back to Anyuci, Apuci

Nem volt könnyű lebeszéni az Anyuka-Apuka verzióról, de sikerült. Konzekvensen csak akkor válaszoltam neki, ha nem Anyukának szólított. Ha mégis, azt válaszoltam neki, hogy nem tudom ki az az Anyuka, de én Anyuci vagyok. Ha utána megismételte a mondatát Anyucival, kérése azonnal teljesült. Mára visszatértünk az Anya-Apa verzióhoz, illetve amikor kedveskedni akar Balázs, vagy épp olyanja van, Anyucinak-Apucinak szólít minket. Szép az élet, trallalalaaaa!

Bilire szoktatás

Reggel Balázs bilibe kakilt! És egyész nap nem volt rajta pelus! Ez azt jelentette, hogy 15-20 percenként pisiltettem. Nagyon ügyes volt, olyan is előfordult, hogy ő szólt, hogy kell neki pisilnie. Este egypercenként akart pisilni menni, de a világért sem ült volna rá a bilire, pedig már a gatyácskát is levettük, hogy egyedül is rá tudjon telepedni. Sejtettem, hogy kakilnia kell, ezért fogtam, ráültettem a bilire, és 15 mp-ig nem hagytam felállni. Ez elég volt neki a kakilásra, utána nagyon büszke volt magára. Teljesen felpörgött, iszonyú volt altatni, eltartott vagy egy óráig. Nagyon kimerítő napom volt, ki is borultam, depi szélén állok.

Denii ujjgyakorlata visszaköszön

Denii tanított Balázsnak egy ujjgyakorlatot. A lényege az, hogy a hüvejkujjunkat sorban összeérintjük a többivel egyenként. Balázsnak még nagyon nem megy, de addig már eljutott, hogy a hüvejk-, és mutatóujját jól összenyomja, és nagyon koncentrál.. Ezt csinálta este is magától elalvás előtt!

Halandzsanyelv

Este játszottunk, beszélgettünk hármasban lefekvés előtt Balázs szobájában, és eszembe jutott valami sürgős megbeszélnivaló Apával, de nem akartam, hogy Balázs is hallja. Angolul kezdtem a mondandómba. Balázs fülel, néz értetlenül, majd mint aki érti ám a játékot, elkezd halandzsanyelven karattyolni felém.. :D

Anyuka, Apuka

Jön haza a kölköm a Nagyitól, és így szólít minket, hogy Anyuka, meg Apuka. Nagyon nem tetszik. Mármint örülök, hogy Balázs önálló, meg becézgetni próbál, de most melléfogott. Az Anyuci-Apuci verzió nagyon tetszett, de erről az újabb formáról negatív élettapasztalataim vannak. Beszélnem kell a fejével, méghozzá sürgősen.

Új szavak!

Megpróbáltam felmérni Balázs szókincsét egy mesekönyv segítségével, plussz a szavakat, amikre még emlékeztem, hogy használta, összegyűjtöttem. És rájöttem, hogy szinte felesleges írni az új szavakat, mert nem tudok lépést tartani Balázs beszédfejlődésével úgy sem..
Búcsúzóul itt egy szócsokor:
CSIKAMIKA
SZIJÁJ
JÁK
MED
CSIJJAG
CSIGA
Ó
KATI BÓ
LE-KKE
KAMION
E
MAMO
BÁNÁ
HÁPI
JÓKA KOMA
MÓKUC
SZAJA
GOMBA
BABÓ
SZÜNI
NUCCI
JOKNI SZÁJA
KUTA
ÁTTÓ
JÁPÁT
TA
VIJÁG
KUKA
GE
SA
KUKAC
PARA CIJOM

Lehet találgatni, mi mit jelenthet.

Kaki a bilibe

Fene sem érti néha ezt a kölköt. Nyerges vontatóval sem lehet néha elráncigálni a kádhoz, ha nem akar fürdeni, de ha már benne ül, tök jól elvan benne egyedül. Játszik, öntözget, dumál, énekel, mi meg csöndben gyönyörködünk.
Így hát esténként szoktatjuk őt a fürdés gondolatához. Megengedjük neki a melegvizet, kicsit melegebbet, mint ami kell, és várunk. Beleszőjük az utsó mesébe, hogy és akkor a főhős elment fürdeni, vagy olyan játékkal játszunk, ami de jól úszna a kádban, kipróbáljuk?, vagy látod, a cica is mosdik a filmen, stb. Ilyenkor már csupin futkározik a lakásban, bili kikészítve, hogy ha eljön az idő, akkor mielőtt kádba tesszük Balázst, ráültetjük a bilire is pisilni.
Én épp boldogan rácsodálkoztam a tv előtt ülve egyik kedvenc sorozatomra, amit most kezdtek el adni a Tv2-n (hétköznaponként este hétkor), Apa a gépénél szöszmötölt, Balázs meg egyszerre volt jelen a ház egészében mindenhol. Mondta ugyan, hogy KAKI, meg PUKI, de nem vette apa komolyan, mert felpattant a biliről, és csak egy kis pisi volt az alján. No meg a puki igaz is volt, mert bebüdösített, és néha még kakit mond puki helyett is. De egyszercsak kifelé jön a fürcsiből KAKI-t skandálva boldogan, beszaladunk, és tényleg! No nem részletezem magát a műremeket, de mindenki hepi volt. Utána popsitörlés, és persze visít, hogy KIII KIIIII, KIIII! amikor kádba tettük.

Anyuci, Apuci

Nekem nehéz megszoknom, hogy akit eddig Anyucinak szólítottam, majdnem két éve Mamának hívom, aki eddig Mami volt, meg Mimi-Mami, már Dédinek hívom. Apuciból Papa lett, stb stb, és többek között engem is kéne nevezni valaminek, valahogyan úgy, hogy ne legyek tudathasadásos. István családjában anyu és apu dívik, így hát kiegyeztünk egy Anyában, és egy Apában. De ez a jól kidolgozott részlet elenyészni látszik.
Balázs teljesen magától elkezdett minket Apucinak és Anyucinak hívni. Persze hogy örültünk, hisz becéz minket. Néha már azt is mondja magától, hogy SZEJET, és megszorít, mutatva, hogy mennyire. Tehát vannak részletek, amiket nem lehet előre megszervezni, még gondos tervezőmunkával sem. Oksi, mindig tanul az ember valami újat..

Csókojom!

Igen, már udvariasan is tud köszönni a kölköm. Ez tényleg nagy szó. Tanár vagyok, de még ötödikesek is köszönnek úgy rám, hogy szia Gyöngyös néni. De azt azért már tényleg túlzásnak tartom, hogy nekem is így köszönjön a kisfiam, meg az összes rokonának. Az egy dolog, hogy Anyósomnak így köszön, mert neki a fia is így köszön, neki így tetszik, így szokta meg. De hadd tanítsam meg a saját fiamat rendesen köszönni az én értékrendem szerint. Nálunk abszolut nem divat családon belül a csókolomozás, sőt. Na de mindegy, már kipufogtam magam..

Énekek éneke

BOCI BOCI TAAAAA-KKA!!
(Boci boci tarka)
MICI, MACI, BUMM BUMM BUMM!
(Micimackó fázik zik zik)

Lefekvéskor már megrendeli, hogy mit énekeljek neki.
Rendszerint a Bocival indítunk, de másfél éneklés után közli, hogy NEM, és elkezd egy másikat. Ismeri a LÁNC-LÁNC Eszterláncot, a BRUM-BRUM Füles mackó mesekezdő dalát, no meg Fülesmackó mesezáró dalát JÓÉJT GYEREKEK, a MICI MACI BUMM BUMM BUMM-ot, és még egy párat, amit nem rendel, csak én énekelek neki. A déli alvásnál is követelné a dalokat, de sikerült elérnem, hogy délben mesélhetek neki helyette.

Mit hoztál nekem? - 2

Mama bent a nappaliban, Dédi kint a hintaágyban egy tál pattogatott kukoricával, Balázs cikázik.
Belemarkol két kézzel a kukoricába, és rohan Mamához. Mama kérdezi, hogy mi van a kezedben?, mire ő, ha még van kuki a kezében gyorsan a szájába tömi vigyorogva, és teli szájjal röcög.

Hal

Béla-Papa fogott halat, és Balázsnak kitette őket egy tálcára, hogy ismerkedhessen velük. Már nem éltek, Balázs símogatta a halakat, kézbe vette, megmutatta a testrészeiket, és örült, hogy mindenhez hozzányúlhat. Hát nem kinyomta a szemeit az egyiknek?

Nagyon szeret halat enni, biztos mert még sosem nyelt szálkát. Gondosan válogatja neki az egész család a legfinomabb halfalatokat, és persze szálkák nélkül szállítjuk a szájába. Most, hogy szabadon gazdálkodhatott két-három teljes nagy hallal, nem bírta megállni, és beleharapott az egyik hátába. Mamáék azonnal ugrottak, nem lehet tudni ízlett-e neki a szushi, másodszori harapásra nem volt alkalma.

Utazás

Még a nyaralásunk alatt történt, hogy Balázs egyszer beleült Békáson a folyosóra kirakott autósülésbe. Mama megkérdezte tőle, hogy hová mész, mire azt válaszolta:
"ANYA" Hahh, teljesen elérzékenyültem..

Már fél hatkor átjött..

Mit hoztál nekem?

Balázs megjelent összeszorított öklökkel, és úgy mászott előre hozzánk Mama kocsijában. Porszívónak is becéztük, mert a csomagtartóban talált néha egy-két szöszt, és azt rendre begyűjtötte, és odahozta nekünk. Meg is kérdeztem tőle, hogy most mit hoztál nekem? Mire ő elmosolyodott, kinyitotta a tenyereit és huncutul mondta: SEMMIT! :) és rötyögve elrohant.

Apa újságot olvasott, de közben leste Balázst az újság alatt. Balázsnak azt mondtam, hogy menjen körbe (a fotelen) és egy tigrisüvöltéssel ijessze meg Apát. Pontosan megcsinálta, és jót nevetett a sikerén. Jelzem, még csak 21 hónapos múlt.

xem, xam, xom

Új korszak köszöntött ránk. ahogy régebben minden szó i-re végződött, most minden m-mel fejeződik be. Talpam, tejem, jizem, pocim, lábam, látom.
Bár először azt hittem, Balázs profin ragozza a lát igét.
-Nézd, Balázs, ott egy konténer, látod?
-LÁTOM.

Altatás update

Tovább bonyolódik a szokásos esti altatásos rituálénk. A módszer lényege, hogy a lehető legkényelmetlenebb helyen kell a szülőnek (legtöbbször én) feküdnie. Ugyanis Balázs jön, és mellettem akar aludni. Ilyenkor jól jön, ha a földön fekszünk, mert meg lehet győzni arról, hogy az ágyikója sokkal, de sokkal puhább, menjen oda aludni. Amíg a szófán feküdtem kényelmesen, addig mellémfurakodott, vagy egyenesen rámfeküdt, és az egész dolog birkózás feeling-jétől teljesen felébredt, vagy pedig simán leesett, lecsúszott, és beütötte valamijét. Szóval fekszem a földön, és amikor a szófára dől, figyelmeztetem, hogy ne ott aludjon, mert onnan legurul, ha meg mellém fekszik a földre, tudatosítom benne, hogy milyen kemény is a föld, és mennyire finom puha lenne az ágyában.
Egy idő után magától bemászik a kiságyába, bár ez sem megy néha zökkenők nélkül. A minap is kereste a sötétben azt a helyet, ahol kivettünk két rácsot, hogy bemásszon. Hangos ITT! felkiáltásokkal találgatott, de mind után koppanás jelezte, hogy nem volt nyerő a tippje. A harmadik kopp után halkan kérte, hogy ANYA SEGÍ!tsen neki.. :)
Nyaralás után első reggel csak fél hétkor érkezett Balázs, második reggel fél ötkor, utána fel négykor, ma este meg már eleve a nagyágyban akart elaludni. Fekszem forgatókönyv szerint szépen a padlón, mire egyszer csak kipattan a kiságyból, és KI! KI!-t hajtogatva meg sem áll a szülői hálószobáig. Hívnám vissza, de azt válaszolja, hogy NEM, és hív ő is. Átkiabálom neki, hogy Anya itt marad Balázs szobájában, nem megy most oda, de úgy tűnik ez egy cseppet sem aggasztja. Egyre ritkábban hív, egyre csendesebb, amikor bekukucskáltam, épp a sünik között feküdt a szuszipelusával, és már majdnem aludt. Csak úgy tudtam visszacsábítani, hogy megígértem neki, énekelni fogok. 10 perc éneklés után megint majdnem megpattant a kölök, a küszöbről fordítottam vissza azzal az ígérettel, hogy simizem a talpát. Ez hatott, és nemsokára végre el is aludt. Azért kíváncsi vagyok holnap mikor jön reggel..

Halacskák

Pécsett jártunkban nem tudtam ellenállni annak, hogy vegyek Balázsnak egy Tesco-s matricát. Gumicukornál puhább, inkább zselészerű anyagú halacskák voltak két fólia közé nyomva. Nyúltak, mint a gumi, és mindenhez tapadtak. Balázs először a kiságyának belső oldalára nyomta az első hármat (a többit orig csomagolásban beejtettem a szekrénye mögé) aztán a tapétáján lévő állatok arca következett. Mivel ez a halacskaformájú gumi teljesen átlátszó, egy idő múlva Balázs a leragasztott állatra mutatva közölte kuncogva, hogy KUKUCskálnak.
Fürdés közben is nagyon jól lehet a kád szélére és a csempére ragasztani a halakat, és leöntözni onnan egy kiürült babasamponos üveggel. Ezzel ma vagy húsz percet elszórakozott Balázs.

Kislány-kisfiú

Régen, amikor Apa Amerikában volt, hozott Balázsnak egy rikító narancssárga és rózsaszín csíkos kályhacső szélességű és vagy fél méter hosszú, kitömött játékhernyót. Balázs nagyon szereti, mostanában alvójátékként és párnaként funkcionál, Balázs nyaralása alatt ott volt Békáson Mamáéknál is. Nem annyira ijesztő, mint ahogy leírtam, kedvesen mosolygó KUKAc nevű puha játék.
Balázs nagyon felvilágosult kisfiú, tudja, hogy vannak különbségek a szülei között. Apának PIci CICIje van, Anyának NAAAGY. Apának van KUKIja, Anyának NIIncs. Amíg nyaraltunk, Balázs tovább bővítette tudását a nemek különbözőségéről. Mamával beszélgettek. Szóba került, hogy Mama kislány, Dédi is, Béla-Papa meg kisfiú. Ezután jött a rokoni névsor, és Balázs kikérdezte Mamát mindenkiről, akinek eszébe jutott a neve. Még Liát is emlegette, meg Botikát is. A felsorolást Mama azzal zárta le, hogy és Balázs is kisfiú, mert kukaca van. Ekkor Balázs arca felderült, és hangus KUKA! örömujjongással rávetette magát a fent említett csíkos KUKAcra.. :)

Eső

Vettünk Balázsnak esernyőt és esőkabátot is, mert nagyon nehéz bent tartani amikor kint zuhog. Juszt sem ment ki, megállt az ajtóban.
Ma volt vagy harminc fok, amikor este elkezdett dőlni az égi áldás. Balázs megint azt hajtogatta, hogy: KI! KI!, hát levettem a sortját, atlétatrikóját, és megengedtem neki, hogy kimenjen. Gondoltam fürdővíz kiengedve, ha átfagy a gyerek majd bedugom a kádba, és felmelegszik. Nemigen akaródzott neki kilépni, de kis bátorításra megindult. Nem állt ki az esőre, elég volt neki az is, amit a szél felé fújt. 30 másodperc múlva már bent törölgettem.

Állatkertben

Balázsnak már napokkal előtte meséltem az állatkertről. Hogy ott sok baba lesz a szüleivel, és látunk majd majmot, meg zsiráfot, meg elefántot, no meg a tigrist is megnézzük majd. Előre sejtettem, hogy élvezni fogja a kisállatsimogatót, így is lett.
Alig álltunk meg az első ketrecnél (orángután), rögtön be akart menni hozzá, kapaszkodott fel a korlátra. Felismerte az orángutánok reggelijét (alma, dinnyék, banán), és szinte velük együtt csócsálta el azokat. Néha még a nyelvét is kidugta.. :) Alig bírtuk elvonszolni a ketrec elől.


Az orrszarvú nagyon nem hatotta meg, de tetszett neki a viziló. Kérdésünkre elmondta, hogy a viziló ESZIk, és méghozzá FÜvet, és utána meg bemegy a VZJÍ-be, ÚSZni. Az elefánt sem kötötte le sokáig, pedig vicces dolgot művelt, valahonnan vizet szippantyúzott fel az orrmányával, és a közeli kőre locsolta félpercenként. Nagyon unatkozhatott a másik is, az dülöngélt, és homokkal dobálta magát.
A zsiráfot nem érdekelte a zoo-csemegénk, a magasban lakmározott valami cukornád-szerűt, de a zebrák odavoltak érte. Balázs is fellelkesült, meg is simogatta a zebrák fejét, és az egyiknek megsimizte a fülét is.
Elsiettünk még valami lámaszerűk mellett (nem láma volt kiírva) és ránéztünk a pónikra is. Bementünk a majomházba is, de épp nagytakarítás folyt, egyetlen nagymajmot nem láttunk. Kint a gorillák nagyon passzívak voltak, Balázs pillantásra sem méltatta őket.
Tetszett viszont neki a kismajomház, ott zárt térben szabadon ugráltak a kismajmok. Mama ölében fickándozott, és nagyon örült, ha a közelükbe szaladtak vagy ugrottak a kismajmok. Hangosan hívta őket: MAKÍ, és tartotta feléjük kis kezét is.



Láttuk a tugrist is lakmározni a reggeli nyulacskáján. Balázs megmutatta, hogy ordít a tigris: AARRGH, és hogy nyalakodik a tigris utána. Természetesen oda is be akart menni, mint minden elzárt állathoz eddig, hiába próbáltam meggyőzni, hogy momentán a tigrishez nem ésszerű bejelentkezés nélkül betörni. Azután már csak azt mondtam, hogy nem megyünk be, mert nincs ajtó.
Megcsodálta a rózsaszínű flamingókat is, és megnézegette még a teknősöket egy kis víz partján, de akkor már nagyon elfáradt, nyűgös volt.
Ja még a makik előtt útba ejtettük a nagy játszóteret, ott váltott kísérőkkel mindent megnézett, és kipróbált, tombolt, evett, ivott, jól összepiszkolta magát.
Az állatsimogatónál okosan még kívülről adtuk oda a kecskéknek a ceruzaszerűre vágott répát, amit vittünk nekik. Nagyon ízlett nekik, szabályosan ölre mentek érte. A kicsiket letaposták, vagy elöklelték a nagyok. Volt egy közepes, amelyik a szarvai ellenére valahogy kidugta a fejét a rácson, hogy kaphasson répát (kapott is ezért a mutatványért), de aztán nem tudta segítség nélkül visszahúzni, és védtelen homokzsákként lógott, míg a nagy félre akarta öklelni párszor.
Balázs elkezdte hajtogatni, hogy BE! BE!, így felkaptam és bevittem. Előre tartott kézzel közlekedett, ami nála most a félelem jele volt, nyúlt volna az állatok felé, de amikor azok felé fordultak, vagy a bárányok bőgtek egyet, inkább viszakozott.
Hazafelé kapott a Mamától egy héliumos lufit, meg egy rugós lepkét boton.
Az úton nagyon bealudt, pedig nem is tudom mikor aludt el utoljára kocsiban, mindene lógott, amikor ágyba fordítottuk.

Mi is nyaralunk-2

A nagymamák kitettek magukért: a ruhákat tisztán kaptuk vissza. A padlólapok nem sínylették meg nagyon a vízben állást, mert hamar jött a segítőkész szomszéd (Sándor) és kiemelte, Nagyi meg megtörölgette őket. És a pince is száraz. :)
Viszont amikor beléptünk az ajtón és lerogytunk volna, vettük észre, hogy másfél centi hosszú, megtermett szárnyashangyák (kismilliónyian) özönlötték el a hálószoba és Balázs szobájának folyosóját..

Balázs nyaral, bugyi

Én eddig úgy vettem észre, hogy Balázs nem szeret pelus nélkül, illetve egyetlen kis gatyácskában lenni. Pedig szeret. A dolog trükkje csak az, hogy a gatyácskát bugyinak kell hívni. :)
Mama gondosan pisiltette Balázst félóránként, meg amikor még szólt Balázs, így száraz maradt a "bugyi". Naponta hosszú órákat játszott így Balázs, volt, amikor gatyácska sem volt rajta, úgy vizeskedett. Mama lavórokban vizet hozott, Balázs meg elpancsolta. Hordozta a homokozósjátékaiban, kilötyögtette, majd belelépett a tócsába és száraz részre lépve gyönyörködött a lábnyomaiban. Vagy beleült a pocsolyába és élvezte a dagonyázást. No persze nem sokáig, mert Mama vitte lezuhanyozni a kis varacskos disznót.
Dédi nemigen szereti, ha Balázson nincs pelus, csak gatyácska, vagy az sem, mert folyton attól félti, hogy felfázik. Ma este is (az idő már kezdett lehűlni, már csak 25 fok volt) kint ültek a teraszon mindannyian a hintaágyban. Balázs meztelen volt, és dédi ölében viháncolt. Dédi meg melengette Balázs kis talpacskáit, vállát, popóját. Egyszer csak gyanút fogott, és megkérte Mamát, nézze már meg nem lepisilte-e Balázs, mert meleget érez a lábánál. De nem pisi volt, hanem egy termetes büdös kakiszivar. Ezúttal Dédi ment átöltözni és fertőtleníteni..

Balázs nyaral, repülőtér

Mama, Dédi és Balázs elindult a repülőtérre, hogy hazavigyék Marcit(Keresztapa) és Dorkát az ő nyaralásuk végén a repülőtérről. Megcsodálta a kilátóteraszról a SOOK! NAAAGY! REP!ülőgépet, megfigyelte, hogy integetnek a bácsik a piros kis tábláikkal, irányítva a repülőket, és visongva ujjongott a repülő-felvezető kocsiknak és a csomagszállítóknak. Masik kedvence a mozgólépcső volt, nem tudott betelni vele, Mama is, Marci is ment Balázzsal vagy 3-3 kört fel és le..

Mi is nyaralunk

Ma egy telefonra ébredtünk fél nyolckor. Nagyi volt, akit megkértünk, hogy nézzen rá a házra és etesse a maccsokat, amíg nem vagyunk itthon. Beszámolt róla, hogy a kerti csap valószínűleg lenyomta magáról a slagot (ja igen, én hagytam véletlenül nyitva) és a víz elárasztotta a pincét, mosókonyhát vagy 10 cm magasságban. Brrr...
Elázott a szennyes ruhakupac is, meg a gúlába rakott padlólap is. Remek..:(

Balázs nyaral, és vezet

Balázs napi tevékenységei közé tartozik többek között a vezetés is. Beül Mama kocsijába, és rángatja a kormányt, mindent kapcsolgat, nyomkod. Ma például megtalálta a parkolásra félretett aprópénzt, és keresett neki új helyet. Balázs elégedettnek tűnt, de Mama nem volt túl boldog, amikor megtalált egy ötvenest a légkondi szellőzőjének szélirányító lapátjai között. Nem tudom jól magyaráztam-e meg a helyet, de mától fogva a levegőt csak az anyósülés felé lehet fújatni..
A csomagtartó nyitva, az ajtók nyitva, a hátsó ülés előrebillentve, és már kész is az egylégterű szuper-mászóka. Balázs akrobatikus ügyességgel és könnyedséggel szökken és mászik a csomagtartóból a kormányhoz másodpercek alatt. No de a nyaralás egyetlen napja sem telhet el valamilyen kisebbfajta bosszantó katasztrófa nélkül. A sok macska közül valamelyik épp oda rondított, ahová pár órával később Balázs szandija lépett, pont mielőtt akrobatikus gyorsasággal végigjárta Mama kocsibelsőjét.
Mama újfent gumikesztyűt ragadott, és ezúttal a kocsikárpitot suvickolta vagy egy óráig. Ma állatkertbe készültek ugyan, de a kocsi még túl nedves volt hozzá..

Balázs nyaral, csirip-hapci?

Igen, mától fogva Balázs a Mamánál nyaral. Mi meg Komló-Sikondán.
Jól indult a nyaralás, ha szóba került Apa, vagy Anya neve, Mama mondta, hogy ők nyaralnak Komlón, Balázs meg nyaral a Mamáéknál, és béke volt.
Délután Mama és Balázs lementek a kert aljába hintázni, de letojta a hintát egy kismadár, ráadásul Balázs talált egy döglöttet is. Mama azonnal elvitte onnan Balázst és visszatért gumikesztűkkel és hipóval felfegyverkezve, hogy madárinfluenza-mentesítse a környéket. Megjegyzem valószínűbb, hogy a kertek alatt őgyelgő 8-10 macska becses madár-zsákmányát találta csak meg Balázs, és az illető madár inkább macskakarmok által végezte be rövid életét, mintsem megfázott volna holmi influenzától.. De azért ha az ember legféltettebb és legdrágább kincse a tét (Balázs) akkor biztos, ami biztos, nem árt az elővigyázatosság.

Altatás

Réges réges régen elég volt kikerülni a látómezejéből. Réges rég csak a szájába dugtam a cumit, és ő már aludt is. Régen elég volt odaadni neki a szuszipelusát, és egy cumit, és ő megoldotta, hogy mit hová tegyen, és gyorsan elaludt. Csak a kruppos tünetek óta nehezebb altatni, akkor ugyanis melléültem, amíg el nem aludt. Volt hogy a szobájában is aludtam, hogy halljam a légzését. Aztán már mindig elvárta, hogy ott üljön valamelyikőnk az ágya mellett, amíg őfelsége elalszik. Ez volt, hogy 40 percig is eltartott. Váltottam, és már nem ültem, hanem lefeküdtem a szófára, és onnan szóltam hozzá, hogy itt van Anya, te is feküdj le és aludj kicsim. Csak hát igen nehéz kilopakodni a szobájából, ha idő előtt mozdul meg az ember. Ha felriad Balázs, akkor garantáltan ott kell virrasztani még húsz percet. Többször bealudtam altatás közben, és István keltett fel órákkal később, amikor ő ment aludni, hogy vánszorogjak át a mi szobánkba. Olyankor sajnáltam magam, hogy elment az estém és semmit sem csináltam.
De mi ez a mostani helyzethez képest? Ha egy kis nyöszörgést hallunk, akkor rohanunk a gyerekszobába, visszasímogatjuk Balázst vízszintesbe, és altatunk. Ugyanis ha már elért a gyerekszoba ajtajáig, akkor már nem lehet visszairánytani az ágyikójába, jön rendületlenül a szülői ágyba. István nem tud jól aludni, ha Balázs ottalszik. Patthelyzet van.
Átrendeztem egy kicsit a hálónkat, és most én alszom a fal mellett. Ha Balázs átjönne éjjel, a falhoz irányítom (nem hideg, mert elé van állítva egy nagy szivacságy) így csak engem rúgdos, Apa tud aludni. Nem állítom, hogy kipihenten ébredek, de amint kinyitom a szemem, ott látom az én álomszagú kis boldogságomat és ez mindent feledtet velem.

Az első ágybólkimászós eset utáni este nagyon megszenvedtünk az altatással. Mindketten ott hevertünk már Balázs szobájában, ő mégis valahogy úgy gondolhatta, hogy most már mindig a szülői ágyban fog aludni. Vagy 40 percig sírdogált Balázs eltérő intenzitással a kilincset markolászva, minket húzva az ajtó felé, és azt hajtogatva, hogy KII-KIII-KII! Ezt a csatát megnyertük, magától mászott be a kiságyába, rákövetkező este már csak egyszer említette, hogy KII, később meg már egészen felhagyott vele.
Napközben nehezebb őt altatni, egyrészt mert dögmeleg van, másrészt mert nem annyira álmos és világos is van. Mostanában általában mesélek neki fejből egy-két mestét, vagy énekelgetek neki, és erre lefekszik az ágyikójába, becsukja a szemét, és amíg hang jön ki a torkomból, addig mozdulatlanul fekszik. Amint vége a versnek, mesének, felpattan, és MÉG-MÉG-et hajtogatva várja a folytatást.
Egyik nap is kértem, hogy feküdjön be a kiságyába, és akkor én majd mondok neki mesét. Erre fel elbújt a heverő kartámlája mögé, mintha már a kiságyában gubbasztana, és várta a mesét.. A kis huncut.. Azt gondolta, becsaphatja Anyát!

Cipőkanál?

Békáson Balázs szabadon garázdálkodhat pár alacsonyan fekvő konyhai fiókban. Hol ételhordókat pakol, hol a fakanalakkal játszik, hol meg egyéb konyhai eszközöket próbál hasznosítani saját céljaira. Kivett egy lapos teflon bevonatú eszközt, és elkezdett vele nyögve kaparászni a szandija sarkánál. Eltelt egy kevés idő, mire Dédivel rájöttünk, hogy Balázs azt hitte, cipőkanalat talált.. :)

Locsi-pocsi

A hőségre való tekintettel megint teleengedtük a kisméretű felfújható medencét, és azonnal ki is próbáltuk. Bátran mondhatom, Balázs imád pancsolni, rettenetesen élvezi a vizet. Apával akkora vizicsatákat rendeztek, hogy a nézésétől is csurom víz lettem. Hívtunk a medence-avatásra vendégeket is, itt volt Csilla, Csengőce, és Zselykebaba is.

ANYA, NEM müködik, pedig BEdugtam!

Őrült hőség van, felcipeltem a nagy ventillátort is a pincéből, elvileg tud az levegőt is hűteni, csak valamelyik rekeszébe jégkockát kell tenni.. Balázst annyira izgatta a levegőáramlat, meg az, hogy hatalma van felette (hagytam neki,hogy szabadon kapcsolgassa), hogy állandóan a gép előtt áll és csipogtatja. Adtam is rá egy mellényt, mert nagyon elhűlt a kis mellkasa, pocakja. Aztán elszaladt mással játszani, mellény le, no most megint visszajött, mellény fel, és le, és fel, és megint le és akkor meguntam, és kihúztam a ventillátort a konektorból. Kapcsolgatta bőszen, kérdezgette, hogy miért nem zúg most, én meg azt feletem neki, hogy mert nincs bedugva. Láttam rajta gondolkodott, körül is nézett, és rátalált egy kimustrált billentyűzetre, amit azért adtunk oda neki, hogy ő is tudjon min "gépelni". Fogta a billentyűzet kábelét, és bedugta a ventillátor alján lévő vízgyűjtőrekesz kupakja mellé. Mikor így sem akart zúgni a ventillátor, hozzám fordult, és megkérdezte, hogy ANYA, NEM müködik, pedig BEdugtam, mi lehet a baj?

Sünik

Balázs továbbra ia nagyon rosszcsont, naponta direkt kiönti a poharából a vizet, vagy a cicák vizét, vagy a bögréből a kakaóját.
Az orrocskája továbbra is folyik, továbbra is nagyon meleg van, még estefelé is akár 30 fok is van a nappalinkban, továbbra is hisztis a kincsem.

Teregetés közben találtunk a pincében egy doboz mindenféle nagyságú és anyagú Sünit. Én reménytelen sünigyűjtő vagyok. Reménytelen, hogy egyszer is abbahagyjam a sünigyűjtést, és az is reménytelen, hogy mindet megkapjam, amit csak meglátok, és megszeretek.
Kiraktuk sorba a szőnyegre a sok sünit, és én elmsoroltam a nevüket Balázsnak: Karim Süni, Sünike, Pocak(POCI), Sünmama(MAMA), Sünbaba(BABA), Szupersüni(SUPEJ), Gagyisuni másnéven Torzonborz(TOJ), Nózi(OJJ), Tüske(SÜJTE), Gyepsüni(GYEP), Gurisüni(GUI), Terméssüni, Hűtősüni, Sünpárna, és Kerámiasüni. Az utolsó két sünit nem adtam a kezébe, Sünpárnából kiáll vagy 30 gombostű, Kerámiasüni meg törékeny. Másnapra már tudta majdnem az összes sünim nevét, ld. zárójelek!

xi, yi, zi

becézős korszakát éli Balázs. Valahogy minden újonnan tanult szónak i a vége...
POCi(pocak), EPi(eper), KRUMPi(krumpli), TAKi(takony)

Balázs elképesztően rossz, sorra próbálgatja az összes idegszálamat, próbára teszi a türelmemet rendesen. Kicsit folyik az orra, lehet hogy tegnap fázott meg egy kicsit a medencében?

Kimondja a következő szavakat: krumpli - KUMPI
gyökér - GYÖKÉ

Kimászott a kiságyából!!

Balettelőadásra mentem Mamával, Apa vigyázott Balázsra, ő fürdette, altatta. Balázs valószínűleg nem érezte még magát álmosnak, nem akart még aludni menni. Apa azért szorgalmasan altatgatta (ami mostanában azt jelenti, hogy leült a kiságy mellé és várta, hogy Balázs szuszogása megváltozzon), és amikor úgy gondolta, sikerült, macska-léptekkel elindult az ajtó felé. Elég volt Apa egy ízületének hangosabb pattanása ahhoz, hogy Balázs talpra pattanjon, és hangosan követelje az újabb altatást. A harmadik visszatapsolás után Apának elborult az agya, kilátástalannak ítélte a helyzetét, hiszen Balázs csak nem alszik, sőt hangosan sír. Kiviharzott hát a szobából a folyosóra, hogy vegyen egy pár mély lélegzetet, és összeszedje a gondolatait, hogy hogyan is tovább. Egyszer csak közvetlenül maga mögött hallotta Balázs sírását. Megpördült, és tényleg, Balázs ott totyogott mögötte a sötét folyosón sírva.

Amikor hazaérkeztem, már alva találtam kicsi fiamat. Éjfél körül még elcsodálkoztunk Apával, hogy igen, eljött ez az idő is, Balázs rájött, hogy ki is tud mászni a kiságyból, ha akar. Igazán az a furcsa, hogy eddig nem tette meg, legalábbis gyerekes ismerőseink szerint. Én ezt azzal magyaráztam, hogy mi csak akkor tettük be a kiságyba Balázst, ha alvásidő volt, tehát úgyis álmos volt már, és kivettük, amikor hívott minket, hogy felébredt. No ezt szépen megvitattuk, és aludni tértünk volna, amikor meghallottuk Balázs nyöszörgését. Apa ment megnyugtatni, cumi a szájába, simi-simi, és otthagyta Balázst. Amint kilépett az ajtón, Balázs beleerősített. Tompa puffanásra lettünk figyelmesek, majd pár másodperces fortissimo sírásra, aztán mire kiugrottunk az ágyból, hogy megnézzük eme zajok forrását, már ott állt az ajtónkban, szuszipelusát szorongatva. Ekkor aludt velünk először a nagyágyban, kettőnk között.

Babanézőben?

Balázs ma ment le másodszor csak Apával a játszótérre. Első dolga volt mindkét alkalommal, hogy ha látott babakocsit, odaszaladt, és megnézte benne a kisbabát! :)

Első szeplők

Balázst családon belül hívtuk már Hófehérkének, fehér Michelin-babának, krétababának csak mert a bőre hófehér. Hófehér, és tökéletesen sima, tökéletesen puha, tökéletesen szeplőtelen.
Először a kis arcán lehetett látni, hogy sokat van a szabad ég alatt. ÉN láttam, idegenek továbbra is azon csodálkoztak, milyen hófehér a bőre. Aztán a nyaka hátul barnult le, és a kézfeje. Ahogy javult az idő, az alkarja is barnult. Érdekes, hogy ez még mindig csak akkor szembetűnő, amikor meztelen. Ha rendesen fel van öltözve, és nem látunk fehér összehasonlítási alapot, még mindig úgy néz ki, mintha pincében nyaralt volna
No de most megjelent a kis arcán három édes kicsi szeplő! Az egyiket tuti tőlem örökölte, nekem is van az államon pont ott (csak a másik oldalon) egy pont ugyanolyan szepi, mint neki. :)
Mostanában ez a kedvenc képem róla, és a monitoromon is ez a háttér.

Kapu

A nagykapunk elektromos működtetésű. Bár most már csak részben az. Eddig emberi erő nélkül csukódott és nyitódott, de most már csak az utóbbit teszi meg egyedül. Sajnos egy másfél méteres részt szabadon hagyva megáll a kapu-csukódás. Ilyenkor oda kell menni, és húzni-tolni, amíg újra elindul, és ezúttal egészen becsukódik. Ezt Balázs is jól tudja. Automatikusan jön, és segít nyögve-jajgatva és tolja a kaput minden erejével..
Szerintem úgy véli, minden kapu így működik. :) Anyuéknál is rendszeresen megtolja a csukódó elektromos kaput, pedig az be szokott csukódni az ő segítsége nélkül is..

BÉKA mondja BE-KE-KE, VB és Anyád!

Megkérdeztem Balázst, mit látott a tóparton Mamával. Sündörgés, somolygás, huncutkázás, és kinyögte, hogy "BÉKÁ"!
Amikor megkérdeztem, hogy és mit mondott a béka, mondta, hogy "BE-KE-KE".
Ezt elmeséltük Dédinek is, meg itthon Apának is, sőt, villanyoltás után még vagy öt percig gyakorolgatta ezeket a szavakat.

Mivel egyre több szót tud, egyre nehezebb kideríteni (ráérezni), hogy az adott pillanatban melyik általa ismert szó első szótagjával próbálkozik. Az újdonsült Mamutra (elefánt?) mutatva pl először közli, hogy "NÉNI"től kapta, aztán, hogy az illető néni neve mellesleg "DE"ni, és ezek után hozzáteszi, hogy szerinte ez egy "MAMMU", nem pedig elefánt, amit nem is tudna még kimondani sem.

Ma a fiamból Brazil focidrukker lett. Béla-Papa hazaállított egy kúl zöld-sárga ujjatlan Brazil focimezzel, amihez még fürdőnaci is volt. Igazán cuki lehet benne Balázs, holnap megpróbálom ráadni.

Vigyáznunk kell, mit mondunk a gyerek előtt, ami megtetszik neki, azt azonnal ismétli.. Öcsém (Marci-keresztapa) hívta Mamát mobilon, és mivel láttam, hogy anyu kint van a kertben Balázzsal, felvettem helyette, és kivittem neki. Közben mókásan elanyázgattunk, csak úgy poénból, de amint közel értem, Balázs már ismételte is.. Vagy csak engem hívott??? Most már nem tudom...

Pancsoló kissrác

Amint elment a villanyszerelő bácsi, (aki amúgy nagy apropó volt, mert teherautóval érkezett, és beállt az udvarunkra vele) felfújtuk a mini-medencét. Balázs boldogan kezelte a slagot, és töltötte fel a mini-medencét és teljes környékét hidegvízzel.
Mindeközben én lavórral hordtam bele bentről a melegvizet. Ma már tudom, valamit ki kell találnunk, és máshogy megoldanunk a melegvizes részét a dolognak, mert nagyon fáj a hátam.
Először Balázst állítottam bele, egy kis gatyácskában. Valami miatt eleve utálja a gatyácskát, alig hagyta magára adni (pedig cuki Micimackós). Amikor meg vizes lett, és csurgott-csepegett belőle a víz minden gugolás után, az nagyon zavarta. Megunta a szitával való halfogást, és kikéretzkedett.
Legközelebb már én is a hullámok közé vetettem magam. Rúgtuk a vizet, meg csapkodtuk, meg hasítottam Balázzsal a vizet. Kergetőztünk is, birkóztunk is, alig akart kiszállni, pedig már eléggé ráncos volt a kis talpán a bőr. No meg ideje volt már felmelegedni egy kicsit, megszáradni, stb.